Borsodi Bányász, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-05 / 1. szám

I ­SÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MISKOLCI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG BÁNYÁSZ LAPJA III. évfolyam I. szám­ára 30 fillér PÁRTÉLET 2. oldal , SZERT GYÓGY ÍRJ/ RUDOLFTELEPRŐL 3. oldal 1955.­anuár 5 Az 1955-ös év kezdetén írta: TIHANYI ALAJOS, a Borsodi Szénh­i yászati Tröszt igazgatója. A BORSODI SZÉNBANYA­­A* SZATI Tröszt 1954-ben nem teljesítette a tervét. Súlyos 10.000 tonnákkal maradt adósa népgazda­ságunknak. A lemaradás indokaként­­ olya­sió­kat lehet felsorolni mint m­unka­­helyhiány, szállítás szervezetlensége, létszámgazdálkodás. Talán a leg­jobban éreztette hatását a vezetés nem kellő színvonala. Voltak még fentieken kívül egyéb jobban és kevésbé befolyásoló té­nyezők is, mint az első negyedév létszámhiánya, г nagy létszámfluk­­tuáció, anyaghiány, munka- és technológiai fegyelem hiánya. Mindezen hiányosságok együttes hatásainak lett a következménye az a súlyos adósság, amely az egész szénbányászat adósságának felét teszi ki. Most, az 1955-ös év küszöbén szá­mot kell vetnünk hibánkkal, meg kell vizsgálnunk lehetőségeinket, fel kell állítanunk magunk elé a fel­adatokat, hogy ezt az évet már a legelső naptól kezdve sokkal ered­ményesebben, lemaradás nélkül kezdhessük. Talán vegyük sorra és elemezzük ki azokat a gátló körülményeket, melyek a tavalyi lemaradást okoz­zák, hogyan jelentkeznek most? Munkahelyeink még most sincse­nek nagy bőségben, de a tervek tel­jesítéséhez elegendő. Minden erőnk­kel azon kell fáradoznunk, hogy munkahelyeink számát növeljük, minőségét javítsuk. Ezért a szakmai tervben szereplő minden gerinc- és előkészítő vágatot minden nap és minden szakon telepíteni és biztosí­tani kell, hogy legalább a havi elő­irányzott, ám ki legyen hajtva. Nem szabad még egyszer bekövetkeznie egy Ormos III-nak, vagy egy Kűri­­tyánnak. Sokkal többet kell foglal­koznunk vágatjaink minőségével, a technológiai előírások maradék nél­küli végrehajtásával. A vezetés színvonala az utóbbi hó­napokban határozottan javult. Ke­vesebb és jobbak a határozataink, jobb lett az ellenőrzési tevékenység, az üzemesítésnél a vezetésbe került és vezetésben járatlan üzemvezetőink és főmérnökeink az elmúlt hónapok alatt sokat fejlődtek, megerősödtek, határozottabbak lettek. Az eddigi eredményeket azonban tovább kell fejleszteni, ha a vezetés színvonalát tovább akarjuk erősíteni. Érvényt kell szereznünk december 6-i utasí­tásunknak. Meg kell követelni, hogy ,a csapa­ton belül a vájárnak, egy-egy kör­leten belül az aknásznak, az üzem­nél a körletvezetőnek és üzemveze­tőnek a szükséges tekintélye meg­legyen. A tekintélynek ez a vissza­állítása hatalmas mértékben fogja javítani az eléggé meglazult munka­­fegyelmet. El KELL ÉRNÜNK, hogy csak •*-J patáink, brigádjaink jórésze állandó összetételű legyen és ezek­nek adjunk hosszabb, 3—6 hónapos feladatokat. A csapatok és brigádok összetételénél fokozottabban támasz­kodjunk ifjúságunkra és honvéd dol­gozóinkra. A szállítás megszervezésével bizto­sítani kell az ürescsille-ellátást, és egyre jobban növln­i kell munkahe­­l­­i és üzemi teljesítményeinket. A munkaerőgazdálkodást nem kampányfeladatnak, hanem állandó, szívós munkának kell tekinteni, amelyikben a legnagyobb tartalé­kaink vannak, a munkaerőgazdál­­­k­odás megjavításában jó darabká­­­ vk kidolgozásával érdekeltté kell enni magukat a fizikai dolgozókat is. A gépek alkalmazása terén at­­­óbbi időben nagy lépésekkel men­­ü­­­k előre. Nem egy Sz. l­S-re ra_4­­­dógépünk, vagy F. 4-es előváló­­pírnk ért el 100 m-nél nagyobb ha­­teljesítményt. Fokozni kell eze­­t az eredményeket. Dolgozóink •­rézik a gépeket, szívesen dolgoz­­­ik velük. Ezért minden nálunk ta­­’ható génét meg kell javítani és •­­1a kell adni dolgozóinknak, hogy­gítségükkel kíméljék fizikai erő­iket, növeljé­k teljesítményüket és szesetüket. A­Z EDDIGIEKNÉL SOKKAL bátrabban kell alkalmaznunk az új technológiát, a széleshomlokú, tömegtermelésű munkahelyek kikí­sérletezését még olyan telepekben is, ahol­ a ■ régi­ b adományok már elte­mették azok­at,ghátrabban kell kiter­jesztenünk a millszekundumos rob­­­bantást és vissza kell utasítani min­den olyan propagandát, mely csök­kenteni igyekszik ennek­­ a módszer­nek a termelés és teljesítmények növelésére való jótékonyságát. A múlt év nagy hibái közé lehet sorolni versenymozgalmunk gyenge­ségét. Voltak jó kezdeményezéseink a verseny szervezésében és nyilvá­nosságában, voltak kimagasló ered­ményeink, de ezeket nem tudtuk állandósítani. Ezen gyökeresen vál­toztatni kell. A negyedéves terv túlteljesítéséért indult „Felszabadu­lási Verseny" legyen az a verseny­szakasz, amelyben ez a változás megtörténik és amely a megszerve­zés és nyilvánosság állandóságát fogja biztosítani. Legyen vége az olyan vitáknak, hogy azért nincs versenynyilvánosság, mert nincs, aki kiértékelje. A mostani verseny­szakaszban kell elérni, hogy minden műszaki középkáder ismerje a hoz­zá beosztott dolgozó vállalását, ered­ményeit és ezeket a vállalásokat és eredményeket az adminisztratív dol­gozók a munka jobb elosztásával pa­pírra is vessék. Dolgozóink jogosan követelik meg tőlünk, hogy eredményeik értékelve legyenek és ezek az értékelések to­vábbi nemes harcok és további na­gyobb eredmények indító-rúgói le­gyenek. Г LTÉRDEN AZ 1954. ÉVTŐL:­­az új esztendőben sokkal foko­zottabb gondot kell fordítanunk szé­nu­­nk minőségére és sokkal beha­tóbban kell foglalkozniok mind a műszaki, mind pedig a fizikai dol­gozóknak a gazdasági termelés fo­kozásával. Ezek azok a feladatok, amelyeknek végrehajtását most az új év első napjától kezdve el kell kezdeni. Ezeknek maradék nélküli végrehaj­tása biztosít ez évben a tavalyinál sokkal nagyobb sikert, biztosítja az 1955. évi terv teljesítését. Az első negyedév termelési feladatai ismer­tek és nyíltan meg kell mondani, hogy ezek a feladatok nem kicsi­nyek. Ezeknek végrehajtása több munkát, jobb munkát, jobb munka­­szervezést, nagyobb körültekintést, kemény munkafegyelmet, határozott vezetést, magas technológiai fegyel­met követel meg minden borsodi bányásztól. De ezeket a feladatokat meg lehet és meg is kell oldani. A borsodi bányászok még egyszer nem állhatnak olyan lehajtott fővel és annyi adóssággal hátuk mögött a magyar nép elé, mint tették ezt ta­valy. A borsodi szén minden deká­jára számítanak a többi dolgozók, a gyárak, az erőművek és a vasút. Nekünk ebben az évben nem fékjé­nek, hanem emelőjének kell len­nünk a népgazdaság számára. Az éves terv teljesítése az első ne­gyedév sikerén múlik. Az első ne­gyedév pedig január hónapban dől el. Most kell a régi borsodi szív, a régi lendület, az akarat, a dolgozók összetartása. Aki az első ütközetet megnyerte, csatát nyert. A borsodi bányászok ez évben csatát akarnak nyerni és ezért fognak soha nem lá­tott lelkesedéssel a januári első üt­közetbe menni. Pártunk és népünk bízik abban, hogy a borsodi bányászok az új év­ben az első között lesznek és komoly versenytársaivá válnak a múlt év oly sok nagy sikert elért tatabányai és pécsi bányászoknak. PÁRTUNKNAK ÉS NÉPÜNK­­NEK nem szabad csalódnia a borsodi bányászokban! Előre az új év első napjától kezdve új, soha nem látott termelési győ­zelmekért! Ehhez a munkához kívánok a tröszt nevében minden dolgozónk­nak és családjának erőt, boldog öt esztendőt és nagyon sok kimagasló sikert. Az újév első munkanapján voltak kiemelkedő teljesítmények, de egyes üzemek erősen lemaradtak a terv teljesítésében Nehéz az újságíró dolga, amikor csak jót szeretne írni, végre csak jót, és nem­ írhat. így vagyunk az új év ,első termelési jelentésével is. Igaz, dicséretet is mondhatunk, be­számolhatunk néhány aknánk ma­gas százalékáról,­­ ám bányászaink zöme nem teljesítette tervét. A legnagyobb eredményt az Ella aknaiak érték el, 142,6 százalékot. Fekete-völgy 125.7, Szelles 103.5, Ba­ross 102.5, Mátyás 101, és Albert­­telep 100.6 százalékot. A bánfalvaiak mindössze 49.9, Or­mos III-as 53.6, a kurityániak pedig mindössze 59.1 százalékra teljesítet­ték előirányzatukat. Bizony, az utóbbi üzemek nem valami jól mutatkoztak be az új év első munkanapjain. Reméljük azon­ban, hogy ez nem fog újra bekövet­kezni. Bízunk a lemaradt üzemek dolgozóiban, megértésükben, hiszen tudniok kell, hogy mennyire szüksé­ges most, télvíz idején a szén. A „Borsodi Bányász”ról Kedves olvasóink előtt nem isme­retlen újságcím a „Borsodi Bá­nyász”. Különösen azok előtt nem, akik már két-három éve előfizetői lapunknak. önkéntelenül is felvetődik a kér­dés, hogy miért kellett címet változ­tatnunk. A felelet nagyon egyszerű: Szerkesztőségünkbe több levél ér­kezett a lap előző eímével kapcso­latosan. A levelek írói, nagyrészt szénfalnál dolgozó bányászok, kifo­gásolták, hogy a lap már csak címé­nél fogva sem alkalmas arra, hogy a Borsodi Tröszt összdolgozóihoz beszéljen. Tudjuk nagyon jól: a „Termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom Alberttelepről indult el s így olybá tűnik,­­mintha a lap kizárólagosan csak az alberttelepieké lenne. Most, amikor lapunk mintegy két év után újra „Borsodi Bányász" cí­men jelenik meg, úgy gondoljuk, sok bányász elvtársunk jogos kíván­ságának teszünk eleget, s reméljük, ezután még nagyobb szeretettel, na­gyobb érdeklődéssel fogadják. Miskolci Járási Pártbizottság. Tiltakozások Angliában a párizsi szerződések miatt Mint a Reuter­ hírügynökség je­lenti, a londoni szövetkezeti köz­pont, mely több mint egymillió ta­got számlál, bejelentette, hogy­ a szövetkezeti szövetség idei évi kon­gresszusán javaslatot terjeszt majd elő, hogy ítéljék el a londoni és pá­rizsi egyezményeket és támogassák a nyugatnémet szakszervezeteket az egyezmények elleni harcukban. A szövetkezeti központ állást fog­lalt amellett, hogy a négy hatalom, Kelet- és Nyugat-Németország rész­vételével még a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása előtt folytasson tárgyalásokat. (MTI) így kell tenni a notórius mulasztóval Üzemeinkben, bányáinkban sajnos, elég sok az igazolatlan mulasz­tó. A fegyelmi bizottságok azonban néha egészen érthetetlen okoknál fogva nem büntetik kellőképpen ezeket a magukról megfeledkezett em­bereket. A bánfalvi bánya igazgatója azonban úgy látszik, most már nem fog kesztyűs kézzel bánni az ilyenekkel. Gyenes Lajos vájárt, aki no­vember és december hónapokban kilenc ízben, az 1954-es évben pedig összesen 54 ízben követett el igazolatlan hiányzást, a Munkatörvény­könyv 112. §-a 3. bek. alapján és a M. T. 113. § (2) bek. d. pontja­i szerint azonnal hatállyal elbocsátotta. A tervfegyelem megsértéséért Gyenes Lajos vájár megérdemelte a büntetést. BÉKEHIRADÓ A bonni Statisztikai Hivatal beje­lentette: ebben az évben 76.000 em­ber költözött át Nyugat-Németor­­szágból a Német Demokratikus Köz­társaságba. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkoza­tott tett közzé, hogy mindazoknak menedéket és munkát ad, akik nem akarnak szolgálni Adenauer hadse­regében. * Már több mint másfélmillió francia írta alá a francia nemzetgyűlés kép­viselőihez intézett felhívást. Az alá­írók felszólítják a képviselőket, hogy a nemzetgyűlésben szavazzanak a pá­rizsi szerződés ellen. * „Veszélyben a szabad világ“ — írja, a New York Times egy hosszabb cik­kében. A cikkben arról van szó, hogy a Szovjetunió a technika fejlesztésé­ben és különösen a mérnökök és tech­nikusok számának tekintetében túl­szárnyalja az Egyesült Államokat. Míg az Egyesült Államokban 1950-ben még 50.000-en szereztek mérnöki diplo­mát, ebben az évben már csak 20.000- ren. Ezzel szemben a Szovjetunióban állandóan emelkedik az egyetemről kikerülő mérnökök száma. 1928-ban 10.000, 1950-ben 28.000, 1953-ban dO.OOO és 1951-ben már 51.000 mérnök hagy­ta el a szovjet egyetemeket. * Európa 17 országából 427 küldött vett részt az ellenállási mozgalom harcosainak nemrég Bécsben megtar­tott­ találkozóján. A küldöttek közös nyüakozatukban kifejezték elszántsá­gukat: minden erejükkel rajta lesz­nek, hogy bajtársaik tegnapi gyilko­sai ne lobbanthassák fel újra a há­ború lángját Európában. A bécsi ta­lálkozó résztvevői elhatározták, hogy a koncentrációs táborok felszabadítá­sának 10. évfordulóján, 1955 április 30 -án egy nagy nemzetközi találkozóra hívják össze a haláltáborok volt fog­lyait.« - ú---------------­ Amerikai hadgyakorlatok Nyugat-Németországban , Berl­in (TASZSZ).­­Mint c .berlini rádzió jelenti, az arrminj^i; m­'egszálló<' csapatok Karls­­ruhe ’térségében újévkor hadgyakor­latokat kezdtekj,amelyek január 31- iig tartanak­. Az amerikai parancs­nokság 'ki­jelentésre­' szerint a hadgya­­korl­atok&fB' T9 < rtdwzpáncélosok is rész­t­­ ve­ szmgfc; • pfl'T I) Példát mutató, lelkes, üzemét szerető szállítási felvigyázó Sztaniszlav Béla Már megint baj van az osztályozó­­val — emeli fel szemét Fekete elv­társ a kimutatásról. Figyel kifelé, hallgatódzik. Odakint csönd, a gé­pek zaja elcsendesült, csak távoli kiáltozások hallatszanak. Fejébe nyomja sapk­áját és megindul az aj­tó felé, majd magyarázólag meg­jegyzi — ez a mi rákfenénk — emiatt nem tudunk termelni, ahogy lehetne. Mi is vele tartunk. A külszíni szállítópálya tömve csillével, üres, tele sorakozik egymás­­ mellett. Az osztályozóban megint a rostával baj­lódnak. Azért megint, mert egy mű­szak alatt nem egyszer kell leállni a rosta miatt. A szén vizes, megtapad, ránehe­zedik a rostára, tisztogatni kell gyakran, hogy a csapágy ne ron­gálódjon. De nemcsak ez a hibá­ja az osztályozónak, a kicsi bun­kerek is hátráltatják a zavarta­lan üzemmenetét. Hiába 16 vagonos termelésre készült a pálinkástárói osztályozó és most több mint kétszeresét kell kiadnia, korszerűsítve, bővítve nem volt. Ter­mészetesen ezek a körülmények nem biztosítják a zavartalan munkát. A szállítók, de különösen a szállítási felvigyázóik élelmességén múlik, hogy a nehézségek ellenére is pálin­kástáró teljesíti előirányzatát. Nézzük csak meg Sztaniszlav Bé­la szállításrendező hogyan dolgozik. Műszak elején a munkahelyet lá­togatja sorra, ki hogy áll, mennyi üresre van szükség, ahol szeneinek, ott sürget küldjétek a csilléket, rakjátok, cimborák, hadd menjen fel mi­nél hamarabb — kéri, ahol rob­bantanak, oda már indítja is az üreset, ne várjanak a szén tetején rája — elromlik egy csille (ami szintén nem ritka eset, mivel régi, még 1935-ben készült csilléi vannak jórészben) — már ott is terem, segít leemelni a sínről, ne akadályozza a munkát. Közben nevet, dorgál, tréfálkozik, de sohasem céltalanul, lelkesít. — szóval nem én mondom, hanem a munkatársai: öröm vele dolgozni. Azt mondta róla az üzemi bizottság elnöke, Rácz Lajos elvtárs, hogy Sztaniszlav képzett ember, élelmes. Mikor megkérdeztük, hogy mire érti azt, hogy élelmes, azt a vá­laszt kaptuk, hogy mindig úgy igyekszik, hogy a pálinkási moz­dony megelőzze a linkeit. Ugyanis az osztályozó — mint már írtuk — kis kapacitású, lassan megy a csille ürítése különösen ha vala­­mi hiba adódik ami miatt kárba vész az idő, akkor odalent hiába várják a csillét, órákig ülhetnek, míg újat kapnak. Két táró szállít erre a kis osztá­­lyozóra, szinte versenyben vannak a szállítási felvigyázók és a moz­donyvezetők egymással, hogy egyik vagy másik üzem előnyére megelőz­zék egymást. Sztaniszlav elvtársat azért nevezik élelmesnek, mert min­dig sikerül megelőzni az ő harmada szállítóinak a finkei szállítókat. Amelyik harmad szállítását Szta­niszlav vezeti, az többet termel. Több csille jön ki és a csapatok job­ban el vannak látva üressel. (Ezért szeretik és tisztelik Sztaniszlav elv­­társat a bányászok, a szállítók és az üzem vezetői.) Ritkán fordul elő, hogy 220—200 csillénél kevesebb jön­ne ki a napra, ha ő irányítja a munkát. Tanuljanak tőle a többi szállítási felvigyázók, mert nekik is ugyan­azok a feltételek vannak biztosítva, mint Sztaniszlavnak és ők mégis 150—160 csillét tudnak csak felszín­re küldeni,

Next