Borsod - Miskolci Értesítő, 1888 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-05 / 1. szám

Miskolcz, 1888. január 5­­-ső szám. Huszonkettedik évfolyam. BORSOD. tfiS&QLCSI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. 1 frt 20 kr. , 25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó­ hivatalhoz intézendők. A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a ,,Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre. Rendkivülileg : Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Negyed évre . Nyílt-tér sorsa Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » Előfizetésre való felhívás! Lapunk az 1888-ik év megnyíltával életének 22-ik évébe lépett. Mennyire teljesítette feladatát: szolgálni a társadalmat minden közügyet, mellék­érdekek nélkül, csupán csak az igazságot tartva szem előtt és mennyire teljesítette fő feladatát: ha kifejezője lenni a megye és város közigazga­tási életének, azt bírálja meg a t. közönség. Vannak, a­kik azt tartják, hogy tagjunk nem­ szolgált kellő hűséggel e feladatának. Ám, ha a feladat alatt azt értjük, hogy egyesek hiúságának tömjénezzünk, magaviseletük felett igazságos bírálatunkat elhallgassuk, akkor igazuk lehet. De mi, és velünk — hál' istennek — azok, kiket a társadalomnak divatos doktrínái el nem szédítettek, azt tartjuk, hogy lapunk ott is helyes irányban mozgott. Lehettek, mint minden emberinek a világon , gyengeségeink, de nyomja le ezeknek súlyát azon őszinte kijelentésünk, hogy mindenütt az igazságot kerestük és épen nekünk fájhat az legjobban, ha azt meg nem találhattuk, sőt e részben félreértésekkel találkoztunk. Az igazságra törekvésünket azonban nevezhe­tik tapintatlanságnak vagy bárminek, mi róla nem tehetünk, czélunktól el nem térhetünk e részben és e tekintetben másfélék lenni nem tudunk. Jövőre is azt ígérhetjük olvasóinknak, hogy minden törekvésünk oda lesz irányítva, miszerint az igazságot minden téren megközelítsük. Mint a megye hivatalos lapjának — mint eddig, sőt ennél inkább — törekvésünk lesz, a megyei közigazgatás minden fázisáról értesíteni olvasóinkat és a megye kormányzóit nehéz feladatuk teljesítésében tőlünk kitelhetőleg támogatni, őket védelmezni. Emellett végül megjegyezhetjük, hogy mint eddig, úgy ezután is a helyreigazításoknak mindig készségesen tért adunk, és valamint eddig egyetlen politikai pártnak szolgálatában nem állottunk, úgy ezt jövőre sem teszszük. Ilyen devise alatt hívjuk fel a t. közönséget elő­zetesre az 1888-ik évre, remélvén, hogy jóakaratát tőlünk meg nem vonandja. Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók. Miskolcz, 1887. decz. 27. (A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Községi gazdálkodás.­­ Gyakran hallani panaszokat az or­­r­szág minden részéből a községekben­­ folytatott gazdálkodás és a közigazgatás módja ellen. Mi tudjuk, hogy ezek a panaszok nem alaptalanok. A tavaly életbe lépett új községi törvény lehetőleg minden irányban gon­doskodik ugyan arról, hogy a község vagyona csonkítatlanul fenntartassék, ki­jelölvén mindazon érdemleges határoza­tok sorát, melyek csak a törvényható­ság jóváhagyása után hajthatók végre, sőt azon túl is számos intézkedéseket tar­talmaz, melyek a vagyonkezelés és a közigazgatási ügyvitel ellenőrzésére van­nak hivatva, nem is említve azt, hogy ezekenkívül még egész szertára van a köz­ségek feletti felügyeletnek, melyből tet­szés szerint válogathat akadályozó és megtorló rendszabályokat a főszolgabí­­rától a miniszterig mindenki, mégis meg­esik, hogy számos rendezett tanácsú vá­ros, a benne évtizedeken keresztül foly­tatott lelkiismeretlen gazdálkodás foly­tán elmerül az adósságokban, másutt az árvapénztárak sínylik meg a csúnya gaz­dálkodás következményeit, maguk a nagy és kis községek pedig mondhatni egy állandó kritika alatt állanak, és ha vagyon- és ügykezelésük körül szoro­sabbra vonatik a vizsgálat gyűrűje, min­dig lehet találni feljegyzésre méltó gra­­vament. Rendezett tanácsú városoknál, úgy mint a nagy- és kis községeknél megvan az oka ennek a helyzetnek. Az előbbieknél ugyanis rendszerint annyira ki van fejlődve a pajtáskodás egyrészről a tisztikarban, másrészről a tisztikar és képviselőtestület tagjai kö­zött, lévén minden hivatal a rokonság, atyafiság, érdekközösség szálain betöltve, hogy itt nem arról van szó, hogy egy­mást ellenőrizzék, hanem, hogy miként segítsenek elhárítani minden akadályt egymás érdekeinek útjából. Természe­tesen ilyen helyen a számadások mindig vágnak, a pénztárak teljesen rendben ta­láltatnak, a­mint ez másként nem is kép­zelhető. És ha hallja az ember azokat a hálától szaturált, elismeréstől duzzadozó és lelkesedéstől gerjedező felköszönté­seket, miket imitt-amott egymásra el­mondanak, megesküdnék rá bárki, hogy szebben adminisztrált város annál nin­csen Hanem egyszer csak beüt a krach, mint ez Győrött történt, és akkor látjuk csak , mivé lettünk, minő mocsaras fe­neke van annak a szépen folydogáló közigazgatási életnek. A rendezett tanácsú városok themá­­jánál nem akarunk sokáig időzni, mert hála istennek a fennebb festett kép re­ánk nem illik. Akár szerencsés véletlen­nek tulajdonítjuk, akár pedig e város polgáraiban élő helyes ösztönnek, a ne­potizmus és ennek édes gyermeke a cor­­ruptió nálunk még meglehetős sovány falatokat kapnak. A nagy- és kis­­községekben azon­ban általában van valami baj a vagyon­kezelés és a közigazgatás ügymenete kö­rül. Pedig a községek nem bírnak olyan visszatermő erővel, mint a városok. A helytelen vagy éppen rosszindulatú gaz­dálkodás és a kuszáti közigazgatás a községeken gyakran gyógyíthatlan sebe­ket üt. Mindezeknek oka pe­dig a szellemi erő hiánya.­­ Még akkor is ez az ok, ha hűtlen va­gyonkezelés, vagy rosszakarat esete fo­rog fenn. Mert sok esetben meg­van ugyan a jóakarat, de nincs szellemi erő, mely a tettek horderejét belátná, nincs tanácsadó, mely jóra vezérelné, s megy minden vaktában, pusztul a vagyon mint­egy a sors kezei között. De a rosszakarat működése folytán történt vagyonpusztulásnak is a szellemi erő hiánya az oka. Ez esetben ugyanis a hűtlen községi tisztviselőt nincs a­ki el­lenőrizze. És itt egy nagyon elszomorító je­lenségre kell utalnunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a falusi földesurak, a jómódú közbirtoko­sok jóformán egészen visszavonulnak a községi élettől. Nem érdekli őket sem­­ bíró választás, sem képviselőtestületi

Next