Borsodi Bányász, 1974. augusztus-december (17. évfolyam, 31-51. szám)
1974-08-01 / 31. szám
IL~ ОМ Eis kicsi! pillául Az esztendő eddig eltelt időszakában nem sok szerencse érte még a királdi akna dolgozóit, beleértve a 110-es szinti fronton dolgozó brigádokat is. A fővonal pillérébe haladó fejtésen dolgozóknak nap mint nap meg kellett küzdeniük a természet ellenállásával. A kétszárnyú közös gyűjtőre termelő munkahelyek — öt homlokon folyt a termelés — több alkalommal a vártnál nagyobb nyomással találkoztak s bizony előfordult, hogy a gyűjtővágat is csaknem 109 százalékban eldeformálódott. A mostoha geológiai viszonyok és egyes vezetők, dolgozók nem megfelelő hozzáállása hozzájárult ahhoz, hogy elkeseredett hangulat alakult ki Királdon. Az oktalan idegeskedés természetesen rányomta bélyegét a napi termelésre, s a munkaintenzitásra egyaránt. A Putnoki Bányaüzem vezetősége, de a vállalat vezetői is több alkalommal találkoztak és elbeszélgettek a bírálóinkkal: hogyan lehetne elhárítani a nehézségeket? A legutóbbi termelési tanácskozáson Monos Jánossal a vállalat igazgatójával beszélhették meg a királyiak a tennivalókat. A munkakedv fokozására, s a teljesítmények növelésére jelentős célprémiumot biztosítottak, így most már fokozottabban érdekelve vannak abban, hogy egy kicsit jobban dolgozzanak, egy kicsit többet tegyenek a közösség asztalára a nagy hagyományokkal rendelkező királdi bányászok. Hogyan áll a verseny? TELJESÍTÉS 1974. VII. 27-ig. 1. Putnoki Bü. 111,4% 2. Ormosi Bü. 111,3 3. Bükkaljai Bü. 99.7 4. Farkaslyuki Bü. 98,7 5. Mákvölgyi Bü. 97,1 6. Szuhavölgyi Bü. 91,5 7. Egercsehi Bü. 89,2 8. Miskolci Bü. 79,7 Vállalat: 98,6% LEGJOBBAKNÄK Szeles 118,7% Ormos VII. 118,2 Putnok 116,8 Edelény 110.6 Királd 104,6 VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! SO BAIUYA57 В 0 A SIBI Д NYASZÓK HETILAPJa XVII. évfolyam, 31. szám Ara: 50 fillér, 1974. augusztus 1. - J qwa Ssíbk&iS Ja a biztonsági helyzetet! Biztoiságtechnikai értekezlet a királlii Béke-forrásnál ALIG TÖBB mint öt hónappal ezelőtt tartották meg a vállalatnál az éves kiértékelő biztonságtechnikai értekezletet, amelyen meghirdették az üzemek közötti munkavédelmi versenyt, s célul tűzték ki a baleseti szorzat csökkentését. Az első fél év elteltével aktuálissá vált az üzemek biztonságtechnikai, valamint munkavédelmi helyzetének értékelése. Ezért tartottak tanácskozást az elmúlt héten csütörtökön a királdi Béke-forrásnál. Az értekezleten ott voltak az üzemek műszaki, gazdasági vezetői, a balesetvédelemmel és biztonságtechnikával foglalkozó műszaki szakemberek, s képviseltette magát a vállalat igazgatósága, pártbizottsága, valamint a szakszervezeti bizottság is. A BEVEZETŐ üdvözlő szavakat követni Stoll Lóránt, a BSZ igazgatóhelyettese értékelte az üzemek, s ezen túlmenően a vállalat munkavédelmi helyzetét. Többek között elmondotta, hogy 1973 első félévéhez képest 129-cel csökkent a balesetek száma, s 13,2 százalékkal javult a gyakorisági mutatószám is. Örvendetes, hogy az előző év hasonló időszakához képest (4 halálos baleset volt) eddig halálos baleset nem volt. A föld alatti és külszíni balesetek az összes sérülésekhez viszonyítva, azonos arányszámot mutatnak, csupán 0,3 százalékos növekedés mutatkozik a föld alattiak rovására. A balesetek munkahelyi megoszlásánál továbbra is legveszélyesebbnek mutatkozik a frontfejtési és a szállítóvágatokban végzett munka. Az ez évi súlyos balesetek is e térségekben történtek. Az időszakos baleset-elhárítási vizsgák tapasztalatai szerint a dolgozók igen nagy része még ma sem ismeri a biztosítási technológiát. De megállapítható az is, hogy az aknászok sem ismerik eléggé a BTK-kat, s az aknájukban érvényes robbantási technológiákat. A BALESETEK tárgyi okainak ismertetését követően, a veszélyforrásokról megtudtuk, hogy tárgyak eldőléséből, csúszásából összesen 281 baleset következett be, s a föld alatti balesetek 48,2 százaléka — szám szerint 278 baleset — a frontfejtésekben volt. Ezt követően a gépesítésből adódó új, korábban ismeretlen veszélyforrásokról beszélt az előadó, majd a személyi okok ismertetése következett. Elhangzott, hogy a balesetek 72 százaléka szakképzetlenség, figyelmetlenség miatt fordult elő. A munkavédelmi verseny első féléves eredményeinek ismertetése után a beszámoló további részében a soron következő balesetvédelmi feladatokról volt szó. Többek között folyamatosan lebonyolítják az új robbantásvezetők vizsgáztatását, s szeptemberben összevont tanfolyamot indítanak a régi jogosultsággal rendelkező robbantásvezetők részére is. Elhangzott, hogy a vállalat 1974-ben 23,8 millió forintot kapott a biztonsági helyzet fokozására, elsősorban a bányatüzek megelőzését szolgáló berendezések beszerzésére. Ennek felhasználásáról is képet kaptak a tanácskozás részvevői. — Megállapíthatjuk, hogy az első féléves munkánk kielégítő volt — mondta összefoglalóul Stoll Lóránt —, azonban ez az ütem nem elegendő ahhoz, hogy esélyesei legyünk a most folyó iparági versenynek. Az eddig elért műszaki-gazdasági eredmények alapján optimistáknak kell lennünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy sikerrel küzdjünk a kongresszusi zászlóért. A műszaki-gazdasági fejlődést a biztonságos munkavégzéssel kell párosítanunk, s ezt a komplex versenyszellemet kell telíteni még aktivitással, s akkor a jövő év elején büszkén fogunk ünnepelni. A BESZÁMOLÓT követően hozzászólások hangzottak el, amelyekben az üzemek műszaki vezetői a saját területükön végzendő munkát ismertették. A hozzászólók valamennyien a biztonságtechnikai munka és a balesetvédelmi tevékenység további szélesítése mellett álltak ki, és ígéretet tettek a fokozott ellenőrzésre, a szükséges utasítások és rendelkezések betartatására. j szürke mesterséges domb magasabb mint a függőakna tornya. Aki fel akar jutni a meddőhányó tetejére annak közvetlenül a vastraverzek mellett kell elidulni. A tetőig nem hosszú, de annál is meredekebb az út. Forgás közben a kiöregedett gumiszalag jobbra-balra tántorog, olykor sáros, vizes, máskor szürke terhével. Most nincs meddőszállítás. Nem zúg a meghajtó motor, nem nyikorognak a görgők. Ketten kapaszkodunk fölfelé a gumicsizmával kitaposott úton. Amint előre tépkedünk, odalent úgy válik minden egyre kisebbé. A sátor alakú, ember alkotta kopár domb oldalán még nem telepedett meg a széltől utazott mag. Lassan fölérünk a legmagasabb pontra. Itt átbújunk a gumiszalag alatt, s akkor látjuk, emberek is vannak idefent. Hatan ülnek, guggolnak, s csak akkor szakad meg a szó fonala, amikor rájuk köszönünk. Idefent átható orrfacsaró szagok birkóznak az erős légáramlattal. Ilyen magasan mindig fúj a szél. Nem látjuk a felhőktől eltakart napot, érezzük a meddőhányó kipárolgását. Lábunk alatt itt-ott megrepedezik a föld, s a hasadékokból füst szivárog, mintha kazánház lenne a dombban, vagy halottak pipálnának a mélyben. A repedések szélén zöldessárgán virágzik a kén. Kicsiket lélegzünk, hogy minél kevesebbet szívjunk magunkba a bomló anyagokból. A meddőhányó csúcsán két kör alakba futó sínpályán forgatható el a gumiszalag, s most, hogy ki van kapcsolva a berendezés, ketten a „járást” teszik szabaddá a tenyérbe idomuló szerszámokkal. Kocsis Pál és Sáfrány Lajos hét éve meddősök. Ha beindítják a motort, ők buktatják a föld alól érkező csillékből a fölfelé kapaszkodó gumiszalagra a használhatatlan anyagot. A másik négy embert nem ismerjük. Zsákjaik valahol az aljban vagy az oldalban várják, hogy telirakják őket. Ugyan kik tüzelhetnek olyan szénnel, amelyet itt a meddőhányó oldalán bányásznak. Milyen kályhában, vagy parázson ég el, s milyen meleget adhat ez a kőzet, жmikor körbenézünk. Ift innen hátunk mögött Felsőnyárád házai, balról a feketevölgyi akna épületei, előttünk a távolban , Kurityán cserép- és palatetői, jobbra az erdőt, bokrokat nevelő dombok. Mikor elindulunk lefelé minden megfordul, s beindul a függőakna tornyának tetején a két kerék. B. S. A meddőhányóról a szomszéd faluig ellátni. Bányajárás Rudolf(cs cpen ) vállalás A front jobbszárnyához érve Erdős József körletvezető mérnök és még néhány műszaki vezető fogadott bennünket. A munkahelyre nem tudtunk bemenni, mert Sike Gábor és brigádja rendkívül nagy munkában volt. A tizennégy főből álló csapat a vasrámok kiszedésével, vagy más szóval kimentésével foglalkozott. A kongresszus tiszteletére tett vállalás során megfogalmaztuk, hogy „bevezetjük" munkahelyünkön az acéltámos biztosítást. Nem gyerekjáték ez itt, ilyen geológiai viszonyok között... — mondta munkájukról a vízmentes ruhába öltözött brigádvezető. Április másodikén kerültünk erre a munkahelyre. Azóta folyamatosan acéltámmal biztosítottunk. Rendkívül laza a talp, így arra volt szükség, hogy technológiai módosítást hajtsunk végre. A tárnák alá három méteres deszkákat helyeztünk, s még így is két alkalommal kaptunk magaS" főtenyomást. Tegnap este tizenöt méter homlokhosszon elcsúsztak a tárnák az omlás felé. Ma ezt kell kiszednünk. Jelenleg ezek mentésével és átállításával foglalkozunk. Délután kettőkor szeretnénk folytatni a termelést, a megerősített fejtésen. A front kétharmadán a végtag felé erős vízfolyás van a szakadásig. Két szivattyú is üzemel jelenleg középen és a végtagnál. A front többi részén 80—100 centiméteres, főteszállás történt. A technológiai probléma elhárítása a vége felé közeledik, s így holnap már ismét 5—6 mázsa lesz — reméljük — az egy főre jutó csákányos teljesítmény. „Ezt a 16 órát le kell nyelni.” — egészítette ki a brigádvezető tájékoztatását Bodnárik Mihály, aki vasrámot húzott a helyére ráesni segítségével. — Április másodika óta 74 métert jöttünk előre. A vastámra való átállást valamennyi fronti brigádunk vállalta kongresszusi felajánlásában. A napokban beindított 14-es számú fejtésen már azzal kezdtünk — szólt közbe a körletvezető. Mi is azért vagyunk itt, hogy a fennakadás elhárítása minél előbb megtörténjen. Mert a mi vállalásunk ugye a brigádok munkájának folyamatos segítése, mindig ott és akkor, ahol erre a legnagyobb szükség van. Mindent megteszünk a folyamatos üzem és anyagellátás biztosítása érdekében. A kezelőfülkében — ahol beszélgettünk térdig ért a víz, s szavainkat a robbantás „sorozatlövése” szakította félbe. A füstre várás idejét arra használtuk, hogy érdeklődjünk az otthoniakról. A sárga gumiruhás, térdigkönyökig sáros fiatal brigádvezető a kazincbarcikai lakásról, három gyerekéről beszélt. Aztán újra a munkáról folyt a szó. Arról, hogy milyen jó a gép. — A vasiamtól már csak egy lépés a maróhenger. Ezért is vállaltuk, ezért kísérletezünk. Még érezni lehetett a füst szagát, amikor elindultunk kifelé. Hazafelé még találkoztunk karbantartókkal, akik légajtó elkészítéséhez szükséges faanyagot hoztak velünk szemközt, majd kísérőink beszélgetését figyeltük. Arról volt szó, milyen jó lenne megvalósítani az elővárásokon a „meleg csákányváltást”. Bevezetni a hatórás műszakot, áttelepíteni egy másik kollektívát is — kettőt egy helyre — s akkor gyorsabban haladnának. Hallottuk azt is, hogy az idén az aknától tizenheten végezték el a nyolc általánost, s az ősszel újabb 15 fő folytatja illetve fejezi be a korábban félbeszakított tanulmányokat. Harminckét szocialista kollektíva 560 tagja tett kongresszusi felajánlást, s most valamennyien azért hajtanak, hogy beváltsák ígéreteiket. Kiszállás után még megnéztük a tablót, amely feketén-fehéren mutatja az eddig elért eredményeket, majd jó nagyot szívtunk az akna előtti park levegőjéből. Üde zöld fű, tarkán pompázó virágágyak, színesre festett korlátok. Ezeket is az akna brigádjai készítették társadalmi munkában. Berencsy SándorFotó: Sólymos László Ráesni segítségével kuzatja a vasrámokat Bodnárik Mihály vájár. Varga László segédvájár a kiállófülkében biztosít, amire itt fokozottan oda kell figyelni.