Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-04 / 27. szám
2 A BORSODI SZÉNBÁNYÁK part-végrehajtó bizottsága elmúlt heti ülésén azt elemezte, hogy a Miskolci Bányaüzem pártbizottságának irányításával működő alapszervezetek miként végzik az üzemben folyó gazdaságépítő, szervező és ellenőrző munkát? Felvetődik a kérdés: miért ezt és miért nem más üzemet szemelt ki a vb erre a célra? A válasz egyértelmű: Lyukóbányán — amelyre tulajdonképpen az üzem épül — vannak a legtöbb, legszélsőségesebb tapasztalatok. Úgy is mondhatnánk, hogy a „legek” üzeme. Nos, nézzük csak: Lyukóbánya a vállalat egyik legnagyobb üzeme, itt termelnek a legtöbb tonna szenet. De itt van a legtöbb adósság is. Tavaly például csaknem 32 ezer tonnával termelt kevesebbet az előírásnál, és hasonlóan jelentős a tervtől való lemaradás az idén is. A vállalat üzemei közül itt a legmagasabb a túlműszak felhasználás. Tavaly egy munkásra 12,2 túlműszak jutott. Itt van a legtöbb beteg, a legtöbb kiesőműszak. Jelenleg a fronti körletekben a műszakkiesés 30 százalékos, amelynek az a szomorú következménye, hogy az ötös siklóban le kellett állítani a termelést. Lyukóbánya — a metán miatt — a legveszélyesebb üzem, itt a legrosszabb a baleseti helyzet. A gyakoriság 76,14 a súlyosság 27,88, a szorzat pedig 2123 volt éves átlagban. Lyukóbányán vannak legtávolabb a munkahelyek, következésképpen itt esik ki legtöbb óra a munkaidőből; itt a leglazább a munka- és technológiai fegyelem, s mindezek betetőzéseként itt hallani a legvadabb kijelentéseket, demagóg megnyilatkozásokat. EZ A MAGYARÁZATA tehát annak, hogy a vb a Miskolci Bányaüzemet „szúrta” ki a téma megtárgyalására. Mindenekelőtt arra keresett választ: milyen okok idézték és idézik elő a fent említett súlyos problémákat? Az elemzés során megállapítást nyert, hogy az okok között azonos arányban szerepelnek objektív, (geológiai nehézségek) és az emberektől függő szubjektív jelenségek. A kérdés továbbá az volt: mit tett az üzemi pártbizottság és mit tettek az alapszervezetek, a kommunisták, s a tömegszervezetek? " — A végrehajtó bizottság elismerte és helyt adott annak a megállapításnak, hogy az utóbbi javult az üzemben a párt gazdaságszervező, irányító munkája, befolyása. Előtérbe került a gazdaságosság, a közgazdasági szemlélet. Az üzemi párt-vb rendszeresen napirendre tűzte a legfontosabb gazdasági, termelési, s ezekkel összefüggő politikai kérdéseket. A hozott határozatok és feladatok eredményes végrehajtása céljából átalakították a szervezeti felépítést, amelyet ennek megfelelően követtek a tömegszervezetek is. Ezzel megoldották a gazdasági vezetéssel összefüggő partner kérdést. Így közösen, elvtársi kapcsolatban, egymást segítve dolgozhatnak, és dolgoznak is. Rendszeresek a titkári értekezletek, amelyeken bőséges tájékozódást kapnak az alapszervezeti titkárok. Tervszerűen dolgoznak a pártvezetőségek is. Hasonlóan az üzemi párt-vb-hez, ők is gyakran mintegy 45—50 százalékban tűzik napirendre a gazdasági feladatokat. A pártmegbízatások többségét írásban adják ki a bizalmiaknak, s mindenkor eligazítják őket a soron következő feladatokról. Itt azonban sajnos, a legtöbb helyen megakadt a munka. A pártbizalmiak ugyanis nem adták tovább a tájékoztatást, nem ismertették a kommunistákkal, a dolgozókkal. S ez a rákfenéje a dolognak, hiszen a csata, a feladatok jó vagy rossz végrehajtása itt dől el. A mulasztás a pártvezetőségeket terheli, mert nem voltak következetesek. Elfeledkeztek az ellenőrzésről, a kiadott feladatok számonkéréséről. S ebben felelős, ludas az üzemi pártbizottság is. AZ ÍRÁSOS jelentés felett kialakult vita egyéb hibákra is felhívta a figyelmet, amelynek megszüntetéséért az üzemi pártbizottságot tette felelőssé. A vb úgy összegezte a tapasztalatokat, hogy a gazdaság vezetésében az év elején beállott személyes változás hatására egy sor vonatkozásban máris tapasztalható előrelépés. Javulás történt a műszak és anyaggazdálkodásban, a baleseti gyakoriságban, a munka és technológiai fegyelemben és más vonatkozásban is. Ezt a törekvést kell segíteniük a párt- és tömegszervezeteknek is. Következetesebb, vezetésre, fokozottabb felelősségvállalásra, jobb együttműködésre és hatékonyabb szervező, felvilágosító nevelőmunkára van szükség, hogy csökkenjenek a gondok Lyukóbányán. TÖRÖK ALFRÉD BORSODI BÁNYÁSZ Szorgalomból, jeles Ünneplőbe öltözött bányászok gyülekeztek az elmúlt héten, pénteken reggel a kazincbarcikai Pollack Mihály úti általános iskolában. — Szóbeli vizsgára jöttünk — mondták. — Június 20-án sikeresen írásbeliztünk, s ma szeretnénk föltenni az i-re a pontot. Márciusban indult az a tanfolyam, melynek résztvevői az általános iskola 7. osztályának végzésével egyidőben segédvájári és gépkezelői képzésre jártak. A Mákvölgyi, a Szuhavölgyi, a Bükkaljai és az Ormosi Bányaüzemből összesen huszonheten jelentkeztek. Minimális lemorzsolódás után tizenkilencen tehettek vizsgát segédvásári és gépkezelői ismeretekből, valamint a hetedik osztályból. Horváth Ferenc, a vállalati pb politikai munkatársa meglátogatta a vizsgázókat. — Köszöntük a vállalat vezetőinek, hogy lehetővé tették számunkra a tanulást — mondta Balázs Sándor, majd kérte, hogy a jövőben még fokozottabban támogassák a tanulni vágyó dolgozókat. Szepesi József arról beszélt, hogy a közel négy hónap alatt sok olyan új ismeretet szereztek, amiket hasznosítani tudnak. Rási László megemlítette: havi 400—500 forint fizetésnövekedést jelent számára, hogy csillésből segédvásárrá lépett elő. Hegyi Géza ugyanakkor szóvá tette: a jövőben gondoskodni kell a tankönyvek beszerzéséről. Petrovics János tanfolyamvezető elmondta, hogy a hallgatók minden dicséretet megérdemelnek, mert szorgalmasan, kitartóan tanultak. Kolaj—Sólymos Horváth Ferenc, a BSZ pártbizottságának politikai munkatársa a vállalat vezetősége nevében emlék bányászlámpákkal ajándékozta meg a dolgozókat vizsgáztató tanárokat. Valamennyi bányász dolgozó jól felkészült és eredményesen vizsgázott az általános iskolai és szakmai tantárgyakból Próbaüzem az M—1-es fronton Lapzártakor kaptuk telefonon a hírt Szterman Gusztávtól, a Szuhavölgyi Bányaüzem főmérnökétől, hogy július 2-án délben beindult az M-mezői I-es számú front. A jelenlegi frontindulás csak próbaüzemet jelent, ugyanis a szállítóberendezés automatizálása még nem fejeződött be, s a gépek indítása kézzel történik. A front várhatóan a jövő héten már üzemszerűen termel. A 2-es számú fejtést a hónap végén helyezik üzembe. JELENLEGI munkahelye a személyzeti iroda. Negyvenhét éves, de már sok ősz hajszál jelzi, nem karbatett kézzel élt eddig. Bányászcsalád gyermeke, s maga is apja mesterségét kezdte megtanulni a II. világháború előtt. Rövid ideig dolgozott a Királdi Bányaüzemben, mert 1944. novemberében elvitték „hazát védeni.” Ufában, Baskíria fővárosában — hadifogságának idején — értette meg, tulajdonképpen hová is vitték a magyarokat harcolni. Negyvennyolcban hazatért szovjet földről, s már meggyőződéssel tudta, hová tartozik. Visszament dolgozni a bányába, az apja csapatában vágta a szénfalat, s közben bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Dolgozott a függetlenített DISZ-titkárként, volt ifjúsági táborvezető, közben politikailag is képezte magát. Két alkalommal végzett több hónapos pártiskolát. 1951-ben felvették a pártba, s négy esztendő múlva már a járási pártbizottság munkatársaként tevékenykedett. Boros János, a Királdi Bányaüzem külszíni alapszervezetének titkára azok közé a kommunisták közé tartozik, akik mindig tudják mit kell tenniük, ismerik az előttük álló feladatokat, s aktívan vesznek részt a káderutánpótlás nevelésében is. AZ ÉLETBEN a fejlődésben soha nincs megállás, s aki lépést akar tartani környezetével, annak képeznie kell magát. Bencs Sándor főaknásszal, aki egyben a földalatti II-es pártalapszervezet titkára is, otthonában beszélgettünk. Jelenleg egyetemre jár, s a vizsgákra készül. Szülei a felszabadulás előtt a munkanélküliség elől menekültek Magyarországra. Az ottani erdészkedés helyett itt a bányászkodás lett a kenyérkereseti forrás. A felszabadulás első éveiben Somsálybányán lett vájártanuló. Ez volt az első iparitanuló intézet errefelé. 1950 nyarán ment haza először a fekete egyenruhában. Amikor elvégezte a szakmunkásképzőt, Tatabányára javasolták technikumba, de csak két évet tudott tanulni, mert a családnak szüksége volt a keresetére. Hét évvel ezelőtt választották meg a föld alatti II-es pártalapszervezet titkárának. A korábban 44 főből álló alapszervezet ma 61 tagot számlál. Mint elmondotta a pártmunka során a legfontosabb feladatok közé tartozik a politikai oktatás, a tagok kommunista szellemű nevelése, s természetesen a termelési feladatok maradéktalan végrehajtása. Különösen a X. kongresszus, s a november 14—15-i párthatározat életbe lépése óta került előtérbe a gazdasági munka. —sy— Bemutatjuk pártmunkásainkat Boros János Bencs Sándor 1973. július 4. Betöltetlen orvosi állások Egészségügyi szolgáltatás az ŐSZ területén A SZOT XXII. kongresszusa megállapította, hogy a III. ötéves terv befejeztével szocialista rendszerünk nagy vívmánya valósult meg azáltal, hogy életbe lépett az ország csaknem egészére kiterjedő egészségügyi ellátás. Az azóta eltelt időszakban tovább fejlődött ez a tevékenység. A megjelent egészségügyi törvény hosszú időre megszabja és biztosítja a magas szintű és díjtalan egészségügyi ellátást. Ismeretes, hogy az ipartelepítés, a nagyarányú lakásépítkezés, s ezzel egyenes arányban a biztosítottak számának növekedése mind nagyobb arányú egészségügyi fejlesztést, és egyre több egészségügyi dolgozót igényel. Megyei viszonylatban jelenleg mintegy 250 orvosi állás betöltetlen, s ez alól nem kivétel az ÖSZ-hez tartozó terület sem. A csokvaományi és sátai körzetben egy éve betöltetlen az orvosi állás, s a helyettesítés sem megoldott. A legutóbbi vállalati szakszervezeti tanácsülésen az ezzel kapcsolatban felvetett kérdésre nem sikerült megnyugtató választ adni. A járási szervek részéről még csak ígéretet sem kaptak a rendezésre. Kritikusan vizsgálva az Ózdvidéki Szénbányák vonzásköréhez tartozó terület egészségügyi ellátását az orvosi a kórházi, a szanatóriumi, a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátásról sem lehet megnyugtatóan beszélni. Az anyagiakkal arányosan egyre gyarapodnak a társadalombiztosítás egészségügyi tényezői. Fokozatosan javul az ellátás színvonala, s előtérbe kerül a betegségmegelőzés és a gondozás. Az ÁSZ dolgozói, s a betegek nagyra értékelik az ingyenes orvosi ellátást, éppen ezért jogos a felháborodásuk, ha az egészségügyi szolgáltatás etikai kívánnivalót hagy maga után. Ugyanis egyre jobban terjed az a felfogás — s erről több tanácskozáson szó esett —, hogy a betegek ellátásáért kisebb-nagyobb ellenszolgáltatás jár: „illik hálásnak lenni.” Ezzel kapcsolatban a szakszervezet elsőrendű feladata, a példaadás és a nevelés, másrészt a határozatok értelmében a felelősségrevonás hatékony alkalmazása. Helytelen és káros tehát ha a betegek, illetve hozzátartozóik külön anyagi „támogatásban” részesítik az egészségügyi dolgozókat. Dolgozóink egészségügyi ellátásában fontos szerepe van az üzemorvosi rendszernek. Az OSZ-nél jelenleg 5 üzemorvos működik. A szervezeti előírások szerint ők látják el a területükön a körzeti orvosi feladatokat is. Tekintettel a meglehetősen magas táppénzes állományra, egyre kevesebb idő jut az üzemorvosi feladatok maradéktalan ellátására, ebből kifolyólag a betegségmegelőzés terén gyarapodnak a feladatok. Az üzemorvosok munkájának nagy része a gyógyításra és utókezelésre szorítkozik, alig van lehetőség a betegségmegelőző tevékenységre. A kórházi, szanatóriumi ellátást a bányász dolgozók és igényjogosult családtagjaik az orvosi ellátást díjtalanul kapják. Szakemberek tekintetében már sokkal jobb a kórházak ellátása, itt inkább segédmunkaerőben , takarítószemélyzetben van hiány. Bár az elmúlt 10 évben gyarapodott a kórházi ágyak száma, a zsúfoltság még mindig igen nagy. Az ózdi kórház például az 1940. évi biztosított létszám alapján épült, így ma már csak igen nagy erőfeszítések árán tudja ellátni feladatát. E tekintetben a néhány évvel ezelőtt létesült kazincbarcikai kórház segít az ózdi egészségügyi központ gondjain. E területen ismét felvetődik az anyagi juttatás kérdése, elsősorban a soronkívüliség esetében. A kórházi egységgel kapcsolatban szólni kell a rendelői ellátottságról is. E tekintetben Ózdon különösen a szemészeti szakrendelés túlzsúfoltsága jelent rendkívüli nehézségeket. Pillanatnyilag már több mint egy hónapra előre ki van adva a rendelésekre a sorszám. Ugyancsak nagy a zsúfoltság a fogászati szakrendelésen is, éppen ezért sokan magánúton kezeltetik magukat. Országos szinten feltétlenül nagy figyelmet igényel a gyógyszerköltség alakulása. 1960. évhez viszonyítva 18 százalékkal növekedett a biztosított létszám ugyanezen idő alatt a gyógyszerköltség 300 százalékos volt. Az elmúlt esztendőben például a társadalombiztosítás közel 3 milliárd forintot fordított gyógyszerekre. Az ugrásszerű növekedésnek kettős oka van. Egyrészt egyre költségigényesebb, korszerűbb készítmények kerülnek forgalomba, másrészt egyes biztosítottak egész házi gyógyszertárt rendeznek be otthonukban. Ezen a területen is fontos nevelőmunka hárul a tisztségviselőkre. Valamilyen úton-módon meg kell győzni a dolgozókat, milyen felesleges és káros a gyógyszerpazarlás. Az eddig elmondottakból egyértelműen érzékelhető, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeinek fokozatos javítása a szakszervezeti munka homlokterében áll. A szakszervezeti munka jelentős hányadát képezi a szociálpolitikai tevékenység. Éppen ezért folyamatos munkára és állandó figyelemre van szükség az említett területeken, mert csak így várható, hogy megfelelő módon értékeljék a dolgozók a szakszervezeti munkát. Jubileumi emlékműsor: Csak magyar darabokkal A Miskolci Nemzeti Színház az 1973—74. évadban ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A jubileumi évad eseményeiről Budapesten a Fészek Művészklubban tartottak sajtótájékoztatót az elmúlt héten. Tok Miklós Miskolc megyei város Tanácsának elnökhelyettese méltatta a miskolci kőszínház máfél százados tevékenységének jelentőségét, majd Sallós Gábor, a színház igazgatója ismertette a jubileumi emlékműsort , amelyben csak magyar darabok kaptak helyet. A finálé Vörösmarty Mihály: „Csongor és Tünde” színművének bemutatásával kezdődik.