Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-08 / 15. szám
megürülvén, — azév. 1880. évi ápril 15-én dre. 9 órakor tartandó képviseleti közgyűlésben választás utján be fog töltetni. Erről a közönség s az ezen állomást elnyerni óhajtók tájékozásul értesittetnek. Kelt Miskolczon, a város képviselőtestületének 1880. évi ápril hó 1-én tartott közgyűléséből. Diószeghy György, v. főjegyző. Havi kimutatás. A miskolczi nyilvános közkórházba 1880 márczius havában felvett betegekről. Február hóról visszamaradt 148, márczius havában felvétetett 191, a márczius havában ápolt betegek összes száma volt 339. Elbocsájtatott gyógyulva 163, meghalt 27, visszamaradt 149. Miskolcz, 1880. ápril. 5. A közkórházi igazgatóság. Meghivó. A borsodi orvos-gyógszerész egylet 1. április 19-én rendes havi ülést tart, melyre a t. ez. helybeli és vidéki tagtársak tisztelettel meghivatnak. Napirend : 1. márczius havi kórjárat. 2. Dr. Popper: ön-vagy orgyilkosság. 3. Az egyleti alapszabályok revisiója 4. A tiszavidéki orvosegyletek szövetség tervezete. 5. Uj tagok megválasztása. Miskolcz 1880. április 6. Dr. Popper József egyleti elnök. (Helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város képviselő testülete a múlt héten csütörtökön tartott ülésében a mérnöki állomás betöltésére — miután az eddigi pályázat eredményre nem vezetet — azon határozatot hozta, hogy ezen állásra újabb pályázat hirdettettessék, s ebben a pályázat határideje május végére tüzettessék ki, hogy kellő eredmény esetén, az állást június hó folyamában a közgyűléválasztás útján betölthesse. Ugyanezen közgyűlésen jelentette be a polgármester úr Mihalovics Sándor főkapitány történt gyászos elhunytát, melyet a közgyűlés fájdalommal vévén tudomásul, 12 évig tartott szolgálatáért, emlékét jegyzőkönyvileg határozta megörökíteni, s tekintve özvegyének szánandó anyagi helyzetét, részére 300 frtot utalványozott, mely összeg a temetésre előlegezett 50 frtot ide nem számitva egy negyed évi fizetésének felel meg. * A Szinva és Pecze folyamok medreinek szabályozása czéljából készült tervezetek felülvizsgálására kiküldött miniszeri főmérnöknek Bodoky Lajosnak tegnap szerdán kelletett városunkban megérkezni Lapunk már délelőtt nyomtatás alá szokott kerülni s igy még most sem írhatjuk biztosan , hogy végre megérkezette-e hát csakugyan. — Ha igen, s a nagyon tisztelt mérnök úr rövid idő alatt bevégezheti vizsgálatát, akkor az egész szabályozási ügy még elintézhető lesz a májusi rendes megyei közgyűlésen s a munkálatok meg lesznek indíthatók azonnal, — azért mondjuk azonnal, mert nem akarnánk azt ismét addig elhalasztani, mig az erre szükséges törlesztési kölcsön ki fog eszközöltetni Ha máskép nem, akkor a helybeli pénzintézetektől kell felvenni 20—30 ezer frtot azonnal, s a munkát rögtön megkezdeni. — A nyomor most véghetetlen sok munkást hoz piaczunkra, s látjuk, hogy a munkáspiaczon naponta százak maradnak visza, a mi nem is csoda, mert szőlőink nagy része fedetlen maradt és igy a nyitás munkája is tetemesen kevesbült. * A kamarai ismerkedési estély nem sikerült úgy, a hogy azt várni lehetett volna. — A meghívottak közül sokan nem jelentek meg, de leginkább feltűnt az, hogy a vidéki tagok közül csupán két egyén maradt vissza a társas vacsorára, holott épen ő érettek volt az rendezve, épen ők voltak azok, kiket az érdek kötelékein kívül, a barátság lánczaival is szorosbra akartunk volna fűzni magunkhoz. Mi megengedjük, hogy a mai nehéz körülmények között, drága mindenkinek az ideje, de talán mégsem annyira, hogy időt ne vehessünk magunknak arra, hogy egymást megismerjük, hogy néha-néha a társas érintkezésnek is szenteljünk perczeket. De hát ezen már túl vagyunk, lehet, hogy talán más alkalomkor annál melegebben fognak a két megye kamarai tagjai egymással kezet szoríthatni. — Mi az estély lefolyását illeti, az magyar szokás szerint kedélyes volt s toasztban bővölködő Ezek közül az elsőt Radvány István kamarai elnök mondotta, éltetve a királyi párt és trónörököst, melyet a jelen voltak felállva hallgattak meg ; ez után mondattak pohárköszöntések, az ipar és kereskedelmi miniszterért, a megye és város közönségéért, az idegen kamarai tagokért, a kamara elnöke és alelnökeiért, Horváth Lajos és Lichtenstein József országgyűlési képviselőkért, Soltész Nagy Kálmán polgármesterért, az iparosok és kereskedőkért, a posta és közlekedési eszközök főnökeiért, a törvényszék elnökéért, a „Miskolcz“ és „Borsod“ czimű lapok szerkesztőiért és még tudná az isten hány más toaszt. Közbe Radics zenéje játszott s a társaság 12 óra körül oszlott el. * Városunk polgármestere a városi közgyűlésben kifejezett óhajoknak megfelelőleg, a főkapitányi hivatal betöltése tárgyában, hétfőn délután nagyobb számú értekezletet hivott egybe . Az értekezlet igen vontatottan indult meg , először mindenki csak arról beszélgetett, hogy minő tulajdonságokkal kell bírni a főkapitánynak, ki mit kíván attól, kire szavazni fog. — Ez discurálásnak megjárta, de a czélnak egyáltalában nem felelt meg, nem — mert a qualificatio megállapítása felett, ha arra szükség volt és nézetünk szerint nagyon is szükség volt — a közgyűlésnek kelletett volna határozni. Majd szóltak azok, kik még senki részére nem tettek ígéretet, s kérték a reservált képviselőket, hogy jelöltjeik nevét említsék fel, miután az értekezletnek csakis azon esetben lehet gyakorlati eredménye, ha a pályázni készülők legérdemesebje körül való csoportulást ki lehet vinni. Felszóllíttatott a polgármester úr is , hogy mint a közigazgatás legfőbb és felelős intézője szintén nyilatkoznék, hogy a felszínre került jelöltek közül kit óhajtana legjobban maga mellé, kit látna e nagy fontosságú állásra legalkalmasabbnak. Ezzel meg lett törve a jég, az értekezlet egyszerre a rendes kerékvágásba zökkent, miután a polgármester úr felemlítette, mindazok neveit, kik eddig nála jelentkeztek, vagy tudomása szerint másokat kerestek meg pártfogásért. A felemlített 89 név közül itt csak azon neveket hozzuk fel, melyek felszínen maradtak, s ezek Betlenfalvy, Gozsdu és Zsarnay, ezek mindegyike talált támogatóra, s a polgármester is oda nyilatkozott, hogy nézete szerint Gozsdu bir leginkább azon kellékekkel, melyeket ő kapitánytól megkíván, s melyeket mindenki egyformán hangoztatott. — Itt aztán nemcsak megakadt, de valósággal meg is feneklett az értekezlet szekere, s mindenki kegyében tartva a maga jelöltjének kiváló tulajdonságait, az egy személy körül való lehető csoportosulás kivihetősége meg sem lett kísértve, mire az értekezlet, mintha legjobban végezte volna munkáját szépen széjjel oszlott. * A tavaszi meleg napok beállával az Avas hegy oldala csak úgy hemzseg a járókelőktől, a pajzán, semmit nem kímélő gyermek seregtől, kik aztán nyaláb számra viszik haza a csemeték legszebb hajtásait porzó vesszőnek, vagy Isten tudja mi más czélra; láttunk felnőtt embereket is pusztítani, kegyetlenül csonkázni a több éven át óvott, s növekedésnek indult bokrokat. — A nagyon tisztelt tanár urakhoz fordulunk első sorban is kérve, hogy méltóztatnának a gyermekeket felhívni a csemeték megkímélésére, s másodsorban a rendőrséghez , hogy mint más években, mostan is küldjön az Avasra néha néha egy rendőrt. * Városunknak pár nap óta folytonosan van katona vendége, s ez a 80-ik gyalogezred, mely Lembergből jó s Boszniába megyen állomásra; az ezred legénysége többnyire csinos szálas legényekből áll s igen jól vannak öltözve. * A ládházi tanítót Ács Györgyöt, gyújtogatás és rablás bűnténye miatt, elfogták. A nyomorultnak egész élete lánczolatából áll a gonosz tetteknek, melyen csak most, egy gyújtás következtében támadt tűz alkalmával, a midőn többekkel rabolni merészkedett vesztett rajta. — Valóban rettenetes még csak elképzelni is, hogy Folytatása a mellékletentől kellett volna hát félteni? hiszen nem volt egy rész embere sem, és fogadom, hogy ha száz évig élt volna is itt, még akkor se bántotta volna egy kis ujjal se senki! —Nem úgy értettem én azt, azaz hogy ... no de az öreg úrral lesz beszédem, köszönöm a felvilágosítást, Isten áldja meg ! Azzal elváltunk. Délután csakugyan eljött az udvarba, és pedig egyedül. Hogy a kutyától nagyon félt, én kisértem fel egész az úr szobájáig, és az előszobában állva vártam, míg ki fog jönni. Először nagyon halk hangon beszéltek, s nem hallottam belőle semmit, nem is figyeltem oda. De úgy vettem ki, hogy az öreg úr hirtelen felingerült, Jolán kisasszony sirt, és pedig keservesen. „Uram ! könyörüljön rajtam!“ ezt a szavát tisztán kivettem. „Nem, nem, ha örökké sir is, ha kőbálványá válnék is előttem, — hiába fuldokolva az öreg úr, — ha családjának minden tagja egy évig állna is előttem térden, ha könynyeik tengerébe kellene is fúlnom, utolsó lehelletemig azt mondanám, hogy nem! Vagy tudott könyörülni a kegyed apja az én szegény testvéremen? Nem tartotta-e egészen szívéhez a fegyver csövét?.. . hallotta-e az őrülten sikoltó nő l átkait ? . . . oh ! vagy mit beszélek ? . . . menjen, menjen, távozzék, mert a keserűség engem is őrülté tesz? — Ezzel kivezette a csaknem elájult leányt, akit a tornáczon alig tudtam levezetni, és az én szobámban még oly sokáig sírt keservesen. E jelenet után négy esztendő telt el — folytatta az öreg tisztartó. — Úgy látszot, hogy a kisasszony nem sír többé. Halvány arcza piros lett, mint a rózsa, s mikor lovaglása közben néha találkoztam vele, mosolygott, mintha soha se sírt volna életében. Azután elkezdtek Fenyvesékhez sokan járni. Vendég vendéget ért a kisasszony kedvéért. Beszéltek is azután a cselédek mindent. Most ez veszi el, majd az, már megvolt az eljegyzés, majd holnap lesz. De hát ez mind nem volt igaz. Azonban végre mégis csak eljött az igazi. Szép, nyalka legény volt, azt meg kell adni, úgy ült a lovon, csak úgy bámult mindenki utánna, s tán senki se mehetett el mellette, mikor Jolán kisasszonynyal ment, hogy azt ne jegyezte volna meg reájok, hogy: „de szép pár lenne belőlök !“ Az is lesz úgy látszott, mert az eljegyzés csakugyan megtörtént A cselédek ugyan suttogtak itt is, ott is, hogy a kisasszony sehogy se akart beleegyezni, még sírt is, de azért amint egyszer nemsokára egy vasárnap a templomban voltam, a tisztelendő úr bizony csak akkor hirdette ki őket harmadszor. Ki is volt tűzve a nagy esküvő, s a roppant előkészületeket meg is tették, de arra a napra a kisasszony nagy beteg lett. Tűztek azután más időt. Akkor is roszul volt, s nem akart megesküdni. Egyszer aztán nem régen, épen két hete, mikor szegény nagy uram halálos ágyán feküdt, véletlenül akkorra találták tenni az esküvés idejét. Azt mondják, hogy akkor meg azt mondta a kisasszony, hogy nem esküszik, mert a faluba halott van, és ez részjel lenne reájuk. De a vőlegény komolyan kinyilatkoztatta, hogy ha holnap meg nem lesz az esküvő, ő azonnal visszavonul. Fenyves meg a felesége azt sehogy sem akarták. A vőlegény igen gazdag és előkelő volt, és csak eddig is azért várt, mert Jolánt végtelen szerette. A leány tehát nem mert tovább ellenkezni a szüleivel, s beleegyezett, — hogy holnap reggel megesküdjék. De a sors másként akarta. Estve még amint mondják — sorba csókolta apját, anyját, s kérte, őket, hogy bocsássanak meg neki, amit azok arra magyaráztak, hogy ez igy szokás a férjhez menetel előtt. — Azután lefeküdtek, lányukat is szobájába eresztették. Reggel azután megjelent a vőlegény, a násznéppel, s várták a kisasszonyt, a ki — úgy tetszett, — hogy soká öltözik, de az . . . nem jelent meg soha többé, mert elment éjszaka világgá, talán beleölte magát valami vízbe, mert azóta senki se tudja, hol van! (Vége következik.)