Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-15 / 3. szám

Miskolcz, 1880. január 15. 3-ik szám. Tizennegyedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyien és vidékre . Rendkivülileg : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Gazdasági egyletünk érdekében. Bába január 10. 1871 május havában volt utoljára — tehát kilencz éve annak—­hogy a borsodi gazdasági egylet Miskolczon, egy átalános gazdasági kiálitást rendezett. És 1874 má­jus 4-kén tartotta utolsó közgyűlését, mely­ről az elnöki jelentés számot ad. Az­óta, val­­juk be, pihentünk, és gazdasági egyletünk évek óta alig tett valamivel többet a sem­minél. Mert azon egyedüli tevékenységét, mely­­szerint tagjainak bérleti úton marha legelőt nyújt, nem vehetjük csak üzleti válalatnak, mely egy gazdasági egyletnek az állat­te­nyésztés érdekében felfogott magasabb hiva­­tását betölteni nem képes. Itt az ideje tehát, hogy a rajtunk erőt vett közöny és apathiából kibontakozva,újabb tettekre ébredjünk. A Székes-Fehérváron megtartatott köz­­gazdasági kiálltásnak és congressusnak ha nem lett volna is egyébb üdvös eredménye, mint hogy a nemzet közfigyelmét fölébresz­tette, és saját érdekeinek fölismerésére irány­­zó, már egy nagy feladatot teljesített, mely­­lyel ignorálni nem szabad. És ha csak azon mozgalomnak adta volna is meg a­ lökést, mit ma az irodalomban, s egyleti téren meg­indulni látunk, egy oly eredményt ért el, melyet tőle senki el nem vitathat, s ma­radandó érdeme lesz kezdeményezőinek. Gazdasági egyletünk 1872-ben újból szervezkedve, elnökének Melczer Gyulát vá­laszta meg. A mai átalakulás küszöbén te­hát tőle, az ő erélyességétől várjuk a kez­deményezést, hogy mindenek előtt gazdasá­gi egyletünk reconstructiójához láthassunk, mely immár meglehetősen zilált állapotokat mutat. Tőle várjuk, hogy a meglazult köz­szellemet új életre keltse, s a megmaradt hí­veket a mező­gazdasági érdekek körül cso­portosítsa, kiknek száma újabb időben érez­hetőig megfogyott. Mert attól félünk, hogy ha mielőbb va­lami életrevalót nem kezdeményezünk, a gazdasági egyletnek azon egyedüli gyakor­lati válalata is el fog zülleni, melyet ez ideig az állattenyésztés érdekében feltartani si­került. Össze kell tehát magunkat szedni s új erőt gyűjtenünk; hadd lássuk mire vagyunk képesek; lesz-e erőnk egy egészségesebb élet folytatására? mert a mai álapotok beteges tüneteket­ árulnak el, s egy ily lézengő és zengő életet nem lehet sokáig fönntartani. Egy újra fölfrissült közszellemet kell tehát teremtenünk, hogy képesek legyünk agybuzgalmat önteni, és bizalmat ébresz­teni a köztudatban, közös törekvésünk iránt; csak igy és ekkor rem­énylvén, hogy felada­tunknak—bizonyos eredménnyel megfelelni is — képesekké válunk Azon reményben zárjuk be tehát e so­rokat, hogy közelebbről — a borsodi gazda­sági egylet közgyűlésén — találkozni fogunk mindazok, kiket sorsunk iránti közös érde­keltség, és egy jobb jövő utáni törekvés már előre is egyesittettek. Orczy Gyula: (Miskolcz január hó 11. 1880. Önkéntes tűzoltó testületünk a mai napon tartotta meg, most már 3-ik alakuló közgyűlését. Horváth Lajos mint az egylet elnöke éltének fel­hangzása kíséretében megjelenvén, elfoglalta el­nöki székét s meleg szavakkal üdvözölvén a köz­gyűlésen megjelenteket, röviden körvonalazta a feladatot, mely a közgyűlésre vár, s melynek ma kettős czélja is van, nevezetesen az évi rendes közgyűlés tárgyát képező ügyek elintézése , te­kintve azt hogy a testület ez alkalommal lép be, egy újabb 3 éves korszakba, az ezzel járó alap­szabályszerű alakulás.­­ Sajnálatát fejezi ki egy­úttal a felett, hogy ifjú polgártársaink nem hall­gattál­ meg a parancsnokság többször ismételt hivó szózatát, hogy új erők alig sorakoztak az eddig becsülettel megőrzött zászló körül, de vi­szont örömét a felett, hogy a testület régi tagjai áthatva a polgári kötelesség­érzettől, s újabban is áldozatot hozva a közjónak — még mindig szép számmal maradtak tagjai az egyletnek, melynek jótékonyságát oly sokszor érezte városunk közön­sége, s mely jótékonyságot ez azzal igyekezett visszapótolni hogy a 2000-ed napos ünnepély megtartása alkalmával, szeretete egész melegével igyekezett az egylet derék tagjait elárasztani, s végre midőn még az egylet virágzó pénzügyi helyzetéről emlékezett meg, s kijelenté , hogy az egylet beléletéről a parancsnokság fog tüzetes jelentést tenni, a gyűlést megnyitottnak nyilvá­nította. A gyűlés első tárgyát a parancsnoksági je­lentés felolvasása képezvén, megszoktuk, hogy e tekintetben mindig csak kimerítőt, szépet várha­tunk, s ez úgy is volt. Soltész Nagy Kálmán egész melegséggel küzd eleitől fogva az egylet élén, ha erről ír és beszél, átszellemülni látszik, és szinte látjuk, hogy mint fáj neki, hogy jelen­tésében nem erősödésről de hanyatlásról kell szóllania, legyen az bár csak számbeli és nem a testület szellemére vonatkozó.­­ Ezen parancs­noksági jelentésből értesült a közgyűlés , hogy az egyletnek jelenleg is 476 pártoló és 73 ala­pító tagja van és igy anyagi tekintetben a közön­ség részvéte, támogatása, még mindig fényesen nyilvánul; megtudtuk, hogy az egyletnek a múlt évben 118 működő tagja volt, s hogy ezen szép számot a halál kettővel kevesltté s az elköltö­­zöttekkel csak négygyel fogyott. Jól esett halla­nunk a jelentésből, hogy a szép számban levő tagok áthatva kötelességük érzetétől, fogadalmuk­hoz híven teljesítették egész éven át kötelessé­güket, a köz­szolgálatban és felebarátaik vagyo­nának mentése körül, melyet a lefolyt évben 31 alkalommal vett igénybe, a kiütött tűzvész. A múlt év történelmével foglalkozva, megemléke­zett a jelentés a többek közt a fényesen sikerült két ezred napos ünnepélyről, s arról, hogy az egylet tagjainak ugyan ez alkalommal — nyiltott meg az út, a szeretet adójának lerovására, az egylet derék alparancsnoka Szombaty József iránt, a mennyiben — megörökítő emlék gya­nánt készíttetett arczképe, ez ünnepélyen lep­­leztetett le. Végre borús érzettel emlékszik meg az újra alakulás nehézségeiről fájlalva, hogy oly sokan váltak meg a régi bajtársak,­­ még job­ban bánkódva a felett, hogy eddig jól s dicső­séggel betöltött helyekre, újak nem igyekeztek lépni; minél fogva az egylet tagjainak száma hatvan, 3—6 évet szolgált régi s mintegy 8 uj tag­­­ból áll. — Ezek voltak a jelentés főbb pontoza­­tai, melyet a közgyűlés fokozott érdekkel hallga­tott s végül érdeméhez méltóan, meg is éljenzett. A főparancsnoksági jelentés után, a felü­gyelő bizottság jelentései olvastattak fel, a fél évi és egész évi zárszámla megvizsgálásáról. Ha fennebb azt mondtuk, hogy az egylet parancs­nokságától már meg szoktuk várni a kimerítő szép jelentéseket, úgy a pénztárnok számadására még nagyobb joggal elmondhatjuk azt, mert Horváth Lászlóban az egylet egy felülmúlhatatlan rendes és mi­nő igen lelkiismeretes pénztárnokot bir, ki mindig megérdemli azt az elismerést, me­lyet neki a közgyűlés oly osztatlanul nyújt, mi­dőn számadásai alól fel­menti, mint az ez alka­lommal is történt. Ez után a pénztárnok, az évi költség elő­irányzatot terjesztette elő, a­mely szerint a szük­séges kiadások ez évben, a múlt évihez hason­lóan 4591 írtban volnának előirányozva. Ezen kiadás, ugyan­ily összeg bevételre lévén alapítva, hiányt nem mutat fel, és így örvendetesen is fo­gadtatott el a közgyűlés által. Érdekes tárgya volt a közgyűlésnek Hor­váth László azon indítványa, mely egy tartalék csapat alakítására vonatkozott. Nevezetesen a tartalék csapatot képeznék azon önkéntes tűzol­tók, kik 3 vagy 6 évet kiszolgálva, s az egylet rendes állományából kilépve, a tartalék csapatba íratnák be magukat. A tartalékosok megtartva rangjukat és közgyűlési szavazat jogukat, rész idején tartoznának kötelességet teljesíteni, az ünnepélyes felvonulásokban résztvenni és egy­szer egy évben a gyakorlatokon megjelenni. A közgyűlés átlátván az indítvány gyakorlati voltát s veszély idején nagy horderejét — miután az a parancsnokság nézetével is találkozott — egy­hangúlag elfogadta; ennek folytán van remé­nyünk, hogy mind azok, kik már az egyletnek rendes tagjai voltak, a tartalék csapatba be fog­nak lépni és igy tűzoltó testületünk száma a százat jóval felül fogja haladni. Ezen életre való indítvány elfogadása után, az újra alakuláshoz fogott a közgyűlés, mely al­kalommal az egylet elnökévé nagy ovátiók között újra Horváth Lajos, főparancsnokává Soltész N. Kálmán, alparancsnokává Szombaty József, má­sod alparancsnokká Lang Károly, pénztárnokká Horváth László, titkárrá Lengyel Lajos, orvossá

Next