Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 1. szám

2 BORSODI BÁ­NYÁSZ Félmillió forintért Alig egy hónapja üzemel Ru­­dolftelepen az új kultúrotthon, mely máris megnyerte a lakosság tetszését. A nagy igényességgel, gondosan berendezett színházte­rem és klubszobák nagy vonz­erőt gyakorolnak és Rudolftelep apraja-nagyja szívesen keresi fel az új művelődési centrumot. Az egyre növekvő népszerűség­ben nagy szerepe van a kultúr­otthon lelkes vezetőségének, kik körültekintően, az igények maximális figyelembevételével állítják össze hétről hétre a kul­túrotthon programját. A körül­tekintő munka eredménye az, hogy a lakosság minden rétege igényeinek megfe­llő és színvo­nalas szórakozási lehetőséghez jut. H­ogyan dolgozik az új titkári gercsen­iSsert? A vezetőségválasztó tag­gyűlés óta új titkár irányítja az egercsehi kommunisták munkáját. Morvai Miklóst jól ismeri az üzem vala­mennyi dolgozója, de a lakó­telepen élő idősebb emberek ie. 19W5 óta tevék­enykedik megszakítás nélkül az üzem­­ben. Mint minden bányásznak, neki is végig kellett járni a vájárrá válás nem mindig könnyű útját. Sok­ és nehéz munkába került megszerezni a szakmai képesítést. Emel­lett azonban másra is tellett Morvai Miklós erejéből. Fia­talember volt, mikor már magáénak vallotta a kom­munisták hitét, s hogy har­colni tudjon munkatársai ér­dekében, 1946-ban belépett a pártba. A talpraálló országban nagy felelőssé­get, nagy feladatot jelen­tett kommunistának lenni. Ám sikerrel vették a nehe­zebbnél nehezebb akadályo­kat, sorra oldották meg azo­kat a feladatokat, melyeket a nép érdeke állított elébük. A politikai munka hiány­talan elvégzése mellett Mor­vai Miklós fontos feladatá­nak tartotta saját tovább­képzését is. Sikeres szakérett­ségit tett, majd a mindenna­pi munkában elengedhetet­len politikai ismeretanyagot sajátított el a marxista-le­ninista esti egyetemen. Közben a honvédség köte­lékében teljesített szolgála­tot. Itt került az egyik párt­­alapszervezet élére. Olyan­­­nyira megszerette a fegyve­res testület életét, hogy ké­sőbb sem tudott szakítani vele. Alapító tagja a mun­kásőrségnek, s a mai na­pig aktív szolgálatot teljesít. Elő­ször rajparancsnok lett, majd mostani megválasztásáig az egercsehi munkásőr-egység parancsnoka. 1966-ban választották meg a külüzemi pártalapszervezet titkárává. Munkáját példa­mutatóan végezte, ezt bizo­nyítja a párttagok elismeré­se, hogy rábízták az üzem­ben dolgozó és a telepen élő kommunisták vezetését. A megbecsülés, a bizalom most még lelkiismeretesebb, pontosabb munkára ösztönzi. Nagyobb területet kell átfog­nia, több emberi problémára kell tudnia orvoslást találni és számos új, eddig ismeret­len gond nehezíti munkáját. Első és legfontosabb felada­tának tartja megismerni a rábízott munkát, a célrave­zető, eredményes módszere­ket, hogy mindent a kellő ütemben, és kellő alaposság­gal el tudjon végezni. Fel­tétlenül szükséges a jó kap­csolatok kialakítása, hiszen közös erővel minden munka könnyebbé válik. Morvai Miklós tudja, hogy jó kollektívába került. Tud­ja, hogy számíthat munka­társai önzetlen segítségére, mert mindnyájan egyet akar­nak. Előre lépni, szebben, jobban, könnyebben dolgoz­ni. Csapó Attila DURDA LAJOS (1900—1970) Hosszas betegség után elhunyt Durda Lajos elvtárs, rudolftelepi vájár. Élete nagy részét, több mint 34 évet, a bánya mélyén, a szénfalak mellett töltötte. Alighogy elvonult a gyilkos háború a telep felett, elsőként je­lentkezett a kommunista párt soraiba, ahol 1914-től élete végéig áldozatkészen, fáradhatatlanul tevékeny­kedett. Karácsony napján, a szeretet ünnepén örökre lehunyta szemét. Szíve megszűnt dobogni. Temetésén ott voltak egykori munkatársai, kommunista elvtársai, hogy búcsút vegyenek tőle. Kovács Béla mondott búcsúbeszédet temetésén. A régi harcos emlékét meg­őrizzük emlékeinkben. A műszerfalnál A herbolyai szénbunker kapcsolófü­lkéjében ,.kömtyfi” dolga van Róth Lászlóné gépkezelőnek. A 9 gumiszalag műkö­dését műszereken és jelzőlámpákon ellenőrzi. Munkája nagy figyelmet igényel. Hóakadály A perecesi út bizony zsong­­lőrmutatványokra készteti a gépkocsivezetőt. Mintha hó­alagúton mennénk végig. S akármilyen bátor is az em­ber, bizony megfagy a vér az ereiben, ha másik gépkocsi­val találkozik. Mert kitérő­ket csak néhány helyen ta­postak maguknak a jármű­vek.­­Itt aztán nincs is he­lye a bravúroskodásnak, de még csak a sietésnek sem. A szakszervezeti választások sorában Számadás és feladatok AZ ELMÚLT ÉV novem­ber közepén vette kezdetét a szakszervezeti bizalmiak vá­lasztása. Ezt követte a mű­helyek és üzemek szakszer­vezeti bizottságainak megvá­lasztása. Ez év elején kerül sor az iparági szakmák kongresszusaira és a szak­tanács új leválasztására. Az újjáválasztást most arra is felhasználják a szakszer­vezetek, hogy négyéves szám­adásukkal együtt még tisz­­tázottabbá tegyék a szak­­szervezeti munka helyét és szerepét a munkásközvéle­­mény előtt. Mert jelentős té­nyező az, hogy a szakszerve­zetek a társadalom érdekvé­delmi teendőit összekapcsol­ják a konkrét, egyéni érdek­védelemmel. A széles körű érdekvédelmi tevékenység egyik legfontosabb vonása egész szakszervezeti mun­kánknak. Megfelelően élnek-e a szakszervezetek a kibővült jog- és feladatkörrel? Az el­múlt négy év tapasztalatai kedvezőek. Ugyanakkor még sok a bizonytalansági tényező és a bátortalanság is, ami két irányban jelentkezik: helyi­leg a jogos igények kiharco­lásánál nem tapasztalha­tó kellő következetesség, és a jogtalan igények és követelé­sek visszautasításában sem válik elég határozottá a szakszervezetek hangja. A MOST ZAJLÓ VÁ­LASZTÁS egybeesik a IV. ötéves terv indulásával. Üzemeinkben is készülnek az üzemi ötéves tervek, s az új kollektív szerződések meg­kötése is most már öt évre szólóan­­ időszerű. Ezek a körülmények szinte ösztön­zik a szakszervezeti bizottsá­gokat és tanácsokat arra, hogy pontosan megfogalmaz­zák — a lehetőségek keretei között — az igényeket és azokat ötéves keretben érvé­nyesítsék. De nemcsak a szo­ciálpolitikai problémák föl­vázolása jelent nagy munkát, legalább ilyen horderejű a bérből és fizetésből élők ne­velésének, képzésének az ügye is. A munkások szakmai és politikai művelése nagy anyagi ráfordításokat igé­nyel mindenütt. Ezeknek az összegeknek a jelentős há­nyadát a vállalati, üzemi alapokból szükséges biztosí­tani. A szakszervezeti veze­tőknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy ezeket a lehető­ségeket maximálisan bizto­sítsák a kollektív szerződé­sekben. FIGYELEMRE MÉLTÓ e választásnak az üzemi de­mokráciával összefüggő moz­zanata is. A munkások véle­ményének, javaslatainak fel­­használását szinte minden vállalati igazgató igényli. De a munkásvélemények, javas­latok nem mindenkor jutnak el időben és megfelelő tar­talommal az üzem vezetői­hez. Nem az akarattal van baj, hanem azzal a konst­rukcióval, amely nehézkessé, sokszor formálissá silányítja a véleményeket és érdemi észrevételeket. A választások idején alkalom kínálkozik arr­a is, hogy a konkrét hely­zethez szabottan, megvitas­sák és formálják az üzemi demokrácia célszerűbb érvé­­nyesülésének eszközeit és fórumait. a tavalyi év utolsó­i mun­­kanapján, december 30- án tartották az Ózdvi­­déki Szénbányák kultúrott­­honainak igazgatói év végi munkaértekezletüket. A meg­beszélésen részt vett a válla­lat területén üzemelő 7 kul­túrotthon igazgatója és Or­bán István, a vállalati szak­­szervezeti bizottság kulturá­lis felelőse. A számvetés során értékel­ték az éves munkát, megvi­tatták, mennyiben tettek ele­get a célkitűzéseknek. Mint a tervek lefektetésénél, munká­juk során is elsődleges cél volt a központosított kultúr­­élet megvalósítása, ami azt jelentette, hogy a kultúrott­­honok vezetőségére nagyobb felelősség hárul, és hogy a bányászlakta községek lakói­nak kulturális igényét mara­déktalanul ki kell elégíte­niük. Ezenkívül megbeszél­ték a kulturális centrumok költségvetés-tervezetét, vala­mint számos személyi problé­mára kerestek orvoslást. A tervek alapján az egész munkát befolyásolta, illetve meghatározta a központosítá­si célok megvalósítása. Az egész éves munkára jellemző volt ez a törekvés. Követke­zésképp ez eredményezte, hogy a bányász kultúrottho­nok által szervezett műsorok szinte minden faluba eljutot­tak az év során és a kultúr­­­otthonok dolgozóit dicséri az is, hogy a közönség szinte minden esetben elégedett volt a rendezvények tartalmával és színvonalával. A vállalat tömegszerveze­­tén belül hosszú idő óta megoldatlan kérdés­­ a vidékről bejáró dolgozók kul­turális igényeinek kielégítése. Mind a szakmai, mind a po­litikai oktatás, s ugyanúgy a kötetlenebb elfoglaltságot je­lentő ismeretterjesztő előadá­sok, kulturális rendezvénye­ken való részvétel nehézsé­gekbe ütközik éppen a terü­leti elválasztottság miatt. A családtól, lakóhelytől való tá­vollét elsősorban időt igé­nyel, nem szólva az anyagi lehetőségről. Ezért szükséges a hét központi kultúrotthon­­nak kiterjedte­bb kulturális tevékenységet folytatni hogy ne csak azon községek la­kói — kik a művelődési in­tézmények közvetlen szom­szédságában lakjunk — él­vezhessék a rendezvényeket, hanem a távolabb lakók és azok családja is. A kultúrotthonok nemcsak szórakoztatási szerepet kap­nak, hanem nagy felelősség hárul rájuk a mozgalmi élet biztosítása és a politikai to­vábbképzés területén is. Ak­tuális feladat az újonnan megválasztásra került szak­­szervezeti tisztségviselők to­vábbképzésének megszerve­zése, a megfelelő színvonalú előadások biztosítása. Emel­lett a termelést segítő tevé­kenységben is ki kell venni­ a részüket. Ez a jelenlegi kö­rülmények között abban nyil­vánul meg, hogy klubhelyi­séget biztosítanak a szocia­lista brigádok számára, ezen­kívül megszervezik a to­vábbtanulni vágyók szakmai előadásait, összességében ar­ra kell törekedni a kultúr­otthonok vezetőinek, hogy munkájukkal összhangba hozzák a szocialista brigádok hármas jelszavát. A szakmai fejlődés mellett bővíteni kell az általános műveltségi is­meretkört és törekedni kell az életkörülmények javításá­ra, az emberi gondolkodás­­mód állandó és céltudatos fejlesztésére. A munkaértekezleten sok szó esett a kultúrmunkások helyzetéről. Ez a sok időt és rendkívül nagy lelkiismere­tet igénylő foglalkozás szinte nap-nap után újabb felada­tok elé állítja a kultúrmun­­kásokat, kik meglehetősen mostoha körülmények között végzik munkájukat. Ennek ellenére panasz sem a veze­tőség, sem a közönség részé­ről nem hangzott el. Méltá­nyolták, hogy körülményeik ellenére is lelkiismeretesen és eredményesen végzik munkájukat. Az éves munka értékelése során természetesen sok hiányosságot tártak fel, de összességében kielégítő a kul­­túrotthonok tevékenysége. A kitűzött úton haladnak mind az öregek, mind a fiatalok igényeinek megfelelő műso­rokat, előadásokat szervez­nek. Egész munkájukra jel­lemző volt, hogy igyekeztek összehangolni a terveket, cél­kitűzéseket és a közönség igényeit. V­égül a jövő célkitűzései­­ről esett szó. Elmon­dották, tovább kell fo­kozni a koncentráltságot, mozgékonyabb munka szük­séges, minél több községbe minél több előadást kell el­juttatni, természetesen a le­hetőségek határain belül. Konkrét feladatuk a bányász kulturális hetek megszerve­zése, mely az eddigi tapasz­talatok alapján mindig igé­nyes munka volt. A több hé­ten át tartó műsor maradék­talan megszervezése, össze­állítása nagy feladatot jelen­tett, hiszen a műsoroknak tartalmazni kell a folklórt és a beat-zenét, a szórakoztató, humoros műsorszámokat és a klasszikus igényű, drámai színdarabokat. Végső soron az a célkitű­zésük, hogy ebben az évben is előre lépjenek, többet és színvonalasabbat nyújtsanak a közönségnek és lehetőséget biztosítsanak a megnöveke­dett szabad idő célszerű ki­használásához. CSAPÓ ATTILA Kulturális élet Öregeknek, fiataloknak 1971. január в. Akik ritkán kannak eg sm^st­ rel. A pihenőnapok feláldo­zása nemcsak a dolgozókat érintette, hanem igen sok csa­lád kényelmét is megzavarta. így volt ez az Edelényi Bá­nyaüzem dolgozóinak többsé­génél is. Erről szól Bakk And­rás, az önjárós front brigád­vezetője. — Kifejezésre szeretnénk juttatni a vállalat, az üzemek vezetőinek köszönetét min­den bányászfeleségnek, hoz­zátartozónak, akiknek igen nagy részük van abban, hogy férjük és a család tagjai nyu­godt körülmények között dolgozhattak a vállalatnál — mondotta. Bokk András az elmúlt év­ben 10 szabadnapi és 22 va­sárnapi túlműszakot végzett. Felesége erről így beszélt: — A bányászokról, a bá­nyászkodásról manapság so­­­kat beszélnek, örülök annak, hogy a bányászmunkáról, an­nak fontosságáról olyan sok jó szó esik. Sokszor bántott, hogy az elmúlt években el­marasztalóan nyilatkoztak a bányászokról, pedig munká­juk semmivel sem lett kön­­­nyebb, veszélytelenebb. — Sokat dolgozott a férje a rendes munkaidőn túl? — kérdeztük. — Férjemnek gyakran va­sárnap is munkába kellett menni. Mindig volt valami munka. Sokszor jólesett vol­na, ha legalább egy napot itt­hon lehetett volna. Kazinc­barcikán lakik a lányom és­­ az unokám. A családi szokás úgy kívánta, hogy meg kellett volna látogatni őket. Nem pa­­naszkod­hatom, a férjem so­kat dolgozott és keresett. A BSZ-rtés általáb­an 17 na­pot tett ki azoknak a termelő napoknak a száma, amikor önkéntes felajánlás alapján munkaszüneti napon és va­sárnap is dolgozta­k az embe­

Next