Borsodi Bányász, 1970. január-június (13. évfolyam, 3-25. szám)

1970-01-21 / 3. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ Szabad pártnap tarkaslyukban Fejlődésünk üteme JANUÁR 14-ÉN, szerdán délután fél 3 órai kezdettel szabad pártnapot tartottak a Farkaslyuki Bányaüzem Rad­nóti Miklós Művelődési Ott­hona színháztermében. A sza­bad pártnap előadója Deme László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára volt A pártnap témája sok ér­deklődőt vonzott, s zsúfolt nézőtér előtt került sor az előadásra. Vad Miklós alap­szervezeti titkár megnyitója után Deme László elvtárs népgazdaságunk helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy a párt Központi Bizottságának jelentésbe foglalt megálla­pítása szerint népgazdasá­gunk egészségesen, a szocia­lizmus elvei által meghatáro­zott irányban fejlődik. Fel­­szabadulásunk óta eltelt 25 év alatt hatalmasat fejlődött államunk. Az ipari termelés az 1950-es évihez viszonyítva csaknem ötszörösére, nemzeti jövedelmünk pedig három­szorosára növekedett. A té­nyek szerint országunk a fej­letlen országok közül a köze­pesen fejlett országok közé került. De jellegét tekintve is megváltozott. Elmaradott agrár országból fejlett mező­­gazdasággal rendelkező ipari országgá lett. A hasonló fej­lettségű kapitalista orszá­gokkal összehasonlítva le­mérhető, hogy a fejlődés üte­me nálunk jóval nagyobb. A FOGLALKOZTATOTT­SÁG adatai is ezt az egészsé­ges fejlődést bizonyítják. Az életszínvonal emelkedése is szemmel látható a reáljö­vedelem alakulásából. Ma­gyarországon az aktív kere­sők döntő többsége azonban az alacsony fizetésű kategó­riába tartozik. Ennek a tény­nek a megváltoztatását gá­tolják a „vándormadarak”, akik meglovagolva a munka­­erőfronton jelentkező kon­junktúrát magasabb bért követelnek, és ezzel a törzs­gárda tagjait rövidítik meg. Ezért a párt elvi irányvona­lának megfelelően olyan módszert kell kidolgozni, melyek stabilak és hatásosak az anyagi és erkölcsi ösztön­zés tekintetében. NEMCSAK az ötéves terv­ben, hanem azon túl is az a­­ célja az ország népének, hogy töretlenül haladjunk előre a Lenin által meghatározott úton, tovább szilárdítsuk po­litikai egységünket, mert csak­ ezzel érhetjük el, hogy or­szágunk egyre gazdagabb le­gyen és népünk boldogan él­jen — fejezte be előadását Deme László elvtárs. Deme László elvtárs elő­adását tartja. A Radnóti Miklós Művelődési Ház színháztermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Tizennégy millió négyzetméter farostlemezt ad az építőiparnak és a bútorgyáraknak évente az asztrahányi cellulózkarton-kom­­binát. Ezenkívül a vállalat több mint évi 70 ezer tonna papírt és 50 ezer tonna kartont is szállít. A kombinát termékeit a Szov­jetunió erdőben ,szegény déli te­rületeire szállítja, ami sokkal ki­fizetődőbb, mintha a sok ezer kilométerre levő északi ország­részből szállítanának ide faanya­got. A volgai nád felhasználásá­val öt év alatt több mint két­millió köbméter faanyagot sike­rült megtakarítani. Tanácskoztak a szakszervezeti titkárok• A BSZ a kiváló cím várományosa Tegnap tartották meg a BSZ szakszervezeti titkárok értekezletét, amelynek tar­talma két fontos téma köré csoportosult. A múlt évi munka értékelésénél a janu­ár 13-án tárgyalt termelési és gazdasági tervteljesítésről ké­szült jelentést vették ala­pul. Az előterjesztés és a személyes tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legtöbb üzemben és vállalati szin­ten is jól oldották meg a fel­adatokat. Az elért eredmé­nyek alapján a Borsodi Szén­bányák várományosa a ki­váló vállalat címnek. Az egyenletes és főként jó teljesítményt igazolja, hogy az egyes­­ termelő egységeknél előforduló nehézségek elle­nére (pl. bányatűz, vízbetö­­­­rés stb.) a termelést mindvé­­­­gig a tervszerűség jellemezte.­­ Kivétel a IV. negyedév, ami­­­­kor a vasárnapi termelések­kel eltértek a tervtől. Ez az eltérés azonban a népgazda­ság érdekében történt. A dolgozók minden dicsé­retet megérdemelnek, mert a nehéz körülmények között hagyományaikhoz híven meg­­állták helyüket. Az új esztendő feladatai nagyobbak, nehezebbek, mint a tavalyiak. Az elmúlt év fo­lyamán a vállalat 4 millió 875 ezer tonna szén eladására kötött szerződést. Ezzel szem­ben fel kell készülni arra, hogy az igények maradékta­lan kielégítése érdekében mintegy 5 millió tonna sze­net kell termelni. Ezért ez év első negyedében minden va­sárnap egy­harmadban ter­melnek. Az április 4-ig tartó jubileumi munkaverseny nagy segítséget nyújt a célkitű­zések megvalósításában, ezért az üzemi szakszervezeti bi­zottságoknak a legfontosabb feladatuk, hogy tökéletesen szervezzék meg a versenyt. Az agitációs és propaganda bizottságok munkája is meg­növekszik, hogy a jubileumi munkaversenynek mind na­gyobb­­ nyilvánosságot bizto­sítsanak. Megállapították, hogy az éves célkitűzések reálisak. Az igények és lehetőségek teljes összhangba kerültek. Most már csak a dolgozók és a vezetők teljes összefogásá­ra van szükség, hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak. **★*★ [UNK]*★***★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*★ [UNK] [UNK]******★***★***★ [UNK]*★**★ [UNK]*★*★***★ [UNK] ★**★*★***★**■**★**★****★*★ [UNK] [UNK]*★ [UNK]*★ [UNK]******­***★*★**★****­***★ [UNK]**** IUOr pgyjY ! A munkásőregységek életéből karton - nádiiól! Ünnepi zászlóalj gyűlések Az ÉMV-ben A miskolci járási mun­­kásőr zászlóalj 1969 évet zá­ró és az 1970 évet nyitó ün­nepi zászlóalj gyűlését tar­tották meg szombaton, az Északmagyarországi Vegyi­művek kultúrhelyiségében. A miskolci járási önálló munkásőr zászlóaljparancs­nok helyettese, Végh-Gabai Tibor elvtárs értékelte az el­múlt esztendőben végzett munkát, s szólt az idei fel­adatokról. Az ünnepségen jelen volt Gera Ferenc elvtárs, a BSZ pártbizottságának munkatár­sa. Az ünnepi egységgyűlé­sen felszólalt Halász Lajos, a Bükkaljai Bányaüzem munkásőr szakaszparancs­noka. Ezután került sor a bevonuló fiatal munkásőrök fogadalomtételére, majd az eskü letétele után az újonc munkásőrök jelképesen át­vették a fegyvert a leszerelő, s „nyugdíjba” vonuló öreg munkásőröktől. Kazincbarcikán A munkásőrök egységgyű­lésén Kazincbarcikán a be­számoló az elmúlt esztendő­ben végzett munka eredmé­nyeit összegezte és a további feladatokról szólt. Ennek az egységnek 58 bá­nyász is tagja, tevékeny ré­szeseként gazdagította a po­litikai, nevelési és harcké­szültségi feladatok sikeres megoldását. Meleg hangon és elismerően szólt erről Szabó Lajos elvtárs mun­kásőr egységparancsnok, aki egyben búcsúzott is ezen a záróünnepségen a bányá­szoktól. A munkásőrségben szolgá­latot teljesítő bányászok kö­zött sok azoknak a száma, akik ez alkalommal is ki­tüntetésben részesültek. Az 5 éves szolgálati emlékérmet húszan, a 10 éves szolgálati érdemérmet nyolcan kapták­ meg. A kiváló munkásőr ki­tüntetésben szintén tízen ré­szesültek, ezenkívül három leszerelő és négy tartalékál­lományba vonuló munkásőr emlékérmet és emléklapot kapott. A kiváló parancsnok címet ezután újabb négy munkásőr viselheti. Az ünnepélyes záróülésen felszólalt és köszöntötte a munkásőröket Sztancsik Ká­roly elvtárs, a kazincbarcikai városi pártbizottság első tit­kára. A munkásőrök egységgyű­lése a kitüntetések átadását követően eskütétellel fejező­dött be, majd baráti eszme­cserére került sor. Új vonása volt ennek a zárógyűlésnek, hogy azon a munkásőrök hozzátartozói közül is sokan részt vettek. Bialits József elvtárs, a Miskolci Járási Pártbizottság tit­kára kitüntetéseket ad át kiváló munkásőröknek. LENIN ÉLETE A világ dolgozóinak vezére és tanítója, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának megszervezője, a szoci­alista forradalom géniusza, a Szovjet állam alapítója, nagy tudós és egyben a legegyszerűbb és legszívélye­­sebb ember — így ismeri Lenint az emberiség. Ez a cikksorozat röviden áttekinti Vlagyimir Iljics Lenin életének és tevékenységének fő szakaszait, hal­­­hatatlan tanítását, amely bevilágítja minden népnek a fényes jövőhöz , a kommunizmushoz vezető utat. Gyermek- és ifjúkor Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin­ 1870. április 10-én (22-én) született a Volga­­ partján fekvő Szimbirszik (ma Uljanovszk) városában. Lenin apja, Hja Nyikolaje­­ics Uljanov, szegény aszt­­rahányi kispolgári család gyermeke volt. Ilja Nyikola­­jevics korán megismerte a nélkülözést. Csak kitartó munkájának és nagy tehetsé­gének köszönhette, hogy si­került egyetemi végzettséget szereznie. A kazanyi egyetem elvégzése után középiskolák­ban tanított, majd Szim­­birszk kormányzóság népis­koláinak tanfelügyelője, ké­sőbb igazgatója lett. Ez a maga korában haladó néze­teket valló ember sokat tett a nép felvilágosításáért. Lenin anyja, Marija Alek­szandrovna, orvoscsaládban született és nevelkedett. Ott­hon taníttatták, több idegen nyelven beszélt, jól ismerte a szépirodalmat és nagyon szerette a zenét. Marija Alekszandrovna, ez az erős akaratú, szilárd, jellemű, okos, nyugodt és nyájas as­­­szony gyermekeinek szentelte magát. »* Az Uljanov családban hat gyermek volt: Anna, Alek­­szandr, Vlagyimir, Olga, Di­­mitrij és Marija. A szülők arra törekedtek, hogy sokol­dalú képzést adjanak gyer­mekeiknek, munkaszerető, becsületes, szerény és a nép bajai iránt fogékony ember­ré neveljék őket. Nem vélet­len, hogy Uljanovék minden gyermeke forradalmár lett, ötéves korára Vologya megtanult olvasni, kilencéves korában beíratták a szim­­birszki gimnáziumba. Nagy kedvvel tanult, s minden osztályt kitüntetéssel végzett el.­­ Vlagyimir Uljanov sokat olvasott és jól ismerte a nagy orosz írók műveit. Olvasmá­nyai között nagy helyet kap­tak a forradalmi demokraták művei, többek között azok a munkák is, amelyek akkor be voltak tiltva. Az ifjú Lenin jelleme és világnézete a családi nevelés, a haladó orosz irodalom ha­tására és a környező élet megfigyelése alapján formá­lódott. Akkortájt Oroszor­szágban gyorsan fejlődött a kapitalizmus. De sok minden megmara­dt még a jobbágy­rendszerből is. A kapitalista kizsákmányolás feudális el­nyomással párosult, s ez rendkívül súlyossá tette a városi és a falusi dolgozók helyzetét. A cári kormányzat önkénye, a földesurak és a kapitalisták népsanyargatása, a munkások és a parasztok nyomora és jogfosztottsága meggyűlöltette az ifjúval az elnyomókat, együttérzést kel­tett benne az elnyomottak iránt. Nagy hatással volt Vlagyi­mirra, bátyja, az erős aka­ratú és magasztos erkölcsi elveket valló Alekszandr. Gyermekkorától fogva min­denben igyekezett hasonlíta­ni bátyjára. Alekszandr a pétervári egyetemen tanult és nagy tudós lehetett volna belőle,­­ azonban élete fő céljának a cári önkényura­lom ellen, a nép jobb életé­ért vívott forradalmi harcot választotta. Vlagyimir a bátyjától szerzett először tu­domást a marxista iroda­lomról. Vologyát már ifjú korában súlyos megpróbáltatások ér­ték. 1886-ban váratlanul meghalt apja. A család jó­formán még magához sem tért, amikor újabb csapás érte. 1887 márciusában Pé­­tervárott letartóztatták Alek­­szandr Uljanovot, mert részt vett a III. Sándor cár elleni merénylet előkészítésében. Ugyanazon év májusában Alekszandert a slisszelburgi erődben kivégezték. „Alek­­szandr Iljics hősként halt meg — írta Anna Iljinyics­­na —, és vére a forradalom tüzének vörös fényével vilá­gította meg nyomdokába lé­pő testvérének Vlagyimirnek az útját.” Vlagyimirt megrendítette bátyja kivégzése és megerő­sítette abban az elhatározá­sában, hogy életét a forra­dalmi harcnak szenteli. Fejet hajtott bátyja bátorsága előtt, de elvetette az általa választott utat. Az ifjú Ulja­­nov nem tartotta helyesnek és célravezetőnek, hogy a cári hatalom egyes képvise­lőinek és magának a cárnak a meggyilkolásával harcolja­nak az önkényuralom ellen. „Nem — mondotta — nem ezen az úton fogunk halad­ni. Nem ezt az utat kell jár­ni.” És Vlagyimir Uljanov hoz­záfogott, hogy más utat ke­ressen a dolgozók felszaba­dítására. A forradalmi tevé­kenységre készülő ifjú külö­nös érdeklődéssel fordult a társadalomtudmányok felé, arra törekedett, hogy mélyre­hatóan tanulmányozza őket. 1887 augusztusában beirat­kozott a kazanyi egyetem jogi karára. Az egyetemen a fiatal Uljanov kapcsolatba lépett a haladó, forradalmi érzelmű diákokkal. 1887 de­cember elején egy diákgyű­lésen való aktív részvételért kizárták az egyetemről és le­tartóztatták. Vlagyimir Iljics később el­mesélte a közte és az őt bör­tönbe kísérő rendőrbiztos között lezajlott beszélgetést: „Mit lázonganak, maguk, fia­talember— mondta kioktató hangon a rendőrbiztos —, hiszen fal van maguk előtt!” — „Fal, de korhadt, dön­gesd és összeomlik!” — fe­lelte Uljanov. A tizenhét éves ifjú tehát elindult a cári önkényuralom elleni forradalmi harc útján. Sz.a. V. I. Lenin fiatal korában. 1979. Január S £ Alberttelepen Az edelényi járási önálló munkásőr század- január 17- szomba­ton az alberttelepi művelődési házban rendezte meg szokásos évzáró és­­ nyitó ünnepi egységgyűlését. Kelemen J­á­­nos századpa­rancsnok beszédében érté­kelte azt a munkát, amelyet a járás munkásőrei az el­múlt esztendőben végeztek. Hangoztatta: a kitűzött célok sorra megvalósultak az év folyamán, a kiképzési és ve­zetési színvonal tovább emel­­kedett, a munkásőrök fe­­gyelmezett harckészségből jelesre vizsgáztak a különfé­le gyakorlatok és egyéb meg­­mozdulások alkalmával. A járás munkásőrei helytálltak a termelő munkában is. A század 95 százaléka szocia­lista brigádtag és a munka­helyen a munkásőrök 72 szá­zaléka részesült kitüntetés­ben, jutalomban. Az idei feladatokról szólva Kelemen elvtárs megállapí­totta, hogy egyik legfonto­sabb céljuk a tavalyi kikép­zési eredmények továbbfej­lesztése lesz. Hasonló jelen­­„ ami .kell tulajdonítani a politikai munka javításának és az üzemekkel kiépített kapcsolatok elmélyítésének. . .... gyűlés második felében kitüntetések átadására ke­­rült sor Kiosztották a leg­jobb szakasznak és rajnak já­ró vándorzászlókat és okleve­leket. Ezenkívül 18 munkás- Г ,5­ éves- 15 pedig 10 éves szolgálati érdemérem kitün­tetésben részesült. Az ünnepi esemény utolsó aktusaként új munkásőrök tettek esküt

Next