Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1921 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-13 / 2. szám

Fertőzött tárgyakat gőzzel, fürdővel, 5% karbololdattal való kefélés, lemosással, káliszappan­nal, forró híggal, szürke kenőc­csel, kámforolajjal fertőtlenítünk. Naftalin, vagy ánizs és kömény­olajjal való bedörzsölés a testtől távoll tartja a ruhatetűt, ha egyébként test és ruházat, továbbá ágy és lakás tiszta. A visszatérő lázra nézve több napig tartó lázas és lázmentes időszak váltakozása jellegzetes. A láz rázóhideg és erős izomfájdalomban, főleg a lábikrákban, lép és májnagyobbodásban jelent­kezik, a lázmentes időszakban a beteg jól érzi magát. Súlyosabb esetekben sárgaság mutatkozik. Rendesen 3, ritkán 5 lázroham után áll be a gyógyulás. A fertőzés rovarok, különösen tetvek által terjed. Gyógyítása nevsalvarsammal történik. A védekezésben legfontosabb a tisztaság és a rovarok, tetvek kiirtása. A kiütéses tífusz korai felismerésére bevált Weill Felix-féle eljárás keresztülvitelére alkalmas állandósított diagnostikum a központi Vizsgáló állomás (Budapest, IX., Gyáli­ út 7. sz.) által kellő mennyiségben készíttetik és a hatósági orvosok­nak és kórházaknak közvetlenül intézett hivatalos megkeresésre díjtalanul bocsáttatik rendelkezésre. A diagnostikum használata a következő: A kiütéses tífuszra gyanús beteg vérsavójá­ból 50-szeres 100-szoros és 200-szoros hígítást készítünk, miből Vs—Vs, vagy­ egy-egy­ kbcm.-t agglutinátios csövecskékben adagolunk és azután a diganostikumból, melyet használat előtt jól felrázunk, 0.1, illetőleg 0.2 kbcm.-t adunk egyik csőbe, aszerint, amint fél kbcm.-es vagy egy kbcm.-es serum hígítással dolgozunk, végül a csövecskéket összerázzuk, hogy tartalmuk egyen­letesen zavarossá legyen. Az eredmény leolvasása: Ha a csövecské­ket 50 C° hőmérsékű vízfürdőbe tesszük, már 2 óra múlva, 37- os thermostatban tartva 8 óra múlva megtörténhetik. Ha vízfürdő vagy ther­mostat nem áll rendelkezésünkre, a vizsgálatot a szobahőmérsékletnél is elvégezhetjük, csak hogy akkor a leolvasás 24 óra múlva történik. Nega­tív kémhatás esetén a csövecskék tartalma egyen­letesen zavaros marad, legfeljebb egy kevés és rázással könnyen eltünthető üledék képződik azok fenekén. Positiv kémhatás (agglutinatio) esetén kifejezett fehér csapadék képződik a csövecs­kében, mely leüllepedik és a felette levő fo­lyadék teljesen átlátszóvá, víztisztává válik. Az agglutinatum tehát tömegesebb mint az előbb említett ülledék, durvább szemcsékből áll és a csövecskék felrázásakor újból leüllepedik. Az eredmény megítélése. Nemcsak a ki­ütéses tífuszban szenvedő, hanem az abból üdü­lők és a kiütéses tífuszon már régebben átesett egyének vérsavója is positiv kémhatást mutat. Ha ez utóbbi eset kizárható, akkor a 100-szoros higyitásban kapott positív kémhatás feljogosít a kiütéses tífusz kórisméjének megerősítésére. Ha csak az 50-szeres higgitásban mutatkozik agg­lutinatio, a kórismét csak valószínűnek tarthat­juk : ilyen esetben a vizsgálatot néhány nap múlva meg kell ismételni . Ha tényleg kiütéses tífusszal van dolgunk, az agglutinatiós liter 50- ről 100-ra, 200-ra sőt magasabbra is emel­­­kedhetik. Miután az első kiütéses tífusz és a vissza­térő láz­esetek felismerése a védekezés sikerének biztosítása és a veszedelem gyors leküzdése cél­jából felette fontos, ennélfogva az orvosok a gyanús megbetegedéseket, különösen ha azok halmozódottan és egymáshoz kapcsolódottan je­lentkeznek, azonnal jelentsék be a főszolgabírói s a főszolgabírák az alispáni hivatalhoz. Ennél­fogva hangsúlyozom, hogy különös figyelemmel kell kísérni a tömeg­lakásokat és minden helyi­ségeket (tömeglakások, menhelyek, internált tábo­rok, fogházak stb.) a tisztaság gondos fenntar­tása és az esetleg szükséges féregtelenítés, fertőt­lenítés foganatosítása érdekében gyakrabban meg kell vizsgálni és gondoskodni kell arról, hogy a gyanúsan megbetegedettek elkülönítése haladék­talanul keresztülvihető legyen. Megjegyzem, hogy a beérkezett jelentések­ből megállapíthatólag a betegséget több esetben vándorcigányok hurcolták be és terjesztették. Ezért különös gondot kell fordítani a vándor­cigányokra is és a tömeglakásokon kívül a télre letelepült vándorcigányok lakóhelyeit is gondosan meg kell vizsgálni és a szükséghez képest fertőt­lenítsük, tetvetlenítésük iránt intézkedni kell. Miskolcz, 1921. január 7. Zsóry, alispán.

Next