Borsodi Bányász, 1962. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. szám
Vmg proletárjai, egyesüljetek ! BORSODI BBMM A BORSILO MEGYEI BÁNYÁSZOK HETILAPJA V. évfolyam 1. szám. Ara 50 fillér AZ ÉLET KÖVETEL! Még fülünkbe csengenek az ó esztendőtől búcsúzó vidám emberek pohárkoccanásának dallamai. Szinte hallani azt a rengeteg szívből jövő jókívánságokat, amelyek elhangzottak, amint éjfélt ütöttek az órák. Lelki szemeink előtt felelevenednek egy pillanatra a szerpentinszalaggal átszőtt konfetti pelyhes szórakozóhelyek. És ilyenkor a vidámság, a boldogság, az önfeledtség kellemes tudatában visszagondolunk egy esztendő munkás hétköznapjaira. Afféle számvetést készítünk — önmagunkkal is. Szembenézünk minél azzal, amit egy esztendő alatt tettünk a társadalom és saját életünk gazdagabbá, tartalmasabbá tételére. S amikor az emlékezés óceánjában kúszálva sorra vesszük korábbi tetteinket — máris a jövőbe nézünk. Nem hiszszük, hogy van ember aki csak a tegnapra gondol, s a ma örömében megfeledkezik a holnapról. Nem hisszük, hogy amikor boldogságtól ragyogó tekintettel visszagondolunk 1961-re, ne terveznénk 1962-re, ki-ki a maga módján. Hiszen mindenki szeret tervezni. Tervez a férj, a feleség, a család. Tervez a tanács, az üzem és a kulturális létesítmények vezetője. És ezekből az apró kis tervecskékből, ezekből tevődik össze az a hatalmas mozaik, amelyet mi úgy szoktunk nevezni: a holnap. És ezalatt a holnap alatt nem a következő napokat, hanem a jövőnket értjük. A jövő pedig olyan lesz, amilyenné tesszük! 1962-öt írunk! Második 5 éves tervünk második esztendejét járjuk. Olyan időszakban élünk, amikor óriási események peregnek a történelem színpadán. És ebben a nagyszerű produkcióban valamennyien szerepelünk. A magasba törő falak, a fürgén pörgő gépek, a kifejtett szén, a fekete föld ontotta termés mind-mind egy-egy díszlete ennek a műnek. Gondoljunk csak arra, hogy hazánk belső viszonyában is milyen nagy változások történtek az utóbbi esztendőben, hiszen a szocialista ipar mellett kifejlődött a szocialista mezőgazdaság is. Ebben az átalakulási folyamatban egész társadalmunk részt vállal. Ott voltak a tavaszi ésszervezéseknél megyénk bányászai is. Nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és politikai segítséget is nyújtottak a nemrégen alakult szövetkezeteknek. Alig van a Borsodi és Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt területén olyan üzem, amelynek dolgozói nem vállaltak patronálást valamely tsz felett. És ezzel — azon túlmenően, hogy segítették a még gyermekcipőben járó gazdaságokat — szoros kapcsolatot fűztek a két alapvető osztály között. Az üzemek, aknák dolgozói munkahelyeiken is becsületesen helytálltak. Megértette ^nemcsak, több, de jobb szénre van szükség. is most vessünk egy pillantást a jövőbe is, hiszen 5 +-1 éves tervünk második esztendeje nagy feladatokat állít a borsodi bányászok elé. 1962 legfontosabb tennivalója közzé tartozik az összteljesítmények emelése, a beruházások szakszerű, lehető leghelyesebb felhasználása, a költségszintek csökkentése és a műszaki fejlesztés színvonalának növelése. Ezek végrehajtását szinte parancsolóan állítja elénk a holnap ezt követeli az élet! Lehet, hogy közhelynek hangzanak e szavak. Mégis beszélni kell róluk. Az összteljesítmények növelése valahogy nem halad a kívánt ütemben. Márpedig feladataink valóraváltását nem az aknák létszámának növelésével, megfeszített fizikai munkával, hanem a korszerűbb bányászkodással kell biztosítani. Ez évben kifogynak a külfejtések és köztudomású, hogy a külfejtéseken az összteljesítmények jóval magasabbak mint a mélyművelésben. Ebből adódik: ha megszűnik Kurityánban és Szelesaknán a termelés, lényegesen nagyobb feladatok hárulnak a föld mélyén dolgozókra. Ezt csak úgy teljesíthetik ha szervezettebbé teszik a különféle munkafolyamatokat, kihasználják a technika fejlesztése adta lehetőségeket. Ill ilyen sokszor írtuk le, ahol lehet dolgozzon a gép az ember helyett, és nézzünk körül. Meglepő adatokat mutatnak a gépkihasználási statisztikák. Sem a széngyalú, sem a Hidasi-féle felrakok nem voltak tökéletesen kihasználva. Nem is beszélve a réselőgépekről. Mondhatná valaki, a korábbi időszakhoz viszonyítva emelkedett valami keveset a géppel jövesztett, felrakott és elszállított szén aránya. Ez igaz. De az is igaz: az a fejlődés ami itt tapasztalható nem elég. Az élet többet követel. Hiszen tisztán kell látni, hogy a gépesítés nemcsak gazdasági, hanem szociális kérdés is A gépesítéssel nemcsak azért kell foglalkozni, hogy többet lehessen termelni, hanem azért is, hogy könnyebben lehessen elvégezni egy-egy munkafolyamatot. A vezetőknek tehát ilyen formában ajánlatos ezen elgondolkodni, s harcolni kell minden olyan tendencia ellen, ami béklyóját képezi a műszaki fejlesztésnek, a haladásnak. Nagyon fontos kérdés a beruházás. A második ötéves tervben sok szó esik erről. Érthető, mert azok akik a népgazdaság millióit kezelik felelőségtudattól áthatva kell hogy dolgozzanak. Erről is kell beszélni, mert a tapasztalatok azt igazolják: a beruházási munkák tervezésénél és kivitelezésénél gyakoriak voltak a hibák. Sőt az sem volt ritka eset, amikor helytelen elgondolások következtében korábban elkezdett létesítmények befejezése késett, többlet munkák merültek fel — milliós költségekkel. Népgazdaságunk csak olyan helyekre biztosíthat költségeket ahová indokolttá teszik a termelési, szociális és kulturális körülmények. Kezeljük hát ezeket az összegeket lelkiismeretesen, céljuknak legmegfelelőbben. Használjuk fel úgy, hogy soha ne keljen pirulni arcunknak a felelőségrevonás kellemetlen érzésétől. Minden bányász személyes érdeke a tervezett költségszintek tartása. Hiszen részben ez képezi a nyereségrészesedés alapját. Hiába termel a két tröszt terven felül, ha az egy tonna szénre ráfordított költség magas , nem lehet nyereséget kifizetni. Nyereséget csak abban az esetben lehet fizetni, ha takarékosan gazdálkodunk, ha a kifizetés anyagi alapjait megteremtjük. Végül pedig hadd zárjuk be a gondolatmenetet azzal: az összteljesítmények növelése, a beruházások szakszerű, gondos elvégzése, a műszaki fejlesztés színvonalának fokozása, és a költségszintek csökkentése csak a vezetés színvonalának javításával, a helyes munkamódszerek és munkastílusok kialakulásával végezhetők el. Minden vezetőnek meg kell érteni: holnap nem dolgozhatunk úgy mint tegnap. Minden fejlődésben, minden mozgásban van — az értelem is. Ezt a mozgást észre- és át kell venni. Aki megreked gondolkodásmódjában, nem képes lépést tartani az újjal, a fejlődővel, a haladóval. Nem képes lépést tartani a korral — amelyben élni oly szép. Ez a megállapítás nemcsak a fekete szén kivájásának valamennyi körülményeire, nemcsak a mindennapi munkára, hanem életünkre is vonatkozik — korunkra jellemző. Jellemző, hogy az emberek békében — boldogan akarnak élni. De ezért az életért napról-napra többet kell tenni. Kinek, kinek a saját „asztalánál” kell rendet teremteni. Ezt követeli az élet! 1962. január 4. A nagy hideg ellenére is teljesítették tervüket a Szeles-aknai külfejtés dolgozói A hirtelen beállott hideg idő a bányaüzemeknél is gondot jelentett. A földalatti munkahelyeken dolgozók ugyan kevésbé érezték ennek hatását, azonban a külfejtések bányászai annál inkább. A Szeles aknai külfejtésen dolgozó csapatok a kedvezőtlen időjárásban is becsületesen helyt álltak és napról-napra teljesítették tervfeladatukat. Az üzemvezetőség ezekben az időkben gondoskodott arról, hogy mindenki megkapja a vattaruhákat, és védőitalként forró teát osztottak a bányászoknak, így a termelés továbbra is három műszakban folyt. Különösen az éjszakai szakon dolgozók voltak nehéz helyzetben. Hiszen ahogy mondani szokták, a bányának nemcsak a neve ,.Szeles”, hanem a légáramlat is nagy mozgásban van. S talán ez a vidék erről kapta a nevét. A külfejtésen dolgozó brigádok közül elsősorban Dusza László csapatát illeti dicséret kiváló munkákért. De az elismerés hangján kell szólni a Földkotró Vállalat valamennyi dolgozójáról is, mert ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az itt dolgozó bányászok teljesíthetik tervüket. Új típusú robbantógépek Ózd-vidékén Az Ózdvidéki Bányaüzemekben már régóta RLV—50-es régi típusú szén jövesztését szolgáló robbantó gépeket használtak. A robbantó gépek eddigi tapasztalatok alapján eléggé bizonytalan működésről tettek tanúbizonyságot. Ugyanis gyakran előfordult, hogy a lövő gépekben elhelyezett induktor idő előtt meghibásodott, s így nem tudták üzemszerűen használni a meglévő gépállomány 30 százalékát sem. Javításuk pedig sok nehézségbe ütközött és egyben költséges is, mivel arra csak a gépet előállító gyár képes. Mindezeket figyelembe véve a tröszt műszaki vezetői úgy határoztak, hogy a közeljövőben kísérletképpen RLT 25-típusú tranzisztoros gépeket helyeznek üzembe. Az új gépek közül néhányat már meg is kaptak és azokkal elsősorban a putnoki Bányaüzemben kísérleteznek majd. A kis légzőkészülékhez hasonló robbantó készülék könnyen kezelhetősége mellett leginkább üzembiztonságáról híres. Bírja a terhet az acéltám Németh Ferenc és Herczeg Miklós a szuhakállói Il-es akna fiatal vájárai az acéltám összeszerelésén dolgoznak, így aztán biztonságban vannak bírja a terhet az acéltám. Zólyomi Sándor a szuhakállói Il-es akna fiatal vájára elsők között harcolt azért, hogy vastámos biztosítás legyen a fronton. Képünkön a fiatal vájár a biztosító elemeket állítja össze. Bányaüzemeink jelentik: az új év első munkanapjáról Mint ismeretes, a Borsodi Szénbányászati Tröszt 1961-ben nagyszerű eredményeket produkált és így 101,2 százalékra teljesítette éves feladatát, ami azt jelenti, hogy 54 500 tonna szenet termeltek terven felül. Néhány, a tröszthöz tartozó akna az év első munkanapján is kiemelkedő eredményt ért el. Több helyen jóval 100 százalék felett teljesítették a tervet, így például érdemes megemlíteni Baross-aknát, ahol 107,6 százalékot értek el. A berentei és a kondói akna egyaránt 100 százalékra teljesítette tervét. A szelesi I-es akna 105,6 százalékot ért el, a szelesi II-es akna 104 százalékot. A kedvezőtlen időjárás ellenére a külfejtéseken is jó munkasikerek születtek. A szelesi külfejtés dolgozói példás teljesítménnyel kezdték az új évet: első napi eredményük 132,3 százalék volt. Felsőnyárádon csúcseredményt értek el. Az akna dolgozói úgy tevékenykedtek, hogy 142,5 százalékos tervteljesítésről adhattak számot. Teljesítette tervét ezen kívül a bánfalvi akna, a rudolftelepi II-as aknában 112 százalékot értek el és a rudolftelepi IV-es akna dolgozói sem maradtak adósak. Az üzemek közül az első nap teljesítményeit figyelembe véve az Edelényi és a Sajóvölgyi Bányaüzem teljesítette tervfeladatát. Edelényben mindhárom akna 100 százalékon felül áll az első nap értékelése után. A sajókazai üzem pedig 102,1 százalékot produkált . E munkahelyek dolgozói tehát nagyszerű termelési eredményekkel köszöntötték az új esztendőt. Sajnos, azonban a Borsodi Szénbányászati Tröszt néhány aknájában kevésbé sikerült a „rajt”. Reméljük azonban, hogy január hátralévő napjaiban ott is felszámolják majd az első nap adóságát és a hónap végén valamennyi borsodi üzemek a tervüket teljesítők között említhetők majd. Borsodnádasdon nem ismernek akadályt Miután a borsodnádasdi üzem jóval határidő előtt befejezte éves operatív tervét december 31-ig mintegy 300 vagon szénnel adtak többet a népgazdaságnak Többlettermelésüket komoly erőfeszítések árán érték el. Mindez azért, mert az üzem aknái elmeddősödtek, főleg a bánberki és a hasznosa csoportos fejtéseken rapszódikus fekvésű a széntelep. Gyakran előfordul olyan eset, hogy kiszámíthatatlanul elmeddősödnek a munkahelyek. Mondanunk sem kell, minthogy az eredmények nem teszik elbbizakodottá, a borsodnádasdi bányászokat, úgy az objektíven bekövetkezett nehézségek sem fognak ki rajtuk. Túlzás nélkül állíthatjuk, ilyen és hasonló eredmények csak ott születhetnek meg, ahol a dolgozók többsége öntudatos vasfegyelemmel dolgozik, ahol az egyéni érdek összhangban van a népgazdaság érdekeivel, ugyanakkor kifogástalan a műszaki vezetők és a fizikai dolgozók kapcsolata. Igen. Ilyen képet fest a Borsodnádasdi Bányaüzem, ahol naponként ma is megraknak 50 vagont s így havi tervüket jóval 100 százalékon felül teljesítik. A bánya falazó A rudabányai Gagarin brigád dolgozói nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi munkában is élenjárnak. Képünkön a brigád egyik fiatal dolgozója vágatfalazást végez. Példamutatóan dolgoznak a baross-aknai fiatalok bs hónapokban eredményes munkát fejtettek ki. Ezt legjobban azzal lehet magyarázni, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsága és a megyei KISZ-bizottság által meghirdetett versenyen ők kerültek az első helyre. Az üzem egyik legöregebb munkahelye Baross-akna. Itt is kifogástalanul tevékenykednek a fiatalok. A KISZ-alapszervezet például éves feladatnak tekintette a bányában lévő vas és egyéb anyagok rendszeres összegyűjtését és kiszállítását. A tervek szerint Baross-akna 1963-ban már nem termel szenet, éppen ezért igen fontos az, hogy az aknából kimenthető anyagokat nagy körültekintéssel gyűjtsék össze a fiatalok. E tevékenységüket az üzemvezetőség véleménye szerint is becsületesen ellátták. Az anyagtakarékosságon túlmenően a produktív termelésben is helytállnak. Két ifjúsági brigád dolgozik s közülük Hernádi László ifjúsági frontcsapata 115 százalékos átlageredményt produkált, Oravecz Rezső 198 fős szocialista ifjú brigádja pedig 128 százalékra teljesíti hónapok óta tervet. Köztudomású, hogy a Miskolci Bányaüzemhez tartozó aknák KISZ-fiataljai az utób-