Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
Miskolcz, 1885. január 7. 1-ső szám. Tizenkilenczedik évfolyam. BORSOD. mmmbmikusiyo* Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre: Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre........................2 frt — kr. Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr 50 szóig.......................— frt 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek a Egész évre .... 4 . , Nyílt-tér sorsa . . . . 25 - 50-től 100-ig .... 1 , kiadó-hivatalhoz intézendők. (A toloncz ügy, Alig van nállunk időszak, melyben valamely fontosabb társadalmi baj, vagy egy-egy közigazgatási kérdés, melyet a sok irka-firka, de még inkább a bennük teherként rejlő vád az úgynevezett „sulyos‘‘ kérdéssé neveltek, föl ne merülne. Ilyen súlyos kérdések egyike nállunk a toloncz ügy, mely rendszerint a téli hideg idők megérkeztével szokott hozzánk beköszönteni. Ez a kérdés oly szokottá s annyira időhöz kötötté lett már, hogy ha a tél elérkezik, önkénytelenül reá gondolunk s bizton hiszszük, hogy egy eklatánsabb eset mihamar föl fog merülni, melyet aztán a hasonó esetek egész sora követ. Az ügy természetesen nem eszmeileg van a tél fogalmához kötve, hanem logikailag, csakhogy a gyakori megszokás azt az előbbi jelleggel ruházta már fel. A dolog logikája a következő körülményekben rejlik. Télben azon osztálya a társadalomnak, mely a tolonczügy tényezőit szolgáltatja, nagyobb teherré válik a társadalomra nézve, mint bármely más időszakban. A keresetforrás megapadása, melynek számtalan ágaiból nyárban tetszés szerint választással és hajlamaihoz való könnyebb alkalmazással láthatja el magát a munkás, továbbá a test fenntartásának nagyobb nehézsége, ruházatban és élelemben nagyobb szükséglet és számos más körülmények azt eredményezik, hogy úgy a társadalomra, mint a hatóságokra nézve az úgynevezett proletár népség teherként nehezedik. Természetesen, mert azt tartják, hogy nekik is élniök kell, s amit szükségletekre könnyű munkával be nem szerezhetnek, azt a könnyű kéregetéssel, vagy a még könnyebb lopással vagy más meg nem engedett módon igyekeznek beszerezni. Az is természetes abból kifolyólag, hogy a társadalomnak nagy teher az annyi kéregetőt ingyen jóvoltából ellátni, de még nagyobb teher, ha apró tolvajlások által megkárosittatik s az ebben részes néposztálytól folytonosan védekeznie kell. Legtermészetesebb pedig az, hogy a társadalom szabadulni óhajt, legalább annyira a mennyire, ezen tehertől s a hatóságok összefogdostatván az idegen illetőségű proletárokat, őket az úgynevezett „haza“ felé indíttatja. Eként nagyobb mennyiségben és sűrűbben, mint bármikor áll élére télben a toloncz ügy. Nem czélunk az elszegényedés, a proletárság mikénti keletkezésének okaival s az ennek megszüntetésére szolgáló eszközökkel, melyek mint társadalmi és állami nagy kérdések bővebb tárgyalást kívánnak, e czikkecske keretén belől foglalkozni, hanem veszszük a toloncz ügyet, mint létezőt s ennek viszásságát s a vele majdnem egy fogalmat képező embertelenséget akarjuk hatóságaink figyelmébe ajánlani s őket a lehető orvoslásra felhívni, írjunk csak le egy toloncz szállítási esetet. Elindítanak például Miskolczról egy 3 —4 tagból álló toloncz karavánt, hogy azt valamely távoli felvidéki községbe szállítsák. Hogy valami nagyon figyelnének arra, miszerint az illetők a hazájukba vezető legegyenesebb utón vizessenek, arról a legtöbb esetben szó sincs. Mert ha legegyenesebb utón indítják is el, de már a legközelebbi község bírája a saját geographiai tudománya szerint indítja tovább, leginkább csak arra ügyelvén, hogy sokáig nyakán ne maradjanak és hogy a másik község előjáróságát, mely tőle a transportot átvegye, mennél közelebb érje. így aztán megtörténik, hogy már a harmadik, negyedik községben a helyes iránynyal és ellenkezőleg szállíttatnak, így csavarog a szállítmány községről községre oly hosszú ideig, hogy nem nagyítunk, ha azt mondjuk, miszerint a szükséges utat az alatt gyalog húszszor is megtehette volna. Hanem nem ez a legnagyobb baj. A szegény toloncznak, ki rendszerint a föld legnyomorultabb embere, nincs annyi ruhája, hogy vele meztelen testét befedje s a legnagyobb hidegekben, szélben, hóban, esőben egyre utaztatják, elhagyott istállókban hálatják, táplálékul csak ritkán juttat neki valamit a könyörületesség, mig végre hidegség és éhség a különben és elgyötört testet még a czél előtt a halálba viszi. Ez az főként, ami az emberiség barátjait ezen ügynél annyira sérti, mely társadalmunknak, közigazgatásunknak és állami reputátiónknak, de még emberiségünknek is egyaránt lemoshatlan szennyfoltja. Pedig nem sok kellene arra, hogy ez ügy azonnal jobb állapotba helyeztessék. Egy kis jóakarat és utánna nézés meghozna mindent. A toloncz-levélben az utat pontosan kijelölni, a bírákat büntetés terhe alatt kötelezni az élelmezésre, télben meleg szállás adásra és arra, hogy a megszabott időben és módon indítsák a tolonczokat tovább, mindez a dolgon nagyot lendítene. És aztán azon községet, mely azon nyomorultakat tűrni nem tudja és óhajtja, hogy tőlük megszabadíttassék, kötelezni kellene arra, hogy ha a toloncz a feltétlenül szükséges ruha hijjával van, azt részére kiszolgáltassa. De hát a szegény tolonczok a föld legnyomorultabb népe, ki gondolna velük ! Ha elhull, elpusztul, hálát adnak érte, hogy tőlük megszabadultak. Azonban van ezen ügynek egy másik oldala is, melyet ha tekint az ember, a benne feltűnő jámborságon és együgyüségen lehetetlen nem mosolyogni. Ez nem egyébb, mint a mi patriarkális állapotunkat nagyon jellemző azon eszközök és intézkedések elégtelensége, melylyel hatóságaink a toloncz ügyet kezelik. Alig van ugyanis eset rá, hogy ha a toloncz életét mindazon ínségek daczára, melyekbe taszíttatik, az ég megtartja, hogy a kitűzött községbe eljusson. Rendesen már jó korán megszökik. A kíséretet ugyanis rendszerint valamelyik falusi naplopó alkotja, akit ha nem az ő lágy szíve, de pálinkával megvesztegetett torkai hamar visznek arra, hogy a rábízott tolonczot elbocsássa, vagy engedje megszökni. Aztán ha ez be nem következik is, a toloncz éjjeli szállásául rendelt hely rendszerint olyan kalyiba, honnan csak az nem szökik meg, aki nem akar. Végül nem mosolyra méltók-e azon eszközök elégtelensége is, melyekkel a tolonczot illetősége helyén visszatartani óhajtják !! Igen, mert a toloncz, ha haza juttatják, már másnap ismét nincs otthon, hanem tetszése szerinti helyen, legtöbbször pedig előbbi helyén, hol jól találta magát, így aztán, ha már épen sehogysem akarják megtűrni, hatóság és toloncz azon circulus vitiosusba esik, hogy folytonosan tolonczol és tolonczoltatik. Annyi sok kevésbé fontos ügye van az államnak és a társadalomnak, melyen mértékén felől foglalkoznak, míg ezt hagyják eredeti és rosszaságában! Mindenesetre a törvényhozáson fel