Borsodi Bányász, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-08 / 15. szám

Világ­panktárral egyesüljetek! VII. évfolyam, 15. szám. Ára 50 fillér, 1964. április 8. Felejthetetlen találkozás Nagygyűlés Kazincbarcikán Külön öröm és megtiszteltetés volt a bor­sodi bányászok számára is, hogy üdvözölhet­ték körükben legdrágább barátainkat, a Szov­jetuniónak és nagy pártjának vezetőit, kép­viselőit, élükön Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, aki hétfőn a bányavidékre is ellá­togatott. Hruscsov elvtárs Kazincbarcikán ta­lálkozott a megye dolgozóival, köztük bányá­szokkal is. Amerre elhaladt, mindenütt zászló­díszbe öltözött útvonalon, nagy-nagy szeretet­tel úgy fogadták a küldöttséget, mint kedves barátot, testvéri szokás. Sajószentpéter, a borsodi bányavidék köz­pontja diadalkapuval fogadta Hruscsov elv­­társékat. Hatalmas tömeg gyűlt össze a ven­dégek üdvözlésére. Programon kívül a kül­döttség Sajószentpéteren megszakította út­ját. Az ünneplők nevében Csizi Ferenc elvtárs, a Bükkaljai Bányaüzem mérnöke, vájártanu­lók társaságában meleg szavakkal, nagy-nagy szeretettel köszöntötte Hruscsov elvtársat. A kedves vendég köszönetet mondott a szeretettel­jes fogadtatásért, majd szívélyesen elbeszél­getett a dolgozókkal, a megjelentekkel. Hrus­csov elvtárs maga is bányász volt, a Donyec medencében festette a szenet, kérdései a bá­nyászkodásra vonatkoztak. Érdeklődött a bá­nyászok életéről, munkájáról, majd meleg sza­vakkal köszöntötte a borsodi bányászokat. A küldöttség ezután folytatta útját Kazinc­barcikára, ahol nagygyűlésen az Ózdvidéki és Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeinek dol­gozói közül is igen sokan ott voltak, hogy lát­hassák a szeretett vendéget, Hruscsov elvtár­sat, hallgassák szavait, tanácsait, útmutatásait. A nagygyűlésén szerzett benyomások, élmé­nyek örökké emlékezetesek, maradandókká válnak, olyan emlékekké, amelyek csak nagy pillanatokban születnek. Ezekről nyilatkoznak néhányan a gyűlésen részt vett bányászok kö­zül: Hruscsov elvtárs Kazincbarci­kán a BVK vezérigazgatójával, dr. Szántó István elvtár­ssal beszélget. Az Ózdvi­déki Szénbányászati Tröszt dolgozója Papp János elvtárs. A gyűlést követő per­cekben, baráti társaságban be­szélgettek, vitatkoztak a Hrus­csov elvtárs által elmondottak­ról. Szavaikból érződött a nagy­gyűlés élménye, varázsa, amely egy egész életre szól. ■ — Nagy szeretettel beszélt Hruscsov elvtárs a magyar nép­ről, munkájáról, eredményei­ről!! — mondotta társainak I Papp elvtárs. — De jól ismeri a gondja­inkat is — szólt közbe nyom­ban egyikük. E röpke párbeszédből kiérző­dött, hogy mindannyian tud­ják: a feladat most nem az eze­ken való rágódás, hanem a tett. S az ózdvidéki tröszt üzemei­ben e tekintetben nincs hiba. Múlt esztendei tervüket is két héttel korábban fejezték be. Ez évi negyedéves tervüket is si­kerrel zárták és az áprilisi fel­adatok teljesítésében jelenleg 101,7 százaléknál tartanak. életre szélő élmény,... c .­ , a Vájártanuló Intézet egyen­l>(If&SZftttpfterbn ruhás fiai fegyelmezetten, izgalomtól csillogó szemekkel várakoztak a diadalkapu­nál. Minden percben a Miskolc felőli utat kémlelték, amerről a küldöttség érkezett. Husz István, Veres Endre, Nagy József, Jenicsevics Tibor, Gere Béla, Kun lászló, Varga István és Saláta Illés képviselte ezen az ünnepi fogadáson a fiatal bányásznemzedéket, a jövő vájárait. Husz István és Veres Endre kezükben egy finoman, nagy szeretettel kimunkált bányászlámpával az első sorokban állt. Amikor a küldöttség kocsisora megtorpant, és az autóból kiszállt Hruscsov elvtárs, mosolyogva indult fe­léjük. Mindannyiukkal kezet fogott, és kérdéseket tett fel. — Jó-e tanulni? — hangzott az első kérdés. A fiúk csillogó szemmel, szinte egyszerre mondták: — Igen. Hruscsov elvtárs érdeklődésére, kérdéseire, szabato­san, meghatottan válaszoltak. A kedves vendég arra volt kiváncsi, milyen a széntelep a tanbányában, általában az üzemben milyen a kalóriaérték, milyen vastag a szénfal... Hruscsov elvtárs figyelemmel hallgatta a gyerekek válaszait, aztán elmondta, hogy ő is bányász volt, olyan munkahelyen dolgozott, ahol csak fekve tudták a sze­net fejteni, még felülni sem volt alkalom. E röpke, programon kívüli beszélgetést követően búcsúzóul újra kezet fogott a fiatalokkal és mindegyi­küket megajándékozta egy jelvénnyel, amely Lenin elv­társat ábrázolja. /),____ volt ez a fiúk számára, ami nem Olyat­ e/m­elly minden embernek adatik meg. S ez az élmény, ez a szeretet elkíséri őket egész életükön át. A büszkeség jogos és indokolt.+• A nagygyűlés résztvevői között találkoztunk Oláh Já­­nosné ormosbányai asszonnyal, aki nagy figyelemmel kísérte Hruscsov elvtárs szavait. Kü­lönösképpen az a rész ragadta meg, amelyben Hruscsov elv­társ arról beszélt, hogy a dol­gozó embereknek meg kell te­remteniük azokat az anyagi értékeket is, amelyek további felemelkedésükhöz szüksége­sek. E gondolatsort nyomban le­fordította a mindennapi élet­re, a hétköznapok munkás perceire, amikor büszkén me­sélte el, hogy férje azok sorá­ba tartozik, akik ennek az út­mutatásnak megfelelően, a legtöbbet igyekeznek adni. Férje, Oláh János Ormosbá­nyán, a III-as aknán dolgozik. Brigádvezető. Az elővárosi munkahelyet bízták rá és öt munkatársára. Mindig példa­képül lehet állítani mások elé. A múlt esztendőben is olyan eredményeket ért el, amelyek méltán dicséretére válnak, nemcsak a brigádnak, de az üzemnek is. Átlagosan 120— 130 százalékos teljesítmények­ről beszélhetett. Jelenleg is elővár­áson dolgozik, ahol az eredménye 150 százalék. Oláh elvtárs és brigádja él­harcosa a 10 centiméteres mozgalomnak. Elhatározták, hogy egy huszonnégy órában nem 10, hanem 20 centiméter­rel többet hajtanak ki, mint amit a terv előír. Elhatározá­sukat máris szép siker koro­názta, olyannyira, hogy ver­senyre hívták az üzem vala­mennyi brigádját. És e ver­senyben a kezdeményezőkhöz híven, becsülettel állják is a sarat , hogy Oláhné elvtársnő büszke a férjére az nemcsak jogos, de indokolt is. A mi kötelezettségünk, bányászoké Jányi Gyula elvtárs, a Bükk­aljai Bányaüzem igazgatója a vegyipar jelentőségéről el­hangzott szavakat jegyezte meg különösképpen. Ebben arról van szó, hogy a tudo­mány és technika legújabb eredményei mennyire megnö­velték a vegyipar szerepét a társadalmi termelő erők fej­lesztésében. Hatalmas vegy­ipar nélkül szinte lehetetlen a szocializmus és a kommuniz­mus építése. E fontos iparág egyik alapanyaga a szén. Ezzel kapcsolatban Jányi elvtárs nyomban körvonalazta is azo­kat a teendőket, amelyek órá­juk, az üzemben, a Bükkaljai Bányaüzemnél várhatók. —­ Tudom, milyen fontos a szén a vegyipari üzemeknek. Hruscsov elvtárs beszéde méginkább ráirányította a fi­gyelmet a szénbányászatra is. Ez kötelezettséget is jelent. Kötelezettséget annyiban, hogy ezután még többet és jobban kell dolgoznunk, hogy a szükségleteket ki tudjuk elé­gíteni. Jányi elvtárs, aki egy üzem élén irányítja a széntermelést, érzi a felelősséget, látja a fel­­iótokat. Azzal az ellatért­­kezdi, illetve folytatja tovább a munkát, hogy műszaki és egyéb feltételek biztosításával még több szén kerüljön Bükkalja aknáiból is a felszínre. Háború nélkül akarunk élni Különösképpen megragad­ták a nagygyűlés résztvevőit ♦ azok a szavak, amikor Hrus­♦­csov elvtárs arról beszélt, ♦ hogy ,,... a szocializmust, a­z [UNK] kommunizmust építő népek ere­je nagyobb, fegyverei jobbak, mint az imperialistáké.’’ Hangsúlyozta: „Háború nélkül akarunk élni, nem akarunk mások belügyeibe beleavat­kozni és úgy tartjuk: a „ki kit győz le” kérdését gazdasági téren kell eldönteni.” — Nagy erő és bizakodás töltött el — mondotta Gyenes János, a felsőnyárádi II-es ak­na dolgozója —, amikor ezeket a szavaikat hallgattam. — A béke megvédésében nagy feladatok hárulnak ránk. — fűzte tovább e gondolatsort Garamvölgyi László elvtárs, aki a kondói tanbányában dol­gozik. E feladatoknak abban kell elsősorban eleget tennünk, hogy a munkában, a terme­lésben maradéktalanul telje­sítjük kötelezettségeinket. Hruscsov elvtársat minden érdekelte, ami a bányászattal, a bányászok életével kapcsola­tos. Amikor még aznap dél­után a miskolci egyetemre lá­togatott, a baráti eszmecserét követően meglátogatta az egyetem tanbányáját, amit nagy érdeklődéssel szemlélt. Török Alfréd Tóth Ferenc Egyszerűen és világosan... ♦ — Nagy tanulságul szolgált ♦ mindannyiunk számára Hrus­­­csov elvtárs beszéde — mon­­­dotta el Muntágh Gyula elv­♦­társ, a Szuhavölgyi Bányaüzem 4üzemi bizottságának titkára. ♦ Hruscsov elvtárs minden szava,­­ minden tanácsa és útmutatása ‘ nagy segítség a munkánkban. E véleményének adott hangot Illner Gusztáv elvtárs is, a kurityáni lejtős­ akna aknatit­kára. Mindketten, főként azokat a gondolatokat raktározták el, amelyek a mindennapi gyakor­lati munkára vonatkoznak. — Tanulni lehetett és kell abból a közvetlenségből és egyszerűségből, ahogy Hrus­csov elvtárs a legsúlyosabb kérdésekről is beszélt. A legna­gyobb nemzetközi kérdéseket is egyszerű szavakkal magya­rázta meg. A tanulság mindkettőjük számára az, hogy odahaza, oda­lenn a munkahelyeken, az em­berek között ilyen őszintén és egyszerűen kell beszélgetni az emberekkel, tájékoztatni őket az üzem életéről, munkájáról,­­mindarról, ami ehhez tartozik.

Next