Borsodi Bányász, 1974. augusztus-december (17. évfolyam, 31-51. szám)
1974-08-01 / 31. szám
Jó munkát! Csúcsvezetőséget választottak a BSZ igazgatóságán A BORSODI és az Ózdvidéki Szénbányák összevonásának következtében jelentősen megnövekedett az igazgatóság alapszervezetének létszáma. A több mint 200 párttagot számláló alapszervezetet a vezetőség szinte már képtelen volt irányítani. Ezért a vállalati pártbizottság ésszerűnek látta, ha megbontja a pártszervezetet, így az elmúlt hónapban 4 alapszervezet alakult a BSZ igazgatóságán. Az alakuló taggyűléseken megválasztották az új pártvezetőségeket és a küldötteket a csúcsvezetőséget választó küldöttértekezletre. A csúcsvezetőséget megválasztó küldöttértekezlet megtartására az elmúlt héten pénteken került sor. Levezető elnökül a küldöttek egyhangúan Frajka Mátyás elvtársat, a vállalati pártbizottság munkatársát választották meg. Ezután a pártdemokrácia elveinek tiszteletben tartásával megválasztották a 4 tagú jelölő bizottságot és az 5 tagú szavazatszedő bizottságot. Mind a jelölő, mind a szavazatszedő bizottság szabályszerűen végezte el a munkáját. A titkos szavazás eredményeként a csúcsvezetőség titkárának Kiss Dezső, a vezetőség tagjainak pedig Papp György, Balogh Lászlóné, Svidró Tibor, Balajthy László, Gáspár László és Bakó Tibor elvtársakat választotta meg a küldöttértekezlet. A CSÚCSVEZETŐSÉG nevében Papp György megköszönte az előlegezett bizalmat, s kérte a tagságot, hogy egyöntetűen támogassa a vezetőséget munkájában, mert csak közös összefogással lehet tartós eredményeket el- BORSODI BÁNYÁSZ Felkészülés az átállásra A jelenleg üzemelő putnoki pajzsos front berendezéseit augusztus közepén a kettes-hármas szalagvágat közé szerelik át. Az itt beinduló új tömegtermelő munkahely 1975. júliusáig biztosítja majd a folyamatos széntermelést. Az elmúlt héten ezzel kapcsolatban arról érdeklődtünk az akna főmérnökétől: hogyan állnak az új festés előkészítésével, s biztosítva vannak a folyamatos átállás feltételei ? — A tizenkettes siklótól mintegy negyven méteres pillért elhagyva hajtottuk ki a front indulóvágatát. Az új munkahely a mostanihoz hasonlóan 84 méter széles lesz. Az átszerelés ütemezését már elkészítettük, s augusztus 19-én kezdjük az átállást. A munka előreláthatólag hét napot vesz igénybe. Ennyi idő alatt kell a jelenlegi frontról ötven egységet kiszerelni, átszállítani, illetve üzembe helyezni. Tizennégy egységet már a helyszínre szállítottunk, s megkönnyíti a munkát, hogy az előző évben elkészült az egész hármas szalagvágat gyűjtősora. Az új fronton azt, a KS—L—KG típusú jövesztőgépet szeretnénk beszerelni, amely jelenleg még javítás alatt áll a KOSZG0- nél. Még a leállás előtt kellene a maróhengert üzembehelyezni, mert ha a jelenleg üzemelő gépet visszük át, az időcsúszást, eredményezhet. A hétszáz méteres kifutási új pászta előkészítése megfelelő módon megtörtént, addig még megtörténik néhány kisebb gépi és egyéb műszaki berendezés üzembe állítása is. Reméljük a kijavított jövesztőgép augusztus első napjaiban megérkezik, s akkor rekordidő alatt elvégezhetjük az átszerelést — mondotta Simon Lajos az akna főmérnöke. Mit tesznek Mákvölgyön a dolgozók képzéséért? KÉT ÉVvEL ezelőtt jelent meg a munkaügyi miniszter 6-os számú rendelete a munkások továbbképzéséről, annak korszerűsítéséről. Azóta újszerű, rendkívül hasznos formák honosodtak meg a felnőtt oktatásban, s az eredmények sem maradtak el. A bányászok százai pótolták az általános iskola hiányzó osztályait, s ezek végezetek tanfolyamokat, szereztek szakmát. A vállalati átlagtól is kedvezőbb a kép a Mákvölgyi Bányaüzemben, ahol csak a legutóbbi terminusban 1399 fizikai beosztású képezte magát, vagyis minden harmadik dolgozó tanult. — Egyetemre és főiskolára öten, szakközépiskolába 45-en, gimnáziumba 19-en jártak — mondta Tóth Zoltán, az üzem oktatási felelőse. — Általános iskolában Edelényben, Rudolftelepen és Kazincbarcikán tanultak bányászaink, összesen 49-en. A többség ezzel párhuzamosan gépkezelői, segédvásári és vájári vizsgát is tett. Egyébként sokan tanultak lakóhelyükön is. AZ ÚGYNEVEZETT kapcsolt oktatási formának nagy jövője van, mert mind az üzem, mind az egyén számára megfelelő, az érdekek azonosak. A dolgozó számára két okból is jó, ha tanul. Egyrészt növeli általános és szakmai műveltségét, másrészt többet keres, nem ritkán 20 százalékkal, ami csaknem ezer forint havonta. — Azoknak a bányászoknak, akik ilyen oktatásra jártak, három nap szabadságot adtunk — folytatta az oktatási felelős. — Ez elő van írva számukra. A munkaidő kedvezmény viszont csak adható, mégis részesültek belőle. Kedvező hatással volt dolgozóinkra, hogy korábban kijöhettek a bányából, megfürödtek, megebédeltek, s ezek után ültek be az iskolapadba. A TANULÁSRA ösztönzést célozta az is, hogy hat hét után már 10 százalékkal emelkedett a bányászok bére. Ugyanakkor az üzem 2 éves szerződést kötött a szakmát szerzőkkel, ami azt jelenti, hogy aki ez idő alatt megválik munkahelyétől, köteles visszafizetni a költségek ráeső részét. Ugyanez a helyzet azokkal a brigádvezetőkkel is, akik részt vettek a háromhetes továbbképzésen. Az üzemnek ez az intézkedése természetes, hiszen csak azokra költi a közösség pénzét, akik továbbra is hajlandók dolgozni Mákvölgyön. — Különféle tanfolyamra 1274-en jártak az üzemben. Szerveztünk segédvájári és vájári, bánya- és aknagépkezelői tanfolyamot, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Ha számba vesszük a biztonsági oktatást is, elmondhatjuk: tavaly kétszer annyian tanultak nálunk, mint néhány évvel ezelőtt. — Mennyibe került az üzemnek az iskoláztatás? — Az állami és intézményes taníttatás költsége —, ami a tanulmányi szabadság és a mukaidő kedvezmény béréből tevődik össze —, több mint 195 ezer forint volt. A tanfolyamra járók ezirányú anyagi kihatása jóval több, 471 ezer forint, mint. — Hányan képezik magukat szeptembertől ? KÖRÜLBELÜL annyian, ahányan tavaly. Az oktatási bizottság legutóbbi ülésén elhangzott ugyanakkor az is, hogy Alberttelep egyes aknán nagyobb gondot kell fordítani a bányászok képzésére, s ezen a téren főleg az akna vezetőinek van tennivalójuk. Itt egyéves lemaradást kell bepótolni. Az edelényi és a rudolftelepi bányánál megfelelő számban tanulnak a dolgozók. — Milyen oktatási formákat szerveznek ? — A kapcsolt oktatási formát említeném elsőként, melyre hetven főt iskolázunk be szeptembertől. Alberttelepen emellett segédvájári, Rudolftelepen bányagépkezelői tanfolyam is indul, az általános iskolával párhuzamosan. Különállóan szervezünk még többek között diesel és villamos mozdonyvezetői tanfolyamot is. A biztonságtechnikai képzést természetesen tovább folytatjuk. — A dolgozók hány százaléka nem rendelkezik még az általános iskola nyolc osztályával ? — MEGKÖZELÍTŐEN a harminc százaléka. Az ötéves szakaszban azonban, melyet beterveztünk, minden negyven éven aluli elvégzi a nyolc általánost. (K. L.) Az év elején, amikor országszerte kibontakozott a szocialista munkaverseny a párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére minden bányaüzemben falufelelősöket jelöltek ki a községi tanácsok, a Hazafias Népfront bizottságok és az üzemek vezetői között. A társadalmi munkára tett felajánlások , zömét ugyanis saját lakótelepükön teljesítik a bányászok. E munkák irányítása, koordinálása, ellenőrzése és értékelése többek között a falufelelősök feladata. Éppen ezért az üzemek vezetői nagy gonddal választották ki az erre alkalmas kádereket. A Putnoki Bányaüzem egyik falufelelőse Füle János elvtárs. Tapasztalt, régi mozgalmi ember, harminc éve pártmunkás. 1945-től a párt különböző szerveiben választott testületi tagként tevékenykedik. Jelenleg az Ózd járási Pártbizottság fegyelmi bizottságának tagja. Túlzás nélkül elmondhatjuk: jól ismeri a területet, a bányaüzemeket, s az embereket. De ismerik, szeretik őt is mindenütt. — Örömmel és szívesen vállalkoztam erre a feladatra — mondta, — mert csak akkor érzem igazán jól magam, ha az emberek között lehetnek. Szeretek velük beszélgetni és segíteni nekik ott, ahol tudok. — Melyik községekbe szól a megbízatás? — kérdeztem. — Én Putnok, Sajómercse, Királd, Borsodbóta községeket kaptam — válaszolta. — E településekről járnak ugyanis a legtöbben üzemünkbe dolgozni. — Milyen jellegűek a társadalmi munkára tett felajánlások? — Túlnyomó részt iskolák, óvodák, sportpályák renoválása, patronálása. Legjobb eredményt a Putnoki Bányaüzemben dolgozó Szemere Zoltán szocialista brigádja érte el, aki eddig már 420 társadalmi munkaórát teljesített. De hasonló eredménnyel dicsekedhet Papp Gyula a falufelelős királdi akna szocialista brigádja is. — Összesen hány órát vállaltak a dolgozók? — Háromezer-négyszázat,amelyből eddig már 1420 órát teljesítettek. — Milyen időnként látogatja a településeket? — Havonta többször eljutok valamennyi községbe. Az üzem vezetője biztosítja a gépkocsit, s a szükséges időt, annál is inkább, mert a tapasztalatokról rendszeresen számot kell adnom. — Vannak-e a felajánlásokon kívül egyéb igények? — Igen, vannak. A tanács és a Hazafias Népfront bizottságok vezetői azt kérik az üzemtől, hogy ne zárkózzon el a falutól, alakítson ki szorosabb kapcsolatot. Jó alkalom erre az augusztus 20-ai munkás-paraszt találkozó, amelyen közelebbről megismerhetik egymást, a gondokat, az örömöket is egyaránt. A tsz-ek konkrét segítséget kértek: azt például, hogy az üzem szerezzen be nekik tűzvédelmi felszereléseket (poroltót, fecskendőt, stb.) adjon elhasználódott csilleszekrényeket, amelyekben a vizet tárolnák a szérükön. Ez utóbbi kérésüket már teljesítettük is. Ívelnek a lapok a falufelelős naplójába. Adatok, számok, feljegyzések gyűlnek össze benne. Vannak sorok amelyeket duplán aláhúzott és vastagon rajzolt felkiáltójelet tett utána. Ezek bizonyára a legfontosabb feljegyzések, mint amilyen fontos láncszemei ők, falufelelősök az üzem és falu kapcsolatának erősítésében. Török Alfréd \ HELYREIGAZÍTÁS :Ingázók” című cikkünkben elértés miatt több sajnálatos hiba történt. Helyesen; a BSZ-nél, májusi adatok szerint 13 ezer 23-an ingáztak. Ebből naponta 12 ezer 649-en busszal, vonattal hetente 374-en. Tavaly a vállalat a naponkénti szállításért 26 millió 190 ezer forintot fizetett ki a VOLÁN-nak össz-szállítási költségként, melyből a dolgozók hozzájárulása 3 millió 919 ezer forint volt. A hét végi utazások összköltsége 231 ezer 580 forint volt, ebből a MÁV 189 ezer 580, a VOLÁN 42 ezer forintot kapott. 1974. augusztus 1. Döme Piroska: Harcoló bányász A szerzőt illegális pártmunkája miatt kizárták a Horthy-korszak egyeteméről, Brünnben fejezte be tanulmányait és ugyanott járta végig a munkásmozgalom politikai iskoláját. Hazatérve szövőmunkásként helyezkedik el, hogy közelebb kerüljön a munkássághoz. Az újjászerveződő kommunista párt a bányászszervezetek kiépítésével bízza meg. Részt vesz az emlékezetes pilisvörösvári bányászsztrájk szervezésében, majd a tatai szénmedence településeiben szervezi a párt illegális tevékenységét. A háború kitörése után a fővárosban folytatja pártmunkáját. Közreműködik a Harcoló Bányász” című illegális újság szerkesztésében, kapcsolatot épít ki a magyarországi nemzetiségiek antifasiszta tagjaival, majd a nyilas puccs után a nógrádi szénbányák környékén fegyveres ellenállást szervez, mielőtt azonban egy Losonc környékén harcoló szlovák partizánegységhez csatlakozhatna, letartóztatják. Döme Piroska őszinte hangú, érdekes könyve számos — a nagyközönség előtt ismeretlen — mozzanatot tár fel a párt föld alatti tevékenységének történetéből. Heti jegyzetünk: Még fújtak! A termelék prívfiási növelésének, a termelés fokozá A termerékenysé^sának egyik alapvető feltétele a munkaidő teljes kihasználása. Mostanában egyre több szó esik arról, miként lehetne úgy végezni a munkát, hogy mind jobban hasznosítsák a műszak nyolc óráját. A munka- és üzemszervezés, a lehetőségek kedvezőbb kihasználása napjaink szénbányászatának is egyik sarkalatos kérdése. Az az igazság — sajnos —, hogy mindeddig nem sikerült a műszakból 480 percet kidolgozni. Ennek egyaránt vannak objektív és szubjektív okai. A be- és kiszállás például gyakran egy, másfél órát elrabol a munkaidőből. Azokon a helyeken, ahol nem tudják gépesíteni a személyszállítást, a bányászoknak sokszor négy-öt kilométert kell gyalogoniuk a munkahelyig és vissza. A gépi meghibásodások, üzemzavarok miatti időkiesést is figyelembe kell venni. Szuhavölgyön például kimutatták, hogy a munkaidő 20,8 százaléka ment veszendőbe a berendezések elhasználódása miatt. Ez pedig egy fronton, ahol a kiegészítőkkel együtt 40 ember dolgozik egyszerre, tetemes veszteséget idéz elő. Fplrpftpival beszélnünk kell e témának az emberi oll cicucuui daláról is. Azokról az órákról van szó, amelyek azért esnek ki a termelésből, mert egyesek hanyagok, nemtörődők, lelkiismeretlenek. Gondoljunk csak a csellengőkre (sajnos ilyenek is jócskán akadnak!), meg azokra akik úgy gondolják, dolgoznak helyettük mások, így aztán különböző indokkal ellógják a nyolc óra negyedét. Mások pedig úgy „állnak” a munkához, hogy mások is hozzáférjenek. Ennél fogva csak tessék-lássék módon végzik feladatukat, jelentős szünetekkel. IonínhligííííLiacác a korai kiszállás miatt következik LeglUDD HJOKteseb be Vannak olyan emberek, akik jogot formálnak arra, hogy már műszak előtt egy órával otthagyják munkahelyüket. Kényelmesen kiballagnak a bányából, megfürödnek, s mire társaik piszkosan, fáradtan felérkeznek az aknából, már ott ücsörögnek a buszon. Rossz példájuk természetesen ellenszenvet vált ki társaikból. De ritkán szólnak rájuk fegyelmezetlenségük miatt. A „ne szólj szám, nem fáj fejem!" közmond s még napjainkban is fellelhető, megtalálható üzemeinkben.Ifit lehet fonni a munkaidő jobb kihasználásáért buci iuuiért? A vezetők által hozott intézkedések kevesek, nem lehetnek eredményesek önmagukban. Szükség van a dolgozók segítségére, támogatására is, arra, hogy rászóljanak a lazsálókra, a csellengőkre, a magukról megfeledkezettekre, így bizonyosan csökkenne a korábban kiszállók száma. Egy biztos, amíg nem fújnak, nincs vége a siklának. S ezt tudomásul kell venni mindenkinek, de főleg azoknak, akik a műszak vége előtt kijönnek a bányából. K. U