Borsodi Bányász, 1974. augusztus-december (17. évfolyam, 31-51. szám)

1974-08-01 / 31. szám

Jó munkát! Csúcsvezetőséget választottak a BSZ igazgatóságán A BORSODI és az Ózdvi­­déki Szénbányák összevoná­sának következtében jelentő­sen megnövekedett az igaz­gatóság alapszervezetének létszáma. A több mint 200 párttagot számláló alapszer­vezetet a vezetőség szinte már képtelen volt irányíta­ni. Ezért a vállalati pártbi­zottság ésszerűnek látta, ha megbontja a pártszervezetet, így az elmúlt hónapban 4 alapszervezet alakult a BSZ igazgatóságán. Az alakuló taggyűléseken megválasztot­ták az új pártvezetőségeket és a küldötteket a csúcsve­zetőséget választó küldöttér­tekezletre. A csúcsvezetőséget megvá­lasztó küldöttértekezlet meg­tartására az elmúlt héten pénteken került sor. Leveze­tő elnökül a küldöttek egy­hangúan Frajka Mátyás elv­társat, a vállalati pártbizott­ság munkatársát választották meg. Ezután a pártdemokrá­cia elveinek tiszteletben tar­tásával megválasztották a 4 tagú jelölő bizottságot és az 5 tagú szavazatszedő bizott­ságot. Mind a jelölő, mind a szavazatszedő bizottság sza­bályszerűen végezte el a munkáját. A titkos szavazás eredményeként a csúcsveze­tőség titkárának Kiss Dezső, a vezetőség tagjainak pedig Papp György, Balogh Lász­lóné, Svidró Tibor, Balajthy László, Gáspár László és Ba­kó Tibor elvtársakat válasz­totta meg a küldöttértekez­­­­let. A CSÚCSVEZETŐSÉG ne­vében Papp György megkö­szönte az előlegezett bizal­mat, s kérte a tagságot, hogy egyöntetűen támogassa a ve­zetőséget munkájában, mert csak közös összefogással le­het tartós eredményeket el- BORSODI BÁNYÁSZ Felkészülés az átállásra A jelenleg üzemelő put­­noki pajzsos front berende­zéseit augusztus közepén a kettes-hármas szalagvágat közé szerelik át. Az itt be­induló új tömegtermelő munkahely 1975. júliusáig biztosítja majd a folyama­tos széntermelést. Az el­múlt héten ezzel kapcsolat­ban arról érdeklődtünk az akna főmérnökétől: hogyan állnak az új festés előkészí­tésével, s biztosítva vannak­­­ a folyamatos átállás felté­telei ? — A tizenkettes siklótól mintegy negyven méteres pillért elhagyva hajtottuk ki a front indulóvágatát. Az új munkahely a mostanihoz hasonlóan 84 méter széles lesz. Az átszerelés ütemezé­sét már elkészítettük, s augusztus 19-én kezdjük az átállást. A munka előrelát­hatólag hét napot vesz igény­be. Ennyi idő alatt kell a jelenlegi frontról ötven egy­séget kiszerelni, átszállítani, illetve üzembe helyezni. Tizennégy egységet már a helyszínre szállítottunk, s megkönnyíti a munkát, hogy az előző évben elkészült az egész hármas szalagvágat gyűjtősora. Az új fronton azt, a KS—L—KG típusú jö­­vesztőgépet szeretnénk be­szerelni, amely jelenleg még javítás alatt áll a KOSZG0- nél. Még a leállás előtt kel­lene a maróhengert üzembe­helyezni, mert ha a jelenleg üzemelő gépet visszük át, az időcsúszást, eredményezhet. A hétszáz méteres kifutási új pászta előkészítése meg­felelő módon megtörtént, ad­dig még megtörténik néhány kisebb gépi és egyéb műsza­ki berendezés üzembe állítá­sa is. Reméljük a kijavított jövesztőgép augusztus első napjaiban megérkezik, s ak­kor rekordidő alatt elvégez­hetjük az átszerelést — mondotta Simon Lajos az akna főmérnöke. Mit tesznek Mákvölgyön a dolgozók képzéséért? KÉT ÉVvEL ezelőtt jelent meg a munkaügyi miniszter 6-os számú rendelete a mun­kások továbbképzéséről, an­­­­nak korszerűsítéséről. Azóta újszerű, rendkívül hasznos formák honosodtak meg a felnőtt oktatásban, s az ered­mények sem maradtak el. A bányászok százai pótolták az általános iskola hiányzó osz­tályait, s e­zek végezetek tan­folyamokat, szereztek szak­mát. A vállalati átlagtól is kedvezőbb a kép a Mákvöl­gyi Bányaüzemben, ahol csak a legutóbbi terminusban 1399 fizikai beosztású képezte ma­gát, vagyis minden harma­dik dolgozó tanult. — Egyetemre és főiskolá­ra öten, szakközép­iskolába 45-en, gimnáziumba 19-en jártak — mondta Tóth Zol­tán, az üzem oktatási felelő­se. — Általános iskolában Edelényben, Rudolftelepen és Kazincbarcikán tanultak bányászaink, összesen 49-en. A többség ezzel párhuzamo­san gépkezelői, segédvásári és vájári vizsgát is tett. Egyébként sokan tanultak lakóhelyükön is. AZ ÚGYNEVEZETT kap­csolt oktatási formának nagy jövője van, mert mind az üzem, mind az egyén szá­mára megfelelő, az érdekek azonosak. A dolgozó számá­ra két okból is jó, ha tanul. Egyrészt növeli általános és szakmai műveltségét, más­részt­ többet keres, nem rit­kán 20 százalékkal, ami csak­nem ezer forint havonta. — Azoknak a bányászok­nak, akik ilyen oktatásra jártak, három nap szabadsá­got adtunk — folytatta az oktatási felelős. — Ez elő van írva számukra. A mun­kaidő kedvezmény viszont csak adható, mégis részesül­tek belőle. Kedvező hatás­sal volt dolgozóinkra, hogy korábban kijöhettek a bá­nyából, megfürödtek, meg­ebédeltek, s ezek után ültek be az iskolapadba. A TANULÁSRA ösztönzést célozta az is, hogy hat hét után már 10 százalékkal emelkedett a bányászok bé­re. Ugyanakkor az üzem 2 éves szerződést kötött a szakmát szerzőkkel, ami azt jelenti, hogy aki ez idő alatt megválik munkahelyétől, kö­teles visszafizetni a költsé­gek ráeső részét­. Ugyanez a helyzet azokkal a brigád­vezetőkkel is, akik részt vet­tek a háromhetes továbbkép­zésen. Az üzemnek ez az in­tézkedése természetes, hiszen csak azokra költi a közösség pénzét, akik továbbra is haj­landók dolgozni Mákvölgyön. — Különféle tanfolyamra 1274-en jártak az üzemben. Szerveztünk segédvájári és vájári, bánya- és aknagépke­zelői tanfolyamot, hogy csak a leglényegesebbeket említ­sem. Ha számba vesszük a biztonsági oktatást is, elmond­hatjuk: tavaly kétszer an­­­nyian tanultak nálunk, mint néhány évvel ezelőtt. — Mennyibe került az üzemnek az iskoláztatás? — Az állami és intézmé­nyes taníttatás költsége —, ami a tanulmányi szabadság és a mukaidő kedvezmény béréből tevődik össze —, több mint 195 ezer forint volt. A tanfolyamra járók ezirányú anyagi kihatása jó­val több, 471 ezer forint, mint. — Hányan képezik magu­kat szeptembertől ? KÖRÜLBELÜL annyi­an, ahányan tavaly. Az ok­tatási bizottság legutóbbi ülésén elhangzott ugyanak­kor az is, hogy Alberttelep egyes aknán nagyobb gondot kell fordítani a bányászok képzésére, s ezen a téren fő­leg az akna vezetőinek van tennivalójuk. Itt egyéves le­maradást kell bepótolni. Az edelényi és a rudolftelepi bányánál megfelelő számban tanulnak a dolgozók. — Milyen oktatási formá­kat szerveznek ? — A kapcsolt oktatási for­mát említeném elsőként, melyre hetven főt iskolázunk be szeptembertől. Alberttele­­pen emellett segédvájári, Rudolftelepen bányagépke­zelői tanfolyam is indul, az általános iskolával párhuza­mosan. Különállóan szerve­zünk még többek között die­sel és villamos mozdonyve­zetői tanfolyamot is. A biz­tonságtechnikai képzést ter­mészetesen tovább folytat­juk. — A dolgozók hány szá­zaléka nem rendelkezik még az általános iskola nyolc osz­tályával ? — MEGKÖZELÍTŐEN a harminc százaléka. Az öt­éves szakaszban azonban, melyet beterveztünk, minden negyven éven aluli elvégzi a nyolc általánost. (K. L.) A­z év elején, amikor országszerte kibon­takozott a szocia­lista munkaverseny a párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tisztele­tére minden bányaüzem­ben falufelelősöket je­löltek ki a községi taná­csok, a Hazafias Nép­front bizottságok és az üzemek vezetői között. A társadalmi munkára tett felajánlások , zömét ugyanis saját lakótele­pükön teljesítik a bányá­szok. E munkák irányí­tása, koordinálása, elle­nőrzése és értékelése többek között a falufele­lősök feladata. Éppen ezért az üzemek vezetői nagy gonddal választot­ták ki az erre alkalmas kádereket. A Putnoki Bányaüzem egyik falufelelőse Füle János elvtárs. Tapasztalt, régi mozgalmi ember, harminc éve pártmunkás. 1945-t­ől a párt különböző szerveiben választott tes­tületi tagként tevékeny­kedik. Jelenleg az Ózd járási Pártbizottság fe­gyelmi bizottságának tag­ja. Túlzás nélkül elmond­hatjuk: jól ismeri a te­rületet, a bányaüzeme­ket, s az embereket. De ismerik, szeretik őt is mindenütt. — Örömmel és szívesen vállalkoztam erre a fel­adatra — mondta, — mert csak akkor érzem igazán jól magam, ha az emberek között lehetnek. Szeretek velük beszél­getni és segíteni nekik ott, ahol tudok. — Melyik községekbe szól a megbízatás? — kérdeztem. — Én Putnok, Sajó­­mercse, Királd, Borsod­­bóta községeket kaptam — válaszolta. — E tele­pülésekről járnak ugyan­is a legtöbben üzemünk­be dolgozni. — Milyen jellegűek a társadalmi munkára tett felajánlások? — Túlnyomó részt is­kolák, óvodák, sportpá­lyák renoválása, patro­­nálása. Legjobb ered­ményt a Putnoki Bánya­üzemben dolgozó Szeme­re Zoltán szocialista bri­gádja érte el, aki eddig már 420 társadalmi mun­kaórát teljesített. De hasonló eredménnyel di­csekedhet Papp Gyula a­ ­ falufelelős királdi akna szocialista brigádja is. — Összesen hány órát vállaltak a dolgozók? — Háromezer-négyszá­zat,­­amelyből eddig már 1420 órát teljesítettek. — Milyen időnként lá­togatja a településeket? — Havonta többször eljutok valamennyi köz­ségbe. Az üzem vezetője biztosítja a gépkocsit, s a szükséges időt, annál is inkább, mert a tapaszta­latokról rendszeresen számot kell adnom. — Vannak-e a felaján­lásokon kívül egyéb igé­nyek? — Igen, vannak. A ta­nács és a Hazafias Nép­front bizottságok vezetői azt kérik az üzemtől, hogy ne zárkózzon el a falutól, alakítson ki szo­rosabb kapcsolatot. Jó alkalom erre az augusz­tus 20-ai munkás-paraszt találkozó, amelyen köze­lebbről megismerhetik egymást, a gondokat, az örömöket is egyaránt. A tsz-ek konkrét segítséget kértek: azt például, hogy az üzem szerezzen be ne­kik tűzvédelmi felszere­léseket (poroltót, fecsken­dőt, stb.) adjon elhaszná­lódott csilleszekrényeket, amelyekben a vizet tárol­nák a szérükön. Ez utób­bi kérésüket már teljesí­tettük is. Í­velnek a lapok a fa­lufelelős naplójába. Adatok, számok, feljegyzések gyűlnek ös­­­sze benne. Vannak sorok amelyeket duplán aláhú­zott és vastagon rajzolt felkiáltójelet tett utána. Ezek bizonyára a legfon­tosabb feljegyzések, mint amilyen fontos láncsze­mei ők, falufelelősök az üzem és falu kapcsolatá­nak erősítésében. Török Alfréd \ HELYREIGAZÍTÁS :Ingázók” című cikkünkben el­­értés miatt több sajnálatos hiba történt. Helyesen; a BSZ-nél, má­jusi adatok szerint 13 ezer 23-an ingáztak. Ebből naponta 12 ezer 649-en busszal, vonattal hetente 374-en. Tavaly a vállalat a napon­kénti szállításért 26 millió 190 ezer forintot fizetett ki a VOLÁN-nak össz-szállítási költségként, mely­­ből a dolgozók hozzájárulása 3 millió 919 ezer forint volt. A hét végi utazások összköltsége 231 ezer 580 forint volt, ebből a MÁV 189 ezer 580, a VOLÁN 42 ezer fo­rintot kapott. 1974. augusztus 1. Döme Piroska: Harcoló bányász A szerzőt illegális párt­munkája miatt kizárták a Horthy-korszak egyeteméről, Brünnben fejezte be tanul­mányait és ugyanott járta végig a munkásmozgalom politikai iskoláját. Hazatér­ve szövőmunkásként helyez­kedik el, hogy közelebb ke­rüljön a munkássághoz. Az újjászerveződő kommunista párt a bányászszervezetek kiépítésével bízza meg. Részt vesz az emlékezetes pilisvörösvári bányászsztrájk szervezésében, majd a tatai szénmedence településeiben szervezi a párt illegális te­vékenységét. A háború kitö­rése után a fővárosban foly­tatja pártmunkáját. Közre­működik a Harcoló Bá­nyász” című illegális újság szerkesztésében, kapcsolatot épít ki a magyarországi nemzetiségiek antifasiszta tagjaival, majd a nyilas puccs után a nógrádi szén­bányák környékén fegyve­res ellenállást szervez, mi­előtt azonban egy Losonc környékén harcoló szlovák partizánegységhez csatlakoz­hatna, letartóztatják. Döme Piroska őszinte han­gú, érdekes könyve számos — a nagyközönség előtt is­meretlen — mozzanatot tár fel a párt föld alatti tevé­kenységének­­ történetéből. Heti jegyzetünk: Még fújtak! A term­elék prívfiási növelésének, a termelés fokozá­ A term­erékenysé^­sának egyik alapvető feltétele a munkaidő teljes kihasználása. Mostanában egyre több szó esik arról, miként lehetne úgy végezni a munkát, hogy mind jobban hasznosítsák a műszak nyolc óráját. A mun­ka- és üzemszervezés, a lehetőségek kedvezőbb kihaszná­lása napjaink szénbányászatának is egyik sarkalatos kér­dése. Az az igazság — sajnos —, hogy mindeddig nem sikerült a műszakból 480 percet kidolgozni. Ennek egyaránt vannak objektív és szubjektív okai. A be- és kiszállás például gyak­ran egy, másfél órát elrabol a munkaidőből. Azokon a he­lyeken, ahol nem tudják gépesíteni a személyszállítást, a bá­nyászoknak sokszor négy­-öt kilométert kell gyalogoniuk a munkahelyig és vissza. A gépi meghibásodások, üzemzava­rok miatti időkiesést is figyelembe kell venni. Szuhavöl­­gyön például kimutatták, hogy a munkaidő 20,8 százaléka ment veszendőbe a berendezések elhasználódása miatt. Ez pedig egy fronton, ahol a kiegészítőkkel együtt 40 ember dolgozik egyszerre, tetemes veszteséget idéz elő. Fplrpftpival beszélnünk kell e témának az emberi ol­l ci­cucuui daláról is. Azokról az órákról van szó, amelyek azért esnek ki a termelésből, mert egyesek hanya­gok, nemtörődők, lelkiismeretlenek. Gondoljunk csak a csellengőkre (sajnos ilyenek is jócskán akadnak!), meg azokra akik úgy gondolják, dolgoznak helyettük mások, így aztán különböző indokkal ellógják a nyolc óra negye­­dét. Mások pedig úgy „állnak” a munkához, hogy mások is hozzáférjenek. Ennél fogva csak tessék-lássék módon végzik feladatukat, jelentős szünetekkel. I­onín­hli­gííííLiacác a korai kiszállás miatt következik LeglUDD HJOKteseb be Vannak olyan emberek, akik jogot formálnak arra, hogy már műszak előtt egy órával otthagyják munkahelyüket. Kényelmesen kiballagnak a bá­nyából, megfürödnek, s mire társaik piszkosan, fáradtan felérkeznek az aknából, már ott ücsörögnek a buszon. Rossz példájuk természetesen ellenszenvet vált ki társaikból. De ritkán szólnak rájuk fegyelmezetlenségük miatt. A „ne szólj szám, nem fáj fejem!" közmond s még napjainkban is fel­lelhető, megtalálható üzemeinkben.­­Ifit lehet fonni a munkaidő jobb kihasználásá­ért b­uci i­uui­ért? A vezetők által hozott in­­tézkedések kevesek, nem lehetnek eredményesek önmaguk­ban. Szükség van a dolgozók segítségére, támogatására is, arra, hogy rá­szóljanak a lazsálókra, a csellengőkre, a ma­gukról m­egfeledkezettekre, így bizonyosan csökkenne a ko­rábban kiszállók száma. Egy biztos, amíg nem fújnak, nincs vége a siklának. S ezt tudomásul kell venni mindenkinek, de főleg azoknak, akik a műszak vége előtt kijönnek a bá­nyából. K. U

Next