Borsodi Bányász, 1972. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-05 / 27. szám
2 A Emberek, ügyek, panaszok Egy vb-jelentés margójára z emberek között mindig akadnak olyanok, akik valamilyen oknál fogva gondokkal, nehézségekkel küzdenek. Vannak, akik saját erejükre támaszkodva keresik a kivezető utat, a baj orvoslását. Sokan iselégszenek egyszerű tanáccsal, felvilágosítással. Vannak, akik megnyugszanak azzal is, ha csak meghallgatják őket. Megkönnyebbülve érzik magukat, ha „kiönthetik” panaszukat, sérelmüket. Az emberek többsége azonban igényli, kéri a segítséget, a támogatást problémájának megoldásához. És lehet-e szebb, magasztosabb dolog, mint segíteni embertársunkon? Aligha. A pártmunkásnak mindig is mélyen sajátja volt és marad is ez a nemes feladat. ( Jóleső érzés volt hallani a minap a BSZ párt-végrehajtó bizottságának ülésén, hogy a vállalat területén dolgozó pártmunkások, aktivisták fontos politikai feladatuknak tekintik a dolgozók ügyeinek, panaszainak intézését. Ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi időben csökkent a vállalati pártbizottsághoz beérkező panaszok száma. Igen, mert helyben, az üzemekben még „melegében” orvosolják azokat. Általános és jó tapasztalatként állapították meg, hogy a dolgozók bizalommal keresik meg ügyes-bajos problémáikkal első számú vezetőiket. Milyen természetűek ezek a panaszok? A legtöbb „sérelem” a munkával, illetve a munkahelyekkel kapcsolatos. Általában valamilyen eseményhez fűződnek. Így például létszámátcsoportosítás, nyereségrészesedés, hűségjutalom, bérreklamációk, lakásgondok és a többi. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jogos panaszok között akadnak sajnos jócskán vélt sérelmek és rosszindulatú bejelentések is. Ezek megnyugtató intézése és rendezése bizony bonyolítja és késlelteti a dolgot. A gyors intézkedést zavarja, hátráltatja néhány bürokratikus vonás is. A tájékozatlanság miatt sok esetben illetéktelen szervekhez kerülnek a panaszos levelek. Így azok hetek, sokszor hónapok múlva kerülnek lerendezésre. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az üzemi pártbizottságok és csúcsvezetőségek rendszeresen vezetik a panaszkönyveket, amelyekben nemcsak a panaszt, de azok elintézési módját is feljegyzik. Olyan mulasztást sehol sem tapasztaltak, ahol válasz nélküli levelek, vagy elintézetlen ügyek „feküdtek” volna el. Általában az ügyek intézése gyors és megfelelő hangneműek. Bizonysága ez annak, hogy a vállalat területén dolgozó politikai, társadalmi és gazdasági szervek felelős vezetői a Központi Bizottság 1970. márciusi határozata alapján végzik e fontos feladatukat. TÖRÖK ALFRÉD Lézermikroszkópok Félvezetők és más rádióelektronikai termékek minőségvizsgálatára alkalmas lézermikroszkópot gyártanak a Volga menti Szaratovban. A lipcsei vásáron aranyéremmel kitüntetett új műszer lehetővé teszi a hajszálnál tízezerszerté vékonyabb dielektrikus réteg tulajdonságainak mérését. 1 (APN) BORSODI BÁNYÁSZ A prés mellett A Farkaslyuki Kooperációs Üzemben sok nő dolgozik. Képünkön az egyik dolgozó az elektromos berendezéshez szükséges vasmag elemeit préseli a géppel. Fotó: Laczó J. ség Válasz ily-ügyben Az elmúlt héten levél érkezett szerkesztőségünk címére. A levél írója — Barva László, Abod,Tóth utca 35. szám alatti lakos, Alberttelep I-es akna dolgozója — elpanaszolja, hogy január 25-től táppénzen van és bár régi szakszervezeti tag, a mai napig egyetlen fillér szakszervezeti segélyt nem kapott. Április 17-én beszélt az akna szakszervezeti titkárával, aki akkor meg is ígérte neki, hogy intézkedik, de mindeddig nem tartotta meg adott szavát. Kéri lapunk szerkesztőségének segítségét ügyének rendezéséhez. Felkerestük Dózsa Ferenc jogügyi előadót, a BSZ panaszirodájának vezetőjét és érdeklődtünk: jár-e Barva Lászlónak egészségügyi segély? A válasz: nem jár, csak adható. Kap vagy nem kap, ez attól függ, hogy az akna szakszervezeti titkára — figyelembe véve a segélyt kérők számát, azok anyagi helyzetét, munkához való viszonyát — javasolja-e segélyre? Ezek alapján történik a sorrendiség megállapítása. Vagyis: forduljunk az akna szakszervezeti titkárához. Simkó László, az Alberttelep I-es akna szb-titkára pedig ezt mondotta: — Barva Lászlótól nem érkezett hozzánk segélykérelem. Különben is: ebben az évben még egyetlen szakszervezeti bélyeget sem vett meg. Beszélt ugyan velem, de az ilyesmit nem az utcán és nem szóban kell lerendezni. Mi csak írásos kérelmet tudunk figyelembe venni. Különben Barva László jóformán már nincs is nálunk. Ha felgyógyul, áthelyezik, Szuhakállóra. Azt tanácsolom tehát neki, forduljon írásban kérelmével a Szuhakálló II-es aknai szb-titkárhoz. Előzőleg viszont vegye meg a hiányzó bélyegeket. K. L. „A kertben mindig akad munka” —, mondja Almási István Kossuth-díjas vájár Hifit néhány észten. IJICU de azóta hogy beszélgettem Almási István Kossuth-díjas vájárral. Most is a véletlen hozott össze bennünket. — Csak egy pohár sört ugrottam le meginni — mondta —, mert kiszáradt a torkom ebben a tikkasztó hőségben. Szokványos kérdésekkel indult a beszélgetésünk és lassan bandukoltunk a lakása felé. — Mostanában keveset hallatsz magadról, talán csak nem történt valami szegeztem neki a baj? — kérdést. Nem késlekedett a válasszal, noha egy villanásnyi idő alatt úgy vettem észre, mintha elöntötte volna barnára sült, ráncosodó arcát a pír. — Nem, nem történt semmi különös! — mentegetőzött. — Öregszem — folytatta mély lélegzetet véve. — Éppen a minap töltöttem be az ötvenediket. Lassan elhagy az erő — mutatta kieresedett karjait. — Nem korai még így beszélni? — Nem! Ez az igazság! — felelte határozottan. Tudod a bánya olyan, mint a pióca, kiszívja az ember erejét. És 32 évet lehúzni egyfolytában a szénfal mellett, nem volt kis dolog. Most is Ormosbányán, a feketevölgyi frontfejtésen dolgozok, csak nem brigádvezetőként, hanem mint főmester. Munka után meg itt kertészkedem a ház körül — mutat a szépen ápolt ágyásokra. — Van itt minden: hagyma, zöldség, paprika, paradicsom, szőlő és gyümölcs. Nem kell a piacon vásárolni. Árnyékol l £gStánfa alatt. Jólesett a hűvösben letelepedni. Cigarettára gyújtottunk, majd rövid hallgatás után folytatta a vájár mondókáját. Mintha csak igazolni akarta volna iménti állítását: — Úgy vagyok én már mint az a fa, amelyik itt állott még nem is olyan régen. Nagy volt a lombja, beárnyékolta a kertet. Virágzott is minden tavasszal, de termést nem hozott. Elmeddült, ki kellett vágni. Átadtam hát én is a helyet a fiataloknak. Nem mondom, kicsit rosszul esett, de azért így is boldognak érzem magam. Fiaim felnőttek, megnősültek, van már két unokám, akik legtöbbször itt vannak körülöttem. Azt a célt, amit magam elé tűztem, elértem. Sőt olyan meglepetésben is részesültem, amire álmodni sem mertem. Kossuth-díjas lettem. Szép volt, érdemes volt küzdeni. Ami ezután jön, az már csak ráadás. A fa tova vetette árnyékát, s ránk sütött a nap. Felálltunk és kezet szorítottunk egymással. (T. A.) 4 meddő fát kivágják „Hozzál kislányom vizét, meglocsoljuk a palántákat” mondja nagyapa unokájának 1972. Július 5. Az újítómozgalom általános fellendítésére van szükség A KÖZELMÚLTBAN a NIM-hez tartozó vállalatok elmúlt évi újító-feltaláló mozgalmi eredményeinek értékelésével közel azonos időben, a Szakszervezetek Országos Tanácsa ülésén a SZOT elnöksége javasolta, hogy az illetékes állami szervekkel közösen, tűzzék napirendre az újítómozgalom helyzetét és dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket a mozgalom fellendítésére. Tárcaszinten aligha vitatható a jelentős visszaesés, bár vannak mutatók, amelyek az egy-két évvel ezelőtti bázisadatokhoz viszonyítva fejlődést mutatnak. Igaz ugyan, hogy ennek a számszerűleg bizonyított „fejlődésnek” vannak ellenzői, akiknek érve: az 1969-es esztendőt megelőző évek újítómozgalmának később jelentkező gazdasági eredményei hozták 1969—1970. és 1971. magasabb utókalkulációit. Bárhogyan is alakul a vita, az álláspont igazolásának egyik, vagy másik fél részéről, egy biztos: sürgős intézkedéseket kell tenni a mozgalom vitás kérdéseinek tisztázására. A kérdések fontossága illetékes vezetők előtt sem ismeretlen és azt is tudni kell, hogy a mozgalom „gazdája” — a SZOT — széles körű és alapos vizsgálatok lefolytatásával, a szükséges tapasztalatok hasznosításával olyan intézkedéseket kíván foganatosítani, amelyek kivétel nélkül az újítók és feltalálók mozgalmi gondjainak enyhítését célozzák. Tárcán belül a szénbányászat jelenéről és jövőjéről alkotott eltérő állásfoglalások nemcsak a létszámmal, a gazdasági, műszaki problémákkal kapcsolatos gondok számát növelték, hanem érezhető a visszahatás az újítók táborában is. A SZAKSZERVEZETEK Borsod megyei Tanácsa, a SZOT által megadott szempontok alapján Borsodban is széles körű vizsgálattal kívánja feltárni mindazt a jót, aminek megtartása és növelése szükséges és mindazt a rosszat, amelynek megszüntetése kívánatos. A vizsgálat keretében a Borsodi és Ózdvidéki Szénbányáknál elemzésre kerül az újítómozgalom politikai és gazdasági jelentőségének megítélése, vizsgálat tárgyát képezi továbbá a gazdasági és jogi szabályozórendszer hatásainak a mozgalmat érintő kérdése, az újítási szabályzatra és belső szabályozási rendszerre, az alkotó ember tevékenységének irányítására és segítésére megtett összes intézkedés. Ezenkívül az újítók erkölcsi és anyagi elismerésének vizsgálata mellett az újító-feltaláló mozgalomhoz tartozó, szinte valamennyi lényegesnek tartott kérdés is a vizsgálati szempontok között szerepel. A vizsgálat eredményéről, a megállapítások gyakorlatban érvényesülő egészséges realizálásáról még korai lenne nyilatkozni és főleg arról nem lehet írni, hogy az országos méretű vizsgálati megállapítások eredményeként milyen új törvények, rendelkezések látnak majd napvilágot. ANNYI AZONBAN már most bizonyos, hogy a mozgalom jövőjét fejleszteni és biztosítani igyekvő vezetői meglátások, intézkedések és a legrégebben tevékenykedő, valamint legjobb újító mozgalmi szakemberek javaslatai megindíthatnak egy újabb fejlődési időszakot, amely az újító emberek alkotásain keresztül nagy értékű és minden vonatkozásban az egész ország számára jelentős hasznot hoz majd. PÁL ISTVÁN Nyugodtak lehetünk ? Tájékoztatás a polgári védelmi ellenőrzésről MINT MÁR KORÁBBAN hírt adtunk róla, a Nehézipari Minisztérium a Borsodi Szénbányáknál általános polgári védelmi ellenőrzést végeztetett, melynek az volt a célja: megtettek-e a vállalat gazdasági-műszaki vezetői mindent annak érdekében, hogy a polgári védelmi helyzetünkben nyugodtak lehetnek-e a dolgozók? A NIM által megbízott tatabányai törzsparancsnok, Gedeon Ferenc a tapasztalatok alapján több oldal terjedelmű részletes jegyzőkönyv összefoglalásaként kijelentette: a Borsodi Szénbányáknál példásan megoldott a polgári védelmi munka. A honvédelmi miniszter „Követelményprogram”jának megfelelően készül fel a vezetés a vállalat valamennyi dolgozójának 1973. évben végrehajtásra kerülő általános és a munkahelyekre vonatkozó különleges polgári védelmi oktatásra. A POLGÁRI VÉDELMI munka szerteágazó feladataiból kiemelve megállapította, hogy a BSZ vezetősége különlegesen magas szinten foglalkozik a dolgozók életvédelmével, a személyi biztonsággal, a gondosan megtervezett óvóhely-ellátottsággal. Ezért dicséret illeti Szakos Pétert, a tervezőiroda vezetőjét, és helyettesét, Kalász Lászlót,, létesítményi főmérnököt. Elismerés illeti azt a munkáskollektívát is, amely felelősségét átérezve évente elvégzi a szükséges korszerűsítési, karbantartási és felújítási munkálatokat. ...Magunknak készítjük!” Ez a helyes tulajdonosi szemlélet! Az általános és részletes ellenőrzés nem zárt le egy befejezett folyamatot. Megállapításai útmutatást jelentenek a következő időszakra. Mit kell tennünk a továbbiak érdekében? Tényleg nyugodtak lehetünk-e? Igen! Mert töretlen békepolitikát folytatunk. Törekvésünk, hogy kizárjuk az új háború kitörésének lehetőségét. Ez a kérdésnek azonban csak az egyik oldala! Másik oldalon viszont a fegyverkezés fokozása magába foglalja az új háború kitörését. Ez alkalomra szól a Borsodi Szénbányáknál is tapasztalt polgári védelmi jellegű kiképzés, műszaki felkészítés is. HA KEDVEZŐ IS a lefolytatott ellenőrzés megállapítása és kedvező a jelenlegi helyzet, ez nem jelentheti azt, hogy megállhatunk, hogy nincs további feladatunk. A haditechnika rohamos fejlődése maga után vonja a polgári védelem parancsolóan szükségszerű fejlesztését is. Ehhez a lakosság és a dolgozók áldozatvállalása is szükséges. Részt kell venni az elkövetkező évek kiképzésein, gyakorlatain. Meg kell ismerni a teendőinket. Tudnunk kell a felkészülés és a védekezés időszakában elénk táruló feladatokat. A szakszerű vizsgálat azt mutatja: akik a polgári védelmi szervezetben részfeladatot kaptak, teljesítették is azokat. Nem népszerű feladat a termelési gondok mellett — még szabad időt is igénybe véve — leterhelni a bányák dolgozóit. De szükséges! A dolgozók és vezetőik között egyetértés van ebben, mert amikor a polgári védelem teljes személyi állományának bizonyítani kellett, akkor a harcászati nagygyakorlaton tudásuk legjavát nyújtották. — WN —