Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-02 / 1. szám

Miskolcz, 1879. január 2. 1-fő szám. Tizenharmadik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú heti­lap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előleg­esen fizetendő . Bélyegdíj: Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.......................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 B — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó­ hivatalhoz intézendők. mmmw ámírisim Új év. Mely emberi szív nem dobog fel örömtel­jes reményben e szó hallatára ? Mely érző­kebel nem ver gyorsabban és magasabban ez ünnep­nap megjöttével ? Van-e halandó, a­ki ezen na­pon, a remény és lemondás, a szeretet és gyű­lölet majd magasztos örömet, majd sajgó fáj­dalmat gerjesztő indulatain ne lelkesüljön, vagy vészes erejök hatalma alatt ne görnyedjen ? — Eme napon, midőn egy év munkája és fárado­zása, csalatkozása vagy gyümölcse újra és teljes valódiságában tűnik fel lelki szemeink előtt; ezen napon, midőn ember nem állhat ellent an­nak, hogy a lefolyt év összes mozzanatait, küz­delmeit, annak győzelmeit vagy kudarczait ismé­telten ne élje át felizgatott képzeleteiben — mily külömböző érzelmekkel gondolunk vissza az el­múlt esztendőkre! Egy évet láttunk az örökkévalóság meg­­mérhetlen távolában eltűnni. Egy porszemnyi kapcsát azon óriási láncznak, melyet mi a föld fennállási idejének nevezünk. Egy év! Mily ke­vés kimondani! Csak két szótag, s mégis meny­nyi vágyat és reményt, mennyi gondot s lút, mennyi örömet és fájdalmat szült, táplált, tel­jesített vagy temetett el e két tagocskába fog­lalt szó ! Visszatekint az ember elmúlt évi munká­jának eredményére. A földmives, a kereskedő, az iparos mérlegeli az elmúlt év nyereségét, vagy veszteségét. Örvend, ujjong, ha a nyereség mér­lege telibb; hálát ad Istenének, ki szorgal­mát megáldotta s a szerencse nyújtotta újult erővel várja a jövő esztendőt. Ennek min­dig kellemes emlékezetű a lefolyt év. Vidá­man és elégedetten említi a bő, nyereségteljes időt. — De bánatos, gond teljes arcza a vésztő­nek nem mutat semmi örömet. Az elmúlt év nem hozta meg fáradozásának gyümölcsét, nem adott ez neki semmit, a melyhez kellemes emlé­kek fűznék És ha mégis újra és lankadatlan erélylyel fog munkájához, a jövő év az, nem az elmúlt, mely erejét föntartja, reményét éleszti és táplálja.­­ De nem csak ezek, hanem a tár­sadalomnak minden rendű és rangú tagja, az or­vos, az ügyvéd, a tanár és tanítványa, a hiva­talnok, mind kivánja, reményli és akarja, hogy e nap után bár jobb és szebb derülne reá. Le roi et mort, vive le roi! Eltemetjük az elmúltat, bár annak gyönyöre és keserve vésve marad szívünkben, és üdvözöljük a jövőt, bár annak kifürkészhetlen titka, mint az éjjeli belát­­hatlan sötét tenger tárul el szemeink előtt. — Mondják, hogy az úgynevezett műveitek, fél — vagy egész tudósok, vélt felvilágosultsá­­guk tudatában — hogy a gazdagok, a sors ked­­venczei, legyőzhetlenségök büszke önérzetében, egykedvűen és meg nem indulva élik át e napot. Nem lehet. Mert ha elég lelki erővel bírnak is arra, hogy saját vágyaik, vagy reményeik sike­rültét nem föltételezik a jobb időtől csupán­­ ezen napon, midőn látják, hogy az emberiség óriási tömege mi képen ünnepel, hisz, szeret, re­mél és feled, ők sem birnak ellentállani az ál­ Előfizetési felhívás „B 0 r‘s O D“ 1879-ik évi 13-ik évfolyamára. Tisztelt közönség! Azon tisztelet, melyet a t. közönség s lapunk olvasói iránt érezünk, kötelességünkké teszi a 13-ik év beköszöntésével is, eddig tapasztalt s nagyrabecsült támogatása s meleg pártfogásáért hálás köszönetünket nyilvánítani, s ebből erőt merítve oda nyilatkozni, hogy mint eddig, úgy jövőre is főtörekvésünk leendő a t. közönség érdekeit híven szolgálni s ez­zel minden lehetőt elkövetni, hogy lapunk a követelményeknek megfelelve, őre legyen a közérdeknek, támogatója a mindnyájunkat egyenlően érdeklő társadalmi, köz- és egy­leti élet egyes mozzanatainak. Ez lévén rövid programmunk a jövőre is, feleslegesnek tartjuk lapunk tartalmára bővebben kiterjeszkedni, miután a kimondott elv és irány, s lapunk 12 évi változatlan fennállása, arról tesznek tanúságot, hogy lapunk, mint vidéki közlöny, lehetőleg megfelelt nehéz feladatának, s ezzel eltalálta azt az utat, mely a közérdeklődés felkeltésére vezet, a mely érdeklődés, táplál az édes remény, jövőben sem fog elmaradni. Megújítva hálás köszönetünket s kérve a t. közönség nagybecsű támogatását, marad­tunk Miskolczon, deczember hó 17-én 1878. teljes tisztelettel a „Borsod“ szerkesztősége. Az előfizetési feltételek lapunk fejezetében olvashatók, s vidékről legköny­­nyebben postai utalvány által eszközölhetők, melyet a nyomandó példányok számának meg­állapítása czéljából minél előbb megújítani kérünk. Helybeli előfizetőink — mint rendesen — a lapkihordók által fognak megkerestetni á talános hit, és lelkesülésnek. Gigás kísérlet­ként merül fel előttünk a sors változékonysága és a szívünket övedző vért, legyen az aranyból, vagy sophismákból verve, gyenge nádszálként hull el a magáraszállás szelíd erejének csapá­sai alatt. De bár ünnepel a család szent magánya, bár ünnepel a társadalom nagy összege, nem ünnepel a szenvedély, a hit- és hatalomvágy. Ünnepelni akarnak a népek, ünnepelni örök bé­keünnepet. De lángba borítja a zsarnokság a fél világot és hazánk reménye és büszkesége elhull egy kopár ország véráztatta csatamezején. — Szomorú ez új év ünnepe, mert az elmúlt csak a fájdalmak mérges fullánkját hagyó szivünkben. S mi miskolcziak ? Kik kétszer is ürítettük a ke­serűség kelyhét! Kiket a rettentő vizár jólétünk tönkremenésével fenyegetett, kiknek közepéből számos szorgalmas és munkás lakost, szülőt, gyermeket vagy rokont élte javán ragadott el a dühöngő elem, kiknek fiai vagy rokonai alig visszatérve a riadó csatavészből, még mindig remegve és gondteljesen nézünk ez ingadozó bé­kepolitika gyászos működésére, mily érzelmekkel gondolhatunk az elmúlt esztendőre? De el a múlttal s idegrágzó jeleneteivel. Te­­­kintsünk bizalommal telt szívvel a jövendő szebb és jobb idők derengő fénye elé. Kü­zdjünk fára­­datlanul a mostoha idők viszontagságai ellen, vértezzük magunkat a kitartás, erély, remény és szeretet megtörhetlen pánczélaival. S legyen bár a jövő év áldásos ránk vagy nem, találjon ben­nünk edzve és készen, illő és bátor elfogadá­sára ! — Boldog új évet! G. S. (A mag tömöttsége bir-e befolyás­sal a termés minőségére ?­ ­. E lapok hasábjain az üszög eltávolítá­sára közzétett azon nézetemre, hogy a búza­vetőmag értéke annak fajsúlyával összefüg­gésben áll, s hogy a legtömöttebb érett bú­zavetőmag alkalmazása, — egyébb kö­rülmények figyelembevétele mellett, — a legbiztosabb üszög-elhárító szerek egyike, — előttem több gyakorló gazda oda nyilat­kozott, hogy náluk számos esetben rostaallja is kitűnő sikert eredményezett a termés minőségére és mennyiségére nézve. Megengedem, hogy hazánk természet­től gazdag talaja azelőtt — a benne nagy mennyiségű szerves anyagok felhalmozódása következtében — bírt azon képességgel, hogy az elmállás és korhadás vegytani folya­mata a silány magot is gyors növekedésnek indította. A szakadatlan gabnatermelés foly­tán azonban a kitűnő erőben lévő talajok termőképessége lassan-lassan csökkent, mert a televény az ily folytonos mivelés alatt lévő tereken a növény felépítéséhez megkíván­­tató ásványi tápanyagok folyóvá tételét nem eszközölhette.

Next