Borsodi Bányász, 1972. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-26 / 30. szám

Noíd. július 26. BORSODI BÁNTASZ Boltról, boltra: Alberttelep és iparcikk ellátása Az elmúlt héten, szerdán Alberttelepen érdeklődtünk a lakosság élelem és ipar­cikk-ellátásáról. Először a Borsodi Élelmiszerkiskeres­­kedelmi Válallat 132. számú boltjába látogattunk el. A boltba való belépés után legszívesebben azonnal ki is jöttünk volna, ugyanis a boltban szinte elviselhetetlen bűz érződött. Érdeklődésünk­be Bóra Anna eladó elmond­ta, hogy tonhaltól származik ez a nem éppen vásárló csa­logató szag. Tegnap óta rossz a mélyhűtő és bár a hibát az illetékes javító cégnek már jelentet­ték, intézkedés az elhárításá­­ra mindeddig nem történt. A boltba fennállása óta először kaptak 18 kilogramm tonha­lat. Ebből azonban a vásár­lók — érthető okból — csak 3 kilogrammot vittek el. Va­lószínű, hogy a hal árusítá­sának premierje kudarccal végződik. A boltban egyébként —, melynek havi forgalma 250— 280 ezer forint — fűszerek, zöldáruk, kenyér és péksüte­mények, tejtermékek, mirelit csirke, , palackozott italok, konzervek és­­ vegyicikkek kaphatók. A fűszereket az edelényi FÜSZÉRT, a zöld­árut a Kazincbarcikai MÉK a borféléket az egri pince­­gazdaság, a pálinkát a mis­kolci VOSZK a tejterméke­ket a Miskolci Tejipari Vál­lalat szállítja. Az ellátás általában ki­elégítő. Ennek ellenére elő­fordul, hogy akadozik a ke­nyérellátás, illetve a péksü­temény nem mindig reggel érkezik. Volt rá eset, hogy fonnyadt zöldárut kaptak. Jelenleg is probléma, hogy nincs poharas fejtől Jó az ellátás tejből, vajból, félkész árukból, italokból. Mint hallottuk: megfelelő a kiszolgálás színvonala, s a bolt tisztasága is. Látogatásunk következő ál­lomása, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 348. számú boltja volt. Ép­pen leltároztak. Ennek elle­nére Lajkó Károly boltveze­tő készséggel állt rendelkezé­sünkre. Elmondta, hogy éves viszonylatban 4 millió forin­tos forgalmat bonyolítanak le és 2 ezer féle cikket áru­sítanak. A 4 személyes bolt áruellátását a Miskolci Nagy­kereskedelmi Vállalat bizto­sítja. A szállító általában eleget tesz feladatának. Hiánycikk viszont a bolt raktárából a kisméretű gáz­tűzhely a fürdőszoba-bojler, a vízvezetéki fitting áruk és kicsi a kínálat a magyar gyártmányú kerékpárokból is. A többi áruból elégséges mennyiség áll az alberttele­­pi és a környékbeli vásárlók rendelkezésére. Gondot okoz viszont, hogy rossz és ennélfogva beázik a tele A bolt tíz éve nem volt ki­meszelve. A Borsodi Élel­miszeripari Válallatra vár a feladat, hogy minél előbb in­tézkedjen és véget vessen en­nek a tarthatatlan állapot­nak. Szerettünk volna még a község húsellátásáról is ké­pet kapni. Ennek megfelelő­en látogatásunk következő állomása, az élelmiszerbolttal szomszédos 552. számú hús­bolt volt. A bolt vezetőjével, illetve eladójával viszont nem tudtunk beszélni, ugyan­is a húsbolt nem volt nyitva . A pontos idő ekkor 14 óra 20 perc volt. A boltnak sza­bály szerint 14 óra 30 per­cig kellett volna a vásárlók rendelkezésére állnia. A bolt vezetője viszont fittyet hány­va a lakosság érdekeire — a jelenlevők szerint ezúttal már sokadszor — munkaide­je lejárta előtt bezárt és el­ment — talán éppen stran­dolni. K. L. Az albertl­lrpi boltban ... Laczó J. felv. Koncentrált karbantartás a tervtáréi kötélpályán Különös látvány egy kötél­pálya — csillék nélkül. Aki nem volt beavatott, értetle­nül szemlélte múlt hét vé­gén a magas vasállványokra függesztett, ezüstösen csillo­gó acélkötelek kecses íveit. Erdők, völgyek fölött, egyre vékonyabbá válva kígyóztak bele a forróságtól vibráló pá­rás levegő végtelenjébe. Eze­ken a napokon — szomba­ton és vasárnap — végezték a tervzárói kötélpálya éven­ként esedékes nagyjavítását. A kötélpálya nyomvonalán indultam el, és a dózer vas­­talpának beméllyedéseibe kapaszkodva értem el Szabó Sándor TMK-művezetőt. A pálya közepetáma felállított sátorból — szinte eggyé vál­va a telefonnal — fáradha­tatlanul dirigálta acélszer­számokkal ,,játszó” együtte­sét. Tíz percbe is beletelt, amíg végre letette a telefont, addigra kifújtam magam, és feltettem az első kérdést: — Mi a lényege a koncent­rált TMK-nak? — Hosszú évek tapasztala­tai alapján kialakultak az összes, kötélpálya-karbantar­­tással kapcsolatos munk­afo­­lyamatok időnormái Ennek birtokában — természetesen megszerezve a szükséges lét­számot, anyagellátást és erő­gép igényeket­­, hálótervet készítünk. A hálóterv alap­ján világosan követhető az illető kötélpálya egészén vég­zendő munkák összessége, negyedórányi pontossággal lehet irányítani a munkacso­portokat, járműveket, ahol éppen szükség van rájuk. A koncentrált elnevezés pedig onnan ered, hogy régebben egy pálya nagyjavítását hos­­­szadalmasan, feszítőközön­ként végeztük, jelenleg pedig két nap elegendő ahhoz, hogy összevont műszaki és fizikai erőkkel, tehát kon­centráltan újjá varázsoljuk. — Hogyan készülnek fel a koncentrált munka megindu­lásához? — Az illető bányával tör­ténő előzetes megállapodás alapján rögzítjük, általában hét végére a TMK időpont­ját. Előtte két héttel Vakher­­da György pályamester irá­nyításával lakatos szakembe­rek vizsgálják át a feszítő­ket, tartóoszlopokat, össze­gyűjtik a vonalvizsgálók ál­tal jelentett meghibásodáso­kat is. A javítási igényeknek megfelelően pontos telepítési tervet készítünk, és ennek alapján végezzük a munkák­hoz szükséges alkatrészek, szerszámok, cserekötelek, csi­gák, láncok — ezerféle nél­külözhetetlen kellék — ki­szállítását. — Hányan vesznek részt ebben a munkában, és mi­lyen irányítással érhető el, hogy az egymástól elszige­telten dolgozó munkacsopor­tok ne térjenek el a háló­tervben lefektetett időnor­­máktól? — Az­ utolsó előtti napon a munkacsoportok vezetői kapnak egy-egy műveleti utasítást, amelyek külön mo­zaikdarabkái a hálótervnek. Ezek alapján, hogy elkerül­jük a legkisebb félreértést is, összeegyeztetjük és elmé­letben „lejátsszuk” az elvég­zendő munkafolyamatokat. Ha valamilyen előre nem lát­ható ok miatt valamelyik brigád mégis kicsúszna az­ idejéből, rendelkezésükre áll egy ütőképes tartalékcsoport, akiket, rövid idő alatt oda tudunk vezényelni a szorult helyzetben levőkhöz. Feszítő­közönként egy-egy műsz­aki beosztású személy vezeti a munkákat. A műhely 95 szá­zaléka, mintegy 85—90 em­ber dolgozik a 6240 méter hosszú pályán. A munkacso­portok egyben szocialista brigádok is, amelyek már nem egyszer bebizonyították rátermettségüket. A telefon­­szolgálatot a szállítástól kért emberek látják el. Az időjá­rás kifogástalan volt, az­ el­ső nap minden a tervezettek alapján történt. Az emberek gyorsan és begyakoroltan vé­gezték munkájukat. Viszontlátással búcsúztam el a szimpatikus TMK-mű­­vezetőtől, hiszen július vé­gén újból találkozunk a kon­­dói kötélpálya koncentrált karbantartásánál. A riport megjelenésekor a tervzárói kötélpálya már megszokott képét mutatja. Kétszáz csille surrog körbe­­körbe erős acélköteleken, lá­dájuk színültig rakva a bá­nya gyümölcsével, a fekete szénnel. Gallyas Béla Bemnjén János munkairá­nyító a saru horongmélyse­­set ellenőrzi Majoros László és Hallos Béla a magasban végzik mun­kájukat Majoros László szocialista brigádvezető a tartókötél karmantyúzását végzi 5 Megnövekedett letud­atók Új alapokon a szocialista versenymozgalom Az Edelényi Bányaüzem­ben régi hagyományai van­nak a szocialista verseny­mozgalomnak. Az első szo­cialista brigádok még 1959- ben alakultak. A közösségek azóta több kiemelkedő ered­ményt vallhatnak maguké­nak. Jelenleg 45 szocialista brigádban 717-en tevékeny­kednek a „szocialista módon élni, tanulni, dolgozni” hár­mas jelszó értelmében. Az üzem az első fél évet 105,1 százalékkal és 9110 ton­na többlettel zárta. Vágatki­­hajtási tervét 236 méterrel, <új, összüzemi teljesítmény, előirányzatát 41 kilogram­mal teljesítette túl. A szoci­alista brigádok döntő érdemeket szereztek a sikerekben, hiszen az eredményeknek túlnyomó többségét ők produkálták. Az üzem dolgozóinak a II. félévben még nagyobb fel­adatokat kell megoldaniuk. A szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásán Monos János igazgató bejelentette, hogy az év második felében az edelényieknek 200 ezer tonna szenet kell kitermel­niük. A terv szerint 3700 mé­ter vágatfolyosó kihajtását, illetve 1,150 tonnás összüzemi teljesítményt és 360 forintos önköltséget kell elérniük. A követelmény, a mérce lehet elég magas A tanácskozás után az üzem vezetőségének első dol­ga volt lezárni,­­majd kiérté­kelni a brigádok első fél évi eredményeit. Ezt követően meghatározták a III. negyed­év tennivalóit. Mivel az Ede­lényi Bányaüzemben lénye­gében egy akna van, nem kellett kisebb egységekre bontani a tervet. A III. ne­gyedévre az üzem vezetősé­ge 93 ezer 500 tonna szén kitermelésést ütemezte be. A vágathajtási tervet 1710 mé­terben, az összüzemi telje­sítményt 1,110 tonnában, az önköltséget 385 forintban ál­lapította meg. A szocialista brigádokra a tervekből 86 ezer 400 tonna szén kitermelése és 1490 mé­ter vágatfolyosó kihajtása jutott. A felosztásra kerülő jutalomból a közösségek 349 ezer 800 forintot kapnak. A tömegtermelői munkahetek szocialista brigádjai a III. negyedévre az aknavezetővel, a többi szocialista brigád a körletvezetőkkel kötötte meg a szerződéseket. Az üzem vezetősége a nem szocialista brigádokban dol­gozókat is bevonta a mun­kaversenybe. Nekik­ 7100 tonna szén kitermelése és 345 méter vágatfolyosó ki­­hajtása a feladatuk. A ré­szükre kitűzött jutalom 145 ezer forint. A feladatok meghatározá­sa után került sor a verseny­mozgalom továbbfejlesztését célzó igazgatói javaslatoknak a gyakorlatba való átülteté­sére. Az üzem illetékesei felülvizsgálták a patronáló rendszert, majd meghatározták a pat­ronálok helyét és szerepét a versenymozgalomban. A jö­vőben a patronáló — aki többnyire műszaki beosztás­ban és abban a körletben dolgozik, ahol a patronált brigád —, a kollektíva tag­ja, s közvetlenül anyagilag is érdekelt az eredmények el­érésében. Kötelessége figye­lemmel­­ kísérni a brigád munkáját, ezt tevékenységé­vel elősegíteni és az ered­ményekről rendszeresen tá­jékoztatni a brigád tagjait. A patronáló köteles havonta be­számolni a kollektíva ered­ményeiről, a hiányosságok­ról az aknavezetőnek is. A körletvezetőnek és az aknavezetőnek munkaköri kötelessége foglalkozni a szo­cialista verseny­mozgalom­mal. Gondoskodniuk kell a termelési feltételek maradék­talan biztosításáról! Egyéb­ként az Edelényi Bányaüzem­ben Knecz Frigyes aknavezető aktív részese a versenymoz­galomnak. Ő a „Dawy” nevet viselő műszaki szocialista brigád vezetője, melynek tagja többek között Balogh Béla üzemi főmérnök is. A patronáló Rácz János, az üzem igazgatója. A brigádok vállalásaikat a jövőben időszakokra kötik meg. Ez lehet negyedév és fél év. A vállalások szerző­dés jellegűek, tehát kétolda­lúak. A termelési feladat mellett fontos szerepet kell, hogy kapjon a biztonságos munka­végzés, a munkaidő teljes kihasználása, az önköltség csökkentése, az anyaggal va­ló helyes gazdálkodás. Szük­ség van a szakmai és a poli­tikai oktatás szélesítésre is. A vállalásoknak konkrétak­nak kell lenniük! A vállalások negyedéven­kénti kiértékelését a jövő­ben az aknánál — tehát ahol a szerződést kötötték —, a gazdasági, politikai, társa­dalmi és az ifjúsági vezetők végzik. A szerveknek joguk, sőt kötelességük rendszeresen ellenőrizni a szocialista brigádok mun­káját. Hogyan tesznek eleget a szocialista brigádok a meg­növekedett feladatoknak? Bokk András 61 tagot szám­láló hétszeres ezüstkoszorús frontbrigádja a HI. negyed­évre — 9,8 százalékos med­dőtartalom mellett — ?2 ezer tonna szén kitermelését vál­lalta. Ez a mennyiség vala­mivel több mint az üzemi terv egyharmada. A brigád paronálója Jesse Tibor front­mérnök. Velük él, velük dol­gozik, így mindenkor gon­doskodni tud a termelés fel­tételeinek biztosításáról. A brigád az első fél évet 138,1 százalékkal és 7300 tonna többlettel zárta. A vállalt 11 százalékos med­dőtartalommal szemben 8 százalékot teljesített. A nagymérvű minőségi javulást úgy érte el a brigád, hogy mind a homlokon, mind pe­dig a szállítószalagon med­­dőválogatást végeztek. Ezt csinálják jelenleg is. A kol­lektíva az egyéb vállalásaik­nak is eleget tesz. A brigád tagjai bíznak abban, hogy így lesz ez a másom t* fái év­ben is. Ak­kor pedig az er­­kölcsi el,«merés m ® iW* övék lesz a 48 ezer CnHnt is. Kala­i László Pontos terv szerint Tervtáron minden erőt az új fronttal kapcsolatos feladatok kötnek le. A Dobson-egysé­­gek már­ meghatározott he­lyükön a D(14)D fronton vannak. Valamennyi ott dol­gozó vájár, aknász, mérnök szívügyének tekinti a front pontos, tervszerű üzemelteté­sét. A komoly erőfeszítéseket igénylő feladatok mellett — a jövőre gondolva — készül­nek a távlati célkitűzések megvalósítására is. A fronti alapvágat D041E pontján id. Seres József és Gál Gyula elővájókkal találkoztunk. A nap első robbantásán túl szénpakolás, biztosításácsolás következik. — Az elmúlt hónapban 134 százalék volt brigádunk eredménye — mondja Seres József. — Az eddigi átlagok azt mutatják, hogy mostani teljesítményünk is hasonló lesz. Egyedüli nehézséget a szénkiszállítás okozott a hó­nap elején, mivel a dobsonok is ugyan­azon a sínpáron ér­keztek. A társ Gál Gyula üres csillével érkezik vissza. A lapátért nyúl, hogy a szén­től mielőbb megtisztítsa a terepet. A szellőzőberendezés jól működik, mégis a fizikai igénybevétel következtében lekerül a felső ing, a zub­bony. — Csak kisegítő vagyok a Szomolyai brigádban. A sza­badságolási időszakban gyak­ran előfordul, hogy így se­gítünk egymáson. A feladat ugyanaz, mint a saját brigá­domban: előkészítem az el­­­­következendő évek frontfej­tésének megindulási alapjait.

Next