Borsodi Bányász, 1971. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-07 / 27. szám
чBORSODI BÁNYÁSZ A férfiakkal egyenrangúan A szénnel teli csillék szünet nélkül jönnek kifelé. A szelest aknánál nincs megállás a munkában. A szállításnál sem. — Gyorsan tovább! — kiáltja egy férfi, s egy asszony siet megtolni a széntől púpos csillét. — Úri Sándornénak hívják — mutatja be az egyik rakodó, aki azt is tudja róla, hogy 1957-től dolgozik a bányánál. — Nem vágyik könnyebb munkára? — Nem — mondja nyomban, nagyon határozottan. És hozzáteszi még azt is, hogy már ajánlottak neki könnyebb munkát. — A takarításnál lett volna hely, de hát vannak itt idősebbek, akik jobban rászorulnak arra, hogy kíméljék az erejüket.. . A szállításnál ugyanis valóban nagy erőfeszítésre van szükség. Nem is dolgozik itt sok nő. — Három műszakban vagyunk —, s Uriné szavaihoz még a férfimunkatársak fűzik hozzá: — Ezek az asszonyok felveszik a versenyt velünk. Pedig az ő erejüket még a család is igénybe veszi. Urinének például rokkant férjét kell gondoznia (aki szintén ebben a bányában dolgozott), s ráadásul a közösség sokféle ügyével-bajával is törődik. Ő ugyanis itt a nő felelős. Az üzem mintegy 30 nő dolgozójának készelt réseit továbbítja elsősorban a szakszervezeti bizottsághoz. — Gyorsan továbbítani a csillébe!! — Sándorné feladata. Búcsúztató Szomorkás, s meghitt ünnepségre került sor az elmúlt héten, kedden a Somsályi Bányaüzemben. A tervszerű visszafejlesztés alatt álló üzem termelési kapacitása egyre csökken, s az üzem régi dolgozói esetenként és természetszerűleg új munkahelyen folytatják munkájukat. Az elmúlt ünnepség során 52 dolgozótól vettek búcsút az üzem vezetői. A nagyvisnyói és szilvásváradi dolgozók július elsejétől a Farkaslyuki Bányaüzemben dolgoznak majd. A búcsú során az üzem megbízott igazgatója Dósa Zoltán és Káló Elemér, az üzemi pártbizottság titkára mondott üdvözlő beszédet. Bár fájó szívvel vettek búcsút, mégis bányászköszöntéssel jószerencsét kívántak a dolgozóknak, s lelkesítették őket, hogy új munkahelyükön is az eddigiekhez hasonló helytállást tanúsítsanak. Előzzük meg a feláll baleseteket! SZINTE NINCS olyan nap, hogy ne értesülnénk a közutakon előforduló balesetekről, tragédiákról. Ilyenkor megborzadunk és fájdalmasan kérdezzük: miért kellett megtörténnie? Sajnos, a tényen ez már mit sem változtat. De keressük meg a miértre a választ, amely minden kétséget kizáróan csak az lehet: előzzük meg a baleseteket! Ehhez kérték az illetékesek — a megyei Rendőr-főkapitányság, a megyei Balesetelhárítási Tanács elnöksége, és az Állami Biztosító megyei Igazgatósága — a hírközlő szervek segítségét a július 2-án megtartott sajtótájékoztatón. Mint mindenütt, Borsod megye területén is évről évre emelkedik a gépjárművek száma. Ez természetes velejárója az általános fejlődésnek. Ám a gépjárművekkel együtt sajnos évről évre növekszik a közúti közlekedési balesetek száma is. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a sérüléses balesetek száma 7 százalékkal emelkedett. Szomorúbb a helyzet azonban a halálos kimenetelű balesetek vizsgálatánál. Itt az emelkedés mintegy 40 százalék. A BALESETEK OKAIT kutatva megállapítható, hogy szinte minden esetben emberi figyelmetlenség, gondatlanság, a közlekedésrendészeti szabályok ismeretének hiánya, be nem tartása miatt következnek be a balesetek. Így például az elsőbbségi jog meg nem adásából, a gyorshajtásból, a szabálytalan áthaladás, kanyarodás és előzésből, valamint természetesen az időjárás- és útviszonyokból. A felsoroltak mellett azonban gyakran szerepel okként az ittasság. Az elmúlt fél évben csaknem 100 esetben volt az ittasság a baleset oka Sajnos, olyan esetek is előfordultak, hogy a gázoló gépjárművezető elhajtott a helyszínről anélkül, hogy a sérültnek segítséget nyújtott volna. Baleset-cserbenhagyás miatt az elmúlt fél évben 19 esetben kellett eljárást indítani a rendőrhatósági szerveknek. A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN szó volt arról is, hogy ez évfebruár elsejével a KRESZ 40. §-ának 2. bekezdése módosult a bejelentési kötelezettséget illetően. A koccanásos közúti közlekedési baleset során, ha személysérülés nem történt és a keletkezett anyagi kár a 15 ezer forintot nyilvánvalóan nem haladja meg, a felek nem kötelesek a balesetet bejelenteni. A balesetek okozóinak jellemzése során megállapítást nyert, hogy az összbalesetekhez viszonyítva jelentős a gyalogosok szabálytalan közlekedéséből eredő baleset. Az év folyamán 107 sérüléses baleset következett be emiatt. Sok baleset következik be a kerékpárok és fogatolt járművek kivilágítatlanságaiból is. A kereskedelmi hálózat pedig el van látva a világításhoz szükséges eszközökkel. A KÖZÚTI BALESET-okozás, az ittas vezetés, valamint a súlyos szabálysértés elkövetése miatt az első fél évben 367 vezetői engedélyt vontak be. Hasonló a helyzet az ellenőrző lapoknál is. Ezenkívül több mint 22 ezer helyszíni bírságot szabtak ki rendőreink. Bármennyire is meglepőnek hangzik, de tény, hogy sok gépjárművezető nincs tisztában a különböző biztosítási lehetőséggel, illetve nem él azokkal a jogokkal, amelyek a gépjármű-üzembentartókat a kötelező felelősségbiztosítás alapján megilleti. E rövid tájékoztató alapján cikkünknek az volt a célja, hogy a felsorolt tények segítségével felhívjuk a figyelmet a felelősségre, a biztonságos, kulturált közlekedési szabályok betartására. Hétköznapi emberek A most induló riportsorozat hősei nem híres emberek. Nem a legkiválóbbak, nincsenek kitüntetéseik, jó részük még csak nem is kiváló dolgozó. Soha nem voltak az érdeklődés középpontjában és nem is akartak híres emberek lenni. Élik a maguk mindennapi életét, és ami a leglényegesebb, becsülettel dolgoznak. Megszámlálhatatlanul sokan vannak szerte az egész országban, öregek, fiatalok, vegyesen. Tudjuk jól, hogy vannak hibáik, emberi gyengeségeik, de ők nem ara születtek, hogy nagy tettekkel váltsák meg a világot, hanem arra, hogy szort galmrras, névtelen hangyaként építsék mindnyájunk boldogabb jövőjét. A folvóeszköz-raktáros Az elmúlt évben történt szociológiai felmérés kérdőívén egy nagyon érdekes kérdésre bukkantam. A kérdés a következő volt: ..Hogyan került jelenlegi munkakörébe?” A válasz csak kétféle lehetett: Életútja változatos volt. Voltak benne kitérők, megállók, nagy kanyarok. Géza bácsi — mert mindenki így hívja — 1916-ban született. Gyermekkorában élte a két világháború közti polgári-értelmiségi osztály mindennap. A kérdezett tudatosan, tanulása és régebbi tervei alapján választotta pályáját? 2 A körülményeik úgy alakultak? Lánczy Géza, Szuhakálló II-es aknai fogyóeszköz-raktáros jellegzetes példája a második esetnek. pás életét: Alsó- és középiskolái elvégzése után a pénzügyminisztériumba került, ahol végigjárta a hivatali ranglétra számos fokát és 1942-re osztályvezető-helyettes lett. A második világháborúban a 2. magyar hadtestben szolgált. Szerencsére hamar felismerte az öldöklés értelmetlenségét, a háború igazi célját, és sokadmagával átszökött a szovjet csapatokhoz. 1950-től a bánfalvai üzemi konyhának volt a vezetője. 1955-től bányász. Volt csillés, gépkezelő, szivattyús. A jelen Ma fogyóeszköz-raktáros-Feladata sokrétű, szerteágazó. A fúrógéptől a lapátnyélig (amiből sajnos, mindig kevés van), sokfajta szerszámot kell biztosítania a bányászoknak. Ő végzi a fogyóeszközök név szerinti kiadását, nyilvántartását is. Bölcs Iróniával nézi önmagát. Nemcsak mások, de ő is nagyon jól tudja, hogy tele van hibákkal. Az akna egyik vezetője nagyon találóan jellemezte: „Nem az az ember, akivel Géza bácsi nyugdíjazás előtt áll. Mint a múltban is, most is keresett magának egy célt, amiért érdemes élni- Ha nyugdíjas lesz, csak Lacikának, Ildikónak és Tominak akar élni. Három unokájának életét szeretné egyengetni, hogy dolgos, becsületes embeszégyenkezni kell, de nem is az, akivel dicsekedni lehet.” Igen, ez így is van. Hétköznapi ember ő, szürke, sokszor eseménytelen életének egyik fő mozgató ereje az, hogy a rábízott feladatokat becsületesen megoldja. Mint minden ember, ő is sokáig szeretne élni. Szereti az életet, pedig az jó néhányszor rútul becsapta. Szereti a jókedvet, a víg cimborákat. rekké váljanak. Ha nyugdíjba vonul, egy érdekes emberrel kevesebb marad Szuhakálló II. aknán, és ezt sokan sajnálni is fogják. Hosszú, nehéz út áll mögötte, megérdemli a pihenést. PAPP ANDRÁS A múltA * •• ЛР j ° V ° Láczy Géza 1971. július 7. Hogyan épül Budaiék háza? Hét kisgyerek szaladgál az udvaron. A nyolcadik benn alszik a házban. Ő még csak héthónapos. Legidősebb testvére alig 14 éves. Ennyi gyereket még etetni is éppen elég. Hát még ruházni, iskoláztatni . . Megjegyzésünk egyben kíváncsiskodás is az apához, Budai Dánielhez: miből, hogyan telik neki új ház építésére? Mert azt hallottuk, hogy új lakásba szeretné költöztetni a családját. — Nem könnyen telik — válaszol a férfi s a továbbiakban igazán szép gondolatokat mond: a gyermekek számára nemcsak a létfenntartást, az evést, ruházkodást kell biztosítani, hanem olyan életfeltételeket is, amelyek közepette egészséges, értékes emberekké válhatnak. — A mi jelenlegi lakásunk köves, vizes — vezet be a szobakonyhás házikóba, s mutatja: már a plafon is beszakad. — Még 1956-ban vettük vályogból. Azelőtt egy még kisebb lakása volt Budai Dánielnek. Nem kertel: putrinak nevezik az ilyet. Sokan laknak még hasonlóban nemcsak itt, Parasznyán, hanem más faluszélen is ... Budainak azonban az ilyesmi már nem felel meg. Nem nagyra vágyás ez. S nem tekinthetnénk annak mástól sem, sőt örülnénk, ha mindenki hasonlóképpen gondolkozna. Csak hát nem mindenki képes még gondolatait úgy érvényesíteni, mint ez a 35 éves férfi. Neki tehát hogyan sikerült? — Húsz esztendeje dolgozom a bányánál. Már ötödik éve mozdonyvezető vagyok a Miskolci Bányaüzeménél. A felesége nem dolgozik, tehát egyedül csupán a férj keresetéből kell gazdálkodniuk. A szorgalmas, jó munkával megkeresett összegből. A házikóban jó bútorok, mosógép, televízió. Mennyivel másabb így az élet, mint azoknál, ahol mindez hiányzik — Csak hát ebben a lakásban hamar tönkremennek a holmik — jegyzi meg az asszony. — Nagyon nedvesek a falak. Az árvíz már kétszer kiöntött bennünket . . . Ezért örültek nagyon annak, hogy a tanács Parasznyán is megszervezte az úgynevezett őslakásépítési akciót. Jelentkeztek, s kaptak egy 120 négyszögöles telket. — A házépítéshez kezdetként 7600 forint befizetését kérték tőlünk, s a többi költséget 30 éven át, havi kétszáz forintjával kell fizetni. Ilyen nagy család eltartása mellett azonban ezt a kezdeti összeget sem könnyű előteremteni. Segíthet-e valaki? A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottsága a napokban,így a jóléti keretből teljesíti Budai Dánielné- Ruttkay Anna Budai Dániel háza belülről nedves, köves, egészségtelen. A család azonban már nem bánkódik emiatt, mert új házat építenek. Fotó: Laczó ■ ■ Az Ózdvidéki Szénbányák pártbizottsága a vállalat személyzeti osztályának munkatársaival, s az oktatási bizottsággal együttesen elkészítette az oktatási tervet, illetve értékelték az eddig elért eredményeket. A tervek szerint 94 különböző szakmai tanfolyamot indítanak az üzemekben, melyeken csaknem 3200 fő vesz majd részt, a vállalat dolgozóinak mintegy 50 százaléka. A tanfolyamok szervezésére és lebonyolítására negyedmillió forintot fordítanak. Jj. szakmai tanfolyamokon zömmel fizikai dolgozók vesznek részt, de nagy gondot fordítanak a közép- és alsóbb szintű vezetők megfelelő továbbképzésére is. Az oktatási terv külön fejezetét jelenti a szakmunkásutánpótlás biztosításának szükségessége. Jelentős gondot okoz a vájár szakmunkások képzése. Ez a gond nem ismeretlen előttünk, hiszen az egész borsodi szénbányászat küzd a szakemberhiánnyal. Sokkal jobb a helyzet az egyéb ipari tevékenységet végző szakmunkások utánpótlása terén. Az oktatási tanfolyamok jelentős hányadát képezi a munkavédelmi tanfolyamok lebonyolítása. Az év első felében még csak 11 különböző tanfolyamot szerveztek, melyeken csaknem 900 dolgozó vett részt. Tehát a munka többsége ezután következik. Ezért is tűzte napirendre az ŐSZ párt-végrehajtó bizottsága az oktatás kérdését. Az ülésen határozatot hoztak, hogy mind a vállalat, mind a dolgozók érdekében emelni kell az oktatás színvonalát, az eddiginél felkészültebb előadókat kell megbízni a tanfolyamok vezetővel. A személyzeti osztály kérte a pártbizottság segítségét, mert a MüM rendelkezése szerint nekik kell lebonyolítani a természettudományi és politikai oktatások egy részét is tanulni Pártépítés Feketevölön A Szuhavölgyi Bányaüzem feketevölgyi aknájánál az utóbbi években úgy kívánta meg a munka, hogy elég gyakran került sor a dolgozók áthelyezésére. Ilyen helyzetben nem könnyű a pártszervezet munkája, a pártélet megszervezése, s ezen belül az „utánpótlás”, a pártépítés biztosítása. Mégis: két és fél év alatt húszan jelentkeztek itt a párt soraiba. Így ma már a mintegy 1230 dolgozó 21,2 százaléka párttag. Ez pedig magasabb arány a vállalati 20 százalékos átlagnál. Ezért a közelmúltban a Szuhavölgyi Bányaüzem párt-végrehajtó bizottsága elismerésben részesítette a feketevölgyi alapszervezet vezetőségét. Igaz, előbb számon kérték azt is, hogy 1970-ben miért esett vissza a pártépítési munka. — A választásra való felkészülés bizonyos mértékig lekötötte a pártvezetőség figyelmét — jelentette ki önkritikusan Lukács János, a feketevölgyi alapszervezet titkára, majd kifejtette, hogy a dolgozók körében is bizonyos mértékű várakozási álláspontot tapasztaltak. A választás után azonban a kibontakozás időszaka következett. Különösen örvendetesnek tartják, hogy az idén már 12 felvételi kérelem érkezett az alapszervezethez, s a jelentkezők közül kilencnek a KISZ-taggyűlés lett az ajánlója. — Úgy érezzük, hogy pártépítő tevékenységünk jó úton indult el. Szervezettebbé, tervszerűbbé vált. Tömegszervezeteink, pártcsoportjaink szívvel-lélekkel munkálkodnak a pártépítésen is. Reméljük, hogy munkájuk eredményeként mind több elvtárssal erősödnek a párt sorai.