Borsodi Bányász, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-05 / 1. szám

BORSODI BÁNYÁSZ Nagy színes főmérnök látott , amikor Lyukóra került, hogy pár héten belül már eredménye is mu­tatkozot­t, elvesztette kedvét a la­kásügye rendezetlensége miatt, és már régóta nem olyan, amilyennek látni szeretnénk. Most is többet ígér, mint cselekszik, pedig fiatal, életerős ember, aki sokat köszönhet a párt­nak. Az igazgató, Cseh Ferenc elvtárs szoros kapcsolatot tart a pártvezető­­séggel, a javaslatokat elfogadja, igyekszik kijavítani a hibákat, de ez nem mindig sikerül neki. A bányá­szok szeretik Cseh elvtársat, mert mindig emberhez, kommunistához méltóan viselkedik. Mindent elkövet a termelés érdekében, de a tröszt jobban segítse munkájában. Vannak Lyukóbányán tervüket ------------------------------------------- ------------------------------------------------, aki olyan ambícióval inkához teljesítő kommunisták, akikről példát lehet venni. Fábián István a nehéz körülmények ellenére 120 százalékra teljesíti tervét, Gál Ferenc. Sztojka Gábor elv­társaknak a neve az „akikre büszkék vagyunk“ táblán mindig megtalálható. Ezeket az elvtársakat állítjuk köve­tendő példaként a lyukói kommu­nisták elé. Az egységes pártvezetőség és a párttagok vonják le a tanulságot az elmúlt év tapasztalataiból, hibáiból. És most az új esztendőben újult erővel, a hibák felszámolásával kezdjenek munkához, lendítsék fel a pártéletet, éljenek, dolgozzanak úgy, ahogy azt a kommunistáktól elvárja a nép. (Koltainé) P­tim ÉLET* Járjanak élői jó példával, legyenek el^ők a termelésben a lyukóbányai kommunisták A lyukói bányászok, kommunisták nem búcsúzhattak azzal az érzéssel 1954-től, hogy jól végezték munká­jukat, hazafias kötelességüknek be­csületesen eleget tettek, mert időd­ben messze mögötte maradtak a kí­vánalmaknak. A párttagok, a kom­munisták nagy része nem járt élen jó példával, nem adtak megfelelő segítséget az üzemek ve­zetőinek, de az üzemvezetőség sem sokat törődött a bírálatokból kitűnt hibák megszüntetésével. Vizsgáljuk meg az üzemi alapszervezetek és az egységes pártszervezet vezetőségé­nek munkáját, nézzük meg, vajjon ők eleget tettek-e az új­ szakasz po­litikájának megvalósításában Poli­tizálnak-e Lyukóbán­yán a kommu­nisták. Nem könnyű a helyzete a lyukíci pártveszélyjégi tagoknak Az alapszervezetek szintek szerint működnek, a vezetőségi tagok kü­lönböző műszakba járnak. Az állan­dó, szoros kapcsolat hiányzik, ez rá­nyomja bélyegét a szintek alapszerv­­­­einek munkájára. Nem tudják a helyi problémákat megbeszélni. He­lyiség sincs biztosítva számukra, csak­ az egységes pártvezetőség szűk kis irodája szolgál helyiség gyanánt, még a taggyűlések alkalmával is. A bánya nagy kiterjedésű, a pártcso­­portbizalmiak a pártvezetőségtől ka­pott szempontokat, javaslatokat, uta­sításokat nem tudják teljes egészé­ben végrehajtani, mivel a kolonizált párttagokon kívül a vidékről bejá­rók autó- és vonatindulásához van­nak kötve, a pártélet is gyenge, erőtlen.­­ Jóformán a sikla kezdete és vé­ge közötti pár perc áll a bizalmi elvtársak rendelkezésére, ezt is felolvasó híján az akna szájá­ban álldogálva töltik el, így természetesen a párthatározato­kat csak részben ismertetik a kom­munistákkal. A tömegagitáció igen gyenge pontja a byukói pártszerve­zeteknek. Ugyanis ilyen nin­cs is ná­luk. A II. kerületi pártbizottság, sőt a városi pártbizottság is megígérte, hogy segít a helyiség kérdése meg­oldásában, de nem tettek még sem­mit az ígéret valóra váltásáért. Pe­dig a pártélet azért gyenge Lyukon, mert mint már említettük, nincs hol összegyűlniük a kommunisták­­nak. Munkaidő alatt a pártbizalmiak csak a közvetlen környezetükkel foglalkozhatnak, akkor is inkább füstrevárás idején de nem mind­egyik használja fel ezt az időt a párthatározatok ismertetésére, a jobb munkára, a­­ kommunistákhoz méltó munkára való serkentésre. Sok régi kommunista, 45-ös párt­tag jóval kevesebbet termel, mint amennyi tehetségéből, tu­dásából kitelne. Bojtos Barna, Dózsa István elvtár­sak negyed kettőkor otthagyják a munkahelyet, ahol 10—12 csillét le­hetne megrakni szénnel, ott ők ne­­gyedmagukkal 5—6 csillét küldenek a napra. A párttitkár elvtárs meg­kérdezte, miért nem adnak többet, hiszen lehetne, Boltos és Dózsa elv­­társ azt válaszolták: „Mutasd meg, hogy kell többet termelni". Ez nem kommunistához méltó viselkedés, így nem segítik elő a kommunisták nagyobb megbecsülését Lyukóbá­­nyán. Az Adriányi és a Sárvári üzemek vezető: Almai Vilmos és Solymosi László elvtársak fiatalemberek A párt méltónak találta őket arra, hogy ilyen felelősségteljes beosztást kapjanak. Sokkal­ nagyobb odaadás­sal, sokkal körültekintőbben kellene végezniük munkájukat. Kérjék a ré­gi jó bányászok véleményét segít­ségül, hiszen nyilván tapasztaltab­bak, ne szégyeljék magukat miatta. Az idősebbektől mindig lehet és kell is tanulni. Támaszkodjanak a párttagokra és a becsületes pártonkívüli dol­gozókra, együttesen eleget tud­nának tenni állampolgári köte­lességüknek. Nem kellene a Ságvári üzemnek 67 százalék, az adriányinak 70 száza­lékos tervteljesítés miatt szégyen­keznie. A párt továbbra is bízik Al­mai Vilmos és Sólymosi László elv­társakban, de kell, hogy ambícióval, haza- és emberszeretettel végezzék fontos megbízatásukat. Az egységes pártvezetőség tagjai munkahelyükön gyakran keresik fel a dolgozókat. Oravecz elvtárs az si­mult napokban Tóth János brigád­ját látogatta meg. Tóth elvtárs arról panaszkodott, hogy hiába szeretnék túlteljesíteni a tervet, nem lehet, mert a szállítóvágatok összementek, a­ gumiszalag szakadozik és emiatt még a tervtelesítés sem sikerül. A főmérnök és igazgató elvtársak is meggyőződtek erről a súly­os hibá­ról és elhatározták, hogy a gumisza­lagot kiszerelik és a vágatot, újra nyitják. De arról, hogy kik azok, akik hagyták, hogy a vágat összemen­tek» és emiatt az új irany­ógra jó párezer forintot kell költeni — erről nem beszélnek. Amiatt is szóltak a párt­vezetőség­nek, hogy az üzemek vezetői nem néznek utána, hogy a csilletisztítók rendesen végezzék munkájukat. Fé­lig meddővel szállítják az „üres“ csillét a munkahelyekre, nyilván 8 mázsa szén helyett jóval kevesebb szenet rakhatnak bele, 5.50, 6­50 mázsában számolja el emiatt az üzem­i szenet. A bányászok igen le­hangoltak miatta. A­ rosszul tisztított csib­ét sokkal nehezebb a munka­helyre szállítani. Oravecz elvtárs beszélt az üzemvezetőkkel, de ők még a­ mai napig sem intézkedtek ebben az ügyben. A pártszervezet és a párttagok felhívják a figyelmet, az anyagpocsékolásokra, de az üze­mek vezetői nem sokat törődnek vele. Borsodi bányássok! Felszabadulásunk óta eltelt 10 év alatt a borsodi­ bányászok ke­mény harcok árán, évről-évre növelték a széntermelést. Az ered­mények azonban váltakoztak. Az elmúlt évben több tízezer tonna szénnel maradtunk adósai népgazdaságunknak. Ennek ellenére dol­gozóink legnagyobb része kemény munkát végzett. Köszönet ezért az áldozatos munkáért ezeknek a becsületesen dolgozó fizikai és szellemi dolgozóknak 1955 nagy feladatok elé állítja a borsodi bányászokat. Ezeket a feladatokat­­ szívós munkával meg akarjuk oldani, hogy népünk élet­­­­színvonala tovább emelkedjék. Az új év eső napjától kezdve, min­den fizikai és szellemi dolgozó harcoljon keményen összefogva, egy­mást segítve a terv naponkénti túlteljesítéséért. Felszabadulásunk 10. évfordulóját akkor ünnepeljük méltóan, ha első negyedéves tervün­ket túlteljesítjük. Előre a terv naponkénti teljesítésével a régi borsodi hírnév vis­­­­szaszerzéséért, a felszabadulási verseny sikeréért! • Minden borsodi bányásznak kívánunk sikerekben gazdag új­­eszterdőt. Borsodi Szénbányászati Tröszt Borsodi Szénbányászati Tröszt Szakszervezeti Bizottsága, igazgatósága. V___________________________________________________J TUDOMÁNY Az élet diadalmaskodik Irta: А. V. GULJAJEV, az orvostudományok doktora Bármilyen súlyos betegség támadta meg az embert, akármilyen borzalmas sérülés érte is, él, míg a szíve ver, amíg lélegzik, amíg az agyvelő, amely valamennyi szerv működését szabá­lyozza, oxigénben é [UNK] élettevékenysé­géhez szükséges egyéb anyagokban gazdag és elegendő vért kap. A lélekzés és a vérkeringés meg­szűntével beáll a szervezet, mint egy­séges egész halála, az úgynevezett klinikai halál.­­De egyes szövetek bi­zonyos ideig még tovább folytatják, igaz, hogy minimális élettevékenysé­güket. Legtovább él a felhám­szövet és néhány fajta kötőszövet. A szívműködés megszűnése után körülbelül hat perc múlva az agy­kéreg sejtjei elhalnak és már semmi­féle eszközzel nem adhatók vissza az életnek, beáll a biológiai halál, a szervezet elhalásának megváltoztat­hatatlan stádiuma. Ilymódon a halál nem hirt­elen vég­bemenő, pillanatnyi aktus, hanem bi­zonyos ideig tartó folyamat. A bioló­giai halál ennek a folyamatnak csak betetőző mozzanata. A gondolkodás dialektikus módsze­rével felvértezett szovjet tudósok kellőképpen értékelték és számba vet­­ték ezt a körülményt a haldokló szer­vezet életműködéseinek helyreállítá­sára irányuló munkájukban. A tudó­sok egyike, a Szovjetunió tekintélyes pathofiziológusa. Vlagyimir Alekszan­­drovics Nyegovszki­j professzor. Részletesen tanulmányozta a hal­doklást a maga egész folyamatában — az agónia előtti szakaszt, az agó­niát, a klinikai halál szakaszát, végül a biológiai halált és lemondott a­­ ha­lott feltámasztásának“ fantasztikus kísérleteiről, vagyis a már elhalt fe­hérjeanyag életrekeltéséről. Ellenben szigorúan tudományos adatokra tá­maszkodva azt a reális feladatot tűzte maga elé, hogy leküzdje a haldoklás folyamatát a megváltoztatható szaka­szain. E probléma megoldásán túl el­érte azt is, hogy a kialvó életműkö­déseket nemcsak az agónia előtti és agóniás időszakaszban, hanem a kli­nikai halál periódusában is helyre képes állítani, amikor az ember már nem lélekzik és szíve már nem ver, azonban a szövetek, elsősorban az agy­velő szövetek még nem pusztultak el­­ a vérellátás hiánya miatt. V. A. Nyegovszkij módszere egy­szerű és minden korszerűen berende­zett kórházban alkalmazható. Elvben két egyidejűleg végzendő műveletből áll: verőérbe történő vérbefecskende­zésből — de bizonyos gyógy­anyagokat is hozzá kell adni a vérhez és buzgón végzett mesterséges lélekzésből. A konzervált vért nyomás alatt fecskendezik be a felkar verőerébe. A szív irányában futó vér bejut a ko­szorúerekbe. Ezzel biztosítjuk a szív­izom­ok vérellátását és helyreállítjuk gyöngülő vagy teljesen megszűnt működését Bizonyos mennyiségű hidrogénhiperoxid vérbejut­tatásával elérjük annak oxigénnel való telíté­sét ; a vérhez hozzáadott szőlőcukor­­oldat javítja a szívizom táplálását; végül csekély mennyiségű adrenalin hozzáadása kiváltja a szükséges össze­­húzódási ingert. Az orvosok egyidejűleg mesterséges lélekzést végeznek a légcsőbe beveze­tett gumi- vagy fémcsövön át külön­leges légzőkészülék vagy közönséges fújzatok segítségével. Miután a szívműködés újra meg­indult, áttérnek a rendes intravénás vérátömlesztésre. Az intraartériás vérátömlesztést és az összes életrekeltési eljárásokat al­kalmazták már a második világhá­ború idején és így­ a Szovjet Hadsereg neki egy súlyosan sebesült katonájá­nak adták vissza az életét. Nyegov­szkij módszerét széles körben és ered­ményesen használja a Szovjetunió sok klinikája és kórháza. Számos olyan beteg van, akit a klinikai ha­lál állapotából mentettek meg. Még csak néhány évvel ezelőtt is ilyen betegeket elveszettnek tartottak volna és az orvosok a halál konstatálásával abbahagytak volna minden további harcot, hogy megmentsék őket. Csodák ter­mészetesen nincsenek és talán felesleges is arról beszélni, hogy az életrekeltés csak akkor lehet­séges, amikor nem következett be (sérülés, vagy betegség következté­ben) életfontosságú szervek — agy­­velő, szív, máj, mindkét vese stb. helyrehozhatatlan sérülése. Az életrekeltés problémája koránt­­sincs ennyivel elintézve: a szovjet tu­dósok a kérdés alaposabb megoldá­sára tovább folytatják munkájukat 1955 január 5. Felhívás Kedves Bányász Elvtársak’. A Bányaipari Dolgozók II. Nem­zetközi Szakmai Konferenciája testvéri üdvözletét küldi a világ bányaipari dolgozóinak. A konferenciára 32 országból 174 küldött, megfigyelő és vendég ér­kezett, akik több mint 5 millió szakszervezeti tagot képviseltek. Olyan szakszervezetek is elküldték képviselőiket, amelyek nem tagjai a Bányaipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének. A konferencia lehetővé tette a bányaipari dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek, valamint köve­teléseinek tanulmányozását és megvizsgálta azokat a módszereket, amelyek lehetővé tennék e követe­lések kivívását. A konferencia meg­állapította, hogy a kapitalista és gyarmati országok bányaiparában alacsonyak a munkabérek, rosszak­ a munkaviszonyok, elégtelenek az egészségügyi és munkabiztonsági rendszabályok, megsértik a dolgo­zók szociális vívmányait és szak­­szervezeti jogait. A konferencia le­leplezte azt is, hogy ezekben az or­szágokban a belesetek, a szilikó­zis és más szakmai betegségek kö­­­vetkezményeként egyre növekszik a halálesetek száma és hogy az óriási munkaintenzitás, a munka­nélküliség és a bányák bezárása még inkább súlyosbítja a bányá­szok már eddig is rendkívül ne­héz helyzetét. A konferencia leszögezi, hogy a bányászok egységes és lelkes harcot vívnak a kizsákmányolók és az őket kiszolgáló kormányok táma­dásai ellen, amely támadások a dolgozók létérdekeit veszélyeztetik. Ily módon sem a­ válság­­jelenségei, sem a munkanélküliség, sem a bá­nyák bezárása, sem az elnyomás nem tudták és nem is tudják meg­akadályozni a bányaipari dolgozók harcát.­­ A bányászok mind jobban tuda­tában vannak annak, hogy a rájuk kényszerített nehéz és kegyetlen feltételek lényegében a monopóliu­mok politikájának eredménye, melynek célja a hatalmas profit elérése és az eszeveszett fegyver­kezési hajsza folytatása. A bányászok elutasítják a há­ború és a dolgozók nyomora elke­rülhetetlenségéről szóló elméletet. Üdvözöl­jük az akcióegységben ví­vott bátor harcukat, melyet azért vívnak, hogy békében élhessünk boldogabb életet. Külön üdvözöl­jük Japán, Nyugat-Németország, Nagybritannia, Belgium, Ausztrá­lia, Chile és más országok bányá­szainak egységes fellépését. Üdvözöljük a Szovjetunió, a népi Kína és a népi demokratikus or­szágok bányászait, mely orszá­gok népei hatalmas sikereket ér­tek el anyagi és kulturális létfelté­teleik, szociális vívmányaik emelé­se terén, mely élő példa és segít­ség a világ bányászai számára jobb jövőért folytatott harcukban. A konferencia f­elhív minden bá­nyászt arra, hogy minden munka­helyen valósítsa meg az akcióegy­séget, tekintet nélkül a munkások szakszervezeti és politikai hovatar­tozására, vallásos meggyőződésére, korra és nemre, fajra és nemzeti­ségre. Előre az egység és a tettek út­ján! A konferencia felhívja a kapita­lista országokban élő bányászokat: az egyes országok bányászai élet­­körülményeinek megfelelően lépje­nek fel egységesen a konferencia által elfogadott programban sze­replő gazdasági és szociális köve­telések kivívásáért. Harcoljanak elsősorban a mun­kabérek emeléséért, a szociális jut­tatásokért, a sokgyermekes csalá­doknak járó szociális segélyért, a munkaegészségi és biztonsági rendszabályok megjavításáért, a munkaidő csökkentéséért a munka­bér csökkentése nélkül, a kizsák­mányolás ellen, a munkanélküli­ség, a bányák bezárása ellen. A bányaipari dolgozóknak meg kell erősíteniük szakszervezeteiket, melyek elengedhetetlen fegyverei az érdekeik védelméért folyó harc­nak. Meg kell védeniük szakszer­vezeti jogaikat, demokratikus sza­badságjogaikat, részt kell venniük az ezeket tanulmányozó és kiszéle­síteni akaró nemzetközi kampány­ban. A konferencia határozottan tá­mogatja a bányaipari dolgozók azon törekvését, hogy valamennyi szakszervezet között megvalósuljon a nemzeti és nemzetközi egység. Ez az egység lehetővé tenné a vi­lág bányászai között fennálló ba­ráti kapcsolatok még nagyobb mé­­retű megerősítését, egymás köl­­­csönös megismerését és még hatá­sosabbá tenné a közös célok eléré­séért folytatott harcot. A világ bányászai, szorosabbra fűzve soraikat, lelkesedéssel és a sikerekbe vetett hittel lépnek a szociális haladásért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folytatott harc útjára. Meghiúsítják a háborús gyújto­gatók terveit és kiharcolják az atom és más tömegpusztító fegyve­rek alkalmazásának betiltását. Fellépnek a katonai csoportosu­lások politikájának meghiúsítá­sáért és kivívják a népek kollek­tív biztonságának megvalósításáért az összes népek közötti békés együttélést és együttműködést. Éljen a világ bányászainak ba­rátsága és szövetsége! Éljen a világ dolgozóinak egy­sége és nemzetközi szolidaritása! Éljen a béke! A helyes táplálkozásról Az emberi szervezet igen sok, különféle ös­­szetételű anyagból épül fel. Az élet során a szervezet nő, fejlődik, kopik. Szükségessé vá­lik a fejlődés elősegíté­se, a kopások pótlása. Segítségünkre van eb­ben a táplálkozás, amely kellő változatos­ság mellett ellátja a szervezetet mindazok­kal az anyagokkal, amelyek a sejtek fejlő­déséhez, a kopások pót­lásához szükségesek­. A megfelelő, változa­tos táplálkozás biztosí­tása télen jelenti a legnagyobb gondot, amikor szűkében va­gyunk a gyümölcsnek, fris­s zöldfőzeléknek. Ma már tudjuk, hogy táplálékaink legfőbb anyagai — vegyileg vizsgálva — fehérjék, zsírok és szénhidrátok, továbbá a víz, a sók és végül kisebb mennyi­ségben mész, vas, jód és a vitaminok. Ha ezek közül a tápanya­gok közül táplálkozó­síinkből bármelyik tar­tósan hiányzik, feltét­lenül kárára van egész­ségünknek, csökkenti ellenállóképességünket, tesiíi gyengeséget, sőt betegséget is okoz. A téli táplálkozás változatosságához bizo­nyos szabályok betartá­sa szükséges. Először is fontos a tej és tejtermékek fo­gyasztása. A tejben minden szükséges táp­anyag megtalálható és könnyen emészthető.­­ Ehhez, hasonlóan a to­jás is sok könnyen emészthető értékes táp­anyagot tartalmaz, fő­leg különleges fehérjé­ket és ásványi anyago­kat. A salátának, zöldség és főzelékféléknek, va­lamint a gyümölcsök­nek vas- és vitamintar­talmuk miatt van nagy szerepük szervezetünk felerősítésében. A vas­hiány vérszegénységet, a vitaminhiány többek között fáradékonyságot okoz. Fogyasszunk te­hát minél több salátát, főzelékfélét, friss gyü­mölcsöt. Télen a friss gyümölcs pótlására rendelkezésünkre áll­nak a különféle gyü­mölcslevek és a C vi­taminban igen gazdag csipkebogyótea, püré stb. Legújabb kutatásaink szerint a burgonya is tartalmaz vitamint. Ahhoz, hogy a szer­vezet számára ezeket a feltétlenül szükséges tápanyagokat biztosít­hassuk, fontos, hogy az elkészítés módját is is­merjük. A hosszú áz­tat­ás, valamint főzés, — de a többszöri fel­­melegítés is — csök­kenti az étel értékét. Az állott, vagy több­ször melegített étel el­veszti vitamintartalmát, ugyanakkor elszaporod­nak benne a kórokozó baktériumok. Ezért fo­­gyas­zuk lehetőleg fris­sen az ételt, vagy ha eltesszük, tároljuk hi­deg helyen. A főzelékek főzővi­zét soha se öntsük ki, hanem használjuk fel az ételek elkészítésénél, hogy vitamintartalma ne vesszék kárba. A burgonyát héjában főz­zük meg, egyrészt­ mert így a legízletesebb, másrészt, mert így tartja meg a legtöbb tápanyagot. Kevesen tudják, hogy a fűszer semmilyen tápanyagot nem tartal­maz,­­ egyetlen kivé­tel a paprika. Kerül­jük tehát az ételek túl­ságos fűszerezését, mert ez különösen gyerme­kekre ártalmas lehet. A változatos táplál­kozás tervszerű étrend­be iktatása egy­ házi­asszony számára sem jelent különösebb gon­dot, de előfordulhat, hogy a családtagok ide­genkedését — főleg a zöldfőzelékektől — okos szóval, türelemmel le kell győznie. A család egészségéért ennyi fá­radságot azonban — azt hisszük — szívesen vállal minden házias­­­szony.

Next