Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-14 / 7. szám

4 Jogszabályismertetés Egyes lakásépítési formák pénzügyi feltételeiről A MINISZTERTANÁCS, valamint a pénzügyminiszter, továbbá az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter ren­deletet adott ki az év elején, amelyben az egyes lakásépí­tési formák pénzügyi feltéte­leiről és a szociálpolitikai kedvezményekről szóló eddi­gi jogszabályokat módosítot­ták. Az új rendelet a következő lakásépítési formákra terjed ki: a) állami eszközökből meg­valósuló tanácsi értéke­­sítésű lakásépítés, b) telepszerű többszintes lakóházépítés, c) egyedi többszintes lakó­házépítés, d) családiház-építés. Olvasóink közül bizonyára legtöbben a családiház-épí­­tés pénzügyi feltételei iránt érdeklődnek elsősorban, ezért az alábbiakban erről adunk tájékoztatást. Budapesten történő csalá­diház-építés esetében: a köl­csön az építési költségnek legfeljebb 50 százalékáig nyújtható, lakásonként azon­ban a 100 ezer forintot nem haladhatja meg. A kamat mértéke 50 ezer­ forint ös­szeghatárig évi 2 százalék, e határ felett évi 6 százalék. A törlesztési idő legfeljebb 25 év. MEGYESZÉKHELYEKEN, városokban, továbbá az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter által meghatározott kiemelt településeken törté­nő családiház-építés eseté­ben: a kölcsön az építési költségnek legfeljebb 50 szá­zalékáig nyújtható, lakáson­ként azonban a 80 ezer forin­tot nem haladhatja meg. A kamat mértéke 40 ezer forint összeghatárig évi 2 százalék, e határ felett évi 6 százalék. A törlesztési idő legfeljebb 25 év. Tájékoztatásul közöljük, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kiemelt települé­sek a következők: Abaúj­­szántó, Aggtelek­, Bódvaszilas, Borsodnádasd, Edelény, Encs, Gönc, Jósvafő, Mezőcsát, Me­zőkövesd, Nyékládháza, Put­­nok, Rudabánya, Sajószent­­péter­, Szendrő, Szerencs, Szikszó, Telkibánya és Tokaj. A rendelkezés tehát kizáró­lag azokra a családiház-épít­­kezésekre vonatkoznak, ame­lyeket a felsorolt kiemelt községekben építenek. Az itt fel nem sorolt — tehát más — településeken történő családiház-építés ese­tében: a kölcsön az építési költség­ek legfeljebb 50 szá­zalékáig nyújtható, lakáson­ként azonban a 70 ezer forin­tot nem haladhatja meg. A kamat mértéke 35 ezer forint összeghatárig évi 2 százalék, e határ felett évi 6 százalék. A törlesztési idő legfeljebb 25 év. ELŐÍRJA A RENDELET azt is, hogy családiház-építés az olyan lakóházépítés, amelynek során földszintes, vagy legfeljebb háromlaká­sos több szintes lakóépület épül. Azok számára, akiknek a lakásT és telek­tulajdon­a a külön jogszabályokban meg­határozott mértéket megha­ladja, de a lakásépítési korlá­tozás alól felmentést kaptak, csak 6 százalékos kamat mellett nyújtható kölcsön. Abban az esetben, amikor a lakóházépítés vagy vásárlás vállalati kölcsön támogatás­sal történik, arra más ren­delkezések vannak érvény­­ben. Ezeket a rendelkezése­ket is ismertetni fogjuk ol­vasóinkkal. U. F. Petőfi Sándorra emlékezünk Az első forduló helyes megfej­tése: Írásos kérdés: 1. Sopron, 1839. szeptember 6-án 2. Plebejus 3. Borozó, 1842 május 22-én Képrejtvény: 1. Szabadság, szerelem! 2. Szeptember végén 3. Az Alföld Lóugrásos játék: Az­ idézet. ..Haza csak ott van, hol jog is van / S a népnek nincs joga.” Az idézett vers cí­me: A nép. A második forduló kérdései? 1. Mikor m­a Petőfi Sándor a következő szavakat Arany Já­nosnak? ..Azon vettem észre magam, hogy nagyon kegyvesztett ember leitem.” 2. 1847. március 15-én adták ki először Petőfi Sándor összes köl­teményeit. Hány példányban? 3. Selmecen milyen társaság­nak volt tagja a költő 1838-ban? Értelemszerűen mit fejeznek ki a közölt ábrák? A térképre vonatkozóan: Pe­tőn Sándor 1843—44 telén gyalog ment Debrecenből Pestre. Kér­­dés: Melyek azok a főbb állo­mások, amelyek a térképre be vannak rajzolva? A megfejtéseket levelezőlapon 1973. február 24-ig kérjük bekül­deni szerkesztőségünk (3501 Mis­kolc, Ff. 146) címére. Könyvjutalmat nyertek: Bue­­dan Ilona, 3742 Rudolftelep, ál­talános iskola. Hubay Violetta, 3741 Izsófalva, Molnár Miklósné, 3743 Ormosbánya. Erdősor 2/1. AI BORSODI BÁNYÁSZ ]­ervek és feladatok Ri­dolftelepen­ többet, jobbat LEGUTÓBB MEGÍRTUK, hogy a sportköri élet és sport­köri munka ismertetése vé­gett felkértük az elnöksége­ket, írjanak a versenysport­ban, valamint a tömegsport­ban elért eredményeikről, terveikről. Célkitűzésünk ez­zel kapcsolatban az volt, hogy az illetékes vezetők, elnöksé­gi tagok mondják el vélemé­nyüket, meglátásaikat, nyi­latkozzanak terveikről, elkép­zeléseikről. A kérdések önmagukban is sokat sejtetnek, hiszen tájé­koztatást kértünk a terveik­ről. E heti számunkban a Ru­­dolftelepi Bányász SK részé­ről nyilatkozó Jáborcsik Jó­zsef leveléből a következőket idézzük: „A sportkörnél 1972-ben egy szakosztály működött, a labdarúgó-szakosztály. A csa­pat a megyei I. osztályban ját­szik. Az 1971 72. bajnoki év tavaszi fordulójának megin­dulása előtt a csapatot a ki­esés veszélye fenyegette. Ezért a régi társadalmi és gazdasági vezetők javaslatá­ra új elnökséget választottak a sportkör tagjai. Feladat volt, hogy mind szakmai, mind anyagi téren rendet te­remtsen az új elnökség. A CSAPAT ÚJ EDZŐJE ifj. Marczineskó József teljes bizalmat kapott a csapat szakmai irányítására. Sike­rült a labdarúgó-csapatnak bentmaradni a megyei I. osz­tályban. Az 1972/73. bajnoki év őszi szezonjában nyolcadik helyet ért el az együttes. Cél volt, hogy a csapatot fiatalítsuk. Ez sikerült is, 3—4 fiatal já­tékosnak a csapatba való be­építésével. Az őszi szezonban 50 százalékos teljesítménnyel 15 ponttal ,,gazdagabbak” let­tünk. Ez volt a célkitűzésünk, amit sikerült elérni komoly, következetes és határozott ve­zetéssel. Gazdaságilag is sta­bilizálódott az egyesület, szeretnének AZ ŐSZI SZEREPLÉS szépséghibája az volt, hogy a hazai mérkőzéseken nem azt hozta a csapat, amit vár­tunk tőle. Az ősszel itthon elmulasztott 4—5 ponttal az előkelő 4—5. helyen volnánk. Dicséretes viszont a játéko­sok vidéki helytállása. Az el­nökség teljes egészében elé­gedett a fiatal edző munká­jával és továbbra is ilyen lel­kiismeretes, következetes szakmai vezetést kér tőle. . 1973-ban az a tervünk, hogy a labdarúgó-csapat továbbra is tartsa a megszerzett szin­tet, sőt ha lehet lépjen előre a tabellán. Erre minden lehe­tőség megvan. Iga­z hogy 4 fiú januárban bevonult ka­tonának, de az itthon maradt játékosok is képesek a kitű­zött cél megvalósítására. TERVEINK KÖZÖTT sze­repel, hogy a labdarúgó-szak­­osztályon kívül 1973-ban be­indítjuk — járási szintű ver­senyen — az asztalitenisz- és a sakkszakosztályokat. Ez a két szakosztály most van ala­kulóban, a versenyekre való­­ benevezést már elküldtük.­­ Kapcsolataink egyik jellem­­­­zője, hogy a sportkör és az­­ MHSZ '­^o•osabban kíván­­ együttműködni a lövészsport­­ keretén belül. A sportkör anyagilag kívánja támogatni az MHSZ lövészcsapatát. Tömegsport-tevékenysé­­günk is megélénkült az el­múlt évben. Dolgozóink 22 alkalommal játszottak nagy­pályás labdarúgó-mérkőzést, és ezek látogatottsága is em­lítésre méltó volt, valamint az, hogy a szocialista front­brigádok kezdeményezték a mérkőzéseket. Grego János vezetésével 4 esetben szerveztünk kerék­pártúrát Aggtelekre, Torna­­szentandrásra, Szelcepusztá­­ra és a Rakacai tóhoz. Itt fő­­leg a fiatalok vették ki ré­szüket, esetenként 40—50 fő ült kerékpárra. 1973-ban folytatni kíván­juk a tömegsport-tevékeny­ségünket a ’72. évben meg­kezdett úton és a vállalati szakszervezeti bizottságtól kapott anyagi támogatást sze­retnénk eredményesen fel­használni a dolgozók szóra­koztatására, sportoltatására.” MINDEZEKBŐL KITŰ­NIK, hogy Rudolftelepen töb­bet, jobbat szeretnének a sportélet különböző terüle­tén. Erről nemcsak beszél­nek, írnak, hanem tesznek is érte a rudolftelepi sportked­velők. Pál István Országos minősítő ökölvívó-bajnokság Sajószentpéteren rendezték meg az elmúlt héten az első és másodosztályú országos minősítő ökölvívó bajnokságot. A ne­vezettek között ott voltak a sajószentpéteri bányász öklözői is. Sajnos a bányászversenyzők már a selejtezőben „kipereg­tek”, s így a vasárnap sorra kerülő döntőket nélkülük bo­nyolították le. Képünkön a petőfibányai Juhászt látjuk a győzelem kihirdetésekor. , Laczó felv. 1973. február 14. Baleseti krónika HA A SZABÁLYOKAT BETARTOTTA VOLNA... A 125-ös számú anyagmen­tő brigád tagjaként dolgozott Szabó Lajos I. a farkaslyuki déli bányamező III-as eresz­ke 8-as nyílásában. 1973. ja­nuár 4-én, a TH-ívvel bizto­sított, folyamatos szállítóbe­rendezéssel felszerelt vágat­ban kaparóbölcsőt szállítot­tak. Hogy munkájukat kön­­­nyítsék, a laza talajra desz­kát fektettek le, és azon von­szolták a bölcsőt. Szabó La­jos gyámvasrúddal is segített magának,­­mikor a gyámrúd a laza talpon megcsúszott, és jobb karján sebet ejtett. A jegyzőkönyv megállapí­tása szerint a baleset oka a szabálytalan munkavégzés volt, mivel a sérült az eme­lővassal szemben állt. Szabó Lajos ezzel tulajdonképpen az ÁBESZ IV. fejezet, II. füg­gelék 4. pontjának 13. alpont­ját sértette meg. Sérülése kö­vetkeztében 13 napig beteg­­szabadságon volt. AZ OMLASZTÁS VESZÉLYEI Haraszti Imre, az Ormosi Bányaüzem vájára 1964-től dolgozik jelenlegi beosztásá­ban. Január ötödikén a Feke­tevölgy II-es aknai front kö­zépső szárnyára osztották be, amely 2800-as Valent-típusú acéltámmal és SVG—02-es süveggerendával volt bizto­sítva. Haraszti Imre, mint omlasztási csoportvezető, munkatársaival a középső szárnyi villánál végeztek om­­lasztást, amikor az egyik sü­veggerenda csapszegét kiütöt­te, a süvegről hirtelen levá­gódott a bélésdeszka és bal fülén vágott sebet ejtett. A baleset körülményeinek kivizsgálását nehezítette, hogy a helyszín mást muta­tott, mint a sérülés pillanatá­ban. Annyit sikerült megál­lapítani, hogy az omlasztásra került süvegsor elmozdult, és a megnövekedett sortávolság miatt pattanhatott le a deszka. Ezzel együtt nem történt volna meg a baleset, ha a sé­rült nagyobb figyelemmel, a szabályokat betartva végzi felelősségteljes munkáját. Haraszti Imre az ÁBESZ III. fejezet II. kiadás 75. paragra­fus 10. bekezdésének meg­sértése miatt egy hétig beteg­­állományban volt. Itt a farsangi Bizonyítja ezt az is, hogy 17-én szombaton este 8 órá­tól nagyszabású farsangi mu­latságot rendeznek az Ormos­bányai Művelődési Házban. A jó hangulathoz a zenét a budapesti Quadrofon beat­ és az ormosi népi együttes szol­gáltatja. A belépődíj 14 forint lesz és a szerencsét várók 2 forintért tombolát is vehet­nek. „Nem hálátlan munka h arminchetedik éve dol­gozik a bányaiparban. Most ötvennégy éves. A Szuhavölgyi Bányaüzem üzemrendésze. — Szinte gyermekfejjel kezdtem dolgozni. Voltam csillés, segédvájár, vájár... Igazán ismerheti tehát a bányászkodás minden „csín­­ját-bínját”, s ezzel együtt természetesen nehézségeit is, de elsősorban nem ezek­ről beszél.­­Amikor az életé­ről kérdezzük, az adatait nem szívesen sorolja. Úgy érzi, hogy a személyisége, az egyéni sorsa nem lénye­ges. A munka, az más. Az a fontos. Az a legfontosabb. Legalábbis így van ezzel az olyan ember, akinek szíve szerint való a munka, aki örömét találja benne. Ko­vács István pedig úgy be­szél róla, hogy szavaiból ki­érződik öröme: — Függetlenített üzem­­rendészként 1963-tól dolgo­zom, de aktivistaként már a korábbi években is végez­tem ilyen munkát. Ő adja az örömet az üzemrendészkedés­­ben? Hiszen a kívül­álló többnyire úgy látja, hogy hálátlan feladat: le­leplezni a társadalmi tulaj­don ellen vétőket, akik gyakran „körömszakadtáig” tagadnak és szidják a ren­­dészeket. Vagy: felelősségre vonni a munkafegyelem, a közrend ellen vétőket... — A rendé­szmunkának nem ezt a hálátlan részét kell nézni — mondja Ko­vács István. — Hanem azt, hogy az üzem értékeit, va­lamennyiünk közös vagyo­nát védjük. S ezenkívül ne­velő, tudatváltoztató tevé­kenységünk is van ... f,s erről már nagyon p. szívesen beszél Ko­vács István. Így csak olyan ember tud beszélni, aki valóban magáénak érzi az üzemet, s egyben felelős­séget érez embertársai sor­sáért, még gondolkodásmód­jáért is. Ezt így fogalmazta meg: — Azt szeretném, ha min­denki úgy gondolkodna, mint az a 70 társadalmi üzemrendészünk, aki sok szempontból igen nagy se­gítséget ad az üzemnek. Egy adatot is mond: ta­valy például a társadalmi aktívák 117 jelzést adtak. Vagyis: 117 olyan esetet je­lentettek, amely társadalmi tulajdon elleni vétséget, munkafegyelmi sértést, vagy közrend érdekében történő ügyet jelzett.­­ Sok esetben forintban is kifejezhető, hogy mit mentenek meg a jelzések­kel, de a fő érték sokkal több a mi munkánkban ..­­ovács István olyan eseteket is tud sorol­ni, amelyek után a megtévedt emberek meg­változtak. Megértették, hogy közös vagyonuk, munka­helyük elleni vétségüket lé­nyegében saját maguk ellen követték el... A megértés persze nem megy könnyen. Gyakran sok­-sok meggyőző szó kell hozzá. Kovács Ist­ván ehhez is ért. Évek óta sok-sok ember között meg­fordult már. Tömegszerve­zeti, társadalmi tevékenysé­gét sokan ismerik és sokra értékelik. 1948-tól párttag, most az üzemi pártbizott­ságnak is tagja. A munkás­őrségben pedig alapító tag. Kovács István

Next