Borsod - Miskolci Értesítő, 1887 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-06 / 1. szám

Miskolcz, 1887. január 6-ső szám. Huszonegyedik évfolyam. BORSOD. BISKOLCZI értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet" hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a „Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre: Két évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorsa ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. fió-tól 100-ig .... » » A »Gazdasági rovat« külön egész évre ! frt Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Felhívás előfizetésre. Ismét elfutott fejünk felett egy év s ennek letüntével lapunk XXI. évfolyamába lép. Huszonegy év! Ennyi idő férfiúvá neveli a gyermeket, aggá a férfit; nagyszerű változásokat hoz létre államok és intézmények életében ; átalakít kort és társadalmat, sőt eszméket, melyeket egykor a világ imádata oltárára emelt, végkép ledönt, eltöröl. De van, mit az idő is megkímél. Ez a jog és igazság. Aki e két eszmének hódol, amely orgánum azt tűzte ki feladatául, hogy e két eszmének szolgáljon, azokat védje, azokat terjeszsze, az győzedelmeskedik a romboló időn. Mi azt hisszük, hogy a XX. életév, melyet lapunk homlokán visel, ez elv igazságát hirdeti. Kétszeres öröm nekünk e sark-igazságra támaszkodhatni, mert midőn a lap vezetésére a tollat kezünkbe fogtuk, mindenekfelett ez elvet inauguráltuk és érezzük is, hogy múltunkban ez elv ellen akarva nem vétettünk Önérzetesen hivatkozhatunk arra, főleg most, a csalárd fény, a káprázat, a méltatlan tömjénezés e korszakában, midőn oly nehéz bele nem szédülni az aranyborjú körüli körtánczba s midőn az igazság leplezetlen kimondása szálka azok szemében, a kik örökké hangoztatják azt, de maguk épen nem követik ; kik megvonják a bizalmat másoktól, melyet maguk házalva csikarnak ki s a kik a gazdagok és hatalmasok — de csakis ezek — előtt való alázatos hunyászkodást az üdvözülés »credo«jává tették. És — fájdalom ! sokan vannak, kik az effajta tömjénezést nemcsak eltűrik, de az nekik jól is esik. Éljenek vele ! Mi nem mondunk le jelszavunkról: igazat mondani! Ez fog vezérelni ezután is És midőn a társadalmat Konczkés alá vesszük, midőn megyénk és városunk vitális érdekében felszólalunk, midőn a közönség jogos óhajainak hangot adunk, szóval midőn az élet ezerféle bajaival és követelményeivel foglalkozunk, vigyázunk rá, hogy olyat tegyünk, mit jogérzetünk követel igazságérzetünk jóváhagy. Tisztelt közönség ! Ha ez elvek csakugyan valók és helyesek s egyszersmind méltányolhatók is, ha múltunkban talál biztosítékot arra nézve, hogy minden, a mi jogos, a mi helyes, a mi szép és jó , lapunkban támogató szavakra lel s minden, ami erkölcstelen és ferde, igazságtalan és rosz, jogtalan és undok, tisztára lelepleztetik, úgy lapunkat becses pártfogásában részesíteni szíveskedjék. A Borsod megyei gazdasági egylet közlönye jövőre is lapunk keretében fog megjelenni. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Tisztelettel maradtunk Miskolczon, 1886. decz. 20. A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj adó terven, népünk szegénysége Nem titok, hogy a kormány részint adóemeléssel, részint uj adónemek felállításával akarja újra a jó magyar nép teherhordozó türelmét megpróbálni, s legfelebb még abban tétovázik, hogy erre vonatkozó törvényjavaslataival bevárja-e a folyó évi országgyűlési képviselőválasztásokat, s addig a szokásos és úgyis elkerülhetlen kölcsönnel segítsen a helyzeten vagy pedig kirukkoljon a „farbával " idejekorán. Akár egyiket teszi akár másikat, ezzel már a magyar emberben sem nem köt, sem nem old hajlandóságot maga iránt. Tudja már magát mihez tartani mindenki. Fizetni kell így is, úgy is , akár előbb, akár utóbbb. Mert fizetni kell. Előttünk áll a nagy kényszerűség az állami költségvetés 40 —50 milliónyi hiányában. Az állam egysége, üdve — mondják — nem engedhet azokból az összegekből, melyek előirányozvák. Mit csináljon tehát a magyar pénzügyminiszter ? S tőle kérik a pénzt új munkára, nagyobbított hadseregre, ő pedig onnan veszi, ahol van ; egy keveset — amennyit még lehet — a zsebeinkből, a többit a hitelezőtől. A felett tehát, hogy most megint többet kell majd fizetned, ne káromkodjál édes magyarom! Ez a közvetlen szükség, hogy fizetni muszáj! Ezen most hirtelen nem változtathatsz, s oktalanság volna e miatt keleti humorodból kiesni Más kérdés az aztán, hogy miért muszáj ! E felett már érdemes eltűnődnöd, s ha tűnődésed után magadnak a „tanulságot“ a dologból kivontad, azt magadnak megtartani s adandó alkalommal felhasználni. Igen felhasználni, ha fájdalmat és morált egy szép szóért egyszerre el nem felejtesz édes magyarom, mert legelső virtusod neked a könnyen feledés. Miután tehát úgyis tudom, hogy bármi ékes szónoklatomnak sem lesz annyi ereje, hogy téged a visszaemlékezés erejével való élésre, és a múlt példájának felhasználására megtanítson, nem is töröm magamat e részben a czéltalan gyámkodással hanem más után igyekszem rajtad segíteni abban a nagy kérdésben, mely egy adóvégrehajtó képében ajtód elé áll ezen szavakkal: „ tudsz fizetni“? Mert az államnak fel kell állani. Ez már egyszer megmásíthatlan Ha pedig tehát az állampolitika irányát megváltoztatni nincs erőnkben, akkor nincs más mód, mint az állampolgárokat hozni olyan helyzetbe, hogy képesek legyenek az államnak minden ama politikából folyó — még ha túlságos — követeléseit is teljesíteni, szükségleteit fizetni. Sok művelt államban megértették azt: az állam szükségletekkel párhuzamban az állampolgárok adóképességét növelni. A nagy Francziaország egy költséges háború után képes volt 5 milliárdnyi sarcot azonnal kiteremteni, s azóta 12 — 14 év alatt hadseregének számát megkétszerezni, évi kiadásait megháromszorozni. Mert polgárai között szinte a túltengésig ment a jólét, az adóképesség fokozható volt bármennyire. Sajnos, ez nálunk nem így van. Mint a kifeszített bőr, nyúlik ugyan adóképességünk egy-egy kicsit, de félő, hogy ez is mint az élet nélküli bőr, melyet már nem táplál szerves élet ha túlságosan feszítik, egyszer megreped. Az adóképességet fentartják a termelőre nézve a biztos és jó piaczok, az iparosra nézve a helyes védvámok és szintén az alkalmas piaczok, melyek neki nyereséges foglalkozást biztosítanak. Az államnak tehát akkor, midőn polgárai adó rugalmasságát akarja próbára tenni, más oldalról gondoskodnia kell a fennebbi tényezők biztosításáról, mert az meg megint az ő hatalmában áll. De, ha az állam-kormány ezt sem teszi ? Ekkor áll be az állampolgárra nézve azon kötelesség.