Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 1. szám

3 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! BANYHÁZ A BORSODI BAG­Z­OK HITLAPJ­a XVI. évfolyam, 1. szám Ara: 50 fillér 1973. január 3. Az üzem jövőjét is befolyásolja Ötös telepi fejtések Fe­ketevölgyön Mint már arról beszámol­tunk, december elején kezd­ték meg Feketevölgy I-es aknán az üzem jövőjét is be­folyásoló ötös telep fejtését. Az 560 ezer négyzetméter alapterületű, 2,3 millió ton­na szénvagyonú nyugati bá­nyamezőben beindított 90 méter homlokszélességű, úgy­nevezett provokációs fejtés fa biztosítású, a jövesztés pe­dig robbantásos módszerrel történik. A telep fedője ugyanis víz­­dús homok, ezért — a geo­lógiai viszonyok és a fakadó víz mennyiségének ismerete nélkül — kezdetben nem lett volna célszerű gépeket üzem­be helyezni a fronton. Erre — a tervek szerint — január végén kerülhet sor. Addig azonban még számtalan problémát, feladatot kell megoldani. A fejtésen napjainkban szakonként 14—18 bányász dolgozik. Az előrehaladási sebesség 0,8 méter. A hang­súly egyelőre nem is a ter­melésen van. A fő cél: mi­nél gazdagabb ismereteket szerezni a geológiai viszo­nyokra vonatkozóan, s kipro­vokálni a főtevíz bejövését. Mint azt Demeter Tibor te­rületi főmérnöktől megtud­tuk, az utóbbit már el is ér­ték. December 22-én ugyanis megjelent a víz a homlokon, s mennyisége kezdetben 200 liter/per­c volt, jelenleg pedig 300 liter/percre tehető. A mennyiség várhatóan már nem növekszik. Fel lehet te­hát készülni a gépi beren­dezések üzembe helyezésére. Az akna vezetősége a so­ron következő munkálatokat egy hálódiagramra tervezte, s­ ezen feltüntettek vala­mennyi munkafolyamatot. Jellemző a mindenre kiterje­dő tervezőmunka nagyságá­ra, hogy a diagram összeál­lítása 24 mérnökműszakot vett igénybe. Az új front indító vágata hamarosan elkészül. Január 8-ára befejezik a bővítését is. A hónap közepére beszállít­ják az egységeket, gépi be­rendezéseket a bányába, két­­három nap alatt pedig ös­­­szeszerelik. Ha minden terv­szerűen történik — már pe­dig az akna vezetői remélik, hogy így lesz —, január 22- én már komplex gépi front termel az ötös telepben. A feketevölgyiek viszont még nem dolgoztak Fletcher egységekkel és Eichoff jö­­vesztőgéppel. A fronton dol­gozó iparosok, vájárok de­cember végén Ella-aknára jártak tanulni, tapasztalato­kat szerezni. Jelenleg már megfelelő gyakorlattal ren­delkeznek. Rajtuk tehát nem múlik majd a gépesített front sikere. Bizonyos létszám-átcsopor­tosításra is sor kerül. A fej­tésen szakonként 22 bányász dolgozik majd. Ezzel párhu­zamosan nő a front teljesít­ménye is, s várhatóan 70—90 vagonnal járul majd hozzá az akna­tervteljesítéséhez. K. L. Az ŐSZ üzemeiből jelentjük Az esztendő utolsó munka­napjának délelőttjén — lap­zártakor — telefonon érdek­lődtünk az ŐSZ termelési osztályán az üzemek munká­járól. PUTNOKON a meghatáro­zott ütemterv szerint végzik a mentési, iszapeltakarítási munkát úgy a keleti határ­vágatban, mint az I-es sza­lagvágatban. KIRÁLDON megerősített létszámmal folyik a termelés. Putnokról átcsoportosították a munkaerő egy részét. Az üzem egyébként tervközelben van. Lapzártáig 113 vagonos adósságról kaptunk hírt. BORSODNÁDASDON vál­tozatlanul kedvezőtlen körül­mények uralkodnak, s nem dicsekedhetnek a termeléssel sem. EGERCS­EHIBEN a napi termelés 85—90 vagon körül mozog. Itt 610 tonna az adós­ság. FARKASLYUK érte el ez­úttal a legszebb eredményt. Egyrészt az előirányzathoz képest 3480 tonna többletter­meléssel dicsekedhetnek, másrészt az ütemezésnek megfelelően halad az MK-s front előkészítése. Ezzel kap­csolatban az üzem bányames­terétől is érdeklődtünk, aki a következőt mondotta: “ Újévig megtörténik a szállítópályához tartozó utol­só 500 méternyi gumiszalag és kaparó beszerelése. Ezután kerül sor a támjavító mű­helyben felújított MK-egysé­­gek beszállítására és beszere­lésére. Terveink szerint ja­nuár 15—20-án szeretnénk indítani az új tömegtermelő munkahelyet. Az új fronton egyébként közel kétméteres a telepvas­­tagság, s a 75 méter homlok­szélességű munkahelyen két 1400 milliméteres maró tár­csával történik majd a szén termelése. Dolgozóink nagyon várják már az új front indulását. Eddigi hírnevükhöz méltóan szeretnének bizonyítani. Hogyan áll a verseny? ■ 1 ■ Ózd vidéki Szénbányák: 29-ig 1972. december Aknák: Szuhakálló II. 115,0% Ella 113,9% Rudolf IV. 109,0% Albert I. 107,9% Erenyö 107,0% 1. Farkaslyuki Bü. 113,2° о 2. Királdi Bü. 99,3% 3. Egercsehi Bü. 97,1% 4. Borsodnádasd 86,5% 5. Putnoki Bü. 46,6% Vállalat: 90,2% A frontátállások alkalmával nagy szerep jut a fronti sze­relőknek. Gyors és pontos munkát várnak tőlük, így dolgozik a képen látható Csitkó József géplakatos is, Berentén. Fotó: Laczó J. Királd: Béke. A vezérlőteremben mono­ton zúgás fogad. Az áradó energia zenéje. Üvegkalitká­­ban hajlott hátú, 50 év kö­rüli munkás ül. A regisztráló műszereket, mérőórákat fi­gyeli. Major Dezső elektrikus a bánya energiaellátását vi­gyázza. Az épületbe befutó 35 000 voltos távvezeték itt ágazik szét több irányba. A trafóházakba, a föld alatti el­­osztók felé. A falon rajz mu­tatja, hogyan oszlik el az ide beérkező energia. Látszólag nyugalmas hely ez, hiszen csak figyelni, ellenőrizni kell a műszereket. Csak az tudja mennyire fárasztó munka, aki már dolgozott hasonló helyen. Az állandó koncent­rálás őszintén szólva megvi­seli az embert, s néha még odahaza, sőt álmában is hall­ja a monoton zümmögést. Egy emelettel lejjebb ta­lálható az aknagépész biro­dalma. Elektromotorok, két hatalmas kábeldob, amper­mérők, levegőnyomás-mérő berendezés, s lehetne még to­vább sorolni a laikus számá­ra a Sähe rétién eredetű és ren­deltetésű berendezéseket. Tóth Ferenc két irányító­kar között ül, magasított szé­ken. Csengetés hallatszik, s két kábeldob előbb lassan, kényelmesen, pillanatokon belül pedig körülbelül 300- as fordulatszámmal forog. Odakint az aknatorony tete­jén szédítő pörgésbe kezd a két kerék. Az aknagépész fe­szülten figyel egyszerre több irányba. Egyik szeme a mély­ségjelző készüléken. Ez a be­rendezés olyan, mintha a függőakna kicsinyített mása lenne. Egy függőlegesre állí­tott menetes tengely két ol­dalán kis dobozok jelzik, hol tart a két kas a függőleges alagútban. Ugyanakkor fi­gyelni kell az amperméről, s több más fontos mű­szert. Egy-egy fuvar között van lélegzetvételnyi idő. Ilyenkor kérdezősködünk. — Több mint 22 eszten­deje dolgozom ezen a mun­kahelyen. Egyébként 1934- ben kerültem a bányához. Talán fel sem tudnám sorol­ni hány géppel dolgoztam az­óta. A Béke-függőakna 128 mé­ter mély. A szállítás kezde­tét csengő jelzi. Meddőszállí­tásnál ötöt csengetnek, ha szén indul a felszínre négy jelzés hallatszik, ha pedig személyszállítás történik hár­mat szól a csengő. Ilyenkor sokkal lassabban kell irányí­tani a két kast. Szénszállí­táskor hat, személyszállí­tás­kor négy méteres másodper­cenkénti sebességgel közle­kedik a két „lift”. Amíg a szállítóeszközök úton vannak a jobb oldali indítókar segít­ségével „navigál” a gépkeze­lő, az utolsó méterek előtt pedig működésbe lép a bal oldali irányítókar, amelyre a légféket kötötték. Egész idő alatt nagyon figyelnek, hi­szen centiméternyi pontos­sággal kell rendeltetési he­lyére irányítani a berende­zéseket. Nem gyerekjáték az akna­gépész munkája. Rendkívül felelősségteljes, nagy pontos­ságot követelő tevékenység. Műszakkezdés előtt ellenőriz­ni kell a köteleket és a ve­­zetőléceket, s az előírásoknak megfelelően átvenni a be­rendezéseket. Természetesen évek­te több alkalommal na­gyobb ellenőrzést is tarta­nak. Például fél évenként ki­vágnak a kötélből egy-egy darabkát, amelyet laboratóri­umban ellenőriznek. Amen­­­nyiben 6—7 elemi szál meg­rongálódott a drótkötélből kicserélik akna — Amióta itt dolgozom, még soha nem fordult elő kötélszakadás — mondja nyomatékosan a gépkezelő. A Királdi Bányaüzemnek két függőaknája van. Mi a Béke-akna gépházában be­szélgettünk Tóth Ferenccel. Szeretettel beszélt munkájá­ról. — A másik a Szabadság­akna csak műszakváltáskor üzemel.. Ott csak személy­szállítás történik. Míg ott jártunk, alig állt fel a két irányítókar közül. Ült, figyelt és biztos kézzel irányította a szállítást. Mun­kája úgy illeszkedett a bá­nyaüzem életébe, mint egy jól működő fogaskerék az okos szerkezetekben. B. s. Tóth­ Ferenc asnagepes* Kiváló vágathatok A vállalat területén is egye­dülálló eredménnyel dicse­kedhet az Ella-aknán dolgozó Újlaki Miklós vezette 9 tagú F—5-ös előváló szocialista brigád. A kollektíva, amely elnyer­te már a Vállalat kiváló bri­gádja címet is, éves átlagban 130 százalékra teljesítette ter­vét és mintegy 400 méterrel több vágatfolyosót hajtott ki a tervezettnél. Az eredmény­hez gratulálunk, s további sok sikert kívánunk a brigád­ es Meleg otthonokban Ellobogtak a karácsonyi gyertyák, elcsitultak az új­évi kürtök. Az ünnepek hangulatát már csak kevés helyen idézi a fenyőillat, amely pedig még néhány napja mindenütt szétterjedt az otthonokban. A meleg otthonokban. Mert remélhetőleg sehol sem dideregtek az ünnepekben — s egyáltalán: a hideg idő beálltá­val. Legalábbis a bányászok hibájából nem. Év végi „zárszámadások” ugyan még nem készültek, de akik figyelemmel kísérték bányászaink 1972. évi munkáját, nem vitathatják, hogy az ismét a legnagyobb tiszte­letet és elismerést érdemli. Hiszen mennyi váratlan geológiai nehézség, gond, ba­j közepette dolgoztak azért, hogy jusson elég szén az otthonokba. És persze a sze­net igénylő gyárakba, erőművekbe is. Éjjel-nappal dolgoztak, ahogyan már megszoktuk tőlük hosszú év­tizedeken át. Hogy tűzhelyeinken sistereghessen az étel, kályháinkban loboghasson a láng, vagy a köz­ponti fűtés kazánjaiból egyenletesen áradhasson a me­leg. Dolgoztak hétköznapokon és ünnepnapokon Ak­kor is, amikor az otthonokban kigyúltak a karácsonyi fények, amikor csillagszórók sziporkáztak, gyertyalán­­gocskák lobogtak, vagy színes villanyégő-füzérek fé­nye keveredett a lenyomlattal. És a meleggel. S az óévet sem búcsúztatta minden bányász pohárcsengés­sel, az újévi harangszó sem hallatszik le a föld alá... „Rohanó’ hétköznapjainkban nincs időnk, energiánk gondolni minderre, s köszönetfélét mondani el. Hát tegyük meg legalább ilyenkor, egy esztendő munkás­hétköznapjait értékelve. Legalább egy fejbólintással. Meleg otthonainkban. (r.

Next