Borsodi Bányász, 1972. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-05 / 1. szám
2 - * BORSODI BÁNYÁSZ ŐRSÉGBEN Sőregi Pali bácsi már megérte a nyugdíjkorhatárt. Hatvanéves, de esze ágában sincs abbahagyni a munkát. A minap is emiatt kereste fel az üzem igazgatóját Jáni Gyula elvtársat, hogy engedélyezze részére tovább a munkát. ..Nem tudok én tétlenkedni” — fakadt ki magából. Dolgozni szeretnék". Sőregi bácsi önként vállalkozott arra is, hogy az ünnepek alatt ellátja az őrzési teendőket az üzem körül. Fotó: Laczó J. Ülést tartott az ÜSZ pártbizottsága Napirenden a AZ ÓZDVIDÉKI Szénbányák pártbizottsága 1971. december 28-án tartott ülést, amelynek témájában nagy felelősséggel tért vissza a Politikai Bizottság 1967. május 9-i határozatából adódó káderpolitikai feladatokra, a párt kádermunkájának és az állami személyzeti munka pártellenőrzésének továbbfejlesztésére. Az említett politikai bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatairól az ŐSZ pártbizottsága már 1969. augusztus 15-én is tárgyalt. Akkor megállapította: a határozat végrehajtása jó ütemben halad, a párt káderpolitikai elvei a vállalat területén jól, hatékonyan érvényesülnek. Az OSZ pártbizottsága akkor azt is megállapította, hogy egy korábbi határozat ezzel kapcsolatban továbbra is időszerű, annak végrehajtásán továbbra is munkálkodni kell. Ezt erősítette meg a vállalati pártértekezlet beszámolója, amely szerint a különböző posztokon dolgozó vezetők, a szénbányászat sajátos helyzetéből adódó nehézségek közepette is, az elmúlt időszakban helytálltak. Döntő többségük alkalmas a megnövekedett feladatok végrehajtására. A káderek megítélésében az ÓSZ pártbizottsága a hármas követelmény egységét tekinti irányadónak és annak megvalósítását kéri a továbbiakban is a tömegszervezetektől és a gazdasági vezetőktől. AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN a párton belüli kádermunkában arra törekedtek, hogy olyan káderállományt alakítsanak ki, amely alkalmas a megnövekedett feladatok végrehajtására. A választásokat körültekintőbb, gondosabb káderkiválasztás előzte meg, amelynek eredményeként a választott pártszervek összetétele a lenini politikai elveknek megfelelően alakult. A megválasztott pártbizottság összetételében például mintegy 18 százalékkal nőtt a fizikai dolgozók aránya. A nők aránya több mint 12 százalékkal növekedett. Ezúttal jelentős számban kaptak helyet a pártbizottságban a 30 éven aluli fiatalok is. Ezzel párhuzamosan javult a pártiskolai végzettséggel rendelkezők száma. Az említett időszak alatt 48,1 százalékról 75,8 százalékra növekedett. A végrehajtó bizottságban a fizikai dolgozók aránya megduplázódott, s ezúttal a nők és fiatalok is jelentős számban képviseltetik magukat. A PÁRTBIZOTTSÁG munkája, tevékenysége a káderek nevelésében minden területre kiterjed. A pártbizottság iskoláztatási tervvel rendelkezik, amely a céltudatos, hasznos nevelést, a káderek magasabb szintű továbbképzését szolgálja. Az iskoláztatási tervek háromévesek. Legutóbb ilyen terv az év elején készült el, amelyet ebben az évben újból átdolgoznak az 1972—1976-os időszakra. A pártbizottság tárgyalta a vállalati személyzeti munka tapasztalatait is. Megállapította, hogy a vállalat területén az elmúlt három esztendőben a káder-, illetve személyzeti munka jelentősen továbbfejlődött. A vállalatnál a párt káderpolitikáját alkalmazó törvényerejű rendeletek, utasítások végrehajtását a személyzeti vezetők mind a vállalat központjában, mind pedig az üzemeknél jól alkalmazzák. A személyzeti vezetőket azzal kell segíteni, állapította meg a pártbizottság, hogy hatékonyabbá kell tenni a helyszíni ellenőrzést és tapasztalatcserét, valamint a személyzeti vezetőket a tervszerűbb kádermunka érdekében jobban meg kell kímélni a különböző társadalmi funkciókkal kapcsolatos megbízatásokból adódó elfoglaltságtól. AZ ÁSZ pártbizottságának ülése foglalkozott a párt-vb 1971. október 12-én hozott határozatával is, amely hasonlóan a kádermunka és az állami személyzeti munka tapasztalatait értékelte, valamint második napirendi pontban a két pártbizottsági ülés közötti időszak pártmunkáját is értékelte. — ese — Igaz barátunk volt Mély megrendüléssel és fájdalommal értesültünk arról, hogy igaz barátunk, Stier József elvtárs, a magyar munkásmozgalom és a párt kiváló harcosa, a Baranya megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, testvérvállalatunk, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának első titkára, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja 1971. december 31-én szívroham következtében váratlanul elhunyt. Stier József elvtárs kezdeményezője volt a két szénbánya vállalat között létrejövő elvtársi, baráti kapcsolat kialakításának és ápolásának. Gyakran ellátogatott hozzánk, és mindig önzetlenül rendelkezésre bocsátotta a mozgalomban szerzett gazdag tapasztalatát. Nagyon sajnáljuk, hogy többé már nem jöhet el Borsodba és nem hallhatjuk okos szavát. Mi borsodi bányászok ezúton búcsúzunk barátunktól, harcostársunktól, Stier József elvtárstól. Mélyen a szívünkbe zárjuk és emlékét megőrizzük. A munkásőrség másfél évtizede Útravaló egy életre... Alberttelep. Nehéz léptű bányászok bakancsa, cipője alatt koppan az utcák köve. Délután három óra van és 1971. december 29-e. Amikor elindultunk ide, Alberttelepre, még köd takarta a Sajó völgyét. Azóta az ég teljesen kiderült, virágkékre vált. A hideg még metszőbb lett, csípte az arcunkat. A házak fölött olyan tágas a csend, akár a mindenség. A téli pihenő békéje honol annak a bányászháznak az udvarán is, ahova benyitunk. Soltész István alberttelepi frontbrigádvezető portája ez. Néhány örökzöld mellett csupasz rózsabokrok. Üresek a virágágyások, de a vetemények itt-ott még zöld maradványai árulkodóan színezik a kertet. Szép, kicsi otthon. A gazda a tőle megszokott nagynagy barátsággal fogad. Van közöttünk régi ismerőse is, de őt nemcsak itt, hanem az egész országban sok-sok ember ismeri. Tagja az MSZMP Központi Bizottságának, s ismerték őt, mint országgyűlési képviselőt is. A kisebbik szobában még teljes pompájában virít a karácsonyi fenyő. Az ablak alatt heverő, előtte kicsi asztal és fotelek. Könnyű csipkefüggöny az ablakon, képek a falon, meg emléktárgyak, olyan a szoba, mint egy parányi népi múzeum. A sarokban, a polcon kávédaráló rézből, rézmozsár. Nagyanyáink kedvelt konyhaeszközei. Mintha régi, személyes ismerősök lennénk, meghitt barátságban ülünk a kis asztal köré. A kávé illatos gőze mellett derűs hangon kezdjük a beszélgetést. — Ma van a születésnapom. Ezerkilencszázhuszonnyolcban ezen a napon születtem. Édesapám gazdasági cseléd volt és négyen voltunk testvérek. A felszabadulás is még az uradalomban ért... 1945. Háború. A tizenhét éves Soltész István jól látta, hogy az emberi világosság hatalmas erővel jött mozgásba. Látta, hogy a kiégett nap lehanyatlott nyugaton, s arrafelé keleten tisztító hullám támadt és terjedt, terjedt a végtelen tájon. A szegények, a munkások, a parasztok szívében, érzéseiben, gondolataiban feloldódott a béklyó, amit a történelem, a kegyetlen sors bogozott össze. A Soltész család történetének, sorsának nagy elbeszélését próbálom e mondatokba sűríteni. Sok-sok Soltész család történetét, amely ebben az időben teljesen megváltozott. Életükben értelmet kapott a munka, a harc, a küzdelem. Az uradalomból elindulva Soltész István mi mást is tehetett volna azon túl, hogy hű maradt a munkához. A szép, kicsi bányászotthonban órákat beszélgetünk. Rengeteg az élmény, a történet. — Most lesz huszonöt éve, hogy bányász vagyok. Brigádvezető ötvenhatban lettem. Azt mondták, szervezni kell egy ifjúsági brigádot. Kellett a szén, megszerveztük. Dolgoztunk ... A Soltész brigád csakugyan dolgozott. Keményen, elszántan. Dolgoztak akkor is, amikor másutt olyan hallgatag lett az élet. Amikor néhányan letették a csákányt, ők akkor is dolgoztak. A néphatalomért dolgozni kell, harcolni kell! Ezt vallotta Soltész István, amikor a munkásőrségben fegyvert ragadott, s fegyverrel, csákánnyal, lapáttal a kezében fekete szénnel megrakott csilléket számolgatott. S a bánya, a munka zaja hamarosan, erővel és visszavonhatatlanul elnyomta a lomha tömegmorajt. A kommunisták, a munkások szívvel, s végleg rendezték soraikat, s még azokat is megértéssel befogadták, akiket a sorscsapás elkülönített embertársaitól. Soltész Istvánra, a bányászra, a brigádvezetőre, a párt tekintélyes vezetőségi tagjára egy dolog nagyon jellemző: a munka szeretete az Ezt tükrözi otthona, a munkahely, a bánya, ahol mindennap dolgozik. Ilyen a közéletben, ahol cselekszik, intézkedik, beszél, a bányászok, a dolgozók érdekében szavát hallatja. Míg beszélgettünk, sok-sok emléket jegyeztem fel. — Itt körülöttem mindig munka van. Itt van körülöttem a bánya, a bányászok. Itt az otthonom, a feleségem, itt vannak a gyerekek. Mindez nagy értelmet ad az életnek. A kicsi dolgokkal úgy kell törődni, mint a nagyokkal, ezek a dolgok egy életre útravalót adnak az embernek. Tisztességgel, becsülettel, emberségesen kell élni ... Soltész Istvánról, a bányászról, a munkásőr szakaszparancsnokról, a közéleti emberről több óra beszélgetés után íme, ilyen képet alkottam. Míg telt, múlt a délután, s lassan elbágyadt a fény, s kint újra permetezett a köd, kerestem egy mondatot, amit még róla elmondhatok. Búcsúzókor kint az est homályában jutott eszembe: történhet bármi a világban, az ilyen munkások élete mindig kristálytiszta marad ... Csengeri Ervin 1912. január 5. A párt-vb megtárgyalta __ A Nógrádi Sándor Önálló Munkásőrszázad 1971. évi tevékenységét Készülődés a 15. évfordulóra A BSZ PÁRT-végrehajtóbizottsága elmúlt évi utolsó ülését december 30-án tartotta, ahol többek között megtárgyalta a Nógrádi Sándor Önálló Munkásőrszázad 1971-ben végzett politikai, kiképzési tevékenységét. Megállapítást nyert, hogy az egység eredményesen hajtotta végre a vb által elfogadott feladattervet, a megyei parancsnokság részéről kiadott parancsokat, a politikai, a kiképzési és egyéb irányú feladatokra vonatkozóan. Egészségesen tovább fejlődött az egység és az üzemi pártbizottságok, csúcsvezetőségek, a társadalmi szervek és a gazdasági vezetők közötti kapcsolat. A feladatok megoldásában érvényesült a tudatosság és a felelősségérzet. A MUNKÁSÖRSZÁZAD pártirányítása megfelel a Politikai Bizottság határozatának. A politikai munka hatékonyságát nagyban segítette a vb 1971. január 14-i határozata. Ennek alapján fejlődés tapasztalható a munkásőri pártmegbízatás teljesítésében és elismerésében. A munkásőrök tevékenységét minden olyan pártszervezetben a taggyűlések napirendjére tűzték, ahol munkásőr dolgozik. E taggyűléseken elhangzott értékelések erősítették a munkásőri pártmegbízatás erkölcsi, politikai értékét. Az elmúlt évben biztosított volt a munkásőrök politikai, elméleti továbbképzése is. A káderutánpótlás fejlesztésére négy évre szóló tervet dolgoztak ki. Ezek szerint 1972 és 1976 között az állományépítő munkában mintegy 7—8 százalékos fejlesztést irányoztak elő. MEGÁLLAPÍTOTTA a végrehajtó bizottság azt is, hogy javult a törzs irányító, szervező tevékenysége, munkakultúrája, emelkedett a vezetés színvonala. A kiképzési tervet a meghatározott óraszámban minden kategóriában végrehajtották. A különböző szakágak együttesen önálló tevékenységében érvényesült a kollektív vezetés, s az egyszemélyi felelősség. A bányász munkásőrök politikai öntudatát, fegyelmezettségét bizonyítja, hogy a különböző foglalkozásokon való megjelenés éves viszonylatban 91,5 százalékos volt. A társadalmasítást tekintve ez igen szép eredménynek számít. De a fenti megállapítást igazolja, hogy az elmúlt év során az egységnél nem volt rendkívüli esemény, senki sem részesült országos vagy megyei parancsnoki fenyítésben. Jól, illetve kiválóan sikerültek az iskola és harcszerű lőgyakorlatok. A lelkiismeretes, fegyelmezett munkáért több alegységparancsnok és munkásőr kapott kitüntetést, dicséretet. 1971. október 16-a jelentős dátum a fiatal munkásőrszázad életében. Ezen a napon vette fel az egység a nagyszerű forradalmár, a legendás hírű partizán vezér, Nógrádi Sándor nevét és kapott csapatzászlót. A VB ÚGY ÍTÉLTE MEG, hogy az egység jelenlegi harckészültségi állapota a politikai, karhatalmi és egyéb kiképzési szintjének alapján megfelelő. Képes az előtte álló feladatok végrehajtására, a harckészültségi fokozatok különböző időszakában is. Az írásban rögzített feladati terven túl a vb-nek az volt a kérése, hogy a jövőben alaposabban és felelősségteljesebben javítani kell az állományépítő tevékenységet, a politikai nevelő munka színvonalát és hatékonyságát. El kell érni, hogy a leszerelésre kerülő munkásőrök között egyetlenegy pártonkívüli se akadjon. Erre már a kiválogatás, a felvétel előtt kell gondolni. Következésképpen az előképzésnél ne legyenek olyanok, akiket valamilyen oknál fogva alkalmatlanná kelljen nyilvánítani. Az üzemi pártbizottságok, csúcsvezetőségek és alapszervezetek ne csak a tényleges állománnyal foglalkozzanak, hanem törődjenek többet a tartalékállománnyal is. Rendszeresen és mélyrehatóan elemezzék, segítsék a munkásőrök tevékenységét. NOHA ALIG kétesztendős múltra tekint vissza az egység, mégis méltóképpen készül a munkásőrség megalakulásának 15. évfordulójára. Idős munkásőrök, alapító tagok itt is vannak. A vb-nek az volt az állásfoglalása, hogy az üzemi pártbizottságok, csúcsvezetőségek és az alapszervezetek fórumaikon mindenütt emlékezzenek meg az évfordulóról. Tartsanak megemlékezést az ifjúgárdán belül is. A végrehajtó bizottság abban a reményben zárta le a vitát, hogy a bányász munkásőrök mint eddig, a jövőben is helytállnak és kiválóan teljesítik az 197“. évi feladataikat is (T. A.)