Borsodi Bányász, 1972. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-05 / 27. szám

2 A Emberek, ügyek, panaszok Egy vb-jelentés margójára z emberek között mindig akadnak olyanok, akik valamilyen oknál fogva gondokkal, nehézségek­kel küzdenek. Vannak, akik saját erejükre tá­maszkodva keresik a kivezető utat, a baj orvoslását. Sokan is­elégszenek egyszerű tanáccsal, felvilágosí­tással. Vannak, akik megnyugszanak azzal is, ha csak meghallgatják őket. Megkönnyebbülve érzik magukat, ha „kiönthetik” panaszukat, sérelmüket. Az emberek többsége azonban igényli, kéri a segítséget, a támoga­tást problémájának megoldásához. És lehet-e szebb, magasztosabb dolog, mint segíteni embertársunkon? Aligha. A pártmunkásnak mindig is mélyen sajátja volt és marad is ez a nemes feladat. ( Jóleső érzés volt hallani a minap a BSZ párt-végre­hajtó bizottságának ülésén, hogy a vállalat területén dolgozó pártmunkások, aktivisták fontos politikai fel­adatuknak tekintik a dolgozók ügyeinek, panaszainak intézését. Ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi időben csökkent a vállalati pártbizottsághoz beérkező panaszok száma. Igen, mert helyben, az üzemekben még „melegében” orvosolják azokat. Általános és jó tapasztalatként állapították meg, hogy a dolgozók bi­zalommal keresik meg ügyes-bajos problémáikkal első számú vezetőiket. Milyen természetűek ezek a pana­szok? A legtöbb „sérelem” a munkával, illetve a mun­kahelyekkel kapcsolatos. Általában valamilyen eseményhez fűződnek. Így például létszámát­csoportosítás, nyereségrészesedés, hűségjutalom, bér­reklamációk, lakásgondok és a többi. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jogos panaszok között akadnak sajnos jócskán vélt sérelmek és rosszindulatú bejelentések is. Ezek megnyugtató intézése és rendezése bizony bonyo­lítja és késlelteti a dolgot. A gyors intézkedést zavar­ja, hátráltatja néhány bürokratikus vonás­ is. A tájé­kozatlanság miatt sok esetben illetéktelen szervekhez kerülnek a panaszos levelek. Így azok hetek, sokszor hónapok múlva kerülnek lerendezésre. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az üze­mi pártbizottságok és csúcs­vezetőségek rendszeresen vezetik a panaszkönyveket, amelyekben nemcsak a panaszt, de azok elintézési módját is feljegyzik. Olyan mulasztást sehol sem tapasztaltak, ahol válasz nélküli levelek, vagy elintézetlen ügyek „feküdtek” volna el. Általában az ügyek intézése gyors és megfelelő hang­­neműek. B­izonysága ez annak, hogy a­ vállalat területén dol­gozó politikai, társadalmi és gazdasági szervek felelős vezetői a Központi Bizottság 1970. márci­usi határozata alapján végzik e fontos feladatukat. TÖRÖK ALFRÉD Lézermikroszkópok Félvezetők és más rádió­elektronikai termékek minő­ségvizsgálatára alkalmas lé­zermikroszkópot gyártanak a Volga menti Szaratovban. A lipcsei vásáron aranyérem­mel kitüntetett új műszer le­hetővé teszi a hajszálnál tíz­ezerszerté vékonyabb di­­elektrikus réteg tulajdonsá­gainak mérését. 1 (APN) BORSODI BÁNYÁSZ A prés mellett A Farkaslyuki Kooperációs Üzemben sok nő dolgozik. Ké­pünkön az egyik dolgozó az elektromos berendezéshez szük­séges vasmag elemeit préseli a géppel. Fotó: Laczó J. ség Válasz ily-ügyben Az elmúlt héten levél ér­kezett szerkesztőségünk cí­mére. A levél írója — Barva László, Abod,­­Tóth utca 35. szám alatti lakos, Albertte­­lep I-es akna dolgozója — elpanaszolja, hogy január 25-től táppénzen van és bár régi szakszervezeti tag, a mai napig egyetlen fillér szakszervezeti segélyt nem kapott. Április 17-én beszélt az akna szakszervezeti titká­rával, aki akkor meg is ígér­te neki, hogy intézkedik, de mindeddig nem tartotta meg adott szavát. Kéri lapunk szerkesztőségének segítségét ügyének rendezéséhez. Felkerestük Dózsa Ferenc jogügyi előadót, a BSZ pa­naszirodájának vezetőjét és érdeklődtünk: jár-e Barva Lászlónak egészségügyi se­gély? A válasz: nem jár, csak adható. Kap vagy nem kap, ez attól függ, hogy az akna szakszervezeti titkára — fi­gyelembe véve a segélyt ké­rők számát, azok anyagi helyzetét, munkához való vi­szonyát — javasolja-e se­gélyre? Ezek alapján törté­nik a sorrendiség megálla­pítása. Vagyis: forduljunk az akna szakszervezeti tit­kárához. Simkó László, az Albert­telep I-es akna szb-titkára pedig ezt mondotta: — Barva Lászlótól nem érkezett hozzánk segélykére­lem. Különben is: ebben az évben még egyetlen szak­­szervezeti bélyeget sem vett meg. Beszélt ugyan velem, de az ilyesmit nem az utcán és nem szóban kell leren­dezni. Mi csak írásos kérel­met tudunk figyelembe ven­ni. Különben Barva László jóformán már nincs is ná­lunk. Ha felgyógyul, áthelye­zik, Szuhakállóra. Azt taná­csolom tehát neki, forduljon írásban kérelmével a Szu­­hakálló II-es aknai szb-tit­­kárhoz. Előzőleg viszont ve­gye meg a hiányzó bélyege­ket. K. L. „A kertben mindig akad munka” —, mondja Almási István Kossuth-díjas vájár Hifit néhány észten. IJICU de azóta hogy beszélgettem Almási István Kossuth-díjas vájárral. Most is a véletlen hozott össze bennünket. — Csak egy pohár sört ugrottam le meginni — mondta —, mert kiszáradt a torkom ebben a tikkasz­tó hőségben. Szokványos kérdésekkel indult a beszélgetésünk és lassan bandukoltunk­­­ a la­kása felé. — Mostanában keveset hallatsz magadról, talán csak nem történt valami szegeztem neki a baj? — kérdést. Nem késlekedett a vá­lasszal, noha egy villanás­nyi idő alatt úgy vettem észre, mintha elöntötte vol­na barnára sült, ráncosodó arcát a pír. — Nem, nem történt sem­mi különös! — mentegető­zött. — Öregszem — foly­tatta mély lélegzetet véve. — Éppen a minap töltöt­tem be az ötvenediket. Las­san elhagy az erő — mu­tatta kieresedett karjait. — Nem korai még így beszélni? — Nem! Ez az igazság! — felelte határozottan. Tu­dod a bánya olyan, mint a pióca, kiszívja az ember erejét. És 32 évet lehúzni egyfolytában a szénfal mel­lett, nem volt kis dolog. Most is Ormosbányán, a feketevölgyi frontfejtésen dolgozok, csak nem brigád­vezetőként, hanem mint fő­­mester. Munka után meg itt kertészkedem a ház kö­rül — mutat a szépen ápolt ágyásokra. — Van itt minden: hagyma, zöldség, paprika, paradicsom, szőlő és gyümölcs. Nem kell a piacon vásárolni. Árnyékol l £gStánfa alatt. Jólesett a hűvösben letelepedni. Cigarettára gyújtottunk, majd rövid hallgatás után folytatta a vájár mondókáját. Mintha csak igazolni akarta volna iménti állítását: — Úgy vagyok én már mint az a fa, amelyik itt állott még nem is olyan ré­gen. Nagy volt a lombja, beárnyékolta a kertet. Vi­rágzott is minden tavas­­­szal, de termést nem ho­zott. Elmeddült, ki kellett vágni. Átadtam hát én is a helyet a fiataloknak. Nem mondom, kicsit ros­­­szul esett, de azért így is boldognak érzem magam. Fiaim felnőttek, megnősül­tek, van már két unokám, akik legtöbbször itt vannak körülöttem. Azt a célt, amit magam elé tűztem, el­értem. Sőt olyan meglepe­tésben is részesültem, ami­re álmodni sem mertem. Kossuth-díjas lettem. Szép volt, érdemes volt küzdeni. Ami ezután jön, az már csak ráadás. A fa tova vetette árnyé­kát, s ránk sütött a nap. Felálltunk és kezet szorí­tottunk egymással. (T. A.) 4 meddő fát kivágják „Hozzál kislányom vizét, meglocsoljuk a palántákat” mondja nagyapa unokájának 1972. Július 5. Az újítómozgalom általános fellendítésére van szükség A KÖZELMÚLTBAN a NIM-hez tartozó vállalatok elmúlt évi újító-feltaláló mozgalmi eredményeinek ér­tékelésével közel azonos idő­ben, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa ülésén a SZOT elnöksége javasolta, hogy az illetékes állami szer­vekkel közösen, tűzzék napi­rendre az újítómozgalom helyzetét és dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket a mozgalom fellendítésére. Tárcaszinten aligha vitat­ható a jelentős visszaesés, bár vannak mutatók, ame­lyek az egy-két évvel ezelőt­ti bázisadatokhoz viszonyít­va fejlődést mutatnak. Igaz ugyan, hogy ennek a szám­szerűleg bizonyított „fejlő­désnek” vannak ellenzői, akiknek érve: az 1969-es esz­tendőt megelőző évek újító­mozgalmának később jelent­kező gazdasági eredményei hozták 1969—1970. és 1971. magasabb utókalkulációit. Bárhogyan is alakul a vita, az álláspont igazolásának egyik, vagy másik fél részé­ről, egy biztos: sürgős intéz­kedéseket kell tenni a moz­galom vitás kérdéseinek tisz­tázására. A kérdések fontossága il­letékes vezetők előtt sem is­meretlen és azt is tudni kell, hogy a mozgalom „gazdája” — a SZOT — széles körű és alapos vizsgálatok lefoly­tatásával, a szükséges tapasz­talatok hasznosításával olyan intézkedéseket kíván fogana­tosítani, amelyek kivétel nélkül az újítók és feltalá­lók mozgalmi gondjainak enyhítését célozzák. Tárcán belül a szénbányászat jele­néről és jövőjéről alkotott eltérő állásfoglalások nem­csak a létszámmal, a gaz­dasági, műszaki problémák­kal kapcsolatos gondok szá­mát növelték, hanem érez­hető a visszahatás az újítók táborában is. A SZAKSZERVEZETEK Borsod megyei Tanácsa, a SZOT által megadott szem­pontok alapján Borsodban is széles körű vizsgálattal kí­vánja feltárni mindazt a jót, aminek megtartása és növe­lése szükséges és mindazt a rosszat, amelynek megszün­tetése kívánatos. A vizsgá­lat keretében a Borsodi és Ózdvidéki Szénbányáknál elemzésre kerül az újítómoz­­galom politikai és gazdasági jelentőségének megítélése, vizsgálat tárgyát képezi to­vábbá­­ a gazdasági és jogi szabályozórendszer hatásai­nak a mozgalmat érintő kér­dése, az újítási szabályzat­ra és belső szabályozási rend­szerre, az alkotó ember te­vékenységének irányítására és segítésére megtett összes intézkedés. Ezenkívül az újí­tók erkölcsi és anyagi elis­­merésének vizsgálata mel­lett az újító-feltaláló moz­galomhoz tartozó, szinte va­lamennyi lényegesnek tartott­­ kérdés is a vizsgálati szem­pontok között szerepel. A vizsgálat eredményéről, a megállapítások gyakorlatban érvényesülő egészséges reali­zálásáról még korai lenne nyilatkozni és főleg arról nem lehet írni, hogy az or­szágos méretű vizsgálati meg­állapítások eredményeként milyen új törvények, rendel­kezések látnak majd napvi­lágot. ANNYI AZONBAN már most bizonyos, hogy a moz­galom jövőjét fejleszteni és biztosítani igyekvő vezetői meglátások, intézkedések és a legrégebben tevékenykedő, valamint legjobb újító moz­galmi szakemberek javasla­tai megindíthatnak egy újabb fejlődési időszakot, amely az újító emberek alkotásain ke­resztül nagy értékű és min­den vonatkozásban az egész ország számára jelentős hasznot hoz majd. PÁL ISTVÁN Nyugodtak lehetünk ? Tájékoztatás a polgári védelmi ellenőrzésről MINT MÁR KORÁBBAN hírt adtunk­ róla, a Nehéz­ipari Minisztérium a Borso­di Szénbányáknál általános polgári védelmi ellenőrzést végeztetett, melynek az volt a célja: megtettek-e a vál­lalat gazdasági-műszaki ve­zetői mindent annak érdeké­ben, hogy a polgári védelmi helyzetünkben nyugodtak le­hetnek-e a dolgozók? A NIM által megbízott ta­tabányai törzsparancsnok, Gedeon Ferenc a tapasztala­tok alapján több oldal ter­jedelmű részletes jegyző­könyv összefoglalásaként ki­jelentette: a Borsodi Szén­bányáknál példásan megol­dott a polgári védelmi mun­ka. A honvédelmi miniszter „Követelményprogram”­­jának megfelelően készül fel a vezetés a vállalat vala­mennyi dolgozójának 1973. évben végrehajtásra kerülő általános és a munkahe­lyekre vonatkozó különleges polgári védelmi oktatásra. A POLGÁRI VÉDELMI munka szerteágazó felada­taiból kiemelve megállapí­totta, hogy a BSZ vezetősé­ge különlegesen magas­ szin­ten foglalkozik a dolgozók életvédelmével, a személyi biztonsággal, a gondosan megtervezett óvóhely-ellá­tottsággal. Ezért dicséret ille­ti Szakos Pétert, a tervező­­iroda vezetőjét, és helyette­sét, Kalász Lászlót,, létesít­ményi főmérnököt. Elismerés illeti azt a munkáskollektí­vát is, amely felelősségét át­érezve évente elvégzi a szük­séges korszerűsítési, karban­tartási és felújítási munká­latokat. ...Magunknak készít­jük!” Ez a helyes tulajdono­si szemlélet! Az általános és részletes ellenőrzés nem zárt le egy befejezett folyamatot. Meg­állapításai útmutatást jelen­tenek a következő időszak­ra. Mit kell tennünk a to­vábbiak érdekében? Tényleg nyugodtak lehetünk-e? Igen! Mert töretlen békepolitikát folytatunk. Törekvésünk, hogy kizárjuk az új hábo­rú kitörésének lehetőségét. Ez a kérdésnek azonban csak az egyik oldala! Másik ol­dalon viszont a fegyverke­zés fokozása magába fog­lalja az új háború kitöré­sét. Ez alkalomra szól a Borsodi Szénbányáknál is tapasztalt polgári védelmi jellegű kiképzés, műszaki felkészítés is. HA KEDVEZŐ IS a le­folytatott ellenőrzés megál­lapítása és kedvező a jelen­legi helyzet, ez nem jelent­heti azt, hogy megállhatunk, hogy nincs további felada­tunk. A haditechnika roha­mos fejlődése maga után vonja a polgári védelem pa­­rancsolóan szükségszerű fej­lesztését is. Ehhez a lakos­ság és a dolgozók áldozat­vállalása is szükséges. Részt kell venni az elkövetkező évek kiképzésein, gyakorla­tain. Meg kell ismerni a teendőinket. Tudnunk kell a felkészülés és a védekezés időszakában elénk táruló fel­adatokat. A szakszerű vizsgálat azt mutatja: akik a polgári vé­delmi szervezetben részfel­adatot kaptak, teljesítették is azokat. Nem népszerű fel­adat a termelési gondok mel­lett — még szabad időt is igénybe véve — leterhelni a bányák dolgozóit. De szük­séges! A dolgozók és veze­tőik között egyetértés van ebben, mert amikor a pol­gári védelem teljes személyi állományának bizonyítani kellett, akkor a harcászati nagygyakorlaton tudásuk leg­javát nyújtották. — WN —

Next