Borsodi Bányász, 1956. január-október (5. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-04 / 1. szám
ч BORSODI BÁNYÁSZ Oktatási segédanyag A pártvezetőségek újjáválasztásának elméleti és gyakorlati kérdései Bányászpártszervezeteink s a műszaki fejlesztés Irta: ENGEL GABOR. I. (V lÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK egyik legdöntőbb feladata a munka termelékenységének olyan arányú növelése, amely lehetővé teszi a dolgozó nép életszínvonalának egyenletes ütemű növelését. A munka termelékenységének emelése szempontjából elsőrendűen fontos az egész népgazdaság műszaki színvonalának növelése, a legfejlettebb technika vívmányainak alkalmazása a termelésben és különösen a munkaigényes termelési folyamatok gépesítése. Az 1956. évi terv a minisztériumi iparban a munka termelékenységének 4,8 százalékos növelését irányozza elő. Ennek érdekében különös gondot fordít a terv a gépipari termelés növelésére, amit a nehézipari termelés 10,1 százalékos növekedési előirányzata is kifejez. Ebből a szemszögből vizsgálva a szénbányászat feladatait, ezek különösen nagy jelentőségűek. Ugyanúgy, ahogy egy ház felépítésénél az egész munka sikerét az alapozás dönti el, az ipar előtt álló feladatok megoldásában döntő szerepe van az egész ipar és különösen a nehézipar szempontjából a szénbányászatnak. Ha szénbányászaink nem számolják fel meglevő lemaradásukat, ha nem biztosítják időben a széntermelés 7—8 százalékos növelését, akkor veszélyeztetik tervünk teljesítését. IÁNYÁSZ pártszerve JZETEINKNEK e példából is látniuk kell: a feladat megoldásának érdekében meg kell szüntetni a szénbányászat műszaki elmaradottságát. Nem titok, hogy népgazdaságunk műszakilag legelmaradottabb ága a szénbányászat. Itt alkalmazzák legkevésbé a gépeket, itt vannak a legkevésbé kihasználva a tudományos eredmények és népgazdaságunk eddigi fejlődése által adott lehetőségek. Mutatja ezt például az is, hogy a gépi jövesztés aránya országosan igen alacsony, mindössze egy százalék körül van. Nem utolsósorban ezzel magyarázható szénbányászatunk rendszeres tervlemaradása, szinte állandóvá vált adóssága. A szénbányászat műszaki fejlesztése érdekében már eddig is jelentős erőfeszítéseket tettünk. Ennek eredményei elsősorban Borsodban tapasztalhatók. Míg a borsodi szénbányákban a felszabadulás előtt a szivattyúkon kívül a bányagépek szinte teljesen ismeretlenek voltak, ma már mintegy 700 darab szánfúrógép, tizenkét darab F. 4-es fejtő-rakodó, Sajókazincon 2 drb. Dombasz-kombájn, kaparó és gumiszalagok, Rudolftelepen 2 drb. réselőgép, stb. dolgozik. Megyénkben indult meg hazánkban először a legfejlettebb szénfejtési módszer, a felszíni fejtés, mely Ormosbányán már egy éve működik. A Kurityánban most megkezdődő külszíni fejtésen a Szovjetuniótól kapott gépóriás, a lépkedő exkavátor fog dolgozni. Mindez azt jelenti, hogy szénbányászatunk a felszabadulás óta világméretekben is páratlanul gyors ütemben fejlődött. A SZÉNBÁNYÁSZAT e gyors fejlődése mellett is fennáll még elmaradottsága, nem utolsósorban azért, mert a bányák dolgozói, vezetői nem használták fel eléggé az adott lehetőségeket, nem biztosították az előirányzott műszaki fejlesztési feladatok megvalósítását. Az elmondott hiányosságok kijavítása, a szénbányászat, a bányász pártszervezetek előtt álló feladatok megvalósításának biztosítása érdekében a Központi Vezetőség 1955 novemberi határozata a következőképpen foglalja össze a tennivalókat: „A szébányászatban a feketeszén termelés fokozásával növelni kell a kohókoksz gyártás hazai nyersanyagát. A kitermelt szén átlagkalóriájának javítása, a feketeszén termelés növelése mellett nagymértékben fejleszteni kell a minőségi barnaszén termelést. Fordulatot kell elérni a szénbányászat gépesítésében. Fokozottabban ételi alkalmazni a korszerű robbantási eljárásokat, mindenekelőtt a millszekundos robbantást és biztosítani kell az ezúton termelt szén felrakásának, és elszállításának gépesítését. Jelentősen fejleszteni kell ' a kombájnokkal való művelést, meg kell oldani a legkedvezőbb viszonyok között működő bányaüzemek komplex gépesítését. Fokozni kell a korszerű fejtési módok, elsősorban a frontfejtés alkalmazását.“ A FELADATOK megvalósításával — a szénbányászat műszaki színvonalának az élenjáró országokban már elért színvonalra való emelésével — fogjuk tudni biztosítani a szénbányászok munkakörülményeinek lényeges megjavítását, munkájuk megkönnyítését, a nehéz fizikai munkák súlyának csökkentését és — ami talán a legfontosabb — a szénbányászat termelésének olyan mértékű növelését, amelyet a népgazdaság, ennek keretében elsősorban a nehézipar megkövetel. * A technikai színvonal emelésének kérdéseit vizsgálva, a legtöbb iparágban — így a szénbányászatban is — általános az a nézet, hogy a műszaki fejlesztés csak nagyobb beruházásokkal oldható meg, következésképpen a műszaki fejlesztés igen kevéssé függ az egyes bányaüzemek vezetőitől. Azt szokták mondani: — ha a minisztérium ad pénzt, illetve beruházási keretet, akkor lesz műszaki fejlesztés, ha nem, akkor marad minden a régiben. Kétségtelenül igaz, hogy a műszaki fejlesztés szoros kapcsolatban van a beruházásokkal. A kupityáni külszíni fejtés megkezdése, vagy annak a 3 darab hornyákkombájnnak a beszerzése, amelyet a borsodi tröszt az 1956-os esztendőre tervez, Lyukóbánya mintaüzemmé fejlesztése, stb. csak jelentősebb beruházásokkal valósítható meg. PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK a szénbányászat műszaki fejlesztésére jelentős összegeket fordított eddig is és jelentős beruházásokat fog biztosítani a jövőben is, 1956-ban körülbelül 1400 millió forintot, az összes beruházások egykilenced részét fogjuk a szénbányászat műszaki fejlesztésére fordítani. A műszaki fejlesztés azonban nemcsak beruházásokat , sőt jelenlegi viszonyaink között nem is elsősorban beruházásokat jelent, hanem politikai munkát is. S ebben nagy feladat hárul bányász pártszervezeteinkre. Erre hívja fel figyelmünket a Központi Vezetőség novemberi határozata is: az egyes üzemek, minden egyes dolgozó a maga munkaterületén igen sokat tehet a termelés kultúrájának, műszaki színvonalának emelése érdekében. Igaz, hogy a nagy beruházásoknak döntő jelentőségük van a technikai színvonal emelésében. „Azonban — mondotta Gerő Ernő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésén — iatunk műszaki színvonala emelésének nagy kérdéséhez hozzátartozik a technológiai- és a munkafegyelem további megjavítása, a magasfokú szervezettség a termelésben, az anyaggal való fokozott takarékosság, a szigorú gyári rend, stb." KÜLÖNÖSEN bányaüzemeinknél vannak nagy tartalékok, amelyek mozgósításával minden egyes bánya jelentős mértékben hozzájárulhat a műszaki fejlesztéshez. Melyek ezek? A) Az új termelési eljárások bevezetése, amely jelentősebb beruházások nélkül megoldható. Az új módszer alkalmazása megköveteli a vezetőktől, hogy a napi termelési feladatok mögött meglássák a további célokat, a népgazdaság egészének igényeit, egyszóval, hogy a fa ne takarja el előlünk az erdőt. Bányaüzemeinknél igen nagy jelentőségű a munka nagyobb termelékenységét biztoutó, gépek alkalmazására kedvező feltételeket teremtő frontfejtések szélesítése minden olyan helyen, ahol erre lehetőség van. A frontfejtés előnyeit általában látják az egyes bányák vezetői is. Ennek ellenére nemcsak, hogy nem megy eléggé gyorsan a frontfejtések bevezetése, hanem egyes üzemeinél még visszaesés is tapasztalható e téren. Az év elején Annabányában még 194 méter széles frontfejtés volt. Ez augusztusban 65 méterre, szeptember közepén 44 méterre csökkent és azóta a fronttermelés teljesen leállt. Pedig a III-as telep alkalmas frontfejtésre, a vezetők azonban csak a napi termelési feladatokat látták, nem gondoskodtak időben a terület előkészítéséről és így 5—6 hónap is el fog telni, míg Annabányán újra frontfejtés lesz. Mindez azért fordulhatott elő, mert a pártszervezet vezetői elaludtak, keveset törődtek a fontos probléma megoldásával. (Folytatjuk). FENYŐFAÜNNEP A SAJÓSZENT PÉTERI I. SZ. ÁLT. ISKOLÁBAN Uis úttörők köszöntik az ünnepély résztvevőit. Tündérek tánca. 1956 január 4. DISZ-ÉLET Törődjenek többet az ifjúság nevelésével Szentpéteren Az eső kitartóan, egyhangúan csepereg, sártenger borítja az üzem környékét. Az iroda ajtajához egy húsz év körüli fiatalember támaszkodik. Feltúrt gallérú kiskabátja ázottan tapad testéhez. Nadrágja, cipője sáros. Szája sarkából cigaretta lóg. A magas, szőke, értelmes arcú fiú valahogy egy ázott verébhez hasonlít. Valahonnan ismerős nekem az arca. Csak akkor elegáns, divatos, kissé jampis ruhában láttam. Tudom már. Drescher János, a kulturházban találkoztunk. Köszön. Kérdezem, mire vár, kit vár? Azt mondja: Lukács elvtársat, az üzemegységvezetőt keresi, de nincs bent. — Mit akar tőle? Jaj, nagy az ő baja, fegyelmi úton elbocsátották, mert nem ment műszakba és most nem tud elhelyezkedni sehol. Már bejárta a környék összes bányáit, de nem veszik fel. — Hol land к ? Nincs lakása, se pénze. Éjfélig az állomás várótermében tanyázik, azután meg az utcán sétál. Abban reménykedik, hogy Lukács elvtárs visszaveszi. Habár a munkaügyin azt mondták, hogy csak a tröszt engedélyével jöhetne újra dolgozni, de azért csak megpróbálja még Lukács elvtársnál, hátha sikerül vele elintézni — mondja Drescher. Érdekelni kezdett a dolog. Drescher megérdemelte a fegyelmit. Tizenegy műszakot mulasztott, ártott az üzemnek, a munkafegyelmet nem vette semmibe. Azt hitte, így is lehet élni. Ellenben, ami a kíváncsiságomat felkeltette, az volt, hogy a legényszállóban lakott, ahol gondnok van. És a gondnoknak többek között az is a feladata, kötelessége, hogy a szálló lakóiról tudja, ki mikor jár műszakba. Figyelemmel kisérje a bumlizókat, sőt ilyesmit ne engedjen meg. Ezen túlmenően a szállóban van DISZ-szervezet is. A DISZ-titkár, Sikora István is ott lakik. Komoly ember, jó munkás. A DISZ-élet sem a legrosszabb. A párttitkár, Szabó István elvtárs dicséri őket. Nagy létszámú Petőfi-iskola, orosz nyelvtanfolyam működik náluk. Szóval ezen a téren nincs hiba. De ez még nem elég. Nevelni kell a fiatalokat a Petőfi-iskolán kívül egyénileg is. Például Sikora elvtársnak fel kellett volna figyelnie arra, hogy Drescher nem jár dolgozni, hanem hol a társalgóban, hol a szobában kártyázik. Ez a fiú még fiatal, hajlítható, nevelhető. De ki nevelje, ha nem a DISZ? Próbáltak-e vele beszélni, rávezetni a helyes útra? Nemcsak Drescher miatt született meg ez a cikk, hanem a Sajószentpéteren dolgozó fiatalok védelmében. Mert Drescher ügye nem az első, egyetlen jelenség náluk és azért írunk róla, hogy többet ne forduljon elő hasonló. Drescher belépett egy üzem kötelékébe, ahol szakmát tanulva, becsületes, a társadalom hasznos tagjává válhatott volna. De nem törődtek vele, mint ahogy nem tesznek azért sem keresztbe egy szalmaszálat, hogy igen sok fiatal munkás 15-én belép az üzembe. 20-án pedig kéri a munkakönyvét, mert nem szeret itt lenni. Nem szerettetik meg a munkát velük. Megint csak azt kell mondani, nem nevelik őket. Kissé befelé fordult a legényszálló DISZ-szervezete. Úgy érzem, hogy csak a mutatós, a könnyű munkát kedvelik. Negyvenen járnak Petőfi-iskolába. Helyes, dícséretreméltó. Orosz nyelvtanfolyamot szerveztek. Ez is helyes. De a hogyant már nem mondták el. Pedig ez is jellemző rájuk. Egyszerűen összeírtak egy névsort, anélkül, hogy bárkivel is megbeszélték volna. S egy szép napon kiküldték az értesítést, hogy mint az orosz nyelvtanfolyam hallgatója ekkor és ekkor jelenjen meg itt és itt. Ilyen adminisztratív módszerekkel jelentős eredményt nem lehet elérni. Szív és lélek kell a jó Díszmunkához. Ez még hiányzik a sajószentpéteri üzemi DISZ-nél. Akarat az megvan náluk, de önmagában ez nem elég, mert emberekkel foglalkoznak, különböző jellemű emberekkel, akik között van érzékeny, darabos, önelégült, jóindulatú, nyers, őszinte, hazudós, sőt még olyan is, aki meglopja társait. Egyikkel több baj van, másikkal kevesebb. De egy sem javíthatatlan. Mindből lehet hasznos embert nevelni. És ez a DISZ legfőbb kötelessége. A DISZ II. kongresszusa legfontosabb feladatként jelölte meg a DISZ-szervezetek számára: „erősítsük, végezzük alaposabban, átgondoltabban szocialista nevelőmunkánkat, ily módon érhetjük el, hogy növekedjék szövetségünk tömegbefolyása”. Ebben a szellemben dolgozzon az üzem DISZ-szervezete. Javítsanak a nevelés színvonalán. (Koltainé) Az új szocialista város tervei A borsodi szénmedence központjában épülő Kazincbarcika egyre számottevőbb szerepet játszik az ország iparában. Az egykori kis bányászfalu óriási ipari központtá fejlődik. Az új szocialista város és az üzemek építői az 1955-ös évben jó munkát végeztek. 1955-ben már minden új üzem termelt és tovább épült a békeváros. A hőerőműben már három gépegység termeli a villamos energiát. Működik a hatalmas szénosztályozó és - termel, segíti a mezőgazdaságot egyik legnagyobb békealkotásunk, a Borsodi Vegyikombinát. (Eddig több mint 500 vagon műtrágyát termelt). Az új esztendőben tovább épül Kazincbarcika. A holnap Kazincbarcikája másfélmilliárd forintos beruházással 35—36 ezer lakosú várossá fejlődik. Az 1956-os évben a tervek szerint 400 új lakást kell átadni a kooperáció dolgozóinak. Tavasszal átadják az újváros legnagyobb épületét, a 160 lakásos, modern „M" épületet. A tardonapataki szállóval szemben felépül az új 16 tantermes iskola. Az új évben sok fontos, már megkezdett építkezést kell befejezni. Többek között a 700 személyt befogadó kultúrtermet és az 1500 személyes, modern gépi felszereléssel ellátott étkezdét. Ezenkívül utak, parkok épülnek. Elkészül a város nyugati részén a „C“-jelű út, amely a véglegesen megépített kórházhoz vezet majd. A jelenlegi kórházban is bővítés lesz. Két műtőtermet rendeznek be, ezenkívül tovább folytatják a megkezdett fásítást, az új évben 20 holdat facsemetékkel ültetnek be. Az utcákat, a tereket már a jövő esztendőben képzőművészeti alkotásokkal díszítik. Elkészül a már megépült „J“ épületben egy hatalmas ételkombinát, mely az épület egész földszintjét elfoglalja. Ebben lesz a büfé, cukrászda, étterem, eszpresszó. Az épület alagsorában foglal helyet a zöldség-, gyümölcs- és italáruk raktára. Tovább épülnek az üzemek is. A szerelők célul tűzték ki, hogy 1956-ban a Borsodi Hőerőműben felépítik a további három gépegységet is. Ezzel összesen hat gépegység termel majd az új évben. A Borsodi Vegyikombinátban is tovább folyik az építkezés. Kibővítik a savüzemet, az oxigénüzemet, hogy a következő évben még több műtrágyát tudjanak gyártani. Az 1956-os év Kazincbarcikán a szép tervek és célok esztendeje. Pár éve Kazincbarcika hazánk egyik legszebb vidéki városa lesz. Új bányagépek a Szovjetunióban A bányaácsoláshoz nagymennyiségű gömbfa és széldeszka szükséges. A széldeszkákat az ágaktól és a kéregtől kézzel , fejszével és vonókéssel tisztítják meg. A. T. Gyemidov, a 18. számú arhangelszki faárugyár lakatosa elhatározta, hogy ezt a munkaigényes folyamatot gépesíti. Nagy érdeklődéssel figyelte a famegmunkálók munkamódszereit és fogásait, végül egy kéreghántópadot szerkesztett. A rugós késeket és az adogató szerkezetet a feltaláló a gyár technikai műhelyében maga készítette el. Az új gép egy műszak alatt 800 köbméter széldeszkát tisztít meg az ágaktól és a kéregtől. A széldeszka gépi megmunkálása az arhangelszki „Szeverolesz“ tröszt gyáraiban sokszáz munkást szabadít fel és lehetővé teszi, hogy sokkal több ácsolatfát szállíthassanak a bányákba;