Borsodi Bányász, 1966. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-06 / 27. szám

s BORSODI BÁNTASZ Napirenden a gazdasági reform: Kibővített pártbizottsági ülés Ormosbányán AZ ELMÚLT HÉTEN, ked­den a Borsodi Szénbányászati Tröszt pártbizottsága kibőví­tett pártbizottsági ülést tar­tott az ormosbányai kultúrház­­ban. A pártbizottsági ülésen két napirendi pontot tárgyal­tak meg. Először Váci László elvtárs tájékoztatóját hallgatták meg a kibővített pártbizottsági ülés részvevői az MSZMP Központi Bizottságának május 25—27-i, a gazdasági mechaniz­mus reformjával kapcsolatos határozatáról. Ismertette az új gazdasági mechanizmus főbb célkitűzéseit, elemezte, magyarázta annak lényegét, s rámutatott azokra a nagy fel­adatokra, amelyek a tröszt dolgozóira várnak a reform során. G­azdaságirányítási rend­szerünk megváltoztatása az élet által diktált követelmény — mondta többek között Váci elvtárs —, mely megköveteli azt, hogy a szocialista gazda­ságban rejlő nagyszerű lehe­tőségeket jobban kihasznál­juk. Politikai és gazdasági feltételeink jók, erőnk is van elegendő a reform eredményes megvalósításához. HANGSÚLYOZTA továbbá, hogy nem szabad megvárni, míg a régi mechanizmus telje­sen elavul, hanem az élettel lépést tartva, annak változá­sait, követelményeit figye­lembe véve kell cselekednünk. Ez nem jelentheti a régi, jól bevált módszerek elvetését, csupán az elavultak mellőzé­sét, a jobbaknak, az eredmé­nyesebbeknek előtérbe kerü­lését. A vállalatok nagyobb önállósága, a gátló kötöttsé­gek megszüntetése eredmé­nyesebbé, hatékonyabbá teszi majd a termelést. Beszélt a továbbiakban Váci elvtárs arról is, hogy az új mechanizmusnak nemcsak gazdasági, de nagy politikai jelentősége is van. Ez megkö­veteli a párt irányítási mód­szereinek megváltoztatását is. A párt nemcsak vezetni, taní­tani, de tanulni is akar a tö­megektől. A BESZÁMOLÓHOZ hozzá­szólt Monos János trösztigaz­­gató is. Ismertette a tröszt előtt álló feladatokat, majd a reform eredményes megvaló­sításának feltételeit így fog­lalta össze: “ Növeljük a frontsebessé­­get, javítsuk a minőséget, hogy jobb legyen az árbevétel, és vigyázzunk egymásra. Második napirendi pontként Urbán János elvtárs, a tröszt­bizottság munkatársa ismer­tette a párt Politikai Bizottsá­gának május 10-i határozatát a szakszervezetek gyakorlati tevékenységéről és a pártirá­nyítás továbbfejlesztéséről. Hangsúlyozta a szakszerveze­tek munkájának fontosságát, felhívta a figyelmet a megnö­vekedett feladatokra, melyeket a reform bevezetése után meg kell valósítaniuk. Nagymér­tékben növeli a szakszerve­zet súlyát az egyetértési, a véleményezési és a vétójog. A KIBŐVÍTETT pártbizott­sági ülésen elhangzott referá­tumból és a hozzászólásokból egyaránt kitűnt, hogy b­inyí­­szaink érzik a reform óriási jelentőségét, s készek minden erővel dolgozni annak sikeres megvalósításán. Persze a siker nagymértékben attól is függ, hogy a gazdasági vezetők men­­nyire teszik magukévá az új elképzeléseket, és mennyire ké­pesek a reform szellemében dolgozni. Monos elvtárs hang­súlyozta, hogy a tröszt, az üze­mek vezetőinek túlnyomó többségét képesnek tartja a re­form célkitűzéseinek eredmé­nyes megvalósítására, hiszen már számtalanszor bebizonyí­tották, hogyha megnöveke­dett önállóságuk, a legtöbb esetben helyesen, körültekin­tően, a népgazdaság érdekeit figyelembe véve hozták meg döntéseiket. Megbízható, szak­mailag képzett, bátor kez­deményező, agilis, aktív veze­tőkre van szükségünk, akik nemcsak tudnak, de akarnak is jól dolgozni. a pártbizottsági ülé­sen elhangzottakból megál­lapíthatjuk, hogy bőven van­nak ilyen vezetőink, akik a szorgoskezű bányászok ezrei­vel összefogva, sikerrel telje­sítik, és biztosak vagyunk ab­ban, hogy teljesítik is majd a gazdasági reform által elé­jük tűzött feladatokat. Pataki Jenő Az élethez igazodva A­z élet rengeteg konkrét tapasztalata bi­­** zonyította és bizonyítja szüntelenül, hogy politikai, ideológiai, marxista elméleti felkészültség nélkül nem lehet hatékony az ipari, gazdasági, műszaki munka. E nélkül nem végezhet színvonalas irányítói munkát a műszaki beosztású dolgozó. Ennek felisme­rését bizonyítja a most véget ért pártoktatási év hallgatóinak összetétele. A műszakiak igen nagy százaléka érdeklődéssel, teljes aktivitás­sal vett részt a pártoktatásban, tanult, s ez a vizsgaeredményekben is, — s bizonyára a termelőmunkában is — megmutatkozik. M­iért van ez így? A nagy tempót diktáló * ■ fejlődés így követeli. Mindez akkor jutott eszembe, amikor átlapoztam az Ózd­­vidéki Szénbányászati Tröszt igen alapos, va­lóban jó koncepcióra és perspektívára épített intézkedési tervét, amely kitűnően összegezi a pártoktatás teendőit, az 1966—67-es új ok­tatási időszakra. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez az intézkedési terv sok új vonást mutat, új tartalommal telítődik. A politikai, elméleti képzés mellett igen nagy hangsúllyal mutatja meg, miért szükséges a gazdasági kérdések, a népgazdasági problémák, a köz­­gazdasági ismeretek elsajátítása az új párt­oktatási évben. Az oktatás fő feladatát így jelöli meg: a hallgatóknak meg kell ismer­niük a harmadik ötéves terv fő követelmé­nyeit, a különféle elméleti, ideológiai kérdé­seket, a párton belüli reális helyzetet, nem utolsósorban tanulmányozni kell a gazdaság­­irányítási rendszer reformját. Ennek érdeké­ben gazdaságpolitikai, ipari tagozatot indíta­nak az új oktatási évben, amelybe bevonják a műszakiak igen nagy részét. Vagyis na­gyobb figyelmet fordítanak a gazdasági veze­tők politikai képzésére. A szervezett pártoktatásban a különféle tagozatokon képezhetik magukat a hallgatók, párttagok és pártonkívüliek egy­aránt. Az időszerű kérdések ipari tagozatán, a gazdaságpolitika és ipari tagozaton, a világ­­gazdaság és nemzetközi politika, valamint a szocializmus építésének kérdései tagozaton már magas szinten tanulhatnak a tröszt dol­gozói. De nemcsak ez jelenti az új vonást ebben az intézkedési tervben, hanem az is, hogy a jövőben számon is kérik a tanulást, és min­denkit képességének megfelelő oktatási for­mába vonnak be. Minden közös vezetőség és önálló alapszervi vezetőség mellé oktatási bi­zottságot hoznak létre, s ez igen lényeges do­log. Az tehát a lényeg, hogy az ideológiai, el­méleti kérdések, a marxizmus—leninizmus tanításainak elsajátítása mellett nagy hang­súlyt kap a népgazdaság helyzetének, felada­tának megismerése. Az a törekvés, hogy a műszakiakat egészséges és reális közgazdasá­gi szemlélettel vértezze fel az oktatói gárda, amely tanítja majd őket. A­z intézkedési terv tehát kitűnő, bár úgy tűnik, sokat akar, maximális követel­ményeket támaszt. De ez csak látszat, ezek a követelmények reálisak, a felmért szükség­leten és helyzeten nyugszanak. Ha csak 80 százaléka valósul meg, akkor már elmond­hatjuk, hogy az új oktatási év sikerrel járt, mert elősegíti a párt politikájának megérte­tését, megvalósítását, a párt és a kormány gazdaságpolitikájának, célkitűzéseinek eléré­sét. Az intézkedési terv tehát az élethez igazo­dik, és így kell cselekedniök a szénbányászat egész területén. Szegedi László így kell, mindig jobban jól dolgozik az edelényi II-es akna pártszervezete AZ EDELÉNYI ÜZEM II-es aknája egyre jelentősebb munkahellyé fejlődik, a napi 90 vagonos termelés nagy feladatot jelent az itteni kol­lektívának. Ezért is követel­mény, hogy jól dolgozzon, egyre jobban tevékenykedjen a pártszervezet, így is van, az üzemi pártbizottság titkára. Gonda György elvtárs ezeket mondja: A II-es aknán a leg­jobb a pártélet, a pártmunka, a pártépítés. Minden terüle­ten lényeges fejlődés történt. Igaz, a pártbizottság is töb­bet követelt az itt dolgozó kommunistáktól. Eredményes a gazdaságszervező munka, s az idén szép eredményeket értek el az eszmei-nevelő munkában is. Jó a tagdíjfize­tés, a párttagság aktív, pozi­tív irányú fejlődés indult a II-es akna életében. Közös kirándulásokat rendeznek, kí­sérleteznek a frontokon, a szocialista brigádok példát mutatnak, javult a munkafe­gyelem, egyszóval: a szemlé­letben történt egy igen pozi­tív változás. Most az a fel­adat, hogy a pártszervezet még jobban elősegítse a gaz­daságos termelés megterem­tését. BESZÉLGETTÜNK Bósa Gyula elvtárssal, a II-es akna pártalapszervezetének titká­rával. Ő is azokat mondotta, mint amit a pártbizottság tit­kára megfogalmazott. A párt­vezetőség jobban dolgozik, mint korábban. Az eredmé­nyek titka az, hogy a párt­­szervezet vezetősége jó kap­csolatot teremtett a gazdasá­gi vezetőkkel, kölcsönösen se­gítik egymást. A 7 tagú ve­zetőség cselekvőképes, ütőké­pes, így sikerült megjavítani a szakszervezeti munkát és fellendült a KISZ-élet is. Egész évben minden párttag­nak van pártmegbízatása. A taggyűlések aktívak, a bá­nyászok bátrak, kezdeményez­nek és mondanak is bírála­tot, ha szükséges. Ma már mindenki érzi, tudja, hogy mit vár a párt tagjaitól. Ez a követelmény változtatta meg az emberek szemléletét, s valóban mindenki jobban akar dolgozni. Jelenleg pél­dául 8-an kérik felvételüket a párt soraiba. VALÓBAN OLYAN párt­szervezetről van szó, amely­nek munkájában jóval több a pozitív vonás, mint a hiá­nyosság. Itt is vannak persze problémák, de azokat az élet a fejlődés hozza felszínre. A pártszervezet munkája ter­mészetesen lemérhető a gaz­dasági munkában, a termelés­ben is, amely szintén kedvező képet mutat. Most csatlakoz­tak az ormosiak versenyki­hívásához, és a IX. pártkong­resszus tiszteletére sok érté­kes felajánlást tettek. Többek között az operatív tervet 100 százalékra teljesítik, s a bizo­nyos objektív okok következ­tében történt termelési adós­ságból 3500 tonnát törleszte­­nek, vagyis naponta 2,5 va­gonnal többet termelnek. A darabos szemhullást 69,8 szá­zalékra teljesítik. Csökkentik a palatartalmat, a balesete­ket, és hosszan sorolhat­ná­ Je a megtakarításra tett felajánlásaikat. S mindezeket jól ismerik a kommunisták, akik a szénfalak mellett is küzdenek e célok eléréséért. Érdemes megemlíteni, hogy amíg az elmúlt pártoktatás­ban 72-en vettek részt, a jö­vő évi pártoktatásba már 262 embert vonnak be. Ennek is az az oka, hogy az egyszerű bányászoktól kezdve a mű­szaki dolgozókig igen meg­nőtt az érdeklődés az új gaz­dasági mechanizmus iránt, amelyről már sokan kijelen­tik: helyes, szükség van rá, mert jobban kell dolgozni. A tanulás iránti érdeklődés ab­ban is megnyilvánul, hogy csupán a II-es aknáról 6-an kérték felvételüket az Esti Egyetemre, valamennyien olyan emberek, akik egyete­mi szinten akarnak tanulni, elsajátítani a marxista elmé­letet, a társadalomtudomá­nyokat, amelyeket ma már az esti egyetemeken igen magas színvonalon tanítanak. AZT IS MONDHATJUK, hogy egy új erjedés, egy igen egészséges, új szellemű pártmunka van kibontakozó­ban az edelényi II-es aknán. Keveset beszélnek, ehelyett cselekszenek az itt dolgozó kommunisták. Nagy­­ része van ebben az üzem pártbizottsá­gának, nem utolsósorban a tröszti pártbizottságnak, amely rendszeres segítséget nyújt a pártélet fellendítésé­hez. Elmondható tehát, hogy ott, ahol nemcsak a hibákat keresik, nemcsak siránkoznak, hanem dolgoznak, s jobban akarnak dolgozni, ott az eredmény szembetűnő és ál­landó, olyan, mint az edelé­nyi II-es aknán. Az eredmé­nyekben igen nagy része van a közös vezetőségnek és a tit­kárnak, Bósa Gyulának, aki szerényen, emberségesen, de kommunista lendülettel dol­gozik és megfelelő tudással irányítja a pártszervezetet ÍGY DOLGOZIK a II-es akna kommunista kollektívá­ja, és egyre inkább így dol­gozik ma már az egész üzem, készülve a pártélet nagy ese­ményére, a IX. pártkongres­­­szusra. Igaza van tehát a pártbizottság titkárának, amikor azt mondja: a II-es akna új eredményeinek titka az egészséges szemléletben rejlik. A II-es akna súlypon­tot képez Edelényben, s en­nek megfelelően dolgoznak, cselekszenek a kommunisták egyre jobban. — Szegedi — iiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiif*' A helyzet nem grtő. Akiket illet, sokat mor­fondíroztak azon, hogyan le­hetne minőségileg is más fel­tételeket biztosítani ahhoz, hogy az előrehaladás sebessé­ge növekedjék. A bányászok, akik úgy ismerik a II-es ak­nát Ormosbányán, mint a tenyerüket, munka közben, egymás közötti beszélgetésben gyakran szóba hozták e prob­lémát. A sokfajta vélemény, észrevétel és javaslat végül is megmutatta a körvonalait a kibontakozásnak. E születő el­gondolásoknak azonban szerve­zett keretet kellett adni. Hoz­záértő, okos szóval meg kellett nyerni azokat is, akik nem nagyon tették le a garast a cél, az előrehaladási sebesség növelése érdekében. E feladatot a kommunisták vállalták elsősorban magukra. Nem volt türelmetlenség, in­dulat, elítélő hangsúly, an­nál több meggyőző szó hang­zott el. Az adott helyzet nyúj­totta a lehetőséget még a leg­nehezebb körülmények között is az érvelésre, sőt­ éppen a sok gond szülte a feladatot: változtatni az eddigi módsze­reken. A kommunisták ege~Zl a tapasztalatokat, az ennek alapján kialakult javaslato­kat, s így együttesen az egé­szet az üzem vezetői elé tár­ták. Mindenekelőtt a munka jobb megszervezésére töre­kedtek. Ebben látták a kul­csát az előrelépés lehetősé­gének. Aztán lépésről lépésre oldottak meg olyan feladato­kat, amelyekre azt szokás mondani: a feltételek biztosí­tása. Egy idő után érezhető volt a javulás. Pedig nem volt könnyű a feladat 11-es ak­nán, a vékonytelepi szénmező­ben. A múlt hónap első felé­ben még 70—80 centiméter volt az előrehaladási sebesség. A hónap végére már 1,50 mé­ternél tartottak. A siker, az eredmény ösz­tönöz, buzdít, még több és jobb munkára serkent. A kom­munisták, Bálint János, Nagy István és a párttitkár, Burkus István minden szerénytelen­ség nélkül mondták el: ugye érdemes volt, ugye nem volt hiábavaló a sok erőfeszítés?... A nagyszerű eredményekre büszke nemcsak a párttagság, de mindenki, aki itt ezen a helyen dolgozik. S erre min­den joguk megvan. Azzal, hogy ilyen szépen dolgoznak, nagy segítséget nyújtottak ah­hoz, hogy Ormos­bánya, ha lassan, fokozatosan is, de ki­felé halad a hullámvölgyből, ahol mindeddig megrekedt. Ez az öröm, e dicséretes tett adta az újabb javaslatot: — Július végére elérjük két méteres előrehaladási se­bességet. Ez nem vírtuskodás, megalapozatlan ígéret. Ilyet nem engednek meg maguk­nak az ormosbányai bányá­szok. A kongresszusra való felkészülés záloga e törek­vés, ami, ha majd összege­zik az eredményeket, a vég­zett munkát, azt dokumentál­ja: a siker tartalmas és előre­mutató. A kommunista példamutatás számtalan megnyilvánulásával ismerkedhet meg bárki, aki Ormosbányán efelől érdeklő­dik. Baku Imre elvtárs, az üzem párttitkára mondja: — A leglényegesebb, hogy a munkához való viszony nem mechanikus, kötelességszerű, hanem öntudatos, tettekre serkentő. Ebben van, ha nem is vi­lágrengető, de igen figyelem­reméltó eredményeik titka. Ugyanezen az aknán tör­tént, a fötőviszo­­nyok elég rosszak. Mindig kell számí­tani valami meglepetésre, fi­gyelni a bánya „lélegzésére’ nehogy valahol „fulladás keletkezzék. De a legnagyobb körültekintés és figyelem el­lenére is adódik olyan hely­zet, mint legutóbb is. Az emberek a szabályoknak és utasításoknak megfelelően tettek eleget a biztosítási előírásoknak. Még egy utolsó „szemle” után elhangzott az utasítás a robbantásra. A robaj végigszáguldott munkahelyen, még távolabb is hallatta hangját, amikor újabb „dörgés” követte­ a nyo­mát. Szakadás történt. Pillanatok alatt váltottak át az emberek. Az első feladat a gépek és berendezések, a vasrámok biztonságba helye­zése volt, így leírni könnyű ezt, de végigcsinálni, az a derekas, igazán egész embert követelő munka. „Megroggyant” a front egyik szakasza. Leállt a termelés. A csapat kommunista vezetője, Varga elvtárs máris haditaná­csot tartott. — Sok időbe telik, míg ezt rendbehozzuk, ha csak min­dennapos kötelességünknek te­szünk eleget. De lerövidíthet­jük az időt, ha ... Hogy befejezze a mondatot, arra a többiek nem adtak időt. Igazi bányászmódra tettek pontot a még ki sem mondott szavak végére: — Az idő nem számít! szögezték le. De éppen, hogy asztál ° tett náluk, mert ez a kijelen­tés arra vonatkozott, hogy sokkal rövidebb idő alatt vég­zik el az üzemzavar elhárítá­sát. Kiszámolták: ha vasár­nap is bejönnek, s ha kell hét­köznap is tovább maradnak akkor e hét szerdájára már nemcsak a front épen maradt része, de ez a szakasz is, ahol a szakadás történt, dolgozni tud. Szívvel-lélekkel láttak mun­kához. A nehezebb viszonyok, az önként vállalt feladat nagy­szerűsége, a kommunisták pél­­­­dája és tettrekészsége nyomán mindjobban eltűntek azok a nyomok, amelyeket a szaka­dás okozott. Egy emberként dolgozott itt mindenki. S mi­lyen felemelő, megnyugtató dolog tudni azt, hogy ezen az egyetlen munkahelyen, e kis közösségben született tettek és eredmények jelentősen se­gítik az üzemet abban, hogy még erőteljesebb mozdulattal lendüljön előre a holtpontról ilyen példák­nak a többi aknán is. Ne szól­junk csak Ella-aknáról, ahol a termeléssel ugyan eddig se volt baj, de az elismerésre alapot nyújtó sikerek még bő­vülnek azzal is, hogy a társa­dalmi munka sem akármilyen nálunk. S itt elsősorban a fia­tal kommunistákat kell em­líteni, akik az üzemi rend és tisztaság megteremtését kezde­ményezték. Rengeteg vasat régi gépeket, használhatatlan berendezéseket gyűjtöttek ös­­sze, hogy ezzel is segítsék az üzem termelékenységének az alakulását. Mert a legkisebb érték megmentése is — még akkor is, ha ócskavasról van szó — a költségek alakulásá­ban játszik szerepet. I .... az élet Or­ így Zajlik másbányán, így válik a szó és a tett eg­­­gyé a kommunista példamu­tatás nyomán az üzemben, ahol az elmúlt években és hó­napokban is — az időszakos megtorpanás ellenére is — di­­cséretreméltó, nagyszerű ered­mények születtek és születnek ezután is.­­ (tóth) Ormosbányán fordul a helyzet A fronton 1966. m­lhtt L A somsátyiak állják a szavukat • Kiss Ferenc bányamester E tőmonda­tokban summázza az­­ üzem eredményeit, feladatait:­­ Az első negyedévben lema­­­­rad­tak a tervteljesítéssel, de­­ a félévi tervet már június 29- ére teljesítették. Az önköltség­ben, a darabos szemhullásban­­ jó eredményeket értek­ el, a B tervet teljesítették. A létszám­­ is a megadott határon belül­­ van, csupán 20 embert cso­­­portosítanak át a napokban, a­­ különböző külszíni munkahe­lyekre.­­ Az acéltámos frontfejtés — Ea bányamester szavaival élve­­— kifogyott, most fás fronto­­­kat alakítanak ki, az egyiket jgt három, a másikat nyolc hé­tnapos kifutással. A III-as te­lepben kísérletként acéltámos Ekamrafejtést indítanak be jú­­­nius végére. Ennek az a fel­­­­tétele, hogy az acéltámokat Ei­dobén megkapja az üzem,­ mert a meglévő acéltámok­­ már nem alkalmasak egy Ekamrafejtésben való alkalma­sízásra.­­ A baleset is kedvezően ala­­lakult az elmúlt hónapban, csak­­ kisebb sérülések történtek, s­ős ez igen komoly eredmény. Há­­­rom hete megkezdték a kor­­jjszerű fürdő építését, amely­­ már az üzem nagy létszámú ■ [UNK] [UNK] dolgozóit is képes befogadni. E­gyszóval: az élüzem címmel­­ kitüntetett Somsályi Bártya- Eüzem kollektívája állja a sza­­­vát, jól dolgozik, s ezt nem­csak a bányamester szavai, hanem a grafikonok is bizo­­nyítják.

Next