Borsodi Bányász, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-08 / 15. szám
Világpanktárral egyesüljetek! VII. évfolyam, 15. szám. Ára 50 fillér, 1964. április 8. Felejthetetlen találkozás Nagygyűlés Kazincbarcikán Külön öröm és megtiszteltetés volt a borsodi bányászok számára is, hogy üdvözölhették körükben legdrágább barátainkat, a Szovjetuniónak és nagy pártjának vezetőit, képviselőit, élükön Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, aki hétfőn a bányavidékre is ellátogatott. Hruscsov elvtárs Kazincbarcikán találkozott a megye dolgozóival, köztük bányászokkal is. Amerre elhaladt, mindenütt zászlódíszbe öltözött útvonalon, nagy-nagy szeretettel úgy fogadták a küldöttséget, mint kedves barátot, testvéri szokás. Sajószentpéter, a borsodi bányavidék központja diadalkapuval fogadta Hruscsov elvtársékat. Hatalmas tömeg gyűlt össze a vendégek üdvözlésére. Programon kívül a küldöttség Sajószentpéteren megszakította útját. Az ünneplők nevében Csizi Ferenc elvtárs, a Bükkaljai Bányaüzem mérnöke, vájártanulók társaságában meleg szavakkal, nagy-nagy szeretettel köszöntötte Hruscsov elvtársat. A kedves vendég köszönetet mondott a szeretetteljes fogadtatásért, majd szívélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal, a megjelentekkel. Hruscsov elvtárs maga is bányász volt, a Donyec medencében festette a szenet, kérdései a bányászkodásra vonatkoztak. Érdeklődött a bányászok életéről, munkájáról, majd meleg szavakkal köszöntötte a borsodi bányászokat. A küldöttség ezután folytatta útját Kazincbarcikára, ahol nagygyűlésen az Ózdvidéki és Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeinek dolgozói közül is igen sokan ott voltak, hogy láthassák a szeretett vendéget, Hruscsov elvtársat, hallgassák szavait, tanácsait, útmutatásait. A nagygyűlésén szerzett benyomások, élmények örökké emlékezetesek, maradandókká válnak, olyan emlékekké, amelyek csak nagy pillanatokban születnek. Ezekről nyilatkoznak néhányan a gyűlésen részt vett bányászok közül: Hruscsov elvtárs Kazincbarcikán a BVK vezérigazgatójával, dr. Szántó István elvtárssal beszélget. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt dolgozója Papp János elvtárs. A gyűlést követő percekben, baráti társaságban beszélgettek, vitatkoztak a Hruscsov elvtárs által elmondottakról. Szavaikból érződött a nagygyűlés élménye, varázsa, amely egy egész életre szól. ■ — Nagy szeretettel beszélt Hruscsov elvtárs a magyar népről, munkájáról, eredményeiről!! — mondotta társainak I Papp elvtárs. — De jól ismeri a gondjainkat is — szólt közbe nyomban egyikük. E röpke párbeszédből kiérződött, hogy mindannyian tudják: a feladat most nem az ezeken való rágódás, hanem a tett. S az ózdvidéki tröszt üzemeiben e tekintetben nincs hiba. Múlt esztendei tervüket is két héttel korábban fejezték be. Ez évi negyedéves tervüket is sikerrel zárták és az áprilisi feladatok teljesítésében jelenleg 101,7 százaléknál tartanak. életre szélő élmény,... c . , a Vájártanuló Intézet egyenl>(If&SZftttpfterbn ruhás fiai fegyelmezetten, izgalomtól csillogó szemekkel várakoztak a diadalkapunál. Minden percben a Miskolc felőli utat kémlelték, amerről a küldöttség érkezett. Husz István, Veres Endre, Nagy József, Jenicsevics Tibor, Gere Béla, Kun lászló, Varga István és Saláta Illés képviselte ezen az ünnepi fogadáson a fiatal bányásznemzedéket, a jövő vájárait. Husz István és Veres Endre kezükben egy finoman, nagy szeretettel kimunkált bányászlámpával az első sorokban állt. Amikor a küldöttség kocsisora megtorpant, és az autóból kiszállt Hruscsov elvtárs, mosolyogva indult feléjük. Mindannyiukkal kezet fogott, és kérdéseket tett fel. — Jó-e tanulni? — hangzott az első kérdés. A fiúk csillogó szemmel, szinte egyszerre mondták: — Igen. Hruscsov elvtárs érdeklődésére, kérdéseire, szabatosan, meghatottan válaszoltak. A kedves vendég arra volt kiváncsi, milyen a széntelep a tanbányában, általában az üzemben milyen a kalóriaérték, milyen vastag a szénfal... Hruscsov elvtárs figyelemmel hallgatta a gyerekek válaszait, aztán elmondta, hogy ő is bányász volt, olyan munkahelyen dolgozott, ahol csak fekve tudták a szenet fejteni, még felülni sem volt alkalom. E röpke, programon kívüli beszélgetést követően búcsúzóul újra kezet fogott a fiatalokkal és mindegyiküket megajándékozta egy jelvénnyel, amely Lenin elvtársat ábrázolja. /),____ volt ez a fiúk számára, ami nem Olyat e/melly minden embernek adatik meg. S ez az élmény, ez a szeretet elkíséri őket egész életükön át. A büszkeség jogos és indokolt.+• A nagygyűlés résztvevői között találkoztunk Oláh Jánosné ormosbányai asszonnyal, aki nagy figyelemmel kísérte Hruscsov elvtárs szavait. Különösképpen az a rész ragadta meg, amelyben Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogy a dolgozó embereknek meg kell teremteniük azokat az anyagi értékeket is, amelyek további felemelkedésükhöz szükségesek. E gondolatsort nyomban lefordította a mindennapi életre, a hétköznapok munkás perceire, amikor büszkén mesélte el, hogy férje azok sorába tartozik, akik ennek az útmutatásnak megfelelően, a legtöbbet igyekeznek adni. Férje, Oláh János Ormosbányán, a III-as aknán dolgozik. Brigádvezető. Az elővárosi munkahelyet bízták rá és öt munkatársára. Mindig példaképül lehet állítani mások elé. A múlt esztendőben is olyan eredményeket ért el, amelyek méltán dicséretére válnak, nemcsak a brigádnak, de az üzemnek is. Átlagosan 120— 130 százalékos teljesítményekről beszélhetett. Jelenleg is előváráson dolgozik, ahol az eredménye 150 százalék. Oláh elvtárs és brigádja élharcosa a 10 centiméteres mozgalomnak. Elhatározták, hogy egy huszonnégy órában nem 10, hanem 20 centiméterrel többet hajtanak ki, mint amit a terv előír. Elhatározásukat máris szép siker koronázta, olyannyira, hogy versenyre hívták az üzem valamennyi brigádját. És e versenyben a kezdeményezőkhöz híven, becsülettel állják is a sarat , hogy Oláhné elvtársnő büszke a férjére az nemcsak jogos, de indokolt is. A mi kötelezettségünk, bányászoké Jányi Gyula elvtárs, a Bükkaljai Bányaüzem igazgatója a vegyipar jelentőségéről elhangzott szavakat jegyezte meg különösképpen. Ebben arról van szó, hogy a tudomány és technika legújabb eredményei mennyire megnövelték a vegyipar szerepét a társadalmi termelő erők fejlesztésében. Hatalmas vegyipar nélkül szinte lehetetlen a szocializmus és a kommunizmus építése. E fontos iparág egyik alapanyaga a szén. Ezzel kapcsolatban Jányi elvtárs nyomban körvonalazta is azokat a teendőket, amelyek órájuk, az üzemben, a Bükkaljai Bányaüzemnél várhatók. — Tudom, milyen fontos a szén a vegyipari üzemeknek. Hruscsov elvtárs beszéde méginkább ráirányította a figyelmet a szénbányászatra is. Ez kötelezettséget is jelent. Kötelezettséget annyiban, hogy ezután még többet és jobban kell dolgoznunk, hogy a szükségleteket ki tudjuk elégíteni. Jányi elvtárs, aki egy üzem élén irányítja a széntermelést, érzi a felelősséget, látja a feliótokat. Azzal az ellatértkezdi, illetve folytatja tovább a munkát, hogy műszaki és egyéb feltételek biztosításával még több szén kerüljön Bükkalja aknáiból is a felszínre. Háború nélkül akarunk élni Különösképpen megragadták a nagygyűlés résztvevőit ♦ azok a szavak, amikor Hrus♦csov elvtárs arról beszélt, ♦ hogy ,,... a szocializmust, az [UNK] kommunizmust építő népek ereje nagyobb, fegyverei jobbak, mint az imperialistáké.’’ Hangsúlyozta: „Háború nélkül akarunk élni, nem akarunk mások belügyeibe beleavatkozni és úgy tartjuk: a „ki kit győz le” kérdését gazdasági téren kell eldönteni.” — Nagy erő és bizakodás töltött el — mondotta Gyenes János, a felsőnyárádi II-es akna dolgozója —, amikor ezeket a szavaikat hallgattam. — A béke megvédésében nagy feladatok hárulnak ránk. — fűzte tovább e gondolatsort Garamvölgyi László elvtárs, aki a kondói tanbányában dolgozik. E feladatoknak abban kell elsősorban eleget tennünk, hogy a munkában, a termelésben maradéktalanul teljesítjük kötelezettségeinket. Hruscsov elvtársat minden érdekelte, ami a bányászattal, a bányászok életével kapcsolatos. Amikor még aznap délután a miskolci egyetemre látogatott, a baráti eszmecserét követően meglátogatta az egyetem tanbányáját, amit nagy érdeklődéssel szemlélt. Török Alfréd Tóth Ferenc Egyszerűen és világosan... ♦ — Nagy tanulságul szolgált ♦ mindannyiunk számára Hruscsov elvtárs beszéde — mondotta el Muntágh Gyula elv♦társ, a Szuhavölgyi Bányaüzem 4üzemi bizottságának titkára. ♦ Hruscsov elvtárs minden szava, minden tanácsa és útmutatása ‘ nagy segítség a munkánkban. E véleményének adott hangot Illner Gusztáv elvtárs is, a kurityáni lejtős akna aknatitkára. Mindketten, főként azokat a gondolatokat raktározták el, amelyek a mindennapi gyakorlati munkára vonatkoznak. — Tanulni lehetett és kell abból a közvetlenségből és egyszerűségből, ahogy Hruscsov elvtárs a legsúlyosabb kérdésekről is beszélt. A legnagyobb nemzetközi kérdéseket is egyszerű szavakkal magyarázta meg. A tanulság mindkettőjük számára az, hogy odahaza, odalenn a munkahelyeken, az emberek között ilyen őszintén és egyszerűen kell beszélgetni az emberekkel, tájékoztatni őket az üzem életéről, munkájáról,mindarról, ami ehhez tartozik.