Borsodi Bányász, 1965. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-07 / 27. szám

2 BORSODI BÁNTASZ Hogyan tovább? A pártoktatás tapasztalatai a BSZT üzemeiben A BSZT párt-végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta az 1964—65-ös pártoktatási év eredményeit, hiányosságait és levonta a szükséges következtetéseket, tapasztalatokat az ez irányú munka további megjavítására. Mindenekelőtt megállapítást nyert, hogy a pártbizottságok és pártszervezetek az 1964— 65-ös pártoktatást a felsőbb pártszervek határozatai alapján szervezték meg. A cél az volt, hogy egyrészt a pártoktatás keretein belül is ismertessék a párt politikáját a dolgozó tömegekkel, másrészt segítsék megértetni a gazdaságpolitikában előtérbe kerülő olyan fontos közgazdasági tényezőket, mint az önköltség, a termelékenység, a jövedelmezőség, a nemzeti jövedelem, és annak összefüggése az életszínvonal emelkedésével. Ennek érdekében növekedett a gazdaságpolitikai tanfolyamok száma, számszerűleg is bővült az előadásos propaganda és emelkedett az esti egyetemi hallgatók száma is. Most első ízben indult be először a tröszt területén a KBF alapszervezeténél a nemzetközi propagandát szolgáló, a világgazdaság és nemzetpolitika kérdései című tanfolyam, összességében az elmúlt pártoktatási évben, a tröszt területén 7287 fő vett részt az oktatásban. A pártoktatás — kivéve az edelényi, a bükkaljai, a mákvölgyi, a központi szénosztályozó üzemeket — valamennyi helyen sikeresen befejeződött. Az említett üzemeknél csak részben sikerült e feladatot teljesíteni. Különösen az edelényi üzemnél történt nagyfokú lemorzsolódás. Itt ugyanis az oktatás egyetlen formán sem nyert befejezést. Ennek ellenére, a párt-végrehajtó bizottsági ülésnek az volt a megállapítása, hogy javult az oktatási munka színvonala és számszerűsége. Melyek a legfontosabb tapasztalatok? EGYIK legfontosabb tapasztalat, hogy a pártoktatás színvonala, üteme nem volt egységes s ez még sok kívánnivalót hagy maga után. Helyes volt, hogy a pártbizottságok nagy gondot fordítottak a propagandisták kiválogatására. A propagandisták jobb felkészülését elősegítette a BSZT pártbizottsága által szervezett bentlakásos, 1 hetes tanfolyam, melyet a megyei pártbizottság által előirányzott tematika szerint, a helyi adottságokkal kiegészítve tartottak meg. Javult a pártoktatás hatékonysága a dolgozók tudatformálásának alakításában, a szocialista együttélés, a munkához való viszony, a kollektív szellem, a szocialista versenymozgalom tekintetében is. A pártoktatás hozzájárult a dolgozók körében pártunk politikájának megértéséhez, a dolgozók eszmei-politikai neveléséhez. MÁSIK igen fontos tapasztalat, hogy általában bajok voltak a megjelenési fegyelemmel. A konferenciákon való megjelenés igen komoly hibaként jelentkezett. A foglalkozásokon a hallgatók mindössze 50—80 százaléka jelent meg rendszeresen. Egyes konferenciákon a hiányzás szinte állandósult. Rudolftelepen például az időszerű kérdések tanfolyamán és az ormosi pártbizottság Kazincbarcikára kihelyezett gazdaságpolitikai csoportjánál 74 százalékos volt a lemorzsolódás. (A csoport összetétele döntő többségben műszaki és adminisztratív dolgozókból tevődött össze.) Egyes helyeken a műszaki beosztásban levők igyekeztek távol tartani magukat a pártoktatásban való aktív részvételtől. Előfordult több olyan eset, hogy nem tettek eleget megbízatásuknak. Ilyen volt például Máriabányán Csonka József aknafőmérnök, Lukács Károly mérnök, akik ugyan az oktatást elkezdték, de lemondták csoportjuk vezetését minden elfogadható indok nélkül. Edelényben Éliás József mérnök nem is kezdte el az oktatást. Komoly hiányosság volt tapasztalható az oktatás ellenőrzését illetően is. Az üzemi pártbizottságok többségükben nem voltak elég következetesek az oktatást megszilárdító határozatok végrehajtásában. A végrehajtó-bizottsági ülésen megállapítást nyert az is, hogy az elért eredmények ellenére a pártoktatás hatékonysága elmaradt a követelmények mögött. Mivel magyarázható ez? MINDENEKELŐTT azzal, hogy több párt és gazdasági vezető még mindig nem értette meg az ideológiai munka megnövekedett jelentőségét. A pártbizottságok és alapszervezetek nagy része a pártoktatás megszervezésére kellő figyelmet fordított, de az oktatási év folyamán a gyakorlati irányítás, ellenőrzés feladatait következetesen nem látta el. Az oktatás színvonalát az is befolyásolta, hogy menet közben kevés figyelmet fordítottak a propagandistákkal való foglalkozásra. Nem kevésbé rontotta a helyzetet a vidékről bejáró dolgozók problémája. Ezek a dolgozók gépkocsi-járathoz vannak kötve és sok esetben étkezés nélkül, munkaruhában idegesen, fáradtan vettek részt az oktatásban. Egyes helyeken hiányzott a példamutatás a pártbizottság és az alapszervezet vezetőségi tagjai részéről. A hiányosságokkal részben megalkudtak, s nem alkalmaztak következetes felelősségrevonást a mulasztókkal szemben. A PÁRT-VÉGREHAJTÓ-bizottság e hiányosságok figyelembevételével mélyrehatóan elemezte azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyeket az 1965—66-os pártoktatási évben meg kell oldani. Továbbra is fontos feladat kell, hogy legyen a gazdasági kérdések propagandájának központosított megoldása. A szocialista tudatformálás elősegítése során a fő figyelmet a párt politikájával és az építőmunkával összefüggő olyan ideológiai kérdések megmagyarázására kell fordítani, mint a munkásosztály vezető szerepe, az osztályharc és a nemzeti egység, a szocialista demokrácia fejlesztése, a demokrácia és fegyelem, a szocialista munkaerkölcs, a szocializmussal szembenálló nézetek és szokások visszaszorítása, leküzdése. Törekedni kell arra, hogy újabb munkásrétegekhez juttassuk el a párt szavát. Következetesen szerezzünk érvényt a szervezeti szabályzat azon pontjának, mely kimondja: „A párttag szakadatlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, gazdagítsa műveltségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait.” Török Alfréd A nyugdíjasokat érdekli A KÖZELMÚLTBAN új kormányrendelet jelent meg, amely a nyugdíjak és a családi pótlékok felemelését írja elő. A rendelet a legutóbbi, 1958-ban kiadott határozatokhoz képest lényeges módosításokat tartalmaz, ezért szükségesnek tartjuk a leglényegesebb tudnivalók ismertetését. A felemelt nyugdíjak folyósítására 1965 július elsejétől kerül sor. Az a dolgozó, aki 1954. október 1-e előtt ment nyugdíjba 20 százalékos nyugdíjemelést kap, míg az 1954. október elseje és 1958. december 31-e között nyugdíjba vonult dolgozók 10 százalékos nyugdíjemelésre jogosultak, de a havonta folyósításra kerülő nyugdíj összege nem haladhatja meg az 1000 forintot. A 260 forintos, úgynevezett OMBI nyugdíjat élvező mezőgazdasági dolgozóknak ezentúl havi 330 forintot juttat majd az állam. Ez az összeg nem azonos a tsz-ek által folyósított nyugdíjakkal, bár azok összege is 260 forint. E juttatásra a régi napszámosok és uradalmi cselédek tarthatnak számot LÉNYEGES PONTJA az új nyugdíjrendelkezésnek az, hogy a saját jogú és a háztartási pótlékkal kiegészített nyugdíj összegét 850 forintról 1000 forint felső határig terjesztették ki. Aki erre az emelésre igényt tart, annak legkésőbb 1965. december 31-ig be kell jelentenie igényét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Ha a megadott határidő után kéri valaki igényének érvényesítését, erre csak 3 hónapra visszamenőleg van lehetőség, tehát jónéhány hónappal később kapja csak meg a felemelt nyugdíjat. Megemelték a sajátjogú és az özvegyi nyugdíjak együttes összegének felső határát is, az eddigi 700 forintról 800-ra. A rendelkezés módot nyújt azoknak a dolgozóknak, akik nyugdíjazásuk után újabb tíz évet dolgoztak, s így második nyugdíjjogosultságukat is megszerezték arra, hogy a számukra kedvezőbb nyugdíj folyósítását kérjék. Ezt az igényüket azonban szintén be kell jelenteniük a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. A RENDELKEZÉS szabályozza a családi pótlékok összegének felemelését is. A két gyermek után folyósított 75 forint helyett ezután 200 forintot biztosít az állam. Azok az árvák pedig, akik eddig 250 forintot kaptak, július ellsejétől 350 forint juttatásban részesülnek. Fontosnak tartjuk megjegyezni itt még azt is, hogy iparitanuló intézetben elhelyezett gyermek után családi pótlék nem folyósítható. Az itt elmondottak csak vázlatosan, kivonatosan ismertetik a rendelkezés főbb pontjait, de ha valakinek problémái, kételyei vannak speciális esetekre vonatkozóan, az bővebb felvilágosítást kaphat a munkahelyi szakszervezeti bizottságon, mert azok aktivistáit az SZMT vezetői mindenről tájékoztatták. A SZAKSZERVEZETI vezetők pedig tekintsék szívügyüknek az ez irányú felvilágosító munkát, hogy minden nyugdíjas dolgozó élhessen a törvényben biztosított jogával. — pataki Tartalmas versenypropaganda Nagy gondot fordítanak az Ormosi Bányaüzem 111-as aknáján a kiváló dolgozók és a legjobb brigádok népszerűsítésére, eredményeik gyors és reális propagálására. Alig valamivel több, mint egy hónapja az akna felolvasó termében helyezték üzembe azt a teljesen új megoldású versenyhíradót, mely a maga nemében páratlan a tröszt üzemeiben. Tudatosan használtuk az „üzembe helyezték” kifejezést, mert az itteni szemléltető propaganda valóban rendkívül ötletes módon elektromos árammal meghajtott forgó képsorok felhasználásával adja tudtul a dolgozóknak a kiemelkedő termelési sikereket, vagy a mozihoz hasonlóan vetíti elénk a kiváló dolgozók portréját. Ottjártunkkor Maksa Péter, Harencsár Lajos, Almási István és Sike Ferenc képét vetítte elénk a szellemes gépezet, míg a versenyhíradó másik vitrinjének útmutatásaiból megtudhattuk a termelésben élenjáró brigádok múlthavi eredményeit. E vitrinben is ügyes szerkezet szabályozza a villanyégők felgyulladásának sorrendjét. A kis égők gyenge világánál ezerszer ragyogóbban fénylett a 111-as aknai nagyszerű szocialista brigádok sok szép József 162,3 eredménye. György előváló brigádjának százalékos eredményéhez büszkén sorakoznak fel a Hornyák, a Jászberényi, a Harencsár és a többi kiváló szocialista munkacsapatok. De az igazság kedvéért meg kell említenünk néhány gyengébb eredményt elért brigádot is. A Lengyel-brigád 94 százalékra, a Balogh-brigád pedig mindössze 57 százalékra teljesítette csak elmúlt havi tervét. A IIIas akna vezetői, mint az elmondottakból is kitűnik, szívügyüknek tekintik a versenynyilvánosság, a termelési propaganda alapos szervezését, mert ez fokozza a dolgozók lelkesedését, versenylendületét, s ez az egészséges rivalizáció, s ezen keresztül a kiemelkedő termelési eredmények elérésének egyik feltétele és biztosítéka. A vándormadár visszatér... Az igazgatók nftán is várakoznak. Odabenn már több mint fél órája tart a vita. Az igazgató és a néhány perce érkezett főmérnök higgadtan, nyugodtan, minden indulat nélkül, őszintén beszél . Az ablaknál nekitámaszkodva félig az íróasztalnak is, egy férfi áll. Negyven felé járó, erősen kopaszodó bányász. Szavai intelligenciáról árulkodnak, gondosan fűzi egymásba a szavakat, vigyáz minden mondatára, érvel, bizonyítani igyekszik azt, amit az igazgató és a főmérnök a legapróbb részletekig ismer. A türelem nem fogy ki a két vezetőből. Csak a főmérnök, Tuskán József elvtárs csatázik e csökönyös emberrel, aki mint a költöző madarak, most tért haza bolyongásaiból a családhoz és a bányához, Sajószentpéterre. A bükkaljai vezetők röviden így jellemzik a megtért vándort: A család iránti szerzet csak szunnyad benne. Amikor tornyosulnak feje fölött a bajok, akkor megtalálja a hazafelé vezető utat. Pedig tud dolgozni, ha akar, ha megembereli magát. Ilyenkor nincs kifogás ellene. Csak a magatartásán kellene változtatnia. Most Tatabányának fordított hátat, s kopogott be itt. Korábban mint gépkocsivezető dolgozott, nem is akármilyen helyeken. Aztán mélyen a pohár fenekére nézve karambolozott. Akkor — 1957-ben — került Bükkaljára, a berentei aknához mozdonyszerelőnek. Lakást is kapott itt. A felesége is dolgozik. (Szegény asszony már csak árnyéka önmagának férje felelőtlen viselkedése és magatartása miatt.) Nemsokára gondolt egyet: visszatért az eredeti szakmába. Szedte a sátorfáját és elment Budapestre autóbuszvezetőnek. Az igazgató és a főmérnök akkor is mondták neki: — Ne menjen, ember! Hisz minden ide köti, a munka, a család, a környezet, az ismerősök, a barátok, minden, minden. Nem hallgatott a jó szóra, útnak indult. Egy félévet bírt ki a fővárosban, aztán munkára jelentkezett az üzemnél. Akkor nem volt felvétel. Kereken meg is mondták neki, hozzátéve azt is, ha akkor hallgat a jó szóra, most nem került volna ilyen lehetetlen helyzetbe. De a gyerekeknk minden nap, ruha, cipő kell, s az élet még egyéb követelményeket is támaszt, amire a fedezetet csak becsületesen végzett munkával lehet biztosítani. Dehát ez mindez, mindeddig nem érdekelte. Űzte, hajtotta a kóborlási vágy, mint a mágnes, vonzotta a könnyű életmód felé. Amikor távol volt a családtól, akkor sem segítette őket. A kereset elfolyt a vendéglők és éttermek labirintusában. De az élet most könyörtelenül feltette a kérdést: — Mi lesz most?... — Mi lesz most? — ezt kérdezte a felesége is, meg a gyerekek tekintete. S az asszony, a sokat megbántott és megalázott feleség ment el az igazgatóságra: csináljanak valamit. Újra segítettek. Visszavették. Megmagyarázták neki újra és újra, mennyi kedvezménytől esik el (csökkentett szabadság stb.), ha mindig vándorbotot vesz a kezébe. Megígérte, hogy ilyesmi többé nem fordul elő. Mintegy 5 hónappal ezelőtt béremelést kért. A beosztása szerint járó 66 forint helyett 74-et. Mert hát akikkel együtt dolgozik, azok közül sokan ennyit kapnak. Így hát neki is jár. Csakhogy azok az emberek itt élték le az életüket, mindvégig hűek maradtak az üzemhez, a munkával érdemelték ki, hogy anyagilag is más elbírálás alá kerüljenek. — Természetesen nem tudtuk neki teljesíteni a kérést. Begorombult — mondja Tuskán elvtárs. Újra itthagyott bennünket, Tatabányára ment. S most itt van. Munkára jelentkezett. Hallgatjuk e vándor szavait. A régi érvek és magyarázatok, amelynek középpontjában megint csak a 74 forint áll. Mert hát ő kiszámolta, hogy ahol eddig dolgozott, mindenféle egyéb juttatással együtt, ennyire jött ki a napi bér. (Ezen az alapon bárki hasonló igénnyel élhet, mert hát az egyénileg kialakított számvetés magasabb, mint a törvényben megállapított bér.) Nem fogyna ki Sz J- ból, ha az igazgató, Jányi Gyula elvtárs el nem vágja a szóáradatot. — 66 forintot tudunk adni. Berentére felvehetjük dieselszerelőnek. Ha megfelel, hozza a munkakönyvét, s dolgozhat. A csöndet újra a vándor töri meg: — Kaphatnék kikérő papírt? Adnak neki. Ezzel a kezében búcsúzik. A két vezető hosszasan néz utána: — Ugyan megtanulta-e már a leckét, megnyugszik-e és más emberré válik mint eddig volt?!... Bizonyítani kell. Egyszer a türelem pohara is betelik, s akkor mi lesz? ... Mi lesz, ha újra a vándorbot után nyúl? Hol áll meg akkor, ha a becsületét, az önmaga és családja sorsát még jobban kockára teszi. Mindenki reméli, pót nyit eddigi élete tanulságai nyomán. (tóthj im. mm i Jól sikerült tanácskozás volt a két tröszt KISZ fiataljai között A két tröszt KISZ-bizottságának kezdeményezésére nagysikerű találkozóra került sor a két tröszt fiataljai között. A Borsodi Szénbányászati Tröszt KISZ-bizottságától 50 fiatal KISZ-vezető látogatott el Putnokra az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt fiataljaihoz. Az egésznapos tapasztalatcsere keretében kölcsönösen megismerkedtek egymás eredményeivel és problémáival. A délelőtti tanácskozáson a két tröszt KISZ-bizottságának titkárai, Hangos József és Orosz József elvtársak ismertették a KISZ-bizottság megalakulása óta elért eredményeket, és a munka közben felmerült problémákat. Az előadásokat vita követte. A vitában a BSZT fiataljai sok kérdést tettek fel az ózdi fiataloknak a KISZ-munkával és az ifjúsági élettel kapcsolatosan. Különösen az akcióprogram végrehajtásáról, a végrehajtás módszereiről és a menet közben felmerült hibák megoldásáról érdeklődtek egymástól a fiatalok. Sok szó hangzott el a KISZ termelést segítő munkájáról is. A BSZT fiataljai tettek olyan megjegyzést, hogy a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját, ami az ózdvidéki tröszt tanácstermének homlokzatát díszíti, az elkövetkezendő évben szeretnék Miskolcon őrizni. Az ózdiak kijelentették, hogy ők is mindent elkövetnek, hogy ez a zászló, amit két éve őriznek, továbbra is náluk maradjon. A délután folyamán a sport és kultúra terén bizonyították be tudásukat egymásnak a fiatalok. A találkozó baráti, fiatalos egyetértésben ért véget. Az elkövetkezendő időben az ózdiak látogatnak el Miskolcra. A tapasztalatcsere a várakozáson felül sikerült. Sok hasznos tanáccsal tértek haza fiataljaink. A kezdeményezés helyes volt és meggyőződésünk az, hogy több ilyen jellegű találkozót kell rendezni a két tröszt fiataljai között. Kovács Lajos BSZT KISZ-biz. munkatársa A balesetekről Az utóbbi hetekben ismét megszaporodott a balesetek gyakorisági száma. Az okokat kutatva egykönnyen megállapíthatjuk, hogy mi ennek az alapja. Elsősorban az, hogy — főleg a fiatal bányászok, vájárok és csillések — nem tartják be azokat a szabályokat, műszaki és technológiai előírásokat, amelyeket pedig olyan jól megtanultak a balesetvédelmi oktatáson. Hiányzik az önfegyelem, a pontosság és fegyelmezettség, de — és talán ez a legfontosabb — az ellenőrzéssel is baj van. Ezek tehát azok a fő okok, amelyekhez visszavezethetők a balesetek. Szerencsére csak kisebb sérülésekről van szó, de akik kis hibákat követnek el, nagy hibákat is elkövethetnek és súlyosbodhat a baleset. Az ózdvidéki tröszt üzemeiben a múlt évben kedvezően alakult a balesetek gyakorisági és súlyossági száma, az idén sincs különösebb baj, de fel kell figyelni a mostanában oly sűrűn előforduló kisebb balesetekre is. Június 24-én például Csizmadia István csillés szállítás közben szenvedett sérülést. Bal felső karját egy csille eltörte. 23-án Borsodnádasdon Orosz Sándor vásárt villával való szállítás közben a csille úgy megnyomta, hogy kórházba kellett szállítani. Hasonló esetek történtek még több üzemben, a borsodi tröszt üzemeiben is. Ez pedig figyelmeztet, s elsősorban arra, hogy fokozni kell az ellenőrzést és szigorúbban felelősségre vonni azokat, akik ezt elhanyagolják. Vannak olyan helytelen szemléletek, amelyek szerint a bányában a baleset elkerülhetetlen. Úgymond ez a bányamunka természetéből fakad. Mert rossz a világítás, sok helyen alacsony a szénfal, rossz a munkahely, egyszóval: lehetetlen elkerülni a baleseteket. Nem szükséges magyarázni, hogy mennyire káros ez a szemlélet. A baleseteket el lehet kerülni, csak az kell hozzá, hogy előírás szerint, mindig józanul, fegyelmezetten dolgozzunk. Az igaz, hogy a bánya sok veszélyt rejt magában, de ezeket a veszélyeket az emberek könnyen elháríthatják, ha közösen összefognak ellene.