Borsodi Bányász, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-06 / 27. szám

1955. július 6, BORSODI ВANT­ASZ ígéretüket teljesítették 1100 tonnát termeltek terven felül az Ella­ aknai bányászok Határidő előtt hat nappal fejez­ték be féléves tervüket az Ella­­aknai bányászok és még 1100 ton­nát termeltek terven felül az or­szágnak. Egyszerűen hangzik ez, s mégis milyen sokat mond annak, aki tudja, hogy milyen körülmé­nyek között fejtik, vágják a szenet Ella-aknán. Mennyi harc, küzde­lem, verejtékes munka van a mon­dat mögött, harc a főte, víz és nyo­más ellen, az V-ös telepi kemény szénnel, az utóbbi időben a bánya­­tűzzel. De a bányászok nehézséget, fáradságot nem ismerve, leküzdöt­ték az akadályokat, győztek a mun­ka frontján. "Hogy kik voltak az élenjárók nehéz volna eldönteni, de legna­gyobb dicséretet a kommunisták érdemelnek, különösen Ronyec János és munkatársai, Gál József, Fe­­j тепе az öccse, Csillag István, akik január óta Elia-aknán példamutatóan dolgoznak. Az 1100 tonna terven felüli szén 80 százaléka az ő kezük nyomán lá­tott napvilágot. A pártmegbízatást szervező és felvilágosító munkával pontosan ellátták, munkamódszerü­ket minden csapatnak átadták, en­nek eredménye lett az, hogy két csapat kivételével minden szénvágó teljesítette, sőt túlteljesítette fél­éves tervét. Nem szép dolog azonban az, hogy Hideg István párttag és Csurilla József állandóan 70—75 százalékot teljesítenek, pedig azonos a mun­kahelyük Csillag István 51 éves vájáréval, aki állandóan 130—140 százalékos eredményt mutat fel. Amint a dolgozók mondják, Hideg és Csurilla elvtársat még nem lát­ták bányászm­ódra, felgyürkőzve dolgozni, a pullóvert a világért sem vetnék le. Ha a dolgozók megkér­dezik tőlük, hogy miért nem gyür­­kőznek neki a munkának, azt fele­lik: inkább fagyjunk meg, mint megszakadjunk. Ha ezt tartják, nem is duzzad a borítékuk 15-én, mégis ők reklamálnak a legjobban, mint akik jól végezték munkájukat. Hideg elvtárs pártiskolát is végzett, tudnia kellene a párttal, a néppel szembeni kötelezettsé­gét. Csurilla elvtárs 25 éves, s mint erős fiatalembertől, többet várnak a bányászok, joggal. Reméljük, hogy a jövőben változ­tatnak magatartásukon, azok közé sorolják magukat, akik becsülettel elvégzik mindennapi feladatukat, tegyék magukévá azt, hogy a népi demokráciában mindenki annyit ér, amennyit ad a nagyközösségnek. A kiváló eredmények elérésében nem kis része van Kubaszegi Béla párttitkárnak, aki személyes példa­­mutatásával, a műszakiakkal kar­öltve szervezi, irányítja a termelést, de nem fél attól sem, ha népsze­rűtlenné válik a fegyelemlazítók szemében. Ella-aknán egy műszakon tíz csa­pat dolgozik. Tíz csapat munkáját egy harmadvezető és egy lőmester irányítja, de emellett a szállítást is kiválóan megszervezik, így a szénvágók teljesen ki tudják hasz­nálni a munkaidőt, mert a terme­lési feltételeket hiánytalanul bizto­sínak számukra. Ezért a dolgozók szeretetét és megbecsülését érdemlik ki Mal­­­­csányi Gábor és Szabó Béla harmadvezető aknászok, akik mindenkor ott vannak, ahol se­gíteni kell. A dolgozók bármikor bizalommal fordulnak hozzájuk, ha segítségre van szükségük. Ez a helyes út, a fizikai és műszaki dolgozók szoros kapcsolatának a megteremtése, ami egyik fontos alapfeltétele a terme­lésnek. A külszíni szállítómunkások is becsülettel helytállnak, mindenkor a kapott utasítás szerint dolgoznak, igyekeznek ellátni a csapatokat^ fá­val, üres csillével, s jó munkájuk nagyban elősegíti a terv teljesíté­sét. öröm és büszkeség tölti el a lá­togatót, ha lemegy a bányába, mert azt látja, hogy a bánya minden ré­szében lázas munka folyik, csapa­tok, brigádok, egyének fej-fej mel­lett küzdenek a több szénért, mert tudják, hogy érdemes becsülettel dolgozni, maguknak, termelnek, ezt olvashatjuk le a szállítók, csillések, vájátok mosolygós arcáról. Végül hallgassuk meg, mit mond Berkes János aknavezető jövőbeni terveiről, a második féléves terv beindításá­ról, hogyan akarják biztosítani az éves terv teljesítését. — Az első félévben szép eredmé­nyeket értünk el — mondja Ber­kes elvtárs. — Eredményünk alap­ja a jó termelő munkahelyek biz­tosítása volt, nem utolsó sorban a dolgozók versenylendülete, úgyszin­tén a harm­advezetők becsületes helytállása. Második félévi tervünk biztosításáról már az első félévben gondoskodtunk, több kisebb, haza­felé haladó pillér,, kamara, sőt frontfejtést készítettünk elő. A front kísérleti lesz a következő időben, ha beválik, komolyabb eredménye­ket érünk el, de ha nem, akkor pillérfejtésnek, illetve hazafelé ha­ladó kisebb fejtéseknek nagyon ki­váló lesz. Hogy a műszaki vezetés még biztosítottabb legyen, új mód­szert vezettünk be. A műszakiak egy félórával hamarabb jönnek munkába és megbeszéljük, hol, mit és hogyan hajtunk végre. Műszak után mindenki beszámol arról, hogy mit végeztek el a kapott feladat­ból, hol maradt hiányosság és mi­ért. A versenynyilvánosságot is magasabb szintre kívánjuk emelni, mivel idáig azt tapasztaltam, hogy az elért eredmények tudatosítása még nagyobb harcra ösztönzi bá­nyászainkat. Célunk tehát az, hogy rövide­sen élezem legyünk, ehhez azonban még az szükséges, heg­y komolyabban rátérjünk az ?r? у a­g­t­aka­r­é­k­osságra, az önköllt­ség kérdésére, mivel ez az első félévben mé­r nem a kívánal­mak szerint történt, főleg faanyag-tervünket léptük túl, mivel nem az igénylés szerinti mé­retet kaptuk. Ezt most igyekszünk megszüntetni, új módszert vezetünk be, úgynevezett új típusú vágatokat hajtunk már ahhoz mérten, ami­lyen fa áll rendelkezésünkre, hogy ne kelljen elvágni azt, ezzel időt és anyósot nyerünk. Az önköltség csökkentésének érdekében szét­nézünk a telepen, a bányában, ha van kihasználatlanul álló gép, vagy alkatrész — amit tudom hogy van is — odaküldjük, ahol a termelés szolgálatába állítják. Minden lehe­tőséget kihasználunk, hogy Ella­­akna rövidesen élüzem legyen — fejezi be beszélgetésünket Berkes János aknavezető. Ella-aknán történt látogatásunk alkalmával sok jót tapasztaltunk, hallottunk és láttunk. Legjobban tetszett az, hosgy az üzem, párt-, szakszervezet és műszaki vezetők a do­,­­ozo­kkal karöltve, kollektb­en irányítják az üzemet. Az Ella­­aknaiakat tehát az együ­ttes munka, a felelőssé­ érzet, a bányászbecsület jellemzi Ha ezt továbbra is meg­­tart­ák, ha tovább haladnak a meg­kezdett úton,­­kkor az eredmény sohasem marad el. (BÁLLÁ) Az Egyesült Államok déli terüle­tein élő nyolcmillió baptista nevé­ben a baptista­ kongresszus küldöt­tei határozatot fogadtak el. Ebben követelik: kössenek nemzetközi egyezményt az atomfegyver eltiltá­sára és a fegyverzet csökkentésére. Los Angelesben (Losz Andzselesz) az amerikai presbiteriánus egyház közgyűlése is felhívást adott ki. Eb­ben hangsúlyozzák, hogy a „keresz­tény lelkiismeret, nem nézheti nyu­godtan és tétlenül a fegyverkezési hajszát”, s követeli valamennyi tö­megpusztító fegyverfajta azonnali betiltását. Az eredmények még jobbak lennének, ha a műszaki feltételeket biztosítanák Herbol­yán a DISZ-b­rigádok részére Ki ne ismerné Herbolyán Z. Tóth József ifjúsági DISZ-frontbri­­gádot, hiszen a múlt évben nemcsak megyei, de országos hírű ered­ményt értek el. Sok-sok DISZ ifjúsági verseny beindításának voltak a brigádtagok a kezdeményezői. Ez év első negyedében sem dolgoz­tak rosszul, az üzemükben folyó versenyben változatlanul tartották az első helyet, de az üzem mégsem tudott elérni olyan eredményt, mint az elmúlt évben, tervtúlteljesítés helyett közel 4 ezer tonna adósság­gal zárták az első negyedévet. A fiatalok nem nézték ezt jó szemmel, úgy gondolták, munkájuk csak akkor lesz teljesértékű továbbra is, ha nemcsak ők, hanem az üzem is mindennap 100 százalék felett termel. Április hónapban a fiatalok szervezést indítottak be, május és június hónapban már három ifjúsági frontbrigád és két elővárosi bri­gád indult harcba, hogy üzemük teljesítse a második negyedévi ter­vet. Elhatározásuk sikerült, a három frontbrigád ekkor már nem Z. Tóth József, hanem a közülük kikerült Lovas László fiatal vájár, Sie József és Tóth András vezetésével, különösen a DISZ második kongresszusára indított versenyben hihetetlen eredményeket mutatott fel, s jelentősen hozzájárultak, hogy az üzem jóval határidő előtt fe­jezte be második negyedéves tervét. Kétezer tonnát törlesztettek az első negyedévről maradt adósságból s még kétezer tonna maradt, de a fiatalok az üzemvezetőséggel egyetértve elhatározták, hogy az alkot­mány ünnepére indított versenyben ezt is letörlesztik. Ehhez a kezdeményezéshez hozzájárult az üzem összes dolgo­zója. A fiatalok ígéretükhöz híven nagyszerűen állják helyüket, a má­sodik félévet is jóval 100 százalék feletti tervteljesítéssel indították be. Nehéz körülmények között dolgoznak. A front maga jó, de sokkal többet termelhetnének, mint amennyit jelenleg termelnek, ha nagyobb gondot fordítanának a műszaki vezetők a front alapvágat karbantar­tására. — A kaparóval sok baj van — mondja Lovas László brigád­vezető — de ez csupán abból adódik, hogy az alapvágat össze van szakadva, a kaparó fölött csak hason lehet csúszni, az alapkaparó nem látszik ki a sárból, el van temetve szénnel, érthető tehát, hogy miért oly gyakori a kaparómeghibásodás. Ahogy mondják, az egész munka kínlódásból áll. Ha a kaparó megy, akkor üres csille nincs, gyakran megtörténik az is, sőt sorozatosan, hogy az ereszkében egy­másután esnek le a szénnel telt csillék, mert rossz a sín. Ilyen és ehhez hasonló hibák miatt a DISZ-brigád nem tudja kifejteni erejét, nem tudja kihasználni a munkaidőt. Ha a feltételeket biztosítják szá­mukra — mondják — 130—150 csille helyett 200-at termelnek fele erővel, mint most. Az üzem jelenleg 105 százalékon áll és mennyivel jobb lehetne, ha a műszaki vezetők komolyabban látnának munkához, segítenék a fiatalok versenyét. Ez nekik kötelességük, hogy megszervezzék a kar­bantartást, maradéktalanul biztosítsák a műszaki feltételeket. Termé­szetesen ezt csak úgy lehet elérni, ha ahelyett, hogy egymást marják, egymást megértve, egymás kezére dolgoznak. Ha ezt nem teszik, első­sorban saját maguknak, a bányászoknak, az egész országnak ártanak vele. Az ifjúsági frontbrigndok pedigg álljanak keményen a talpukra, ne csak kérjék, hanem szigorúan követeljék meg a termelési feltéte­lek maradéktalan biztosítását. A szovjet réselőgép nagyszerű munkája Annabányán Annabányán a közelmúltban helyezték üzembe a KMP-2 szov­jet láncos réselőgépet. A szovjet láncos réselőgép a kísérleti üze­melés alatt a köves, elkovásodott széntelepben nagyszerű teljesít­ményt fejtett ki. Percenként 8—10 méter hosszúságú és mintegy 2 méter mélységű rést vágott. A széntelep elérésével a front kézi­fejtéssel való művelésével szemben az előrehaladási sebesség a koráb­bi napi 1—1.2 méterről 1.8—2 mé­terre emelkedett. A réselőgép al­kalmazása nagyarányú robbanó­anyag megtakarítást is­­ eredmé­nyezett. Vagononként több mint 2 kilogramm robbanóanyagot ta­karítanak meg. A szovjet gép nagyszerű munkájára jellemző, hogy a 100 méteres frontfejtést mintegy 4 óra alatt réseli végig. A réselőgép alkalmazásának eredményeként nemcsak a robba­nóanyagfogyasztás csökkent, de emelkedett a kitermelt szén értéke is. Mintegy 5 százalékkal több da­rabos szenet kapnak, mint kézi művelésnél. Emellett pedig a mun­ka termelékenysége mintegy 30 százalékkal emelkedett, — . .. VÉKONY SÁNDOR: ÚJ NAP VIRRAD Hullámot vet az élet-tenger, hullámain játék az ember. Ha kedvük támad, mélybe dobnak, cseppje vagy csak a hullámoknak. Sodornak ismeretlen tájra, — nap kacag ott is a világra —• a mélyben ott is sötét az úr és jaj , annak, ki a sötétbe hull. óh hányszor hulltam én is a mélybe, s hányszor hozott fel a tenger szeszélye. Óh hányszor hittem, hogy boldog vagyok, mikor ölükben hordtak a habok. És hányszor sírtam vágyva fényre én, ott lenn... a tenger gödrös fenekén és hányszor szóltam: halni akarok, de nem hallgattak rám a rút habok. Uj hullám jött és ismét fenn levék, szemembe nézett csillanva az ég, s ilyenkor — ó, de gyönge is az ember — enyém lett, s szép lett a kegyetlen tenger. És most, hogy már felszínen vagyok, Csodálva nézem a fénylő napot. Oly szép e nap, s fénye oly tiszta fény, hogy átvilágít a tenger vizén. Nem félem már a mélység éjjelét, Magammal viszem napom melegét, s a tenger, legyen bár­mekkora mély, Utánam csillan... nem hagy el a fény. 3 Máiű­gxürbatl­a­­ Bükk a&eg­yében Bizony, közel egy éve készültünk erre a látogatásra. Mindig közbejött valami, ami miatt eltolódott a ter­minus. Most végre si­került tervünk és ki­utaztunk Parasznyára. Az út javarészét per­sze gyalog tettük meg, de a szép idő és a gyönyörű környezet bőségesen kárpótolt a fáradságért. Most vég­re eláruljuk, hogy tu­lajdonképpen mi cél­ból látogattunk Pa­rasznyára. Ez a kis falu, mely a Bükk-völgyében épült, s lassan-lassan felkúszik a lankás hegy oldalára is — úgynevezett bányász­község. Az itt lakók többsége Kondón, Szentpéteren, Baross­­aknán, Pálinkás- és Finke-tárón vájja a szenet. Szorgalmas, dolgos emberek mind. Ez meglátszik a falu képén is. Nagyon szép — méghozzá — új há­zak gazdagítják az amúgyis szép fekvésű falut. A felvégen vagy száz pirostetős, sárgá­ra festett, nagy veren­­dás ház sorakozik. Szövetkezeti lakások ezek. Bányászemberek a boldog tulajdonosok. Most még egy utca nyílik, mert már tető alatt vannak az újabb házak is.* Szabó Lajosékhoz kopogtatunk be elő­ször. Szép, barna fia­talasszony nyit ajtót. Beljebb tessékel ben­nünket, s módunkban áll szétnézni. A lakás beosztása nagyon prak­tikus, sehol nincs fe­lesleges hely, de szűk­nek sem mondható -e a konyha, sem a szo­bák. Talán azt lehet csak kifogásolni, hogy amikor a fürdőszobát tervezték, elfelejtettek szennyvízlevezető­csatornáról gondos­kodni, s így persze használhatatlan. Már az újabb típusoknál kijavították ezt a hi­bát, de persze ez nem vigasztalja a tavaly beköltözött házak la­kóit. A Szabó-család feje aknász Pálinkástárón. Sajnos, nem volt ott­hon, nem tudjuk le­írni, hogy néz ki, így csak a számok tükré­ben tudjuk bemutat­ni. Szabó elvtárs 117 százalékos évi átlag­­eredményt ért el. Azt hiszem, ez minden kép­nél, leírásnál többet mond. Megérdemli, hogy jól végzett mun­ka után, saját szép kis otthonában pihenjen. Két nagy fiú van a családban, 14 és 17 évesek. Ha az ember Szabónét nézi, nem is akarja elhinni, hogy már olyan nagy gye­rekei vannak, hiszen — mint már említet­tük — nagyon fiatal­nak látszik. Szabó Gyula pálin­kástárói DISZ-titkár­­nak a háza nem mes­­­sze van a névrokonu­kétól. Itt az évei szá­mát tekintve is fiatal­asszonyt találtunk, a gyúrótábla mellett. Szép, sárga, vékony metéltet készített. Jó ebéddel várta haza férje urát. Kicsit meg­ijedt tőlünk s nem is nagyon beszélt, hivat­kozván arra, hogy majd jön már élete­­párja és majd ő... Nem is erőltettük to­­­vább, biztosan még fi­atal házasok és egye­lőre még a férje vi­seli a kalapot. Ők is ugyanolyan házban laknak, mint Szabó Lajosék s nyilván na­gyon boldogok. Csoó Mihállyal az úton találkoztunk. Sok ideje nem volt szá­munkra, siktába igye­kezett. Feleségével is csak úgy kerítésen át beszélgettünk, mert ők most építkeznek s sürgős a munka, min­den dolgos kézre szük­ség van. Szeptemberre tető alatt lesz a há­zuk, legalábbis úgy szeretnék. S mivel ilyenkor bizony pénz­ből is sok kell, Csoó Mihály elvtárs úgy dolgozik a bányában, hogy a jó munka ju­talma, a jó fizetés meg legyen. Évi átlagban számítva, 119 százalé­kos tervteljesítést ért el. Ez mindenképpen dicséretes dolog. A látottak tapaszta­latait leszűrve, igazat mondunk, ha azt ál­lítjuk, hogy a jó munka elnyeri jutal­mát. Nem éreznek szükséget a bányászok és családjaik, gyara­podnak javaikban, s az állam gondoskodá­sát még jobb munká­val hálálják meg. MTH HÍRADÓ Az érettségizett fiatalok szakmai oktatására az MTH — mint ahogy a sajtó erről már hírt adott — új­típusú műszaki iskolákat állított fel, amelyekben kizárólag érettségi­zett fiatalok szakmunkás oktatásá­val foglalkoznak. Kevesen tudják azonban, hogy az ország legtöbb ipari tanuló intézeteiben is állítot­tak fel műszaki osztályokat érett­ségizett fiatalok részére. Az MTH az érettségizettek szá­mára felállított műszaki intézeteket a legkorszerűbben szerelte fel. Az intézetek mozigépeket kaptak, be­vezetik a filmvetítéses oktatást. Az intézetnek úgyszólván egész beren­dezését kicserélték és a legmoder­nebb szemléltető eszközökkel látták el. Előkészületek folynak a kabinet­rendszerű oktatás bevezetésére Minden tantárgyat a megfelelő mó­don felszerelt tanteremben fognak tanítani.* Nagy a készülődés a szakmunkás vizsgákra a perecesi vájárképző in­tézetben is. Az intézetnek két ta­nulója tűnt ki a „Szakma legjobb vájártanulója” címért folyó ver­senyben, Molnár József a második és Tompa Sándor a harmadik díjat nyerték el. Az iskola egyébként az ország legszebb intézete. Bányászati bemutató teremmel, a legkorsze­rűbb tornateremmel, jól felszerelt könyvtárral, tanuló és társalgószo­bával rendelkezik. — Elkészült a 66-os Ikarus far­» motoros autóbusz mintapéldánya. Befogadóképessége nagyobb, mint az eddigi budapesti autóbuszoké, a gyorsabb fel- és leszállást három ajtó teszi lehetővé. Az új kocsi rö­videsen forgalomba kerül. * — Az IBUSZ miskolci fiókja kü­­lönvonatot indít július 10-én Eger­be. A részvételi díj 13.50 Ft oda­­vissza. Jelentkezés Miskolcon a Széchenyi utca 15—17. szám alatt (telefon: 16-440). Újdiósgyőrben a Marx Károly utca 32. sz. alatt (te­lefon: 41-212). Fapálcával — szőtt (nád) ablak­­rolettát, Tollat készít, vidékre is Horváth Géza kisiparos Budapest, XIII. Pannónia u. 36.

Next