Borsodi Bányász, 1968. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-04 / 1. szám
1988. január I BORSODI BÁNTASZ Előváráson A Szuhavölgyi Bányaüzemben dolgozó Terényi Mihály elővárosi csapata ötödik helyezést ért el a jubileumi versenyben. A kiváló brigád évről évre jól teljesíti tervét. Fotó: Szendrey 34 millió 483 ezer forint nyereség* Gazdaságosan termett a Mákvügyi Bingaszer DECEMBER 30-ÁN nyomát sem tapasztaltam a szokásos ünnepi láznak Alberttelepen. A párt-végrehajtó bizottság éppen ülésezett, a műszaki vezetők pedig ugyancsak értekezésre gyülekeztek, frissen, kedélyesen. Nicsak, mi ütött ezekbe — sziszegtem. Jókedvűek? Hát nem volt elég az értekezésekből egész esztendőben? Felcsigázott az érdeklődés és magam is kíváncsian néztem elébe. Székely Tibor főmérnök nyugodt, kimért szavakkal kezdte a beszédet. Az éves munkát értékelte. Örömmel jelentette be, hogy 1967-ben gazdaságosan termelt az üzem. A tiszta nyereség 24 millió 483 ezer forint lett. Minek tudható ez be? Annak — mondotta —, hogy egész évben egyenletesen, jól dolgoztak az emberek. Sikerült elérni, hogy a szén tonnáit a tervezettől 8,12 forinttal olcsóbban termelték ki. A FŐMÉRNÖK EZUTÁN részletesen elemezte a termelési mutatókat, majd az új év legfontosabb feladataira hívta fel a figyelmet — Több éves tapasztalatunk •— mondotta —, hogy a balesetek számszerű növekedése mindig az első negyedévben adódik. Ez arra int bennünket, hogy már az év első napjaitól kezdve fokozott figyelmet fordítsunk a biztonságos munkára, a fegyelem szigorú betartására. A felelősség személy szerint minden műszaki vezetőre vonatkozik. Feladataink nem csökkennek az új gazdasági mechanizmus első évében sem. Sőt, nagyobbak! , ezek között első helyen áll a dolgozók védelme, megbecsülése. Érthető is, hiszen sikereket nélkülük nem tudtunk volna és nem is tudunk a jövőben sem elérni. Legyünk tehát következetesek és körültekintőek, de mindenkor emberségesek. A MÁSIK LEGFONTOSABB feladat biztosítani az első negyedévben az előírt maximális teljesítményt. Azt jelenti ez, hogy naponta 305—310 vagon szenet kell termelnünk. Ez az igény, s nekünk az igényeket ki kell elégítenünk. Csak így remélhetjük azt, hogy vásárlóinkat a jövőben is meg tudjuk tartani. A következő igen sürgős feladat a műszaki középkáderek alapos felkészítése az új gazdasági mechanizmusra. Sajnos ennél a szintnél a felkészülés megakadt. Haladéktalanul hozzá kell kezdenünk az ismeretek elsajátításához. Ezért mindenekelőtt az aknavezető főmérnökök a felelősek. Szervezzenek részükre tanfolyamot és biztosítsák a tanuláshoz szükséges feltételeket. A FŐMÉRNÖK VÉGÜL felhívta a figyelmet a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos teendőkre is. Mint mondotta, már az év elejétől fel kell készülni a rudolftelepi aknában a hidraulikus, önjáró biztosítású berendezés fogadására. Sok mindenről szó esett még ezen a tanácskozáson, amelyek mind-mind előre vetítették az 1968. év zökkenőmentes beindítását. Az arcokról ezután is derű, optimizmus, jókedv sugárzott, örültek az elért sikereknek, és bizakodva néztek jövőbe. Alapja van ennek, minden bizonnyal helytállnak ezután is. Kívánjuk nekik, hogy az új esztendőben érjenek el szebb eredményt, mint 1967-ben. n ít> Egy hasznos értekezlet A cseredarabos javítás lehetősége a Központi Bányagépjavító Üzemben VALÓBAN HASZNOS értekezlet, eszmecsere volt — amelyet akaratom ellenére végig kellett hallgatnom a késő délutáni órákban, amíg az üzem vezetőire vártam — a cseredarabos javítás lehetőségeit latolgatta a „vezérkar”, s a BSZ küldötte, Dudás István főenergetikus. Bonyolult, alapos kimunkálásra váró kérdésről van szó, vélekedett az értekezlet főelőadója, Dudás István. A cseredarabos javítás korszerű megoldást jelent, hiszen az a lényege: az üzemből beviszik a javításra váró gépet, motort s azonnal kapnak helyette egy ugyanolyan gépet vagy motort, így a termelésben nincs fennakadás. Látszólag egyszerű a dolog, ám sokkal bonyolultabb ennél. Először is két alapvető tényező kialakítása szükséges: precíz, szakszerű, áttekinthető, tehát rugalmas, korszerű könyvelés, amelyben a bürokráciának még csak nyoma sincs, másodszor: egy felelős, szakképzett személy szükséges, aki összefogja, kézben tartja, irányítja a cserét, egyszóval: kapcsolatot tart az üzemmel, ismeri a gép- és motortípusokat, a régieket és a legújabbakat egyaránt. EZ AZONBAN nem elegendő. Pontos leltárt kell készíteni, felmérve milyen motorokkal dolgoznak jelenleg az üzemek, s mire van és lesz szükség a jövőben. Ha ez a felmérés megtörtént, lehet beszélni — kb. egy éven belül — a megvalósításról, a kísérletről a gyakorlatban. Mert először kísérletre van szükség, amikor eldől: hogyan reagál a gyakorlat az elképzelésre. De már azt is nehéz kimutatni, milyen típusból mennyi van jelenleg és mennyire lesz szükség, s mennyi tartalékra lesz szükség. Ez mutatja majd meg, hogy érdemes-e foglalkozni a cseredarabos javítás bevezetésével. Az irányadó, az alapvető itt is a gazdaságosság. Tehát egy nagyon komoly közgazdaságilag megalapozott terv elkészítéséről van szó, s mint azt a BSZ főenergetikusa mondotta, ebben is szeretne segítséget adni az üzemnek. Érdekesen fogalmazta meg véleményét ezen a kései tanácskozáson az üzem főmérnöke: ez a terv lenne az állvány — mondotta —, amelyen feljutunk egy bizonyos magaslatra... MILYEN GÉPEK cseredarabos javításáról van szó? Ez is tisztázódott. Kaparok, rablóvillák és nagy motorok cseréjéről. Ezért elsősorban is tipizálni kell a gépállományt, „kiszórni” a felesleges gépeket, amelyeknek élettartama már lejárt. Ez megint egy külön terv elkészítését teszi szükségessé. S ezért — mint mondották — egy külön és hosszabb tanácskozásra lesz szükség a gépészeti szakemberek bevonásával. Közbevetőleg jegyezzük meg: ez a téma — a sok felesleges szócséplő értekezlet helyett — valóban megér majd egy hosszabb értekezletet. S minduntalan felmerült a kérdés, hogyan alakul majd a költség? Mert ez lényeges tényező, elsődleges a műszaki fejlesztés területén is. Aztán azt se könnyű megállapítani, hogy a BSZ üzemeinek a jövőben milyen gépeket, motorokat kell és érdemes beszerezni. Ennek pedig összhangban kell lennie a BSZ műszaki-fejlesztési, távlati terveivel. NAGYON IS ALAPOS szaktevékenységet igénylő feladatról vagy ha úgy tetszik, tudatos munkáról van tehát szó. Pontos számvitel, tökéletes statisztika, közgazdasági és technikai, villamossági és bányászati ismeret — ezzel kell rendelkeznie annak, aki irányítja majd a cseredarabos javítást. Ezenkívül azt is fel kell mérni, milyen gépeket gyártanak jelenleg hazánkban, s hogy melyek a megfelelőek a bányászatban. Mert a selejtezésnek, a cserének, a géppark felfrissítésének, a javításnak jó összhangban kell lennie. Az egyhetes „fordulót” csak így lehet bevezetni. Talán sikerült érzékeltetni, milyen komoly tudományos munkáról van szó. Ki is mondták az értekezlet résztvevői: hatalmas témáról van szó, de az elképzelés helyes, a nehézség senkit sem riaszthat vissza. Meg kell tehát próbálni, az új gazdasági mechanizmusban lehetőség nyílik a még nagyobb önállóságra és kísérletezésre. S MÉG VALAMIT erről a rögtönzött , sok értékes gondolatot adó értekezletről: azt mutatta, hogy a Borsodi Szénbányák vezetői, a Központi Bányagépjavító Üzem vezetőivel közösen bátran keresik az új utakat, mert, minden területen korszerűen akarnak dolgozni, támogatni a széntermelő üzemeket. Szegedi László Életbe lépett az új kollektív szerződés a BSZ üzemeiben ISMERETES, hogy 1967-ben milyen sikeres volt a termelési, gazdasági és műszaki munka a borsodi szénmedencében. A tervet túlteljesítették, nőtt a termelékenység, új, korszerű gépek kezdték meg a munkát, s ami nagyon lényeges: az önköltséget 8 forinttal csökkentették, az árbevételt pedig 4 forinttal növelték tonnánként. Emellett az új gazdasági mechanizmus bevezetésére is jól felkészült a BSZ egész kollektívája. Az eredmények természetesen nem önmaguktól születtek, a nagy munkából részt vállalt a BSZ területén több, mint 18 ezer szervezett bányász. Egész éven át jól segítették a vállalat és szakszervezet tevékenységét. Ugyanilyen aktivitással vettek részt az új kollektív szerződés-tervezet vitájában is, amelyben 13 500 szervezett dolgozó működött közre, 469-en szólaltak fel és 320-an tettek javaslatot. A TÁJÉKOZTATÁS szerint az üzemi tanácsülések is eredményesek voltak; a szakszervezeti tagság elősegítette, hogy olyan új kollektív szerződés lásson napvilágot, amely valóban kifejezi a dolgozók és a vállalat érdekeit, megszabja a dolgozók és a vállalat viszonyát. A BSZ szakszervezeti bizottsága aztán egy vegyesbizottságot hozott létre, amelyben részt vettek a BSZ szakemberei is. Itt mérlegelték, megvizsgálták a dolgozók javaslatait, amelyek bekerültek a szerződés-tervezetbe. A BSZ szakszervezeti tanácsülése december 21-én tárgyalta a tervezetet, a vállalat részéről Fűzi Tibor munka- és bérügyi osztályvezető, dr. Pál László főkönyvelő és a szakszervezeti bizottság részéről Rostás Dezső titkár vett részt, m A többi jelenlévővel együtt megállapították, hogy a hasznos javaslatok valóban bekerültek az új kollektív szerződésbe. Kun Lajos, a bányászszakszervezet központi bizottságának küldötte is felszólalt ezen a tanácskozáson, s kifejezte azt a véleményét, hogy a BSZ kollektív szerződés-tervezete jó, megfelel az új követelményeknek. Ezután Monos János, a BSZ igazgatója és Rostás Dezső, a BSZ szakszervezeti bizottság titkára ünnepélyesen aláírták az új kollektív szerződést. AZ ÚJ KOLLEKTÍV szerződés a vállalat és a dolgozók törvénye, egy évre szabja meg a jogokat és kötelességeket. Egy év elteltével azután majd megmutatkozik, hogy milyen módosításokra lesz szükség. A borsodi bányaüzemek dolgozói most azt várják, hogy minden szerv, a vállalat és a szakszervezet is, az új kollektív szerződés szellemében dolgozzon, segítve a közös célok elérését. ^fthaCPm felejtem el azt a JUllQdGIU döbbenetét, ami akkor vett erőt rajtam, amikor néhány éve egy fiatal bányász lilás, roncsolt testét hozták fel az aknából. A fiú a gumiszalag görgőit üzemelés közben akarta megtisztítani és a lapáttal együtt őt is maga alá sodorta a szalag. Egy másik eset sem megy ki a fejemből. A Berentei Központi Bányagépjavítóban történt, hogy meg akarta tréfálni munkatársát egyik fiatal munkás, és egy cigarettát valami durranó anyaggal preparált. A cigaretta felrobbant, a megviccelt munkatárs szemsérüléssel került kórházba. Tiszta szerencse, hogy nem vesztette el szeme világát. A statisztikából nem lehet kihámozni, mekkora a százalékaránya a vagánykodás, a „hősi szamárság” okozta baleseteknek, a többi között. Hiszen belekalkulálhatjuk a tárgyak esése, a személyek esése, és a jármű, csille rovatba is, a munkagép okozta balesetek közé is. Nem a statisztikai átlag, vagy a kimutatás számszerűsége a lényeg, hanem az, hogy ilyen balesetnek egyetlen egynek sem szabad lenni. Semmilyen iparágban és semmilyen időszakban. Úgy is mondhatnánk: ezek a legjobban elkerülhető és legfeleslegesebb baleseteik. Mi szó talán £z?" Hiszen minden baleset felesleges! De a más típushoz tartozóknak meglehetnek a maguk sajátos indokaik. Elektromos árammal dolgozó üzemrészekben a szigetelés hibái, szállítás közben a kiugró csille, és más körülmények gyakran okoznak balesetet könnyelműsködés nélkül is. Ez a játék — mondjuk ki — nem babra megy, hanem egy vagy több ember életére. Néha csak a „játékost” veszélyezteti, olykor másokat is. De tűrhetjük-e ezt a veszélyt a nagyüzemek viszonyai között, ahol a gépesítés, a technika egyre növekvő szerepet kap —, de egyben lehetőséget is a veszélyek fokozására? & tűrhetjük-e ezt a játék«» hősködést a munkahelyeken, ahol szintén gyakori a „ki vagyok — hősködés” látszatra és értetlen emberek számára talán imponáló, de tragédiára vezető káros szokása? KindlUÜ mondani, hogy ne ilUlHljfk legyen ilyen baleset! — mondja erre az aknász, a művezető —, lennének csak az én munkahelyemen, amely tele van fiatalokkal. Amíg ifik lesznek, ez a fajta könnyelmű legénykedés hozzátartozik az élethez. Szerencse dolga, elkap-e a „gépszíj” valakit vagy nem! A játékosság, a hősködési hajlam, a feltűnési viszketegség valóban életkori sajátosság. De az nem igaz, hogy minden fiatal munkás szükségszerűen könnyelmű, hogy ,,hősi” magamutogatásért egészséget vagy életet kockáztat. Azt sem indokolja semmi, hol a munkahelyen azok a fiatalok legyenek a hangadók, akik felelőtlenül vakmerősködnek. Persze, ez már a közhangulat irányítóin, a gazdasági és politikai vezetőkön, nem utolsósorban az ifjúsági szervezeten is múlik. Receptet adni nem lehet És szomorú dolog, ahol csak a saját kárukon okuló fiatalok kezdik komolyabban venni a baleseti veszélyeket * vakmerőség, a •"läpUHOt „hecc”? Talán. Egy ideig. De mennyivel több tekintélyt ébreszthet a jó ügyben, a jó ügyért alkalmazott bátorság! Hiszen ott, ahol a játék nem játék, hanem van miért kockáztatni, ott a józan, higgadt ember sem ellenfele a kockázatnak. Hány fiatalra vagyunk büszkék, mert örvénylő folyóba ugrott, igen ám, de nem a „ki vagyok én” megmutatásáért, hanem kisgyerekek vagy fuldokló felnőttek megmentéséért! És ha a munkahelyen segíteni kell a másikon: dicséret, tisztelet illeti a társat, aki a veszélyt elhárítani igyekszik. Csak egyfajta tűrhetünk meg: a feleslegeset, az emberi élet és a testi épség „játékos”, hetyke semmibevételét. Fegyelmi eszközöket a vagánykodók ellen? Persze azokat is. De a fegyelmi többnyire utólag történik. A nevelés — a megelőzés módszere. És ez az igazi. KOLITAI JÓZSEFN ® A hegesztő Aranyosi József, a Bükkaljai Bányaüzem hegesztője munka közben. Fotó: Laczó Mihály