Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 1. szám

4 Három éve: A művelődés szolgálatában Eredményekben gazdag évet zárt a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. Az 1969. december 13-án átadott intézmény az évek során nagyot fejlődött, s jelenleg már a szó igazi értelmében a művelődés fel­legvára. Az ismeretterjesztő előadásokon, a műsoros szó­rakoztató rendezvényeken, a játékfilm-vetítéseken és a kis közösségek munkájában mintegy 200 ezer fő vett részt. — Lehetőségeinkhez mér­ten igyekeztünk elősegíteni a város lakóinak szórakozását, művelődését — mondta Ser­főző Sándor igazgató. Nem kétséges: céljukat — öszességében nézve — elér­ték. Mit is tett az intézmény a kultúra szolgálatában? Ve­gyük sorra — természetesen csak kivonatosan — az ese­ményeket. Az oktatást, a tanulást szolgálták a különböző isme­retterjesztő előadássoroza­tok. Ezek a legkülönbözőbb témával foglalkoztak. Voltak szakmai tárgyú (szocialista brigádvezetők tanácskozása), a politikai ismereteket bőví­tő, a természettudománnyal és a társadalomtudománnyal foglalkozó, illetve művészeti ismeretterjesztő előadások (Képzőművészet története). Természetesen a témák meg­választásánál messzemenően figyelembe vették a lakosság igényét. Egyébként az intéz­ményben az év során — a TIT-tel együtt — 131 elő­adást tartottak, amelyeknek közel 12 ezer hallgatója volt. Hasonló célt szolgált a 13 természettudományos filmest (3200 nézővel), az archív filmklub (31 előadás, 4400 nézővel), a különböző tanfo­lyamok, szakkörök. Az egyéb ismeretterjesztő rendezvények közül első helyre kívánkoznak a kiállí­tások. A központ szolgált he­lyéül többek között a II. or­szágos vegyipari képzőművé­szeti kiállításnak és a szo­cialista városok I. országos fotókiállításának is. Jellemző a kiállítások közkedveltségé­re, sikerére, hogy közel 21 ezren tekintették meg a mű­veket. A művészeti munka két részre osztható. Egyik: a hivatásos művészek által tar­tott, többnyire nívós színi­előadások, komolyzenei hang­versenyek, előadói estek. Összesen 139 művészeti ren­dezvény szerepelt az éves programban. Csak emlékez­tetőül: sikerrel léptek fel az intézményben az Állami Dé­ryné Színház és a Miskolci Nemzeti Színház művészei, a Miskolci Szimfonikus Zene­kar, valamint ismert beat­­zenekarok, táncdal- és ma­­gyarnóta-énekesek, bábegyüt­tesek. A művészeti munkát vég­zők másik ágazatához tartoz­nak az öntevékeny csoportok. Gondolunk itt elsősorban a gyermek és felnőtt irodalmi színpad, a vonós- és fúvós­­zenekar, a képzőművészeti és iparművészeti körök, vala­mint a népi tánccsoport te­vékenységére. Pozitív jelenség, hogy nőtt a gyermekcsoportok száma. A Kiváló együttes címmel kitüntetett Izsó Miklós kép­zőművészeti kör 1972-ben is hírnevéhez méltóan szerepelt a kiállításokon. A fúvószene­kar és a népi tánccsoport is szép sikereket vallhat ma­gáénak. Kiemelkedő eredménye volt az intézménynek az ifjú Hor­váth István országos színját­szó fesztivál megrendezése. Az ország 30 legjobb amatőr színjátszó együttese adott itt egymásnak találkozót. A szakkörök közöl a fotó- és a filmkör munká­ja volt a legeredményesebb. Több díjat nyertek a külön­böző kiállításokon. A klubok tevékenysége sok kívánniva­lót hagy még maga után. Programjukat nem minden esetben tudták megvalósítani, s a látogatottság is rapszodi­­kus volt. Az intézményben több író—olvasó találkozót is tartottak. Ismert írók és költők fordultak meg az in­tézmény falai között. A poli­tikai nevelés és az irodalmi ízlés fejlesztését célozza a mintegy 80 ezer kötetes könyvtár és a sokféle folyó­irat. Elmondhatjuk: Kazinc­barcikán szeretik a jó köny­vet, szeretnek olvasni. Erre vall a könyvtárba beiratko­zottak egyre növekvő száma. A központ vezetősége az éves terveket mindenkor igyekszik az 120 évekhez igazodva összeállítani. Szükség esetén év közben is bővítik a prog­ramot. Az igények hívták életre a közelmúltban a bá­nyászklubot, amely a város bányászainak teremt szóra­kozási, művelődési lehetősé­get. Az intézmény vezetőinek előrelátását dicséri, hogy nagy gondot fordítanak már óvodás korú gyermekek íz­lésének fejlesztésére is. Ami ennél még érdekesebb, hogy a szülők élnek is a felkínált lehetőséggel, mind többen el­hozzák gyermekeiket a mese­előadásokra. Fejlődés tapasztalható a te­rületi művelődési intézmé­nyek munkájában is, bár ezek működése még elmarad a várttól. Remélhetőleg eb­ben az évben előre tudnak lépni, összegezve megállapít­hatjuk: a kazincbarcikai Eg­­ressi Béni Művelődési Köz­pont — a még meglevő hiá­nyosságok ellenére is — jól betölti szerepét, eredménye­sen tevékenykedik a kultúra szolgálatában. Kolaj László Bírál az objektív Az elmúlt héten Bánszál­láson jártunk. Az anyag és áruforgalmi osztály szom­szédságában figyeltünk fel az első befagyott csapra. A fa­gyott földből „kikunkorodó” cső még csak nem is szuszo­gott, amikor jobbra-balra csavargattuk a zárószerkeze­tet. Amikor a környéken já­ró-kelő bennszülöttek észre­vették fotós kollégám tevé­kenységét, közelebb jöttek.­­ Ezt aztán lefotózhatja nyákon is. Ugyanis sok eset­ben akkor sincs elég vizünk. Most meg befagyott vala­mennyi kút. Hiába is takar­gatnánk be kóccal, rossz pook­óccal. Arra a kérdésre, hol sze­reznek vizet, ali-alig tudtak válaszolni. Ki innen, ki on­nan. Pedig a vízre mindenütt szükség van. — ez—sy — BORSODI BÁNYÁSZ Labdarúgó NB 111. 1972—73 év őszi állása ÉSZAKI CSOPORT Hiba nélkül. A Mákvölgyi Bányaüzem Alberttelep I. aknájánál korszerűen gépesített fogadótér üzemel. A csillák felhúzását, illetve leenge­dését Gál István, Tahi Jánosné és Slezsák Jánosné végzi. Valamennyien egy szakba járnak, s délelőttönként kell azt a szenet ki­szállítaniuk, amit az előző nap délutános és éjszakás bányászai termeltek. Megállás nélkül érkeznek a csillék. A szál­lítópálya akkor áll csak le néhány percre, ha valahol üzemzavar keletkezik. Naponta 700—800 csillét kell fogadniuk. Ilyen mun­katempó mellett igazán elképzelhető, hogy evésre csak akkor jut idejük, ha a 10 tagú brigád valamelyik tagja helyettesíti őket. A három dolgozó munkahelyén számtalan baleseti veszélyforrás rejlik. Egy hibás moz­dulat, egy rossz csillekapcsolás, egy vigyá­zatlan lépés, és már kész a baj. Tudják ezt maguk is, és munkafegyelmüknek köszön­hető, hogy egy éve ezen a munkahelyen nem történt baleset. Baleseti krónika " • v " Még az elmúlt év króni­kájához tartozik az a két baleset, amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Közös jellem­zőjük: mindkettő az Eger­csehi Bányaüzemben történt. Barkóczi Tamás csillés az I-es akna külszínén az üres oldali láncpályához volt be­osztva. Munkaterületét enge­dély nélkül elhagyta és az aknaházban segített a kasról lehúzni a szénnel telt csillét. Egy alkalommal úgy húzta le, hogy az oldal peremét fog­ta meg a csillének. Ezzel jobb kezének első ujja a ka­puvezető vashoz simult és ezáltal az első ujjpercét le kellett vágni. A bekövetkezett baleset egyedüli oka, a szabálytalan munkavégzés halmozása volt. Barkóczi Tamás az első hi­bát ott követte el, hogy meg­bízás nélkül ment az akna­házba dolgozni. Másodszor: sem kioktatva, sem felké­szítve nem volt a kas mel­letti munkára. Harmadszor pedig —, s talán ez a legsú­lyosabb vétsége —, nem a kiképzett fülnél fogta meg a csillét. A szabályok sorozatos megsértése végül is súlyos balesetet okozott, és szomo­rú tapasztalattal szolgált Barkóczi Tamásnak. Ha figyelmesebb lett volna... Az északnyugati haránt­vágat s a balnyilamban dol­gozott Füredi Imre szállító­csillés. A szállítás megkezdé­sekor az alsó kapcsolótéren volt, s nem vette észre, hogy az égjükt csille leakadt a vontatókötélről. Nem figyelt fel arra sem, hogy a vissza­szaladó pály­akocsi mindin­kább megközelíti. Elugrani sem volt ideje, végül a csil­e olyan súly­osan megsértette, hogy 18 napi ápolásra szo­rult.­­ A szabálytalan munkavég­zés miatt bekövetkezett bal­esetet a sérült figyelmetlen­sége okozta. Figyelmestül­, gondosabb munkavégzéssel elkerülhette volna. Ehhez csupán az ÁBSZ 4. fejezet 21. paragrafusai kellett vol­na betartania. Ez a rész kö­telezően előírja: a szállítás megkezdése előtt át kell vizs­gálni a sínpályát, a vonókö­telet, a kapcsolószerkezete­ket. Ha Füredi Imre mindezt szem előtt tartja, figyelmét semmiképp sem kerülheti el, hogy a vonókötélről hiányzik a kikapcsolódást megakadá­lyozó szerkezet. A felületesség, a hanyag­ság íme ismét egy bányász sérülését okozta. „Megállni a lejtőn!” Évekkel ezelőtt az Ormos­bányai Bányász labdarúgó­­csapatáról, mint jó NB I1-es együttesről emlékezhettünk meg. Az utóbbi évek kedvezőt­len eseményei azonban meg­indították a „lavinát­’, és az NB II-ből történt kiesés után az NB III. sem kecseg­tetett sok jóval. Rövid ideig tartó „megkapaszkodás" után ettől az osztálytól is búcsút kellett venni az ormosbá­nyaiaknak, és jelenleg a megyei I. osztályban küzde­nek. A szép múltra jó vissza­emlékezni, de a jelen és a jövő útja fontosabb ennél. Ezen a úton pedig nemcsak képletes „figyelmeztető táb­lák” vannak — megállni a lejtőn — felirattal. Megállni a lejtőn! Kíván­Ormosbányai Bányász Sport­kör ugyanis szeretné végre bánya labdarúgó sportéleté­vel, és egyben „megállni a lejtőn” célkitűzés, illetve a jobb szereplés is tématárgy volt. A két ormosbányai vezető véleményének lényege a kö­vetkező : — Volt a sportkör labda­rúgó szakosztályánál egy olyan elképzelés, hogy szel­lemében és összetételében is teljesen új csapat kialakítá­sára törekedjünk. Ennek ke­retén belül a fiatal játéko­sok csapatba építése, vala­mint újabb tehetséges helyi fiatalok felkutatása volt a cél. A javuló csapat- és közös­ségi szellem pozitív eredmé­nyéhez csatlakozik, hogy si­került a fiatalítás, amit bi­zonyít, hogy a mezőnyjáté­kosok közül az egyetlen fog­ság és egyben célkitűzés. Az idősebb 25 éves, a többi pe­dig ennél fiatalabb, sőt a 20 éven aluliak száma 7 fő. elérni, hogy a sok gondból A csapat a megyei I. osz­kevesebb legyen, növekedjen tályban a 12. helyen áll. A a csapat szereplésével kap­terv a tervezett teljesítmény csolatos megelégedettség, és alatt maradt, mivel eredeti , alacsonyabb osztályban helyezési célkitűzésünk szó­ugyan —, de a dicsérő jelzők mint az első tíz hely valame­ne maradjanak el. lyikére vártuk a csapatot. Erről beszélgettünk a csa­Gyengék az eredmények a pat edzőjével — Krisch Gé­táblázaton elfoglalt helyezé­sával és Farkas Lajos szak­sünk bizonyos mértékig csa­osztályvezetővel. Jódás, hiszen a megyei I. osz­Megbeszélésünk során „mér­tály tudásszintjét tekintve egy NB III-as, majd az NB téktartóan” tértünk ki mind­Ill-ból kiesett csapat — sp­arra, ami összefügg Ormos­kak szerint — előkelőbb helyre kell, hogy kerüljön, különösen, ha olyan nagy és eredményes labdarúgómúlttal rendelkezik, mint Ormos­bánya. Szeretnénk mi magunk is az eredményesebb szereplést, és ez rajtunk nem fog múl­ni. Reméljük, hogy a két — hajdan sok sikert megért és szívvel-lélekkel küzdő játé­kos — jelenleg pedig vezető, példamutatása, valamint munkája meghozza a kívánt eredményt és Ormosbánya — legalábbis odahaza — „orosz­lánbarlang” lesz az ellenfe­lek számára. Pál István 1973. január 3. Érdekességek Ш BÁNYALÉTESÍTMÉNY A dél-uráli Malij Kujbasz­­ban megkezdték a Szovjet­unió egyik legnagyobb vas­érclelőhelyének kiaknázá­sát. BESZÉLŐ SZÁMOK A KGST tagországaiban az utóbbi 20 év alatt összesen 60 millió lakást építettek. SZOVJET ÜTEMBEN Észtországban 1945 óta há­romszorosára nőtt az új laká­sok száma. MODERN AUTÓÚT Hatszáz kilométeres kör alakú autópályát építenek Moszkva környékén. A ke­reszteződés nélküli műúton mindkét irány­ban 8—8 sávon áramlik majd a forgalom. Teke NB II. beliíti csoport évivek eredménye 1972.

Next