Borsodi Bányász, 1967. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 1. szám
A fa Halombél: Tovább a megkezdett úton ( oldal) Emberek, évek, tervek (2. oldal) Mi történt 1966-ban a BSZT-ben? (3. oldal) Egy üzem útja (4. oldal) Az ifjúság fóruma (5. oldal) Sport (6. oldal) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A JVWYASZ A BORSODI BÁNYÁSZOK HPTNAPJ X. évfolyam, 1. szám. Ára 59 fillér, 1967. január 4. Visszatérő téma A szocialista brigádmozgalom igen nagy fejlődést ért el megalakulása óta. A szocialista brigádok a termelés motorjaivá váltak a szénbányászatban is. A szocialista módon élni, dolgozni, tanulni hármas jelszó szellemében nemcsak a szénfalaknál mutattak példát, de családi, erkölcsi, magánéletükben is. A tanulással azonban nem mindenütt lehetnek megelégedve az üzemekben. A továbbtanulásra tett vállalást csak nehezen, igen hiányosan teljesítik ma is a szocialista brigádok. Igaz, nem könnyű tanulni az utazás, a nehéz munka mellett, de: kell! Mert az élet, a gyors fejlődés azt parancsolja. S ez a mindig visszatérő téma. S most, amikor a szénbányászat előtt is a minőségi termelés, a gazdaságos munka a fő célkitűzés, különösen fontos a tanulás. Az új gazdasági mechanizmusban a szocialista brigádoknak is magasabb szinten kell dolgozniuk. A tudatformálás tehát előtérbe lép, jobban, mint valaha. Nem elegendő ma már a jó termelés, a terv pontos teljesítése, nagyobb tudásra is szükség van, így alkalmazható a fejlettebb technika az üzemekben. Káló Elemér, a somsályi bánya közös pártvezetőségének titkára így beszél erről a helyi tapasztalatok alapján: “ Üzemünkön is már 400-on felüli létszámmal dolgozik a szocialista brigádmozgalom. És jól dolgozik. Csupán a színvonallal van még baj. Ezen kell még sokat javítani. Hogyan? Tanulással, a jobb szellem megteremtésével, szilárdabb erkölcsi, családi élettel, egyéni képzéssel, műszaki továbbképzéssel, hogy a szocialista brigádok tagjai művelt emberekké váljanak. Igen, ez a helyes, ez jelentene egy valóban magasabb színvonalat, így valósulna meg a hármas jelszó, s változna át az emberek tudata. De az is igaz: a türelmetlenség csak árthat, nem visz előre. Okos és reális tervekkel lehet csak elérni ezt a színvonal emelkedést. Ezért is lenne hasznos, ha minden bányaüzemben megvizsgálnák az illetékes vezetők, mit tehetnek e cél elérése érdekében. Ezért lehet és kell is tenni. Nem egyszer megtörtént például, hogy könnyen odaítélték a szocialista címet egy egy brigádnak, csupán a mennyiségi munkáért. A többi vállalást már nem vették figyelembe. S itt merül fel egy ugyancsak visszatérő téma: megtesznek e mindent a patronáló műszaki vezetők? Sajnos, a tapasztalat sok esetben rossz képet mutat Igen sok patronáló csak úgy letudja a patronálást. De munkájában nincs felelősségérzet és lelkiismeret Pedig ők állnak legközelebb az emberekhez, ők ismerik legjobban, hol szorít a cipő, milyenek a lehetőségek. Hiszen művelt emberek. Éppen ezért ők tehetnek legtöbbet a színvonal emelkedése érdekében. Egercsehiben már egy egészséges kibontakozásról adhatunk számot, az aknászok, műszakiak a párt és a szakszervezet támogatásával igen aktívan segítik a szocialista brigádokat. Itt már felismerték, hogy a szocialista brigádok segítése nemcsak a szakszervezet feladata, hanem az egész üzemé, minden szervvé, hiszen kinek jó az, ha eredményes a szocialista brigádmozgalom? Az egész üzemnek, a közösségnek természetesen. Sokat lehet beszélni, írni — és kell is!!— erről a mindig visszatérő témáról, de talán elég most ha kijelentjük: tenni is kellene valamit. Minden üzemben, a lehetőséghez mérten. Mert az emberekben megvan a jó szándék, az előre vivő akarat, de ehhez meg kell teremteni a körülményeket. Nem siránkozni kell, hanem cselekedni. Mert a mérce egyre magasabb, s magasabb műveltségi, technikai színvonal nélkül nehéz lépést tartani a gyors sodrású élettel. Szegedi László sA nagy kitüntetéshez méltóan, az Sikeresen teljesítette 1966-os tervet a BSZT A Borsodi Szénbányászati Tröszt évkönyvének egyik legszebb lapját írta a tröszt több mint 20 ezer dolgozója az 1966-os évben. Nem volt könnyű a becsületes és eredményes helytállás, hiszen trösztöt nemcsak a megszokott követelmények, de a Minisztertanács és a SZOT magas kitüntetése is jó munkára kötelezte. Méltónak kellett maradni a nagy elismeréshez és egyben bizonyítani is. Tudta, érezte ezt a tröszt valamennyi dolgozója, s ennek szellemében végezték munkájukat. Az értékelések, a statisztikai számítások most folynak. Kattognak a számológépek, a logarléc is engedelmesen mutatja a kívánt adatokat. A mennyiségi termelés adatait már tudjuk. A tröszt 100,4 százalékra teljesítette éves tervét, s ezzel 19 016 tonna szénnel adott többet népgazdaságunknak a tervezettnél. Egy újabb évet hagytunk hátunk mögött. Igaz nem volt könnyű év. Az örömök mellett jócskán jutott a gondokból, a problémákból is. De a BSZT nagyszerű kollektívája diadalmaskodott minden akadályon. Most, amikor elégedetten vesszük tudomásul a szép eredményeket, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy az életben nincs percnyi megállás sem. Az év végén megtöröljük izzadt homlokunkat, aztán bizakodó optimizmussal indulunk az új évnek, mely reméljük még több örömet, még több szép munkasikert hoz, mint az elmúlt esztendő. Már két maróhenger üzemel Lyukóbányán Lyukóbányán az V. sikló 2- es számú frontfejtésének jobb szárnyába augusztus végén szerelték be a maróhengert . Háromhónapos üzemelés után bebizonyosodott, hogy a lyukói frontokon a maróhenger jól használható. Emelkedett a teljesítmény, az átlagos előrehaladási sebesség 1,5 méter volt naponta, de csúcsban 1,8—2 métert is elértek. Felmerült a gondolat, hogy a front bal szárnya — amely kézi művelésű volt és nehezen tudott lépést tartani a jobb szárny előrehaladásával i — szintén kapjon maróhengert, hogy a két frontszárny í együtthaladása biztosítva legyen. Miután a darabos szemhullásban aránylag kedvező eredményeket tudtak produkálni a maróhengerrel, a tröszt is úgy vélte, hogy előnyös lenne Lyukóbányán még egy maróhenger üzemeltetése. A döntést meghozták és december 11-én üzembe helyezték a második maróhengert is. Kezdetben voltak nehézségek az új géppel, sok volt a késtörés, és a maróhenger mérete sem felelt meg a lyukói követelményeknek. Azonban ezek a problémák egy új henger elkészítésével megoldódtak, s ma már zavarmentesen üzemel. Ugyanolyan sebességgel halad előre ez a frontszárny is, mint a 3 hónapja tendelő másik henger. Lyukóbánya jövője szempontjából ezek az eredmények rendkívül fontosak, mert 1967-ben, még egy — harmadik — maróhengeres gép beállításával a teljes gépesítés megoldódik. S a koncentráció olyan fokát érik el ezzel, amely az új gazdasági mechanizmus elképzeléseinek, követelményeinek megfelel. Szerelés A berentei aknában a 11-es fronton villa segítségével huzatják át a kaparót. Fotó: Laczó József Költözködés Már hírt adtunk róla, hogy a Bükkaljai BányaüzemMH a vastámjavító részleg átköltözött a Berentei Bányagépjavító és Szállító Üzembe, íme néhány felvétel, mely a nehéz alkatrészek szállítását, üzembe helyezését örökítette meg. Daru segítségével emelik gépkocsira a szállítmányt. Hó... rukk!... — kiáltásra megfeszülnek az izmok! És a hatalmas acéltest a görgőkön közeledik rendeltetési helyére. J. Fotó: Laczó Mihály Alberttelep központja Az idén az alberttelepi bányánál is több hasznos, érdekes terv valóra váltását tűzték ki célul. Többek között az idén építik majd meg a függőakna mellett a külszíni vágányrendszert, a meddő döntőt. A korszerű, szép irodaház már elkészült. Az irodaház környékét ebben az évben parkosítják, a területre virágágyakat ültetnek, gyepszőnyeget létesítenek. A tervek szerint itt alakítják majd ki Alberttelep központját. Névtelenül is becsülettel fi sajószentpéteri állomásának 18 dolgozója éppen olyan szerény ember, mint amilyen szerényen húzódik meg maga az üzemrész. Többségükben csökkent munkaképességű volt bányászemberek, köztük négy palaválogató nő. Olyan emberek, akik a föld méhében dolgoztak hosszabb, rövidebb ideig, de vagy baleset érte őket, vagy már szervezetük nem bírta a földalatti nehéz munkát. A leányvezetés nem küldte el őket, hanem viszonylag könnyebb munkát biztosított részükre. Könnyebb munkát, de nem kisebb felelősséggel járót. Naponta két műszakban a III-as akna és a tanbánya által küldött mintegy 400 tonna szenet ürítik a csillékből vagonokba, miközben serény női kezek „ebrudalják” ki közülük a palát, a meddőt. Így aztán megfelelő tisztaságú, jó kalóriával rendelkező szén kerül a Központi Szénosztályozóműhöz, onnét pedig tovább a felhasználás helyére. Valamennyien csendes, halk szavú emberek, akik a munkaidő minden percét kihasználják. Mindenki tudja kötelességét, nem vár megszólításra, s azt zökkenőmentesen végzi. Nincs itt hangoskodás, sem kapkodás. A villanymotor duruzsolásának, a gumiszalag surrogásának hangját csupán a csillékből aláhulló széndarabok dörrenése harsogja túl. Emberi hang nem zavarja a munka „melódiáját”. Az átrakó állomás dolgozóinak munkájáról Sáfrán Gyula bácsi, szállítási felvigyázó, az „öreg bolsi” így szól halk beszédjével: „Munkánk a III-as akna, valamint a tanbánya termelésének függvénye. Ha valami technikai hiba folytán, például gépi meghibásodás esetében rapszodikusan jön a szén, bizony megállás nélkül kell dolgoznunk, hiszen elsősorban az üres csilléket várják vissza, másodsorban pedig 14 és 22 órakor útnak kell indítanunk menetrendszerűen a vasúti szállítmányt. A munka menetét egyébként semmiféle emberi mulasztás vagy hanyagság nem zavarja. Még nem volt rá eset, hogy valakit meg kellett volna szólítanunk helytelen viselkedése, illetve ténykedése miatt. A fegyelmi vétség mindenféle válfaja ismeretlen fogalom nálunk, akár csak a baleset. Munkavégzésünkből állandóan van baleseti veszély, (vontatókötél, szalag, buktató, össze- és szétkapcsolás stb.), az akna- és üzemvezetés minden tökéletesítése ellenére is azonban dolgozóink higgadtsága, jó hozzáállása folytán baleseti jegyzőkönyvet eddig még nem kellett felvennünk, s hiszem, hogy a jövőben sem kell majd. A gépeket sajátunknak tekintjük és azok karbantartása semmi kívánnivalót nem hagy maga után. A vasúti szállítmány hibánkból még egyetlen esetben sem maradt itt. Mindenki „alkoholmentesen”, pontosan jön munkába, nincs semmiféle kilengés. Szeretjük, becsüljük egymást épp úgy mint munkakörünket, elégedettek vagyunk, s ezek a tények úgy vélem, sok mindent megmagyaráznak. Az aknavezetésig mindenben segíti, támogatja munkánkat. Duruzsol 8 villanymotor ass szalag, hátán lovagoltatva az ipar kenyerét, s mellettük ott áll 18 , a névtelenségben is példamutató, becsületes bányász. Juhász László