Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Félmillió forintért Alig egy hónapja üzemel Rudolftelepen az új kultúrotthon, mely máris megnyerte a lakosság tetszését. A nagy igényességgel, gondosan berendezett színházterem és klubszobák nagy vonzerőt gyakorolnak és Rudolftelep apraja-nagyja szívesen keresi fel az új művelődési centrumot. Az egyre növekvő népszerűségben nagy szerepe van a kultúrotthon lelkes vezetőségének, kik körültekintően, az igények maximális figyelembevételével állítják össze hétről hétre a kultúrotthon programját. A körültekintő munka eredménye az, hogy a lakosság minden rétege igényeinek megfellő és színvonalas szórakozási lehetőséghez jut. Hogyan dolgozik az új titkári gercseniSsert? A vezetőségválasztó taggyűlés óta új titkár irányítja az egercsehi kommunisták munkáját. Morvai Miklóst jól ismeri az üzem valamennyi dolgozója, de a lakótelepen élő idősebb emberek ie. 19W5 óta tevékenykedik megszakítás nélkül az üzemben. Mint minden bányásznak, neki is végig kellett járni a vájárrá válás nem mindig könnyű útját. Sok és nehéz munkába került megszerezni a szakmai képesítést. Emellett azonban másra is tellett Morvai Miklós erejéből. Fiatalember volt, mikor már magáénak vallotta a kommunisták hitét, s hogy harcolni tudjon munkatársai érdekében, 1946-ban belépett a pártba. A talpraálló országban nagy felelősséget, nagy feladatot jelentett kommunistának lenni. Ám sikerrel vették a nehezebbnél nehezebb akadályokat, sorra oldották meg azokat a feladatokat, melyeket a nép érdeke állított elébük. A politikai munka hiánytalan elvégzése mellett Morvai Miklós fontos feladatának tartotta saját továbbképzését is. Sikeres szakérettségit tett, majd a mindennapi munkában elengedhetetlen politikai ismeretanyagot sajátított el a marxista-leninista esti egyetemen. Közben a honvédség kötelékében teljesített szolgálatot. Itt került az egyik pártalapszervezet élére. Olyannyira megszerette a fegyveres testület életét, hogy később sem tudott szakítani vele. Alapító tagja a munkásőrségnek, s a mai napig aktív szolgálatot teljesít. Először rajparancsnok lett, majd mostani megválasztásáig az egercsehi munkásőr-egység parancsnoka. 1966-ban választották meg a külüzemi pártalapszervezet titkárává. Munkáját példamutatóan végezte, ezt bizonyítja a párttagok elismerése, hogy rábízták az üzemben dolgozó és a telepen élő kommunisták vezetését. A megbecsülés, a bizalom most még lelkiismeretesebb, pontosabb munkára ösztönzi. Nagyobb területet kell átfognia, több emberi problémára kell tudnia orvoslást találni és számos új, eddig ismeretlen gond nehezíti munkáját. Első és legfontosabb feladatának tartja megismerni a rábízott munkát, a célravezető, eredményes módszereket, hogy mindent a kellő ütemben, és kellő alapossággal el tudjon végezni. Feltétlenül szükséges a jó kapcsolatok kialakítása, hiszen közös erővel minden munka könnyebbé válik. Morvai Miklós tudja, hogy jó kollektívába került. Tudja, hogy számíthat munkatársai önzetlen segítségére, mert mindnyájan egyet akarnak. Előre lépni, szebben, jobban, könnyebben dolgozni. Csapó Attila DURDA LAJOS (1900—1970) Hosszas betegség után elhunyt Durda Lajos elvtárs, rudolftelepi vájár. Élete nagy részét, több mint 34 évet, a bánya mélyén, a szénfalak mellett töltötte. Alighogy elvonult a gyilkos háború a telep felett, elsőként jelentkezett a kommunista párt soraiba, ahol 1914-től élete végéig áldozatkészen, fáradhatatlanul tevékenykedett. Karácsony napján, a szeretet ünnepén örökre lehunyta szemét. Szíve megszűnt dobogni. Temetésén ott voltak egykori munkatársai, kommunista elvtársai, hogy búcsút vegyenek tőle. Kovács Béla mondott búcsúbeszédet temetésén. A régi harcos emlékét megőrizzük emlékeinkben. A műszerfalnál A herbolyai szénbunker kapcsolófülkéjében ,.kömtyfi” dolga van Róth Lászlóné gépkezelőnek. A 9 gumiszalag működését műszereken és jelzőlámpákon ellenőrzi. Munkája nagy figyelmet igényel. Hóakadály A perecesi út bizony zsonglőrmutatványokra készteti a gépkocsivezetőt. Mintha hóalagúton mennénk végig. S akármilyen bátor is az ember, bizony megfagy a vér az ereiben, ha másik gépkocsival találkozik. Mert kitérőket csak néhány helyen tapostak maguknak a járművek.Itt aztán nincs is helye a bravúroskodásnak, de még csak a sietésnek sem. A szakszervezeti választások sorában Számadás és feladatok AZ ELMÚLT ÉV november közepén vette kezdetét a szakszervezeti bizalmiak választása. Ezt követte a műhelyek és üzemek szakszervezeti bizottságainak megválasztása. Ez év elején kerül sor az iparági szakmák kongresszusaira és a szaktanács új leválasztására. Az újjáválasztást most arra is felhasználják a szakszervezetek, hogy négyéves számadásukkal együtt még tisztázottabbá tegyék a szakszervezeti munka helyét és szerepét a munkásközvélemény előtt. Mert jelentős tényező az, hogy a szakszervezetek a társadalom érdekvédelmi teendőit összekapcsolják a konkrét, egyéni érdekvédelemmel. A széles körű érdekvédelmi tevékenység egyik legfontosabb vonása egész szakszervezeti munkánknak. Megfelelően élnek-e a szakszervezetek a kibővült jog- és feladatkörrel? Az elmúlt négy év tapasztalatai kedvezőek. Ugyanakkor még sok a bizonytalansági tényező és a bátortalanság is, ami két irányban jelentkezik: helyileg a jogos igények kiharcolásánál nem tapasztalható kellő következetesség, és a jogtalan igények és követelések visszautasításában sem válik elég határozottá a szakszervezetek hangja. A MOST ZAJLÓ VÁLASZTÁS egybeesik a IV. ötéves terv indulásával. Üzemeinkben is készülnek az üzemi ötéves tervek, s az új kollektív szerződések megkötése is most már öt évre szólóan időszerű. Ezek a körülmények szinte ösztönzik a szakszervezeti bizottságokat és tanácsokat arra, hogy pontosan megfogalmazzák — a lehetőségek keretei között — az igényeket és azokat ötéves keretben érvényesítsék. De nemcsak a szociálpolitikai problémák fölvázolása jelent nagy munkát, legalább ilyen horderejű a bérből és fizetésből élők nevelésének, képzésének az ügye is. A munkások szakmai és politikai művelése nagy anyagi ráfordításokat igényel mindenütt. Ezeknek az összegeknek a jelentős hányadát a vállalati, üzemi alapokból szükséges biztosítani. A szakszervezeti vezetőknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket maximálisan biztosítsák a kollektív szerződésekben. FIGYELEMRE MÉLTÓ e választásnak az üzemi demokráciával összefüggő mozzanata is. A munkások véleményének, javaslatainak felhasználását szinte minden vállalati igazgató igényli. De a munkásvélemények, javaslatok nem mindenkor jutnak el időben és megfelelő tartalommal az üzem vezetőihez. Nem az akarattal van baj, hanem azzal a konstrukcióval, amely nehézkessé, sokszor formálissá silányítja a véleményeket és érdemi észrevételeket. A választások idején alkalom kínálkozik arra is, hogy a konkrét helyzethez szabottan, megvitassák és formálják az üzemi demokrácia célszerűbb érvényesülésének eszközeit és fórumait. a tavalyi év utolsói munkanapján, december 30- án tartották az Ózdvidéki Szénbányák kultúrotthonainak igazgatói év végi munkaértekezletüket. A megbeszélésen részt vett a vállalat területén üzemelő 7 kultúrotthon igazgatója és Orbán István, a vállalati szakszervezeti bizottság kulturális felelőse. A számvetés során értékelték az éves munkát, megvitatták, mennyiben tettek eleget a célkitűzéseknek. Mint a tervek lefektetésénél, munkájuk során is elsődleges cél volt a központosított kultúrélet megvalósítása, ami azt jelentette, hogy a kultúrotthonok vezetőségére nagyobb felelősség hárul, és hogy a bányászlakta községek lakóinak kulturális igényét maradéktalanul ki kell elégíteniük. Ezenkívül megbeszélték a kulturális centrumok költségvetés-tervezetét, valamint számos személyi problémára kerestek orvoslást. A tervek alapján az egész munkát befolyásolta, illetve meghatározta a központosítási célok megvalósítása. Az egész éves munkára jellemző volt ez a törekvés. Következésképp ez eredményezte, hogy a bányász kultúrotthonok által szervezett műsorok szinte minden faluba eljutottak az év során és a kultúrotthonok dolgozóit dicséri az is, hogy a közönség szinte minden esetben elégedett volt a rendezvények tartalmával és színvonalával. A vállalat tömegszervezetén belül hosszú idő óta megoldatlan kérdés a vidékről bejáró dolgozók kulturális igényeinek kielégítése. Mind a szakmai, mind a politikai oktatás, s ugyanúgy a kötetlenebb elfoglaltságot jelentő ismeretterjesztő előadások, kulturális rendezvényeken való részvétel nehézségekbe ütközik éppen a területi elválasztottság miatt. A családtól, lakóhelytől való távollét elsősorban időt igényel, nem szólva az anyagi lehetőségről. Ezért szükséges a hét központi kultúrotthonnak kiterjedtebb kulturális tevékenységet folytatni hogy ne csak azon községek lakói — kik a művelődési intézmények közvetlen szomszédságában lakjunk — élvezhessék a rendezvényeket, hanem a távolabb lakók és azok családja is. A kultúrotthonok nemcsak szórakoztatási szerepet kapnak, hanem nagy felelősség hárul rájuk a mozgalmi élet biztosítása és a politikai továbbképzés területén is. Aktuális feladat az újonnan megválasztásra került szakszervezeti tisztségviselők továbbképzésének megszervezése, a megfelelő színvonalú előadások biztosítása. Emellett a termelést segítő tevékenységben is ki kell venni a részüket. Ez a jelenlegi körülmények között abban nyilvánul meg, hogy klubhelyiséget biztosítanak a szocialista brigádok számára, ezenkívül megszervezik a továbbtanulni vágyók szakmai előadásait, összességében arra kell törekedni a kultúrotthonok vezetőinek, hogy munkájukkal összhangba hozzák a szocialista brigádok hármas jelszavát. A szakmai fejlődés mellett bővíteni kell az általános műveltségi ismeretkört és törekedni kell az életkörülmények javítására, az emberi gondolkodásmód állandó és céltudatos fejlesztésére. A munkaértekezleten sok szó esett a kultúrmunkások helyzetéről. Ez a sok időt és rendkívül nagy lelkiismeretet igénylő foglalkozás szinte nap-nap után újabb feladatok elé állítja a kultúrmunkásokat, kik meglehetősen mostoha körülmények között végzik munkájukat. Ennek ellenére panasz sem a vezetőség, sem a közönség részéről nem hangzott el. Méltányolták, hogy körülményeik ellenére is lelkiismeretesen és eredményesen végzik munkájukat. Az éves munka értékelése során természetesen sok hiányosságot tártak fel, de összességében kielégítő a kultúrotthonok tevékenysége. A kitűzött úton haladnak mind az öregek, mind a fiatalok igényeinek megfelelő műsorokat, előadásokat szerveznek. Egész munkájukra jellemző volt, hogy igyekeztek összehangolni a terveket, célkitűzéseket és a közönség igényeit. Végül a jövő célkitűzéseiről esett szó. Elmondották, tovább kell fokozni a koncentráltságot, mozgékonyabb munka szükséges, minél több községbe minél több előadást kell eljuttatni, természetesen a lehetőségek határain belül. Konkrét feladatuk a bányász kulturális hetek megszervezése, mely az eddigi tapasztalatok alapján mindig igényes munka volt. A több héten át tartó műsor maradéktalan megszervezése, összeállítása nagy feladatot jelentett, hiszen a műsoroknak tartalmazni kell a folklórt és a beat-zenét, a szórakoztató, humoros műsorszámokat és a klasszikus igényű, drámai színdarabokat. Végső soron az a célkitűzésük, hogy ebben az évben is előre lépjenek, többet és színvonalasabbat nyújtsanak a közönségnek és lehetőséget biztosítsanak a megnövekedett szabad idő célszerű kihasználásához. CSAPÓ ATTILA Kulturális élet Öregeknek, fiataloknak 1971. január в. Akik ritkán kannak eg sm^st rel. A pihenőnapok feláldozása nemcsak a dolgozókat érintette, hanem igen sok család kényelmét is megzavarta. így volt ez az Edelényi Bányaüzem dolgozóinak többségénél is. Erről szól Bakk András, az önjárós front brigádvezetője. — Kifejezésre szeretnénk juttatni a vállalat, az üzemek vezetőinek köszönetét minden bányászfeleségnek, hozzátartozónak, akiknek igen nagy részük van abban, hogy férjük és a család tagjai nyugodt körülmények között dolgozhattak a vállalatnál — mondotta. Bokk András az elmúlt évben 10 szabadnapi és 22 vasárnapi túlműszakot végzett. Felesége erről így beszélt: — A bányászokról, a bányászkodásról manapság sokat beszélnek, örülök annak, hogy a bányászmunkáról, annak fontosságáról olyan sok jó szó esik. Sokszor bántott, hogy az elmúlt években elmarasztalóan nyilatkoztak a bányászokról, pedig munkájuk semmivel sem lett könnyebb, veszélytelenebb. — Sokat dolgozott a férje a rendes munkaidőn túl? — kérdeztük. — Férjemnek gyakran vasárnap is munkába kellett menni. Mindig volt valami munka. Sokszor jólesett volna, ha legalább egy napot itthon lehetett volna. Kazincbarcikán lakik a lányom és az unokám. A családi szokás úgy kívánta, hogy meg kellett volna látogatni őket. Nem panaszkodhatom, a férjem sokat dolgozott és keresett. A BSZ-rtés általában 17 napot tett ki azoknak a termelő napoknak a száma, amikor önkéntes felajánlás alapján munkaszüneti napon és vasárnap is dolgoztak az embe