Borsodi Bányász, 1954. január-április (3. évfolyam, 1-14. szám)

1954-01-06 / 1. szám

TERMELJ MA TÖBBET, MINT TEGNAP tevékeny politikai munkát a dolgozó nők között Я pari psiilistájának a programjának gyakorlati megvalósítása nagy aktivitást Velt ki népünk dolgozó ‘■magéiból, s egyben azt a feladatot állja pártunk elé, hogy ezt az aktivitást állandóan fejlesszük te erősítsük. E leadás megoldásában egy pillanatra sem feledkestidünk meg a magyar lakásosztálynak, pártunknak arról a hatalmas hadseregéről, amelyet a magyar dolgozó nők alkotnak. A dolgozó nők eddig is mindenütt ott voltak, amikor pittünk és népi demokráciánk eredményeit ki kellett harcolni: természetes, hogy az t»szakasz feladatainak megoldásában is olyan nagy részt kell juttatnunk nekik, amilyent erejűt, tudásuk, lelkesedésük megérdemel. Ma már«irt, állami, gazdasági, lát.sdalmi és kulturális életünk minden :■ tűlétén dolgoznak nők, sokan közülük fontos, vezető beosztásban. Munka, és é létkörülményeiket alkotmányunk és törvényeink szabályozzák, az elért nagy eredmények ellenére sem feledkezieünk; azonban meg arról, hogy vannak még hiányosságok is a nők igazi és végleges egyenjogúsításában, politikai és kulturális nevelésében. Egyik, másik helyen nem tartják be a nőket védő törvényes intézkedéseket, vagy nem teszik lehetővé, hogy a nők a férfiattal egyenlő feltételek között értesülhessenek. Kovács Antalté elv.•Kanílnek, a lovászi olajüzem sitaháhó. Vitti dolgozójának munkájával mindert, ki meg van elégedve, mégis alacsonyabb fizetési kategóriába osztották be <v azzal az indokolással, hogy férje ■ ■ keres. Ipari, mezőgazdasági üzemekben és hivatalokban egyaránt sok hasonló esettel tatlálkozimultik. Az ilyen intézkedések azonban — amulett, hogy 1 *I Vényíriének — aláts ássák ia dől. nők önbizalmát Г [UNK]s munkaiddvát, hátráltatják képességeit, kifejlődését. A dokrozó nők érdekében folytatott párt. muri];:a egyik legfőbb feladata; Harsdai miniiginkivel a szemét, aki lebecsüli a nőket, figyelmen kívül l ag !ák érdekeiket. Minden párt, álami, gazdasági, tömegszervezeti vezető kisérje figyelemmel a nők tevékenységét munkaterületén, gondoskodó fék oaráti s igényeik kielégítéséről, politikai és kulturális nevelésükről. Pártffunkcionáriusai gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy mit jelent ma »új módon dolgozni«? Az jelenti, hogy közelebb kerüljünk a tömegekhez, hogy munkánkat Itassa át a népünkről való gondoskodás. Azt is jelenti tehát, hogy ne legyen közömbös nekünk, milyen munkaviszonyok között dolgoznak, hogyan élnek s gondolkodnak, milyen problémákkal találkoznak munkájukban a dolgozó nők. Új módon dolgozni — ez azt is jelenti: ne tűrjük, hogy a nőket lebecsüljék, hogyne foglalkozzanak sajátos kérdéseikkel, hogy ne végezzenek közöttük politikai munkát. A vezető funkcionáriusok menjenek el mindenhová, ahol nők dolgoznak Az üzemekbe, a hivatalokba, az iskolákba, a tudományos, vagy művészeti intézetekbe, menjenek el a városi és falusi lakóterületekre, a dolgozók lakásaiba. Közvetlen, személyes tapasztalatból tudják meg, hogyan végzik munkájukat a dolgozó nők, milyen társadalmi munkát, folytatnak a kommunista asszonyok és lányok, miként oldják meg a dolgozó anyákt a napi munka után a háztartás, a gyermeknevelés feladatait is. Maguk a dolgozó nők fognak nekik megfelelni arra a kérdésre: milyen módszerekkel kell politikai munkát végezni a nők között. A dolgozó nők között SS végezni — elsősorban a párt feladata. A Központi Vezetőség egyik legutóbbi határozata fontos szervezeti intézkedéseket hozott, hogy a pártbizottságok és alapszervezetek jobban tudják teljesíteni ezt a feladatukat. A határozat értelmében az alapszervezeti vezetőségekbe be kell választani egy olyan elvtársnőt, akinek az lesz a feladata, hogy párttagokat aktivizáljon a dolgozó nők között végzendő politikai munkára, állandóan tájékoztassa a vezetőséget erről a munkáról és gondoskodjék róla, hosz ezt a munkát mind a vezetőség, mind az alapszervezet kollektíván végezze. A párt- és állami szerveknek, a tömegszervezeteknek a nők körében végzett politikai munkáját a régiévé,könyebben a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége segíti. Az MKDSZ vezetői és tagjai az elmúlt időszakban derekasan küzdöttek a magyar dolgozó nők tényleges egyenjogúságának megeremtéséért, politikai és kulturális nevelésükért. Munkájuk közben igen komoly hibákat is követtek el: gyakran olyan feladainkkal foglalkoztak, amelyek nem vonzották a dolgozó nők minden rétegét, vagy olyan módszerrel dolgoztak, amely a dolgozó nők egyikét-másikát isvoilarlolta a nőszövetségtől. Az MXDSZ szervezői felépítése sem volt alkalmas arra, hogy állandóan növelje tagjainak számát, szélesítse befolyását. Az MXDSZ már — a párt útmulatása alapján — kijavítja ezeket a hibákat. Пт m етя!(яс) politikájának meg. "*■ Új oldaGoi valósításáért folyó harcban a nőszövetségnek két alapvető feladatot kell megoldania. Az egyik az, hogy a nők körében — a különböző rétegek igényeinek, politikai és kulturális színvonalának megfelelő módon — ismerőssé milyen politikát folytt, milyen határozatokat hozott párunk és kormányunk a dolgozó nép életszínvonalának emelése céljából és különösen a nők sajátos érdekeinek védelmében, hogyan élnek, hogyan harcolnak a béke fenntartásáért más országok asszonyai. A másik feladata az hogy állandóan törődjék a nők sajátos kérdéseivel, hogy küzdjön a nők életének és munkájának megkönnyítéséért. //fU ■ . , hogy Balatonszentgyörgy határiban a baii erdő szélén ma is áll a törökök elleni harcokban kiépített egykori végvári erődvonal egyetlen épségben maradt épülete, a Csillagháza nevű erőd. A csillagalakúra épített erőd karban van s kazamattli és homokkőből faragott lépcsősora is megmaradtak. Az épületben lévő 40 méter mély erődkút ma is használható. ..hogy Kápolnásnyéken, Vörösmarty Mihály szülőházában, a nagy költő életére vonatkozó múzeumi anyagot gyűjtöttek össze. A háromszobás Vörösmarty múzeum az idei évben nyílt meg ,„hogy Sztálinváros területén, ahol ma népi demokráciánk legnagyszerűbb építkezései folynak, valamikor a Duna jobbpartján húzódó dombokon az Intercisa nevű római tábor ellenőrizte a vizet és a partokat. Az egykori tábor helyén a különböző leletek érdekes római emlékeket hoztak napvilágra. Már a XVI. században tudnak egy Liber Páternek a szőlő és a bor istenének szentelt oltárról. Szoborfejek, sírkő-töredékek kerültek elő és sok kisebb-nagyobb használati tárgy és emlék beszél az egykori római tábor életéről. A MISKOLCI PIACON BIZONY JÓKORA piacunk van, annyi szent. Jöhet ki annyi áru, amennyi csak kell ésmennyit be tudnak cipelni derék parasztjaink. Hozzák is buzgón. Reggelente egy-egy vonat érkezésénél valóságos batyuerdő indul a Béke tér irányába Illői járóban be kell jelentenem, hogy nemcsak az asszonyok szeretnek a piacra járni, hanem a férfiak is, persze nem mindegyik, de én a piacjárók közé tartozom. Van itt annyi szír", annyi "élet, alkudozás, veszekedés, no meg kiabálás, hogy néha azt hiszem, a Bábel kellős közepére csöppentem. Vegyük csak ezt a hétfői napot, télies külsejével, szürke fellegeivel és közel gémberítő hidegével. Persze, hogy az asszonyok vannak többségben, a mi asszonyaink, lányaink, akik üres, lött’ngős cekkerrel érkeznek és hazafelé .. . NO, DE NEM TARTUNK még ott, kukkantsunk be előbb a vásárcsarnokba. Nem valami jóemlékű hely, valamikor, kilenc évvel ezelőtt egy angol bomba rázuhant, keresztül ütötte a tetejét és az óvóhelyen robbant, ripityára tört mindent. A délelőtti órákban történt, s ha jól emlékszem, húsznál is több halott volt itt. No de hát ez régen volt, a romok helyén új vásárcsarnok épült s most, ahogy elnézem az áruk között hömpölygő tömeget, bizony, alig hiszem, hol valakinek az agyában az előbbi rémségek fészkelődnek. Merthogy van itt áru, zöldség- és tojáshegyek, hal is akad bőven s a vágott baromfiból is kisebb dombok emelkednek. A tejtermék is bőséges felhozatalról tanúskodik, 20 forint a tejfel s ugyancsak méregetik a háziasszonyok bögréibe, kannáiba. VALAKIVEL PERSZE beszélni is kellene. No, ezt a kövér nénit kiválasztjuk, azaz bocsánat, nem is kövér, csupán az életszínvonal emelkedése látszik meg rajta, s nevezzük inkább molellnek. Egészen kedves asszony s ami a fő, bőbeszédű, az Arany János utcán lakik. A férje villanyszerelő. Újdonsült ismerősünk minden reggel meglátogatja a piacot, éppen ezért hallgassuk csak meg, hogy mit mond. •*— A piac a mi éléskamránk. Ez az otthoninak a nagybátyja. Egy jó háziasszonynak ismernie is kell azt és korán ki kell ugrania az ágyból, hogy előnyeit élvezhesse. — Miért beszél előnyről, kedves elvtársnő, hiszen amint látjuk, áru van bőven. — No-no, nem mindig. A tojással, meg a vöröshagymával sok hiba van. Nem mondom, a kofáknál mindig lehet kapni hagymát, de ott 5 forint, a csarnokban pedig, ha van, csupán 1.50-be kerül. Persze, az a baj, hogy nem igen van. A tojásnál szintén ez a helyzet és itt jön az előny amiről beszéltem, ha sikerül a batyuzó parasztasszonytól megvenni az árut, míg a kofa rá nem teszi a kezét, minden nap legalább 5—60 forintot megtakarítok. — De így általánosságban hogy van megelégedve a piaccal? — Tűrhető. Jobb mint tavaly, de reméljük, hogy az idén még jobb lesz. — Mi is reméljük — mondom neki s tovább ballagok. Jó lesz szétnézni a vásárcsarnokon kívül is, ahonnan az élő baromfi gágogása, kotkodácsolása, no meg az asszonyok hangos beszéde hallatszik. HADD NÉZZÜK CSAK ezt az egészen fiatal, alig 20 éves anyát, aki a gyermekkocsit maga előtt tolva, lassan próbál előrejutni a betonjárdán. Most megáll. Csirkére alkuszik. Egy igen sovány arcú, feketekendős, bőszoknyás paraszt néni a baromfi gazdája s kicsit ellenségesen pislog a télikabátos asszonykára. Messziről hallom, hogy alkudoznak. — Hogy adja néni ezt a pár csirkét? — Ez bizony ötven forint. — Adok érte negyvenet. A végén 45 forintban megegyeznek, a csirke a gyerekkocsi rállójára kerül, kétszer lepuffan a földre, mintha érezné, hogy a vesztibe rohan, illetve a kés alá, ott repdes az aszfalton, míg a fiatalasszonyka egy erélyes mozdulattal el nem kapja őket és egy kicsit dühös mozdulattal bevágja a hálókosárba. Bosszúság ide, bosszúság oda, én mégis megkérdezem tőle, hogy mi a véleménye a mi piacunkról. — Nekem csupán az a panaszom — mosolyodik el úgy, hogy mindjárt két kis gödröcske támad az arcán — hogy a kofák túlzottan felverik az árakat, túl nagy haszonra dolgoznak. Úgy a Mezőkernek, mint a Baromfiért és Gyiémért vezetőinek alaposabban kellene végezniük munkájukat. Nehogy azt higyje, hogy ellensége vagyok a kofáknak, hiszen azoknak is kell élniük valamiből, de néha a szemtelenséggel határos, hogy milyen nyugodtan kérlek például az ünnepek előtt is egy liter tejért 6—7 forintot. Hát ez az én véleményem, most pedig isten áldja, mert még délre ebédet akarok fűzni. * AZT HISZEM, elég a véleménynyilvánításokból és állapítsuk meg, ami megállapítanivaló: a miskolci Béke térre nap mint nap komoly mennyiségű áru kerül s az is megállapítható, hogy üres cekkerrel senki sem megy haza. Az árakon azonban, a kofai árakon, mint ahogy már az előbb hallottuk, nyomni kellene egy keveset, de nem fel, hanem lefelé. Ezt pedig csakis nagyobb árubőséggel érhetjük el. Úgy szeretnénk, és én magam is, mivel néhanapján karomra akasztom a cekkért, hogy ha legközelebb kijövünk ide, két véleménynyilvánítás közül mind a kettő megelégedésről tanúskodjék, úgy gondolják, hogy az sosem lesz? Dehogy nem. Csak a tanácsnak egy kicsit jobban utána kellene néznie. (H) 153* '<uu it Szánkózás közben SOKA VÁRATOTT MAGÁRA, de mégis csak megjött. Nem is én vettem észre, hanem a fiam, ez a minden lében kanál, aki még alig pirkad, mégis olyan indldnüvöltést vitt véghez a lakásban, hogy a szomszéd szobában lakó iskolaigazgatóék bizonyára rosszallóan csóválgatták a fejüket. Л’о de hát az én egyetlen fiacskámnál ez nem feltűnő dolog, s egy cseppet sem lepődtem meg, hogy ennyire izgatottá vált. Természetesen az első hő okozta nála ezt a kitörést, mivel karácsonyra egy kétszemélyes ródit vettem nekim forintért, plusz sorban Aldi, ünnep előtti tülekedés az álami áruházban, egyszóval megvettem, holott rögtön, azaz rá két napra meg is bántam. Többet sosem követel el ilyen könnyelműséget, mert ez a néhány nap, amíg Téapy meg nem rázta szakáillát, bizony, keserves kínszenvedés volt számunkra. No meg a parkett számára. Jobbhijján Laci nevezetű elsőszülőtt csemetém ott próbálta ki a szánhúzás tudományát, a jobbra-balra való kanyarodást, a különböző has és hátonfekvést, mindenféle pózban s harsány »vigyázz« kiáltások mellett karcolta össze-vissza nejem legnagyobb bosszúságára a parkon felületét. No de nem is erről van szó (ami elmúlt, az elmúlt, ahogy említenem jövőre már elővigyázatosabb leszek), hanem egy kis epizódról, amit első szánkózásunk alkalmával szippantottam fel S0—40 gyerek között. LAKASUNKTÓL nem messze van a Mikes Kelemen utca. Dombnak felfelé visz, ami azt jelenti, hogy ilyenkor, amikor fehér vanetakaró borítja a földet, a környék gyermekei s néhány aggódó apa itt kötnek ki, hogy dombnak lefelé is kipróbálják a téti örömök szánkózás nevű válfaját. Persze, hogy nekem sem volt nyugtom s mennem kellett, hogy legalább egyszer leereszkedjem és megjelenésemmel méltó tekintélyt biztosítsak a nagyobb gyerekek előtt fiam számára. IGEN, MOST RÖGTÖN rátérek erre a bizonyos dologra, hogy igenis, a mi gyerekeink már politizálnak. Ahogy már említettem, legalább 30—40-en voltunk, már mini gyerekek (tévedés ne essék, én nem tartozom a gyerekek közé, mert a harmadik X-en már túl vagyok), köztük 2—3 cigánygyerek is, bizony eléggé hitvány sAmnocskaval, nem is valami jól öltözötten, de azért mégis csal: gyerekek, nagyon is húsvérből való, fürge, vidám, barnaképű kis lurkók. Persze, hogy nekik volt a legnagyobb szájuk, ők ugrándoztak a legfrissebben s ez, hogy hogy nem, kiváltotta a fehérbőrű gyerekek ellenszenvét. A többi aztán pillanatok alatt játszódott le. Egy 10—12 év körüli fiúcska ellentmondást nem tűrő hangon rákiáltott a cigánygyerekekre: — innen pedig trhujatok, menjetek a Ghillányra, ott van a ti fertályotok. A cigánygyerekek megszeppentek. S—6 más gyerek is körülállta őket , riadtan, pislogó szemmel méregették ellenfeleiket. Ez azaljban történt, ahová alig egy perce érkeztünk meg nagy szerencsésen, kissé alajra dűlt szánkónkkal, nagyreményű csemetémmel. Szem és fültanúja voltam tehát a dolognak és elhatároztam, hogy addig nem avatkozom bele a kicsik ügyébe, míg nem okvetlen szükséges. Enc nem is került sor. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy néhány pillanat alatt két táborra szakadt a gyermeksereg. A cigányellenesekhez körülbelül tizen tartoztak, míg a másik párt legalább 25 tagot számlált, és ez az a másik párt volt, amelyben a szeretet élt, ahonnan ilyen hangok halatszottak. Ezek is olyan gyerekek, mint mi vagyunk, nekik is szabad itt játszani, szánkózni, nincs különbség köztünk stb. S AZ A NYURGA, kissé szeplősarcú fiaU Ю éves fiúcska, aki a »szeretet« pártiak vezére volt, bizonyságul mindjárt е [UNK]а kezdte énekelni: »Egyik ember annyi, mint a másik, — bár a bőre barna vagy fehér.« Pergett a hó. A kis embercsemeték elcsendesedtek. Én csak hallgattam Kifiam a kabátomat rángatta, akkor fordultam felé. Nagyon komolyan nézett rám s azt kérdezte: — Ugy-e, apu, a szeplősnek van igaza? Bólintottam s közben arra gondoltam, hogy ide, a Mikes Kelemen utca szürkefalú házai közé is hogy ellátogat a béke gondoláin. S mindez egy nyurga, szöszke fiúcska gyermekszívén keresztül. (Isoldi) Első jó Népholtról. Az annabányai legényszálló lakóinak nem kell messzire menniök, ha hűsítőitalra, cukorkára, cigarettára, vagy gyümölcslélére van szükségük, mindent meg lehet карп! a fűszerboltban, ami az ember napi életéhez szükséges. Alig tíz lépésnyire van a legényszállótól egy egész kicsiny bolthelyiség. Nem tudnának olyat kérni a dolgozók, hogy meg ne kapnák. A boltvezető egy kedves őszhajú néni, aki fehér kötényben sürög-forog a pult mögött, nagy örömmel, kedvesen szolgál ki mindenkit. — Azért vagyunk itt kedveseim — mondja mosolyogva a boltos néni — hogy minden legyen. Ha esetleg olyat kér valaki, ami már elfogyott, még azon a napon, de ha nem sikerül, akkor másnap feltétlenül igyekszünk beszerezni. Van olyan nap, hogy ezer forinton felül van a forgalom. Fizetés alkalmával ez az összeg 2—3 ezer forintra is növekszik. Ennek a boltnak csupán az a hibája, hogy a helyiség nagyon kicsi. A pult előtt annyi hely marad — mivel minden kis zug tele van áruval — hogy 2—3 ember alig tud itt megfordulni. Ezen kellene még segíteni, de lehet is, csak egy kis ügyesség és jóakarat kell hozzá, persze az üzemvezetőség részéről is, ESEMÉNYEK — SOROKBAN Régi vágyuk teljesedétt a Tardonáról megjavításával és a külszíni szállítás Herbaljára bejáró bányászoknak. A herbolyai iparvágányt egymillió hatszázötvenezer forintos beruházással meghosszabbították tardonáig. A tardonai bányászok eddig autóbusszal jártak munkahelyükre. A vasúti közlekedéssel legalább 2 órát nyertek, melyet otthonukban tölthetnek. Az új vasútvonalat január 8-án adják át hivatalosan a dolgozóknak. * A berentei és haricai román kis barakok március 15-re beköltözhetők lesznek. A kellő szigetelésről és vízellátásról a legmesszebbmenőkig gondoskodik a tröszt építési osztálya. A dolgozók igényeit kielégítő berendezési tárgyakra viszont még nincs pénzügyi keret. Elkészült 1954 első bányász kislakása Rudolftelepen. Csabai András és Bíró Béla vájárok boldogan költöztek saját házukba. Nekik is jól kezdődött az új év, melyhez mi jó egészséget és sok sikert kívánunk. Barossukon sok-sok hónapja nem kielégítő módon vette fel részét a termelései. Az üzem dolgozói megfogadták, hogy 1954-ben úgy dolgoznak, hogy ne legyen okuk a szégyenkezésre, január 1-től tervüket teljesíteni fogják és ezt az év első munkanapján betartották, mert napi tervüket 104,5 százalékra teljesítették. Rudolftelepen a IV-es aknán hónapok óta vita tárgyát képezi, hogy a frontfejtés jó-e ott, vagy sem. A IV-es aknán a front irányításának meggyorsításával bebizonyosodott, hogy a IV-es akna jövője a frontfejtés. Ma már Rudolftelep dolgozói a front mellett nyilatkoznak. Biztosra vehető, hogy a IV-es akna januárban tervet teljesíti. 50 ezer forint boldog nyertese A 111. Békekölcsön húzásakor Rudolf telepen Pincés Ádám bányász 50.000 forintot nyert. Megjelent az „Anyag- és Adatszolgáltatás’“ legújabb száma, melynek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: J. Kromrod: A közfogyasztás a szocializmusban. M. Tyurin: A kollektív vezetés a szovjetek munkájában. V. Tihoirov: Az európai népi demokratikus országok harca a mezőgazdaság további fellendítéséért. R. Golubovics: A belgrádi uralkodókörök népámító elmélete az üzemek „munkásirányításáról.“ A politikai tömegnevelő munka jelentősége a mezőgazdaságfejlesztési határozat végrehajtása terén. Az említett cikkek mellett több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl az „Anyag és Adatszolgáltatást" az MDP Központi Vezetősége Ágit. I.rop. Osztályának folyóirata.