Borsodi Bányász, 1972. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-27 / 39. szám

1912. szeptember 27. Kolányi Béla A néphadsereg napjára PAKOZD EMLÉKEINÉL — 124­­ év után — A győztesek hangja megcsuklott, s a szélben, ahol a velencei nádas ráhajolt a partra, ifjú katonák és tisztek pihentek örökre, az új hazáért, zászlókkal takarva. — Fényénél nőttek a késői unokák, a kérges kezű tisztes öregek. A régi haza közöttük élt, és kért, míg mögöttük ököl remegett. Koszorúkat fon a hála és kegyelet, Mely Pusztaszerre is ragyog, s Pákozd megújhodt szelleménél, üdvözlünk katonák, tisztek, tábornokok! A jövőt, s jelent, ez új had óvja, hol traktoraink a kalászt szürcsölik, a szerelmet, az utcák békés világát, hol a gesztenyét omlósra sütik. Határainkra ti vigyáztok, hogy nyáron a lázas réteken, újra piros pipacs viruljon, s télen a szürke égből határunk fehér legyen. Százhuszonnéggyel egy szeptember vég után Pákozdra nézve a mára gondolok. Éljenek a pákozdi szellem továbbvivői, Ti mai katonák, tisztek, tábornokok. BORSODI BÁNYÁSZ OCIALISTA SZEFOGÁSSAL £ September 29-e úgy vonult­­ be a dolgozó magyar nép köztudatába, mint a fegy­veres erők napja. Ilyenkor ter­mészetesen felelevenedik az ünnep történelmi jelentősége. Az iskolás gyerekek is jól tud­ják mi történt 124 esztendővel ezelőtt. 194S. szep­tember 29-én­ aratta első győzel­mét a magyar nép fiaiból verbu­vált fiatal forradalmi hadsereg. A győzelem híre futótűzként járta be Európát, s hamarosan kivívta a szabadságszerető emberek­ ro­­konszenvét. Olyan forradalmi esz­me diadalútjának első mérföldkö­ve volt az a nap, amelynek végső eredményét, csak ma érezzük iga­zán, szabad hazában. Tisztelet és kegyelet övezi min­denkor a nemzeti jobblétért küzdő hősök emlékét. Ezért választottuk ezt a napot az emlékezés, a sza­badság, s a jövőbe vetett forradal­mi hit ünnepnapjának. A szocialista Magyarország fegy­veres testületének jellegét a tár­sadalom határozza meg. Fegyveres erőink a szocialista társadalom szerves részei, a munkáshatalom védelmének legfontosabb eszközei. Eszménk védelmének biztosítéka a szocialista összefogás. Katonáinkat, rendőreinket, munkásőreinket, fegyveres­ testületeink valamennyi tagját köszöntjük összeállításunk­kal a fegyveres erők napján. Va­lamennyien tudjuk, hogy ma a harc legfontosabb és legnagyobb területe a gazdasági építőmunka, a haladó eszme mind mélyebb megértése, mind nagyobb körben való terjesztése. A­i­épünk kezében fegyver a jyj marxista—leninista ideológia, fegyver a tudomány, s a kötelességtudat, de fegyver az egyszerű szerszám is. Fegyveres testületeinket köszöntjük, akik ve­lünk együtt építik, de ugyanakkor őrzik is vívmányainkat. Testvéri egyetakarással A három Bartók A Sajószentpéteren lakó Bartók famíliában hagyo­mány a bányászkodás. Az öreg Bartók bácsi ,aki maga is több évtizedet dolgozott a föld alatt, tíz éve halott már, de nyolc gyermeke — négy fiú, négy lány — továbbvitte örökségként a kétkezi munka szeretetét. Bartók Ferenc a legidősebb a fiúk között, ötvenegy esz­tendős, s csaknem negyed­­százada a Bükkaljai Bánya­üzem dogozója. Két öccsével 20 esztendeje dolgozik egy brigádban, mindig egy mun­kahelyen.­­ Jelenleg a beren­­tei akna XV-ös vasvámos frontján dolgoznak. Ferenc 1946-ban lépett be a pártba, s 1959-től tagja a ma őrségnek.. Testvérei később követték. Bartók József negyvennégy éves. Csaknem harm­imc­ esz­­tendővel ezelőtt került kap­csolatba a bányával. Dolgo­zott a sajószentpéteri II-es aknán, Hari­abányán minde­nütt együtt testvéreivel. Ő is vájár. A régi párttagok közé tartozik, mindig lelkiismere­tesen becsülettel végezte el a rábízott feladatot. Ő 1965- ben lett munkásőr. Bartók Pál harminchét éves. Ő a hetedik gyerek a testvérek között. Minden bi­zonnyal fivéreitől kapott ked­vet a bányászkodáshoz, hiszen 1950-ben amikor beiratkozott a szakmunkásképzőbe testvé­rei már több éve föld alatt dolgoztak. Pontosan 20 éve került Hari­abányába dol­gozni. Annak idején Feri bátyja volt a brigadéros. Ki­lenc évvel ezelőtt lett tagja a munkásőrségnek, s egy évvel később felvették a pártba. Aktív KISZ-múlt áll mögöt­te, s a Szakma ifjú mestere mozgalomban elért sikeres szereplésével is ismertté tette a nevét. Két fia van akiket munkára nevel, s a haza és embertársaink megbecsülésé­re oktat. Három testvér együtt a munkában, együtt a harcban, azonos gondolatokkal, napon­ta helytállva a munka, s az élet frontján. Munkásember­hez, munkásőrhöz, igaz kom­munistához illően. Bartók József Bartók Pál - Bartók Ferenc A három Szalánczi Tősgyökeres kazincbarci­kai család a Szaláncziéké. Munkáscsalád, melynek fiai 1945-ben elsőként léptek be a pártba — a községi párt­­szervezet megalapítói, szer­vezői. ízig-vérig olyan em­berek, akik a közösségért élnek, dolgoznak, s ha kell, fegyverrel a kézben is helytállnak. A három Sza­­lánczi testvér — János, Jó­zsef és László — ezt bizo­nyították be 1956-ban, ami­kor együtt fogtak fegyvert a munkáshatalom megszi­lárdításáért, s ne­m is mun­kásőrként tevékenykednek a haza védelmében. Az or­szág­ gazdagodását pedig jó munkájukkal szolgálják. Já­nos és József bányász. László az ÉMÁSZ-nál dolgozik. — Most éppen tízhóna­pos pártiskolán tanulok, — hallottuk a 42 esztendős Lászlótól, aki a kazincbar­cikai Építők útja egyik bér­házi lakásában, otthonában kerestünk fel. Felesége, lá­nyai szintén érdeklődéssel olvasgatták a párt­iskolai tananyagot, s látszott: a családi légkörben is megszo­kottá váltak a politikai esz­­m­ecserék. Mi oly kis dísz­tárgyat nézegettünk a tükör előtt. — Moszkvai emlék ...­­— jegyezte meg Szalánczi László. — Az idén május­ban ugyanis tíz napig Moszk­vában jártam. Jutalomüt volt­ a munkásőrségbeli szol­gálatomért ... Többféle jutalmat kaptak­ már bátyjai is. Mindnyájan családos emberek. Szabad idejüket teljesen leköthetné az egyéni élet, a család, de ők sohasem szakadnak el a közösségtől, testvéri egyet­akarással tevékenykednek mindenütt. Józefko József­nek, a bányász munkásőr­­egység parancsnokának ела véleménye rón­k­­­. A három Sza­ánczi test­vért mindenki tiszten és szereti, mert minden körül­mény közepette hűek ma­radtak önmagukhoz és a párthoz, a szocializmus ügyé­­hez. Mert egyszerűek és sze­­­rények. Olyanok,­­mint a pártunk és népünk érdekei­ért harcoló legjobbak, akik­re az emberek felnéznek és akiket megbecsülnek. Szalánczi János Szalánczi József Szalánczi László 3 FEGYVERBARÁTSÁG Járőrben együtt a rendőrrel és a katonával. Laczó József felvételei Apa és fia KÁLÓ ELEMÉR az apa, 1945-ben, hazánk felszabadu­lásának évében került a far­­kaslyuki bányához csillésnek. Részt vett a háború okozta károk helyreállításában, az élet, a munka beindításában. Aztán dolgos hétköznapok következtek. 1952-ben átke­rült Somsályba, s elvégezte a bányaipari technikumot. Köz­ben bekapcsolódott a politi­kai munkába is: 1951-ben felvették a pártba, majd 1960-ban belépett a munkás­őrségbe. 1964-ben csúcstit­kárrá választották a Somsályi Bányaüzemben. Lelkiismere­tesen végezte a rábízott fel­adatokat a munkásőrségben is, ezért szakaszparancsnok helyettesi teendők ellátásá­val bízták meg. Munkája elismeréseként több alkalom­mal kapott kitüntetést. Ki­váló dolgozó oklevelek és jel­ Káló Zoltán vények, szolgálati érdemér­mek, bányászat kiváló dol­gozója, miniszteri elismerés és lehetne még tovább sorolni a kitüntetéseket. Káló Elemér még jelenleg is Somsályban dolgozik, a bánya bezárását követő bon­tási és egyéb munkákat vég­zi. KÁLÓ ZOLTÁN a fiú a szállítási üzemben autó­szerelő. Hét esztendővel e előtt kapta meg a szakmun­kásbizonyítványt. Ott kerü kapcsolatba az ifjúsági szer­vezettel is. Két éve lett tag­ja a munkásőrségnek. — Nem vittek el katoná­nak, ezért úgy gondoltam, je­lentkezem a munkásőrségbe. Egyrészt szeretném tovább vinni apám örökségét. Ebbe­­az évben felvételem kérem a pártba. Szeretném ha a KISZ lenne az egyik ajánlóm — mondotta. Káló Zoltán jelenleg a szál­lítási üzem KISZ-alapszen­terének titkára. Mikor ott jártunk az FG 50-63-as rend­számú Dutra munkagépet ké­szítette elő az I-es szemlére. Káló Elemér Miről írtak a 48-as krónikások? Előttünk egy vaskos könyv. A magyar szabadságharc tör­ténete napi krónikákban. Készült 1899-ben, összeállította Kéry Gyula. Források a korabeli sajtóorgánumok: a Pesti Hírlap, a Közlöny, a Hírharang, Kossuth Hírlapja, a Nem­zetőr, Hazánk, Életképek, s lehetne tovább sorolni a lap­címeket. Szeptember 25—30-ig terjedő időszak eseményei­ből tallózunk. SZEPTEMBER 25, HÉTFŐ: Ba­lázsfalván kaszával és pisztollyal felfegyverezve gyűlnek az olá­hok, állítólag népgyűlést tartani. Ugyanoda ment a kormánybiztos több század katonasággal, hogy a netalán támadandó zavarokat elfojthassa. A gyűlés gyanúsnak látszik, mivel tartására engede­lem nem kéretett. SZEPTEMBER 26, KEDD. Kos­suth ma Kecskemét piaczán tar­tott beszédet. Szavainak rendkí­vüli hatása volt, ,.a felrázott, bosszankodásra gerjesztett, majd könnyező, majd fenyegetve zú­gó tömeg a beszédét végzett Kossuthot vállain hordozó s megesküvék ellenségei kiirtásá­ra”. A fegyverforgató férfiak nagyobb része a tisztviselők, ve­zérlete alatt tömegesen kelt fel. SZEPTEMBER 27, SZERDA. A Szent Gellért-hegyen több ágyú van fölállítva. Mondják, hogy a visegrádi várba is visznek 20-at az esetre, ha netalán Bécs felől ellenséggel rakott hajókat akar­nának Pestre szállítani. SZEPTEMBER 28. CSÜTÖRTÖK. Perczel Antal, nemzetőrségi őr­nagy, Baranya megyében Orosz­lán, Roth tábornok nodgyászát elfogja. Zsákmány: 189 ezer 600 puskatöltés, 80 fegyveres határ­őr, s 16 kétlovas szekér. SZEPTEMBER 29. PÉNTEK. Sukorói ütközet. Jellacsics bán (30 ezer ember, s 58 ágyú) Mó­­ga m. k. altábornagy jobbszár­nyát, hol 3500 emberrel Mühl­­bock ezredes áll vala, délelőtt 9 és fél órakor Pákozd felől meg­támadja, oly czélból, hogy a Ve­­lencze-tónak szorítsa. A magyar had azonban bátran megállja a tüzet, s három ízben veri vis­­­sza a Krempen-osztály támadá­sát, midőn a Szkoró előtt fö­lénybe jutott középpel (4500 em­ber) Holtsche vezérőrnagy is a jobb szárnya támogatására m­a múl. A bán ekkor (délután óra) Székes-Fehérvárra vis­zi. húzódik. Maga túlnyomó el­­­séges erőtől tartva, estére szi­n­tén oda hagyja állását s M­­tonvásárra vonul. Kitűntek Makk tüzérfőhadnagy és Kohlmann Jó­zsef százados, úgyszintén Iván­ka őrnagy, ki vigyázatlanságból foglyul esik.. Veszteség részün­kön 8 halott, s 37 sebesült, ч horvát—osztrák részen holt és ' sebesült összesen mintegy 200. SZEPTEMBER 30. SZOMBAT. Somogyban S?.-Győröknél a me­gyebeli nemzetőrök horvát csa­patok ellen csatároznak, s* azo­kon győzelmet és jelentékeny zsákmányt (210 szekér, több mint 600 ló) vesznek A Nemzeti Színházban a „Mártha” opera került színre.

Next