Borsodi Bányász, 1970. január-június (13. évfolyam, 3-25. szám)
1970-04-08 / 14. szám
1970. április 8.3 A párt-vb napirendjén fiz információs munka Az ŐSZ PÁRT-végrehajtóbizottsága legutóbbi ülésén két fontos témát vitatott meк. Foglalkozott az üzemek területén végzett információs tevékenységgel és a jubileumi ünnepségek jelenlegi helyzetével. Visszatekintve az elmúlt évekre, látható, hogy az alapszervezeteknél végzett terjesztési munka eredményesen fejlődött. A politikai kiadványok terjesztése és felhasználása terén elért eredményeknek egyrészt számszerű adatai is vannak. A tavalyi év során csaknem 8 ezer forinttal nőtt az eladott politikai kiadványok értéke, s kb. ugyanennyivel csökkent a visszára. Negatív jelenség, hogy az év végéig el nem számolt kiadványok összege megkétszereződött. A CSAKNEM félszázezer forint értékű eladott tájékoztató és eszmei-politikai nevelő hatású pártkiadványok között tavaly 40 százalékot tett ki a politikai folyóiratok száma az eddigi 24 százalékkal szemben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csökkent az egyéb jellegű pártkiadványok terjesztése terén mért munkaintenzitás. Bár a fejlődés a számszerű adatok tanúsága szerint jelentős, az eredmények nem érik el a kívánt színvonalat. Az egy párttagra és az egy dolgozóra jutó forintérték alatta marad mind az országos, mind a megyei átlagnak. GYAKRAN JELLEMZŐ a politikai kiadványok terjesztésére a célszerűtlenség, a meggondolt, differenciált terjesztői munka hiánya. Sok esetben a munka tartalmi értéke háttérbe szorul a pénzértékkel szemben, így egyes kiadványok nem tudják teljes mértékben betölteni a nekik szánt szerepet, ami végső soron a pártmunka hatékonyságára van negatív hatással. FELTÉTLENÜL nagyobb gondot kell fordítani a marxizmus—leninizmus klasszikusainak terjesztésére, megfelelő propagálására. S ugyancsak fontos, hogy a napi események, hírmagyarázatok időben eljussanak minden dolgozóhoz. Az ideológiai munka hatékonyságát ezen az úton fokozni lehet, és ezért megfelelő intézkedéseket hoztak, hogy a politikai kiadványok terjesztése a jövőben még inkább zökkenőmentes legyen, s az igények alapos, körültekintő felmérésével megszüntessék a szélsőséges eseteket. **************************** 1 BORSODI BÁNYÁSZ 120 vagon szén A Borsodi Szénbányák Mákvölgyi Bányaüzemének Alberttelep 1-es aknáján a kétnapos ünnepet a dobsonos front átállására fordították. A 75—80 méter széles front szerelési munkálataiban Soltész István ifjúsági szocialista brigádja vett részt. Ez a brigád már több esetben használta ki az ünnepeket arra, hogy átállítsák, átszereljék a frontot. A jól szervezett munka eredményeként az átlagos szerelési idő fele alatt tegnap délre sikerült a munkálatokat elvégezni. Így az említett fronton már tegnap délután 2 órakor megindulhatott a termelőmunka. Ez pedig azt jelenti, hogy a kettős ünnepben átszerelt fronton nem volt termeléskiesés, ami 120 vagon széntöbbletet jelent. Ünnepi megemlékezés A Borsodi Szénbányák hivatalházi MSZMP alapszervezete ünnepi megemlékezést tartott a BSZ központjának nagytanácstermében április 3-án, pénteken délután 13 órai kezdettel. Hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen Váci László, a BSZ pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta hazánk felszabadulásának évfordulóját, a 25 esztendő fejlődését, s a negyedszázad alatt elért eredményeket. Az ünnepséget szavalatok és a perecesi bányász zenekar játéka tette meghitté, hangulatossá. Ez alkalommal nyújtották át 9 embernek a kiváló dolgozó jelvényt és elismerő oklevelet. Doszpoly Lajos elvtárs, a BSZ anyaggazdálkodási osztályának vezetője és Szöghy Csaba elvtárs a BSZ terv- és statisztikai osztályának vezetője a Bányászat kiváló dolgozója emlékérmet kapta. Kitüntetések hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket adományozott azoknak, akik magatartásukkal és munkásságukkal a Magyar Népköztársaság kialakításáért folyó harcban, a szocializmus építésében, a béke szolgálatában, a népek közötti együttműködés fejlesztésében kiemelkedő érdemeket szereztek. A borsodi bányászok közül az alábbiak részesültek az Elnöki Tanács kitüntetésében: Dozsnyák János, a Borsodi Szénbányák terület főmérnöke a Munkaérdemrend arany fokozatát kapta. Becze Ferenc nyugdíjas, Farkaslyuk, Kotán István, a Borsodi Szénbányák Vállalat osztályvezetője. Kriston Béla, a Királyi Bányaüzem vezetője. Lőcsei Lajos, az Ózdvidéki Szénbányák igazgatója. Sándor Lajos, a Bányagépjavító és Szállítóüzem vezetője, Törő József, az Ózdvidéki Szén-bányák termelési főelőadója, Veres József nyugdíjas, Alberttelep. Laczkó Béla, a Bányagépjavító és Szálítóüzem személyzeti vezetője, Papp Károly, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője, Varga József, a Borsodi Szénbányák személyzeti vezetője a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapták. A Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki az alábbi elvtársakat: Kis Papp Kálmán, a Szuhavölgyi Bányaüzem személyzeti vezetője. Pelles József, a sajószentpéteri Illas akna vájára, Rózsa Miklós, a bánszállási központi raktár üzemvezetője, Monos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatója. A kitüntetéseket április 1-én, Miskolcon dr. Ladányi József, a megyei tanács vb-elnöke, illetve dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb-elnöke nyújtotta át. Valamennyi kitüntetettnek egyidejűleg átnyújtották a Felszabadulási jubileumi emlékérmet. A világ első szocialista államának megalapítója \nvember ?-én este a 11UVCU1UCI szmolnijban megnyílt a II. szovjet kongresszus. Az ország minden részéből 650 küldött érkezett a kongresszusra, köztük körülbelül 400 bolsevik. A kongresszus ünnepélyesen kinyilvánította, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe ment át. Ez nagy történelmi esemény volt. A küldöttek forró lelkesedéssel fogadták Lenin felszólalását. Nemcsak kongresszusi küldöttek voltak az ülésteremben, zsúfolásig megtöltötték a Szmolnijban tartózkodó munkások, katonák és matrózok. A emberek felkapaszkodtak az ablakpárkányokra, felálltak a székekre, csakhogy láthassák az emelvényen álló Lenint. Lenin javaslatára a kongresszus elfogadta a békéről szóló dekrétumot. Ez volt a szovjethatalom békepolitikájának első lépése. Az új szocialista állam külpolitikája az első naptól fogva a béke ügyét szolgálta. Ezt követően Lenin előadói beszédet mondott a földkérdésről és előterjesztetette a földről szóló dekrétum tervezetét. A földről szóló dekrétum egyszer s mindenkorra megszüntette a földesúri tulajdont és a földet a népnek adta. A II. szovjet kongresszus megalakította a kormányt, a Népbiztosok Tanácsát. A Népbiztosok Tanácsának elnökévé Lenint választották. A nép a bolsevik pártra bízta az ország vezetését. Megalakították a világ első munkás-paraszt kormányát, élén Leninnel. A bolsevik párt, amint kezébe vette az állam •>•— sőt, teljesítette a néppel szemben vállalt köz*gét: meghirdette a békét, szabadságot és földet adott a népnek. Ám a munkásosztály hatalmát meg kellett tartani és meg kellett szilárdítani. Lenin kitűzte a feladatot: el kell érni, hogy a munkás- és paraszttömegek aktívan bekapcsolódjanak a szocialista építésbe. A kormány az ÜAgyjel Szmolnijban székelt. Éjjel-nappal megfeszített munka folyt. Ennek az egész hatalmas munkának a középpontjában Lenin állt. Jöttek hozzá munkások, katonák, parasztok. A község által összekuporgatott pénzecskéken a legeldugottabb falvakból is érkeztek parasztküldöttek a fővárosba, hogy lássák Lenint és elbeszélgessenek vele. Lenin valamennyiüket fogadta, figyelmesen meghallgatta, gyorsan intézkedett, tanította a munkásokat és parasztokat és maga is tanult tőlük. Az országban rövid idő alatt gyökeres politikai és gazdasági átalakításokat vittek véghez. A szovjet kormány fennállásának első napjaiban elfogadta a termelés és az elosztás munkásellenőrzésének lenini tervét. Dekrétumot fogadtak el a régi hadsereg leszereléséről, a rendek megszüntetéséről, a vagyonos osztályok kiváltságainak eltörléséről, össznépi tulajdonba vették a vasutat, a kereskedelmi flottát, a bankokat; az állam kezébe vette az egész külkereskedelmet. Hamarosan elvették a nagytőkésektől a gyárakat és üzemeket, amelyek szintén a név tulajdonába kerültek. A pártnak és a szovjethatalomnak mindezek az intézkedései óriási hatással voltak a dolgozókra. A szovjet hatalom ecure inkább a maga oldalára állította a nép legszélesebb tömegeit. Az országban nagyon súlyos volt. Mindenekelőtt véget kellett vetni a háborúnak. A párt és a kormány az elé a kérdés elé került: elfogadják-e a súlyos békefeltételeket vagy folytassák a háborút? Lenin azt javasolta, hogy írják alá a békeszerződést. Rámutatott, hogy az elcsigázott, legyengült országnak lélegzetvételnyi szünetre van szüksége. A Németországgal való békekötést ellenezték a megdöntött burzsoázia maradványai, a mensevikek, Trockij és az úgynevezett „baloldali kommunisták”. A béke megkötésének kérdése olyan égetően fontossá vált, hogy a Központi Bizottság elhatározta a pártkongresszus összehívását. 1918. március б-án Petrográdban megnyílt a párt VII. kongresszusa. Lenin irányította a kongresszus egész munkáját. A Központi Bizottság politikai beszámolójában megcáfolhatatlanul bebizonyította a breszti béke megkötésének szükségességét. A VII. pártkongresszus szótöbbséggel jóváhagyta a lenini irányvonalat. Elfogadta „A háborúról és a békéről” szóló határozatot, amely hangsúlyozta, hogy Szovjet- Oroszországnak feltétlenül békét kell kötni Németországgal. Lenin előadói beszéde nyomán a kongresszus elfogadta a párt nevének megváltoztatásáról szóló határozatot, amelyet Lenin szövegezett meg. Ettől fogva a párt neve Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt lett. A kommunista elnevezés, mondotta Lenin, „világosan kifejezi, hogy a teljes kommunizmus felé haladunk.” 1918. március 11-én a kormány áttette székhelyét Moszkvába, amely a szovjet állam fővárosa lett. A Népbiztosok Tanácsa és a Szovjetek Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottsága a Kremlben rendezkedett be. rj-**m*ntt lakott lenin is. A nép, miután törte a földesurak és kapitalisták hatalmát, olyan feladat előtt állt, amilyet még a világ egyetlen országa sem oldott meg. Ki kellet éríteni az új államapparátust, helyreállítani a gazdaságot. A munkások és a parasztok, a gyárak, az üzemek, a föld gazdái lettek. De nem mind értették meg, hogy a társadalmi, állami tulajdont védeni és gyarapítani kell. Hogyan lehet szocialista szellemben átnevelni a tömegeket? Hogy lehet megtanítani őket új módon dolgozni? Ezek a kérdések teljesen lekötötték Lenint. 1918. április 29-én az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén előadói beszédet mondott a szovjethatalom soron levő feladatairól. Feladatul tűzte ki Oroszország gazdaságának szocialista átalakítását, rámutatott az új társadalomhoz vezető úton felmerülő nehézségekre, felszólította a munkásokat, hogy tanulják meg a termelés szervezését. Az új, szocialista gazdaság megteremtése — ez a fő feladat — tanította Lenin. Felszólította a munkásokat, hogy emeljék a munka termelékenységét, fejlesszék a nagyipart, a fűtőanyag, a vas, a gépek, termelését, növeljék a tömegek képzettségét és kulturális színvonalát, erősítsék a fegyelmet, fokozzák a szakértelmet. Különösen nagy jelentőséget tulajdonított a tömegméretű szocialista munkaverseny szervezésének és kibontakoztatásának. A kommunista párt rendkívül nehéz körülmények között harcolt a szocialista építés lenini tervének végrehajtásáért. 1918 nyarán különösen súlyos volt az élelmezési helyzet. A kulákok és a spekulánsok elrejtették a gabonát, éhséggel akarták elpusztítani a forradalmat. Lenin kiadta a jelszót: „A gabonáért folyó harc — harc a szocializmusért!” A párt meghirdette a munkások falusi kampányát. Az élenjáró munkások tízezrei közellátási osztagokat alakítottak, s Lenin felhívására falura mentek. 1918 júniusában Lenin aláírta a szegényparaszt bizottságok megalakításáról szóló rendeletet. Ezek a bizottságok a szovjet állam támaszai lettek a kulákság ellen vívott harcban, a városok gabonaellátásában. 1918 júliusában az V. szovjetkongresszus elfogadta az Oroszországi Köztársaság első alkotmányát, amely törvénybe rögzítette a szocialista forradalom vívmányait. Sz—a. A jubileumi évforduló jegyében Ünnepi pártbizottsági ülés a BSZ igazgatóságán A Borsodi Szénbányák pártbizottsága a KISZ-bizottsággal közösen április 2-án az új székház nagytanácstermében kibővített ünnepi ülést tartott. Gera Ferenc elvtárs megnyitó szavai után Váczi László elvtárs, a pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a hazánkat felszabadító Vörös Hadsereget, a Szovjetunió önzetlen segítségadását, s azt a nagyméretű fejlődést, melyet pártunk irányításával dolgozó népünk elért az elmúlt 25 évben. Az ünnepi bezséd végeztével a párttitkár négy harcos aktívának: Rostás Dezsőnek, Kotán Sándornak, Veres Jánosnak és Svidró József elvtársnak átnyújtotta az MSZMP megyei bizottsága által alapított emlékplaketteket. Ezt követően a BSZ KISZ-bizottságának titkára, Kovács Lajos elvtárs köszöntötte az ünnepelteket, s kiosztotta a fiataloknak a KISZ Központi Bizottságának dicsérő okleveleit. Az ünnepi pártbizottsági ülés egyperces néma felállással adózott Blaha Béla, volt szakszervezeti főtitkár emlékének. Váci László, a BSZ pártbizottságának titkára ünnepi beszédét mondja. Száz piros szegfű Perecesen, a Fenyő étteremben rendezték meg a Miskolci Bányaüzem párt- és KISZ-bizottság együttes ünnepi ülését, ahová csaknem 100 idős párttagot hívtak meg. Kőhalmi István, az üzem igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, majd Árvai István, az üzemi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet Megkapó, kedves jelenet volt, amikor az úttörők piros szegfűkkel kedveskedtek azoknak az elvtársaknak, akik 25 éve tagjai a pártnak. Az ünnepség után a fiatalok és a veteránok hosszasan elbeszélgettek élményükről, tapasztalataikról. Koszorúzás Kurityánban Kurityánban április 3-án, ünnepi külsőségek között emlékeztek meg felszabadulásunk évfordulójáról. A programot koszorúzási ünnepség nyitotta meg. Délután 5 órakor a szovjet hősi emlékműnél a község lakossága és vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői lerótták kegyeletüket. A szuhavölgyi bányászok koszorúját Kovács Ferenc igazgató és Sztermen Gusztáv főmérnök helyezte el az emlékmű talapzatánál. Ezután a November 7. Művelődési Házban ünnepi nagygyűlést tartottak. Káli Lajos, szb-titkár megnyitó szavai után Veres János, a bányaüzem pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd kitüntetések és jutalmak átadására került sor. A rendezvényen közreműködtek a kultúrház öntevékeny művészeti csoportjai. Az ünnepi est táncmulatsággal ért véget. Nagyot változott a telep Április 3 -án este, az alberttelepi művelődési házban ünnepséget tartottak hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából. Kotán Sándor, a Mákvölgyi Bányaüzem pártbizottságának titkára ünnepi beszédében méltatta az évforduló jelentőségét, beszélt arrról, milyen nagyot változott az üzemhez tartozó települések arculata, a bányászok élete az elmúlt 25 esztendőben. Elemezte a jubileumi munkaverseny eredményeit, s kiemelte a szocialista brigádok helytállását. Az ünnepi beszédet követően az üzem vezetői a munkában élenjáró bányászoknak kitüntetéseket és jutalmakat nyújtottak át. Két dolgozó a Bányászat kiváló dolgozója, 37 pedig a Kiváló dolgozó címet nyerte el. Az ünnepi programot kultúrműsor, táncest és bélyegkiállítás egészítette ki. Jutalmak, kitüntetések Nemzetünk nagy ünnepe, április 4-e alkalmából, április 3-án ünnepi nagygyűlésre került sor a bányagépjavítóban. Ünnepi beszédet Kerékgyártó István, az üzem párttitkára tartott, majd Sándor Lajos elvtárs, az üzem igazgatója kitüntetéseket nyújtott át. Két dolgozó miniszteri kitüntetésben részesült. Tízen kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. Ezenkívül az üzem 55 dolgozójának pénzjutalmat nyújtottak át.