Borsodi Bányász, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-03 / 27. szám
.196S. július 3. BORSOM BÁNTASZ Vasas fronton a szuhakállói II-es aknán Alberttelepen a szuhakállói I-es akna arról ismeretes, hogy mindig igyekszik eleget tenni kötelezettségeinek. Az aknában a frontokon acéltámot használnak. Az emberek ismerik, szeretik az acéltámot, szakítottak a hagyományos biztosítási módszerrel, a fával, bár néha még kénytelenek itt-ott alkalmazni. Annak ellenére, hogy gyakran sok nehézséget kell legyőzniük, nem torpannak meg. Most is arról panaszkodnak, hogy nem kielégítő az anyagellátás, amiről nem az akna vezetői tehetnek, hanem a tröszt illetékes osztálya. Első kép: Ácsoláshoz készítik elő a fát. Második kép: Az acéltámos fronton robbantás előtt . Harmadik kép: Nagy szakértelemmel igazítják helyre a kaparó láncát pm/á/afié/ A levelek, a zárt borítékok hírt hoznak az üzemekből gondokról, bajokról, az életről. Munkásemberek írják, akik a szénfal mellett, vagy a külszínen dolgoznak, vagy akár az irodában látják el teendőiket. Ne adjon a tröszt téves tájékoztatást! Az első levél Somsályról érkezett, írója: Bodnár Albertné, a szakszervezet adminisztrátora. Választ küld a Borsodi Bányászban legutóbb „Nagyobb körültekintést az üdülőjegyek elosztásában” című cikkre. Ebben az írásban arról van szó, hogy több üzemben, így Somsályon is, csak papíron van meg az üdülési albizottság, amelynek feladata a jegyek elosztása. Ezzel kapcsolatban idézünk a levélből: “ Helyes dolog, hogy ilyen kérdéseket is szóvátesz a lap. A vád, hogy mi önkényesen (én és az ü. b. egy tagja) osztjuk el a jegyeket, holott ez az üdülési albizottság feladata. Valóban én kezelem a jegyeket, de mit tegyek, ha az albizottság vezetője is én vagyok. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt trösztbizottságán viszont vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni ezt. Épp ezért történhetett meg, hogy elmarasztaltak bennünket. Az igazság az, hogy a jegyeket a szabályoknak megfelelően osztjuk el, így hát a vád ellenünk alaptalan. Az elosztás eredményéről tár A Búkkaljaj Bányaüzem júliusban anyagtakarékossági vándorkiállítást rendez. A kiállításon rajz és képsorozatokkal mutatják be a helyes és helytelen anyagkezelést, valamint feltüntetik a bányákban használt különböző gépek, biztosító szerkezetek, anyagok árát is. A Nyomár tsz községnek 50 kötetes könyvtárat kölcsönzött az alberttelepi Hunyadi János kultúrotthon. jékoztatjuk a dolgozókat a hangoshíradón és plakátok útján. Sőt! Az úgynevezett nem kedvező jegyekre is állandóan felhívjuk a figyelmet. Sajnos olyan beutalót, ami melegvizű üdülőhelyekre szól, igen keveset kapunk, így a jelentkezők között az elosztás igen nehéz. Csupán azt kérjük a tröszttől, ha máskor tájékoztatják a szerkesztőséget, pontos, helytálló adatokat mondjanak. Hogyan dolgoznak a miskolci bányák? Szabó Béla arról tudósítja a szerkesztőséget, hogy a Miskolci Bányaüzemekben milyen eredményeket értek el a termelésben. Azt írja: — A Miskolci Bányaüzem az első negyedévben tervlemaradással küzdött. A második negyedév azonban már lényeges változásokat hozott, ami azt jelenti, hogy most már nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják a tervet. A legjobban Lyukóbánya, lejtősakna és az adriányi függő akna dolgozik. Gyenge még a Finkei-táró és Pálinkás I-es akna munkája. A korszerű fejtésbiztosítás lehetőségei az ózdvidéki bányaüzemekben Ózd vidékén éppen úgy, mint országosan az 1950-es évek végéig a hagyományos fejtésbiztosítási mód, a homlokkal párhuzamos, ritkábban arra merőleges fabiztosítás volt. 1956-ban a borsodnádasdi II. telep, a somsályi és farkaslyuki III. telep kamrafestéseiben végeztek acéltámokkal kísérleteket. Mivel a támok fölé fa süveggerendákat helyeztek, ezek elnyíródtak, vagy lefordultak az acéltámokról, s így acélsüvegek hiánya miatt a kísérleteket minden eredmény nélkül be kellett fejezni. A két kísérletnek viszont az a közös hasznos tapasztalata megmaradt, hogy a gyenge szilárdságú fekükőzetek mellett az acéltámok hamar benyomódnak a fekübe, s rablásuk nehézkessé válik. Következésképpen beépítésük — a támveszteség csökkentése, a bányafamegtakarítás növelése miatt is — célszerűbb a frontfejtéseken, ahol egy-egy tám állási ideje csak 3—4 nap, a kamrafejtési 10—12 nappal szemben. Tért hódít az acéltám 1959 végén lehetőség nyílt újabb kísérletekre. Külföldön bevált acéltámokat (Schwarz) és csuklós süveggerendákat (Centrozap) kapott a tröszt, amelyeket először a 3 méter vastag putnoki II. telepben építettek be egy 40 méteres egyszárnyú frontfejtésbe. A kísérlet sikeres volt, s még az évben Egercsehiben is beindítottak az 1,80—2 méter vastag III. telepben egy acéltámos frontot. Itt 1960 elején már PZP—45 típusú kétláncos páncélkaparót szereltek fel a frontra, és a támmentes homlokot kihasználva, a kaparót szakaszos áttolással állították át az új festési pászmába. * A két üzemnél kapott kedvező eredmény hatására az acélzám biztosítási program gyors léptekkel haladt előre, s egy évvel az első kísérlet után, már 2620 Schwarzféle acéltámmal rendelkezett a tröszt, így évi átlagban az acéltámos frontok redukált összhomlokhossza 215 métert tett ki. Azóta minden frontművelési üzemükben és a művelés alatt álló három széntelepben végeztek acéltámos frontkísérleteket, és 1963 első negyedévében az acéltámos redukált homlokhossz 446 méterre emelkedett, ami az összes front 43 százalékát jelenti. A frontfejtéseket általában dőlésben felfelé haladóan telepítik, így a főtevizet az omlásba maguk mögött hagyják, hogy a homlokon ne zavarja a termelő munkát. Az I. telep kivételével a frontelőkészítő vágatokat TH-gyűrűvel biztosítják, ezáltal aránylag csekély fenntartási munkával 300—600 méter kifutású frontokat tudnak előkészíteni, illetve üzemeltetni. Mi indokolja az új módszer bevezetését? Az acéltámok alkalmazása az ilyen telepítésű frontfejtésekben zömmel bevált annak ellenére, hogy a mellékkőzetek szilárdsága minimális, amit a csepegő főtóvíz — s helyenként még a talajvíz is — tovább gyengít. Legnagyobb hátránya abban nyilvánul meg, hogy a támok aránylag kevés — 3—4 napos — beépítési idő után 50—60 cm-re is besüllyednek a talpba, a főte a megsüllyedt támsor után leszáll, s mivel a fedő nem hajlékony, az egész front szélességében megreped, és lassanként a nyitott térség támsoronkénti lépcsőzetben megszáll. Megfigyelések alapján ózdi viszonylatban ez a „frontelsüllyedés” kiküszöbölhető, ha a tárnok 3 és fél—négy napnál hosszabb ideig nem állnak beépítve a frontokon. Ez természetesen megfelelő frontsebességet követel meg. Ezeket a tényezőket figyelembe véve, a legjobb üzemi eredményeket ott produkálják, ahol az acéltámos biztosítást rárobbantásos páncélkaparóval párosítva alkalmazzák. Egercsehiben például az I. negyedévben a III. telepi acéltámos fronton 1,50— 1,60 f méter/nap frontsebességet sikerült így elérni annak ellenére, hogy a telep a riolitfelboltozódás miatt erősen hullámos és vastagsága is nagyon változékony volt. Az acéltámok bevezetése nemcsak biztosításmód változást jelentett a tröszt üzemeiben. Voltak ugyanis olyan telepek, amelyeknek nem volt kialakult, az átlaghoz viszonyított gazdaságos és biztonságos fejtésmódja. Ilyen problémát oldott meg az acéltámbiztosítás többek között a putnoki II. telepben is. Az első kísérleti acéltámos fejtés beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a munka biztonságossá vált, csökkent a fronttartási műszakszám, a fejtési szénveszteség is a régi 34 százalékról 18-ra csökkent. Feladat: a frontsebesség növelése Az acéltámok alkalmazását gazdaságossági szempontból elsősorban a bányafa megtakarítás indokolja. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt 1959 óta ebben jelentős eredményt ért el. 1959-hez viszonyítva a fajlagos bányafafogyasztás ez év első negyedében 83 százalékra csökkent. Végeredményben nemcsak a front műszaki előnye, hanem a gazdaságossági szempontok is a frontsebesség növelése mellett szólnak. Ebből kiindulva az ózdvidéki tröszt területén a korszerű fejtésbiztosítás fejlesztésének lehetőségeit főleg abban látják, hogy a jelenlegi súrlódásos, ékes acéltámokról fokozatosan áttérnek a súlyra is könnyebb és munkaigényesség szempontjából is előnyösebb hidraulikus támokra. Még ez évben — elsőként az egercsehi vékonytelepi fronton — kikísérletezik a tatabányai típusú hidropneumatikus tárnokát, s megfelelő eredmény esetén, bevezetik a többi vékony telepi fejtésekben is. A jövő évben összetett hidraulikus biztosító keretekkel,hidraulikus pajzzsal végeznek kísérleteket a 2 méternél vastagabb telepeken. Természetesen az ezirányú törekvések nemcsak a trösztön múlnak, hanem a magyar bányagép gyártáson is, mivel — ismerve importlehetőségeinket — elsősorban a hazai gyártásnak kell az igényeket kielégíteni. a bányászok a kapu felé igyekeztek. Tóth Jánost is kifelé sodorták, aki kényelmes léptekkel ballagott, önkéntelenül megtapogatta a zsebét, ahol pénzét tartotta. Az arcán megelégedett mosoly bujkált. A mosógép vásárlása járt a fejében. Együtt a pénz, idő van még... alig fél három... a szép vajszínű masina jól illik majd a konyhához... Elkalandozott gondolatait egy hang rántotta vissza a jelenbe. Molnár, a segédvásár szólt. Gömbölyű arcát dús bajusz díszítette. Öblös hangja ellentétben állott közepesnél alacsonyabb termetével. Most is csak úgy dördült a szó a bajusz alól. — No János! Nem öblítjük le a port egy sörrel? — szólt és belekarolt Tóthba, aki megállt egy pillanatra s a vásárra nézett. Idő lenne, de nem, nem — ingadozott — vár az asszony. (De a sör is csábította, és rászánta magát.) Tóth megszólalt. — De csak egy kört iszunk ... A másik cimbora beleegyezően bólintott. A csapos a szokott mozdulattal tette elibük a három nagyhasú korsót. A sör kívánatosan púposodott, beborítva az edényt. A három bányász ünnepélyesen ütötte a korsó alját a pulthoz. Széles mozdulattal csorgatták le a húsitalt a torkukon. Ahogy fejük hátrahajlott, szinte arcuk sem látszott a korsó mögött. Az edények kiürülve visszakerültek az asztalra, a hab ott maradt a szájakon. Molnár bajszán élt a legtovább, aki szürcsölve, szortyogva, szipogatta a hívatlan bajuszdíszt. A másik kettő röviden, úgy kézfejjel simította tisztára a sör útját. Molnár újra intett a csaposnak. A harmadik kört Tímár kérte. Lassan gyülekeztek a bányászok, gyorsan ürültek a poharak. A három ember már az egyik matyóterítős tisztái mellett ült, ahová lassan többen is kerültek. Csibuk is oda sodródott, aki elmaradhatatlan pipájáról kapta nevét. Apró, ravasz szeme felmérte az embereket. Felállt, a pulthoz lépett és mire visszaült, ott álltak az új korsók. A sör világos, sárga színe kavargott, sötétedett. Bélelve volt rummal. Az ellenállás végképp megtört. Ideges, gyors mozdulattal öntötték magukba az italt. A kártya észrevétlen csúszott Csibuk zsebéből az asztalra. Ő adta a bankot. A kezek gépiesen vették fel a kapott lapokat. — Adok — hangzott a ködön át Tóth fülébe. — Amint megszólalt, a hangja is megváltozott. — Kéri — csapta a lapot ebiizott az asztalra. — Kilenc hallotta a feleletet. A piroshasú százasok szemrehányóan néztek Tóthra, de az mit sem adott rájuk járt a lap, izzadtak az arcok. Molnár bajsza idegesen, csapzottan csüngött alá, szeme csak meredten nézett. Tímár ökle vágódott az asztalra. — Kér! — hangzott rekedten. — Add — surrant az egykedvű szó a pipa mellől. Az udvar lámpái sorra gyúltak, a teremben a levegő a szeszgőztől, dohányfüsttől sűrű, nehéz volt. A karok emelkedtek, süllyedtek, amint felemelték meg letették a lapokat. A füstgomolyag körülfonta az embereket, furcsa, démor nők alakját rajzolta olykor a játékosok feje fölé. Mit sem láttak. Ittak, vettek, adtak, s bújtak elő a pénzek a tárcákból. Csibuk olykor еду-két osztásra átadta a bankot, s ilyenkor „rabolt”. Hanyag mozdulattal gyűrte zsebre az izzadt bankókat. Aztán ismét felhangzott egykedvűen az adok... És Csibuk nyert. A részeg emberek pedig alig figyelve csúsztatták a lapokat, gusztáltak, fizettek. Tóth az utolsó százasát fektette az asztalra. Keze ráfeküdt a piros pénzre. — Kéz — hörögte csapzott hajjal és szeme mint az eszelősé meredt Csibuk kezére. Az lassan csúsztatta a lapot. Dáma ... megismételte a kérést. Újabb dáma. — Öt — ejtette a szót halkan Csibuk és lassan húzta maga felé a tétet. A füstgomoly tömör felhőként ült az asztal fölött. Tóth meredten, megbabonázva nézte... — Mosógép... — motyogta — mosógép. Most mintha igen — igen... A füstből egy mosógép gömbölyű formája emelkedett ki. Ott lebegett a mámoros ember lelki szemei előtt a levegőben. — Meg van! — Ordította magánkívül és a részegek tétova mozdulatával kapott utána, hogy megfogja. Kaszált a levegőben mire a füst szétoszlott és Tóth a semmit markolászta... Itt volt, itt volt! A nagy lendülettől egyensúlyát veszítve a székre zuhant, majd az asztalra borulva zokogott leverve едž-két poharat. Mindenki odafigyelt. A hirtelen támadt csöndben csak Csibuk pipaszortyogása hallatszott, amint mentegetődző mozdulattal az utolsó tétet is besöpörte. ___ * (Lázi) j / 3 Óvjuk egészségünket! A bányászok helyes lábápolása körülmények, a fokozott izzadás, a gumicsizma pállasztó hatása különösen alkalmas viszonyokat teremt a láb fertőzéses bőrbetegségeinek kifejlődésére, amelyek sokszor munkaképtelenséget is okozhatnak. A láb ilyen betegségeinek megelőzésére a rendszeres lábápolás és bizonyos rendszabályok megtartása feltétlenül szükséges. A lábápolás módszereit és a megelőző rendszabályokat az alábbi pontokban foglaljuk össze: 1. Lábát mindennap jól mossa meg meleg vízzel, szappannal, kefével! 2. Fürdésnél saját fürdőpapucsát használja! 3. Mosás után törölje lábát szárazra. Különösen ügyeljen a lábujjak kezeinek kiszárítására. 4. Körmeit vágja rövidre, az alájuk rakódó szennyet lábmosás után mindennap távolítsa el! 5. Ha a sok mosástól lába kiszárad, kenje meg időnként faggyúval! 6. Lábizzadás esetén szárító hintőport használjon! 7. Harisnyát, kapcát lehetőleg naponta váltson! 8. Lábbelijét ne adja kölcsön senkinek, de másét se használja. Így elkerülheti a fertőzést! 9. Gumicsizmáját műszak után azonnal vesse le és tartsa szellős, száraz helyen, hogy kiszáradhasson! Tartsa karban csizmáját! Felhúzás előtt szórjon bele síkport, ezáltal a bélést kíméli és a csizma élettani támát növeli! A sérült csiazmát vagy szakadt bélést azonbal javíttasa meg! 10. Ha lábán bőrbetegség tüneteit észleli, forduljon azonnal üzemi orvoshoz, vagy a szakrendelőhöz! Nagyobb bajnak veszi elejét, ha idejekorán orvoshoz fordul! A tapasztalat azt mutatja,hogy a lábaknak legtöbb bőrbetegsége a lábápolás elhanyagolásából, vagy hiányos voltából származik. Különösen vonatkozik ez a bányászatra, ahol a piszkos, poros munka