Borsodi Bányász, 1963. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-04 / 1. szám

I 1 Lépjünk előbbre! B­üszkeség és boldogság ” töltheti el a megye 1 minden bányászát. Nincs­­ miért szégyenkezni az or­­­­szág közvéleménye előtt. Mindkét tröszt teljesítette I éves tervét. Az adatok egy­­­­ben azt is elárulják, hol­­ szárított egy-egy üzemben­­ a cipő egész esztendőben, s­­ mi az, amire az új esztendő­­­­ben gondolni kell, ahol na­­­­gyobb körültekintést, több­­ erőfeszítést követel a mun­­­­ka. Egy dolgot nem szabad­­ szem elől téveszteni. Ha a­­ múlt évben is nagy felada­­­­tokat oldottak meg a bánya­­­­üzemek, ebben az esztendő­­­­ben sem lesz idő és mód, s még pillanatokra sem meg­­pihenni a babérokon. A tervek reálisak, meg­valósíthatók. Persze helyt­állást, munkát, odaadást, gyakran áldozatvállalást kö­­­­vetelnek. Ezt követelte a múlt évben is, erre kell szá­mítani 1963-ban is. Egy sor olyan problémá­­i­val kellett megküzdeni mindkét trösztnél, amelyek 5 ha átmenetileg is — gátol­ják a munkát. Mégis a Bor­­­­sodi Szénbányászati Tröszt­­ 101,3 százalékra teljesítette­­ a tervet. Az ózdvidéki szén­­­ bányászok is túlteljesítés­­­­ben vannak, mintegy 12 000 tonnával. Az általános, az eddig ki­­­­alakult értékelések alapján elmondható: a megye bá­nyaüzemei mindenütt meg­­alapozták az évi tervet Mi a tagadás, van olyan üzem,­­ mint Bükkalja, Szuhavölgy j vagy Királd, ahol nagyok a­­ lemaradások. A legjobban a megyeszerte az edelényi, s a mákvölgyi üzemek dolgoz­­­­tak. De az imént említett lemaradt bányákon kívül a­­ többi üzem is kitett magá­­­­ért. Ilyenkor, az év elején ■ kialakult hagyomány és szokás, ha csak néhány­­ szóban is, beszélni arról, mi a legfőbb tennivaló, hol kell még jobban, többet tenni, ha azt, akarjuk, szó , ne érje házunk táját Az egyik legfontosabb do­log (ami nem volt jellemző­­ általában az üzemekre) az egyenletes termelés bizto­sítása. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a havi tervek teljesítése legyen egálban,­­ hanem főként és elsősor­ban azt, hogy már az év­­ első napjaiban se legyen­­ visszaesés. A feladatok is nagyobbak. Nincs külfejtés. A tervet­­ mélyművelésből kell bizto­sítani, ami már eleve egyenletes, kiegyensúlyozott­­ munkát igényel. Ahol nincs­­ kapkodás, hóvégi hajrá, ott a munka is jobban­­ megy, jobb a minőség is.­­ Ne feledjük: ebben az esz­tendőben a minőségi köve­­­­telmények is nagyobbak. Több és jobb szenet vár­nak az üzemek, kórhá­­­­zak, iskolák és a h­áztartá­­­­sok. Az sem utolsó feladat, sőt, igen lényeges: takaré­kosságra törekedni. Olcsó,­­ jó szenet termelni nemes feladat, hiszen ezáltal nem­csak a kereset nő, de az or­szág is gazdagabb lesz. No,­­ meg az üzemeknek is több jut majd a nyereségrészese­­­­déskor. Nem büszkeség az az­­ ózdi tröszt vezetőinek és dolgozóinak, hogy a múlt­­ évben 3 forinttal csökkent 10 tonna szén ára?! Sok 5 kicsi sokra megy. Nem első­­­­sorban arról a 3 forintról­­ van szó, hanem arról a sok­ 1 millió forintos megtakarí­­­­tásról, ami ezekből a 3 fo­­­­r­intokból tevődik össze. Azt is csak elismeréssel­­ lehet említeni, hogy mind­két trösztnél megvan az el­tökélt szándék: ezt az évet­­ még sikeresebben zárjuk,­­ mint a múlt esztendőt. Ilyen kijelentést csak azok tesz­­­­nek, akik ismerik lehető­­­­ségeiket, s megvan az aka­rat is ahhoz­, hogy ezt meg­­­­valósítsák. lépjünk egyet még ha­­­­tározottabban, még­­ több felelősségtudattal előbb­­i­re. Tegyük le a garast már­­ most az év elején, hogy­­ amikor majd újév küszö­­­­bén számba vesszük a vég­zett munkát, még szebb­­ eredményeket vethessünk a papára. Világ proletárjai, egyesüljetek! VL évfolyam 1. szám. Indulásra kész a vonat Még néhány perc és elindul a vonat Herbolyán, a Terv­­táron, te a bányába. Viszi műszakba a bányászokat. 1963. Januar December 27-én befejezte éves tervét a borsodi tröszt A Borsodi Szénbányászati Tröszt bányászai,­ műszaki és ügyviteli dolgozói jó munkájuk eredményeként december 27- én befejezték az 1962. évi szén­termelési tervet. Örömmel je­lenthetjük, hogy lendületes munkával az év hátralévő nap­jaiban, még közel 60 ezer tonna szenet adtak terven fe­lül, s így az 1962. évi szénter­melési előirányzatát a tröszt 101,3 százalékra teljesítette. A túlteljesítésre a korai és szokatlanul hideg téli időjá­rás miatt szükség volt, s ezzel a borsodi bányászok is hoz­zájárultak az országos szén­­gazdálkodás egyensúlyban tar­tásához. Az új év kezdetén azt kí­vánjuk a tröszt minden dolgo­zójának, hogy munkalendüle­tük ne torpanjon meg, az idén is ugyanilyen dolgozzanak, becsületesen . ily módszer a balesetek megelőzésére Az élet kényszerítette rá a bányaüzemeket is arra, hogy a balesetek megelőzésére és elhárítására is új módszere­ket, új utakat keressenek. Az a helyzet ugyanis,­­ hogy még mindig elég magas a megye bányaüzemeiben a bal­eseti arányszám és gyakori­ság. Mindeddig csak statisz­tikai vizsgálat volt. Az üze­mekben nem törekedtek arra, hogy egy-egy balesetet műsza­kilag és esetenként is elemez­zék. Ilyen értelemben csak a bányahatóság dolgozott. A ta­pasztalatok arra intették és ösztönözték az illetékes szer­veket és vezetőket, hogy ezt az úgynevezett topografikus elemzést minden üzemre ki­terjesszék, és kötelezővé is tegyék. Persze minden üzem­ben mások a feltételek, más­ként, más-más okok miatt tör­ténik a baleset is. A régi módszer nem irányí­­totta rá a figyelmet műszaki és bányaművelési problémák­ra. Az új módszernek éppen az a lényege, hogy az előfordult baleseteket műszakilag is ele­mezzék, sőt olyan csoportosí­tást adjanak: hol fordul elő az üzemben a legtöbb baleset, melyik munkahelyen, s mi an­nak az okozója. Ennek érde­kében a bányatérképre be­jegyzik a balesetet is épp úgy, mint tegyük fel, egy vágat ki­hajtását Ezt a munkát a Bá­nyaműszaki Felügyelőség kez­deményezésére és irányításá­val végzik. Az így kialakult térképek nagy segítséget nyújtanak a tervek elkészítéséhez. Mert te­gyük fel: egy üzemben, az ilyen vizsgálat alapján baleseti gócokat állapítanak és je­lölnek ki a munkahelyeken, ott természetszerűleg más műszaki intézkedésekre is van szükség, a tervek elkészí­tésénél. Ez pedig nem közöm­bös. Az új eljárás tehát a tervtárgyalásokhoz lényeges alapot nyújt A kezdeményezés még él. Teljesen kialakult gyakorlat még nincs, de máris nagy se­gítséget jelent a bányaüze­meknek. 57 74 3 N­ юреt Iái lyák István. A telefonvonalat javítja. Sok múlik azon, ho­gyan végzi el feladatát, hiszen a bányaüzemek között a rend­szeres összeköttetést mindenek­ előtt a telefon biztosítja. Sajókaza és Szuhakálló kö­zött, Szeles-akna közvetlen szomszédságában pufajkás fia­talember ténykedik az egyik villanyoszlop tetején, — Szo­­ Д íifáeg és a szélvihar sem okozott lemaradást Az ünnepek előtt sok bosszúságot okozott a Berén­tel Köz­ponti Szénosztályozó vezetőinek a hiányos üres vagon­ellátás. Mint mondják, volt olyan nap, hogy 6-7 órát kellett vár­ni üres vagonra. A kötélpálya üzemeltetését pedig gyakran nehezítette a viharos erejű szél. Például az edelényi kötélpályán két nap alatt háromszor esett le a csille. Az osztályozón dolgozó üzemzavar-elhárítók minden elismerést megérdemelnek ezért a munkáért, amit a szélviharban, a magas oszlopok tetején végeztek, hogy az üzemzavart minél hamarabb elhárítsák. Ugyancsak becsülettel helytálltak a nagy hidegben a va­gonbuktató, a rakodó és a szinteken dolgozók is, akik a mí­nusz 15 fokos hideg ellenére is biztosították a folyamatos munkát, így az osztályozó üzemelését — az ott dolgozó mun­kások és munkásnők — az akadályok ellenére is ellátták, s nekik köszönhető, hogy a szén osztályozásnál fennakadás nem volt. Tervszerű műszaki irányítási­ ózd vidékén a zökkenőmen­tes termelés érdekében az egyes vízdúsabb szénmezőkben­­mind nagyobb gondot kell for­dítani a tartalékfrontok kikép­zésére. Tudvalevő, hogy az új frontok beindításának és gaz­daságos üzemeltetésének egyik alapvető feltétele — a legtöbb ózdvidéki bányában —, hogy előzetesen, legalább 6—8 hóna­pon át a vágatokban tervsze­rűen csapolják le a főtevizet. Igen ám, csakhogy ennek el­éréséhez a beütemezett feltárá­si és elővájási terveket vala­mennyi üzemnek teljesíteni kell. Ennek ellenére elővájási ter­vét mindössze két üzem, Put­­nok és Somsály teljesítette. A fővágat-hajtási tevékenységet tekintve a legrosszabb ered­ményt Egeresem­ érte el. Ez an­nak tudható be, hogy a Szarvas­kői aknában a Gyöngyvirág il­letve a Dobójáró feltárási munkáit nem végezték el kellő időben, s az előírt ütemben. Számolniok kellett volna az­zal, hogy a vízbetörés az I-es ereszke légvágatainak további kihajlását is akadályozhatja. S ami a legfontosabb Szarvaskő­­­­nek 1963-ban már 20—22 vago­­nos szintre kell fejlődnie. Mindezt csak tervszerű műsza­ki irányítással, s következetes vezetési módszerrel lehet elér­ni. Nem árt tehát ha erre, Egercsehiben már időben fel­készülnek, Megdobban a gépóriás szíve Egy mozdulat s megdobban a W­ard Leonard gé­póriás szíve Lyukó­bányán. Bálla Sándor indítás közben. _ Élüzem szinten Hatszoros élüzemünk Mák­völgye, ha osztályoznánk az eredményeket, kitűnő bizo­nyítványt kapna az 1962-es év­ben végzett munkájáért. Úgy dolgoztak, hogy a kongres­­­szus tiszteletére tett vállalá­saikat is túlteljesítették, s va­lamennyi gazdasági mutatót, élüzem szinten teljesítettek. Az éves terv sikeres befeje­zéséhez biztosítva voltak a műszaki előfeltételek, s így az elővárások, feltárások, va­lamint a beruházások az elő­írt tervhez viszonyítva, túl lettek teljesítve. Ez lehetővé tette a munkahelyi kapacitás bővítését. Például a negyedik negyedévben egy új front indulhatott be, amely napi 25 vagon szenet adott terven fe­lül. Az üzem minden aknája 100 százalékon felül teljesítette termelési tervét. Legkiemelke­dőbb eredménnyel Szuha­­kálló II. akna dolgozói dicse­kedhetnek, akik közel 18 ezer tonna szénnel termeltek töb­bet, előirányzatuknál. Lényegesen befolyásolta az anyagköltség alakulását az a tény, hogy a bányákból kike­rült biztosítási anyagokat osz­tályozták, újrafelhasználás vé­gett. Közel két millió érték­ben nyertek vissza korszerű biztosítási anyagot, amelynek felét már 50 százalékos érték­ben beépítették. Az új évet illetően az aknák műszakilag jól elő vannak ké­szítve. Tehát meg van alapoz­va, hogy az 1963-as évben rá­juk háruló feladatokat sikere­sen, és üzem szinten teljesítsék. Szuhakálló II. aknán a múlt évhez viszonyítva, 28,7 száza­lékkal nagyobb a termelési előirányzat, és 5 százalékkal növekszik a termelékenység. A termelés 92 százalékát front­fejtésből, 8 százalékát elővá­­jásból biztosítják. Ehhez szük­séges, hogy 3 front üzemel­jen 320 méteres homlokkal. Az előkészítésük jórészt meg­történt. A frontokkal kapcsolatban kidolgozták a feladatokat, így a csákányos teljesítmény 5— 10 százalékos emelését, az om­­lasztási teljesítmény növelé­sét, a biztosító szerkezetek veszteségének minimálisra való csökkentését, és a fejtési homlok 90 százalékán acéltám alkalmazását. Az üzem termelése 1962-höz képest 19,5 százalékkal emel­kedik, az összüzemi teljesít­mény pedig 10 százalékkal. Ismerve a mákvölgyi dolgo­zókat, bízhatunk abban, hogy az 1963. év nagyobb feladatait is ugyanúgy teljesítik majd, mint azt az elmúlt évek során tették.

Next