Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-04 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜl TPTFKV К­А'ЙЙк*SMS XVI. évfolyam, 27. szám Ara: 50 fillér 1973. július 4. Határidőre: Rendkívüli munka a „különleges” műhelyben AMIÓTA CSAK szóba ke­rült a szelesi lejtősakna léte­sítése, a szakembereknek az volt a véleményük, hogy a szén gyors elszállítására leg­jobb volna gépjárműveket biztosítani, így nem kell iparvágányt létesíteni és igénybe venni a már leter­helt MÁV vasúti kocsikat, amelyek egyébként is költsé­gesek a BSZ számára ... Csakhogy a gépkocsikkal va­ló szállításhoz is sokféle fel­tételt kell biztosítani. Pél­dául: nem elég „csak” meg­vásárolni a Skoda gépjármű­veket, hanem át is kell ala­kítani ezeket a szén elszál­lításának megfelelően. Töb­bek között a hátulbillenős platót oldalbillenőssé kell tenni. — Ahhoz ugyanis, hogy 8—10 mázsa szén elférjen egy-egy platón, az oldalfa­lakat meg kellett magasítani. — magyarázta most már múlt időben Nagy László, a BSZ Központi Üzemének szállítási üzemegység vezető­je. Mert ennél az üzemegy­ségnél valósult meg a Sze­les III. akna tervezőinek, be­ruházóinak elképzelése. Még­pedig: határidőre. Sőt, nem­csak a 8 Skodát, hanem a hozzájuk vásárolt 4, új pót­kocsit is átalakították, ezek oldalfalait is megmagasítot­ták.­­ Ráadásul Nagy János művezető üzemmérnök irá­nyításával egy olyan automa­tikus vezérlőrendszert szerel­tek a szállítóeszközökre, amely lehetővé teszi, hogy a gépkocsivezető ne szálljon ki a vezetőfülkéből. — újságol­ta Nagy László. — A műhely Vörös Csillag nevű, szocialis­ta szerelőbrigádjának mint­egy 20—25 szakmunkása vál­lalta és végezte el ezt a fel­adatot. Azt pedig már a ve­zérlőrendszert megtervező Nagy Jánostól tudtuk meg, hogy a munka gyakorlati ki­vitelezésében az autó- és villamosságszerelők szakmá­jukon kívüli, karosszéria­­szerelési és lemezlakatos munkákban is jeleskedtek. Kovács Tivadar lakatosnak például igen sokat segített Lehhner Ferenc és Béres Já­nos autó-villamosságszerelő, Varga Sándor csoportvezető, Esztéri Béla, Petró István autószerelő.­­ A BSZ-nek mintegy 80 ezer forintos beruházása volt ez, amellyel bennünket bí­zott meg. — folytatta Nagy László üzemegység-vezető. — S az üzemtől, a KOSZG-től pedig 4400 forint célprémi­umot kaptunk rá. S AZ ITT DOLGOZÓK azért tartották rendkívüli munkának, mert közben megvoltak a szokásos, napi feladataik, javítási, szerelési, karbantartási munkáik­at. Nagyon jó munkaszervezés­sel, egymás segítésével tehát mégis határidőre, június 30- ra elkészültek a szénszállító gépjárművek átalakításával. A ,,különlegesének nevezett műhely dolgozói ismét rá­szolgáltak jó hírnevükre, amit sokféle „ezermesteri” tevékenységükkel érdemeltek ki. Július 2-től már nemcsak az erenyői, napi 20 vagon szén elszállítását tudjuk biztosíta­ni, hanem a szelesi új lejtős­akna szénszállítását is meg­oldják. A termelés megkez­désének első hónapjában na­ponta mintegy 40 vagon, ké­sőbb pedig (folyamatosan ,,felfutóan”) 140 vagon szén elszállítását biztosítják. (r. a.) Küzdelem a célprémiumért! Nem kis összeget biztosí­tott a Borsodi Szénbányák célprémiumként — különfé­le feladatok teljesítéséért — valamennyi aknájának. A berenteiek például összesen 240 ezer forintot oszthatnak szét, ha teljesítik a szerző­désben meghatározott fel­adatokat. A XII. ereszke 3. számú frontjának dolgozói­tól például májusban és jú­niusban 11 ezer tonna sze­net várnak ahhoz, hogy 22 ezer forint célprémiumot kapjanak. Ugyanennek az ereszkének 1-es frontján szintén ennyi a célprémium 10 500 tonna szén kiterme­léséért. Pontosabban azok­nak, akik a 16/—ac fronton dolgoznak. Mert a 16/b front dolgozói 1600 tonna szén ki­­bányászásáért kapnak 2800 forintot. A felsőszintieknek pedig 5600 forint jut, ha tel­jesítik a májusi és júniusi termelési tervüket. Ezenkí­vül a gépműhelynek is jár 12 ezer forint — a frontokhoz tartozó gépek és berendezé­sek határidőre való teljesíté­séért. S a külszíni szállítás, a csilletakarítás, a palaválo­gatás, a meddő döntés és a külszíni gépkezelés dolgozói­nak is biztosítottak 10 800 forintot. Hogy megkapják-e? Az elsősorban rajtuk és az elért eredményeken múlik. A berenteiek legjobbjai A Bükkaljai Bányaüzem berentei aknájánál jelenleg jók a főtóviszonyok, mégsem könnyű az itteni frontosok munkája. A szakemberek jól tudhatják, hogy mit je­lent „fokban dolgozni”... Ennek ellenére például Si­mon László 45 tagú brigád­ja naponta átlag több, mint 300 csille szenet küld a fel­színre. Június első felében a 16­ b fronton, most pedig a felsőszinti fronton vívták ki az egész akna elismerését. Ugyanekkor a 12. ereszkében Szloboda Károly, a 16 számú fronton pedig Koleszár Ist­ván csapata jeleskedik a termelésben. Hogyan áll a verseny? BORSODI SZÉNBÁNYÁK: ÓZDVIDÉKI BÁNYAÜZEM: 1. Borsodnádasd 2. Egercsehi Bü. 3. Királdi Bü. 4. Putnoki Bü. 5. Farkaslyuki Bü. 110,4% 110,1 105,5 99.0 90.1 Vállalat: 101,5% Dobson felújítás Benes Ferenc és Szegedi Pál lakatosok ellenőrzik a felújított dobson berendezések működését a Borsodi Szénbányák Vállalat Központi Bányagépjavító Üzemében. Az egységek a Szuhavölgyi Bányaüzemhez tartozó M­1-es frontján kerülnek beszerelésre. Fotó: Sólymos László Az elmúlt napokban megszaporodott a tennivaló az edelényi I—IV. akna meddőki­verőjén. Ugyanis a meddőhányó tetején körülbelül egy méternyit megsüllyedt a talaj. Az iparosok rövid idő alatt nagy szakértelemmel végezték el az aládúcolást. Együtt erősebbek! Eredményes volt e az összevonás? FÉLESZTENDEI munka alapján általában még egy­­egy emberről is nehéz eldön­teni, hogy tudása, ereje tel­jességével dolgozik-e, s hogy a jövőben még mire képes. Még nehezebb ilyen kérdé­sekre határozott választ adni egy üzemmel kapcsolatban, ahol mintegy 1600 ember dol­gozik. A BSZ Központi Üze­mének vezetőit mégis ilyen kérdésekkel kerestük fel. Is­meretes ugyanis, hogy ez az üzem jelenlegi felépítésében ez év január 1-től működik, a szénosztályozómű és a gép­javító összevonásának ered­ményeként. S az sem titok, hogy ezt az összevonást so­kan idegenkedve, vagy aggá­lyoskodva fogadták. Igazuk volt-e az így vélekedőknek? Első kérdésként ezzel fordul­tunk Üveges János igazgató­hoz. — Erre határozott nem­mel válaszolhatok — jelen­tette ki az igazgató. — A mindennapi munka so­rán ugyanis igazolódott, hogy „összedolgozhatunk”, együtt erősebben segíthet­jük a Borsodi Szénbányák gazdaságosságának javítá­sát. Üveges János tömör össze­gezéséhez hadd fűzzünk egy kis magyarázatot. Nem biz­tos ugyanis, hogy a BSZ minden dolgozója tudja a kö­vetkezőket: a vállalat szén­­termelését az idén is igen nagy dotációval, horribilis összeggel segíti államunk. Az érthetőség kedvéért ne le­gyen ez sem titok: az idén, május hónap végéig a válla­lat adóssága több, mint 106 millió forint és ebből 99,1 millió forintot a szénterme­lési költségek növekedése igényelt. A széntermelés ön­költségének csökkentéséhez pedig — sok egyéb összete­vőn kívül — nagyban hoz­zájárulhatnak azok, akik osztályozzák a szenet, kivá­logatják belőle a meddőt (a piac számára „kapósabbá” teszik) és azok is, akik a széntermelők számára szük­séges gépeket, berendezése­ket, alkatrészeket, szállító­­eszközöket kifogástalanul, gyorsan biztosítani tudják. Nos, a BSZ Központi Üzemé­nek szénosztályozóműve és gépjavítója éppen ezeket a munkákat biztosítja. Mégpe­dig olyan gazdaságosan, hogy ezzel csökkentheti a BSZ ön­költségét. A KÖZPONTI ÜZEM (rö­vidítve: KOSZG) idei, II. ne­gyedévi önköltségi terve 26,8 millió forint volt, s a IV—V. havi teljesítés: 18,9 millió fo­rint." A júniusi eredmény alakulásáról szintén biztató tényeket hallottunk, és figye­lemre méltó adatokat közölt Boza Ernő, a mechanikai üzemegység vezetője is: — Az összevonás után a mi üzemegységünk is értéke­sebb, nagyobb munkákra ké­pes. Hadd bizonyítsam ezt a következővel: nekünk egyik legnagyobb feladatunk az önjáró be­­­­rendezések javítása. A ko­rábbi években négyszáz ilyen egységet tudtunk ki­javítani egy esztendő alatt, s most egy negyedév alatt vállalhatunk ugyanilyen feladatot. Mégpedig azért, mert segí­teni tudott a szénosztályozó­mű: az üzemegységek közötti munkaerő átcsoportosítással, anyagbeszerzéssel, szervezés­sel. Az osztályozó ugyanis az „idősebb testvér”, s a műsza­ki megoldásokban, a szerve­zésben már 10—15 éves ta­pasztalatokkal rendelkező szakemberek segítségével a gépjavító és a szénosztályozó együtt erősebb termelőerővé ötvöződött össze. Nagy előny­nek tartjuk még azt is, hogy az üzemegység-vezetők önál­lóságot kaptak, sokféle dön­tési lehetőségük van, s a ko­rábbi évektől jobban irányít­hatják a közvetlen termelő munkát. Többet törődhetnek például az önköltségek javí­tásával is. Ezzel pedig két­ségkívül az egész vállalat gazdaságosságát növelik. A BSZ­SZAMARA tehát hasznos volt az összevonás, erősebbé vált a KOSZG, és az itt dolgozók számára je­lentett-e előnyt az összevo­nás? Erre már Pogány Györgytől­, az üzem szakszer­vezeti bizottságának titkárá­rától kaptunk határozott, igenlő választ . Az összevonás előtt a szakszervezeti tagdíj 50 szá­zalékán felül az úgynevezett különrészesedés a szénosztá­lyozónál 25 százalék, a gép­javítónál 10 százalék volt. Most a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Elnöksége az összevont üzem számára egységes 25 százalék különrészesedési alapot ha­gyott jóvá. Ez pedig azt jelenti, hogy több segélyt tudunk szét­osztani. Ebben a hónapban például 25 kérelmezőnek 8650 forin­tot adtunk, a gyermeknapra is gazdagabb csomagokat vá­sárolhattunk. Mindezen kívül­ még a családos üdülést is jobbá, ké­nyelmesebbé tették. Tavaly ugyanis Hajdúnánáson a gép­javítónak egy 2 szobás, a szénosztályozónak pedig egy 3 szobás bérleménye volt, s most egy 5 szoba összkom­fortos modern lakást bérel­nek,­­ ahol egy-egy hétig 13 felnőtt és 4 gyermek üdül­het.­­ Évente 11 heti üdülé­si lehetőség van. A dolgozónk mindössze 126 forintot fizet a szállásért, étkeztetésért, s gyermeke számára ugyanez csak 98 forintba kerül. Öt napra ingyen fürdőjegyet is adunk... MINDEZEK PEDIG talán elég cáfolatot jelentenek azok számára, akik kétségbe vonják az egyesítés eredmé­­­­nyességét. RUTTKAY ANNA

Next