Borsodi Bányász, 1975. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-02 / 1. szám

ws lenét aSSZ A Borsodi Szénbányák Vállalat jelentős tervfelada­tot kapott az 1974-es évre. A vágathajtási és önköltsé­gi terv teljesítése mellett 5 250 000 tonna szenet kel­lett a felszínre küldeni. En­nek teljesítése mellett a vállalat gazdasági mutatói is kedvezően alakultak ez év folyamán. A kongresszusi vállalások között szerepelt a következő ötéves terv si­keres beindítása. Ennek ér­dekében jelentősen túl lett szárnyalva a vágathajtási terv is. A tervezett 68,5 km helyett több mint 76,6 km vágat lett kihajtva. A vállalat 1974. évi terv teljesítése érdekében nagyon sokat tett. A műszaki dol­gozók munkaszervezési in­tézkedések kidolgozásával biztosították a terv sikeres teljesítését. Az eredmény eléréséhez szükség volt a dolgozók aktív közreműkö­dése is. S ők ebben példát mutattak. Igen jelentős kongresszusi vállalásaikat teljesítették — sőt túltelje­sítették — s ezzel hozzájá­rultak ahhoz, hogy a vál­lalat éves tervét december 30-án délelőtt 9 órakor tel­jesítette. A vállalások a kongres­­­szusi verseny jegyében szü­lettek. A dolgozók lelkese­dését mutatta a felajánlá­sok sokszínűsége, sokrétűsé­ge. Ennek eredménye, hogy a szocialista módon élni, ta­nulni jelszavak jegyében is eddig nem tapasztalt ered­mények születtek. Új színt jelentett, hogy igen nagy mértékű társadalmi munka­­vállalásaik kb. 50 százalékát lakóhelyükön teljesítették. Előreláthatólag a vállalt, mintegy 120 000 társadalmi munkaórát túlteljesítik dol­gozóink. Ennek során igen sok iskolát, óvodát patro­náltak, s munkájukat példa­mutatóan végezték. A terv sikeres teljesítésé­hez elsősorban az ormosi, farkaslyuki, putnoki, mák­völgyi, szuhavölgyi bányá­szok és a IvOSZGY dolgozói járultak hozzá. Az eddigi eredmények biztosítékot je­lentenek a vállalat számára, hogy az 1975. évi több mint 5 millió tonnás tervét túl­teljesíti. VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! XVIII. évfolyam, 1. szám Ara: SO fillér, 1975. január 2. Boldog új esztendőt! SZOKATLANUL nehéz­ évet zártunk 1974-gyel. Munkánk sokszínű, változa­tos volt. A rendkívül meg­növekedett szénigények ki­elégítésére minden bányász­tól az átlagnál nagyobb erő­feszítést kívánt meg, ugyan­akkor egy bonyolult átszer­vezést is végre kellett haj­tanunk. A borsodi bányászok, mű­szaki és adminisztratív dol­gozók ismét bizonyítottak munkájukkal, szervezési készségükkel, ami lehe­tővé tette, hogy az 1974- es évet a várakozásnak megfelelően a lakossági és erőművi igények kielégíté­sének eleget tettünk. Nehezítette munkaprogra­munkat az őszi árvíz, ahol a bányából kivezényelt dol­gozók hősies helytállással menthették az életet, a la­kosságot, s megmentették a bányát is. Az elismerés és a köszönet hangján lehet csak beszélni azokról az áldozat­kész bányászokról, akik emellett még politikai fel­adataink végrehajtásában is kezdeményezőek voltak és új gyakorlattal gazdagította­­­ az osztályszövetséget, s volt erejük, több mint 10 ezer embernek, politikai-szakmai képzésben is részt venni. A NŐHATÁROZAT és ifjú­sági törvény végrehajtása érdekében szocialista bri­gádjaink kongresszusi vál­lalásai között szerepel a fi­zikai állományú nők 42 órás munkaidőben való foglal­koztatása 1975. január 1-től. Kialakítottuk a falufele­lősi rendszert, ahol az álta­lános műveltség emelése ér­dekében az általános iskola elvégzésére kötöttünk szer­ződéseket a falu pedagógu­saival, a népfront és peda­gógus kar bevonásával, cse­rébe mintegy 80 ezer mun­kaórát ajánlottunk fel óvo­dák, iskolák, sportlétesítmé­nyek, utak, járdák építésé­re. Ezen túlmenően pénz­beni felajánlásokat is tet­tek könyvtárak gazdagításá­ra és kollégiumok létesítésé­re. SZOCIALISTA brigádja­ink élenjárói voltak most is a közéletnek. Ott voltak a népfrontban, a tanácsban és más testületekben. Ma már más a tartalm­a a szocialis­ta brigádéletnek, mint volt. Tisztelettel kívánok bol­dog új esztendőt azoknak a borsodi bányászoknak, akik 30 éven keresztül a bányák­ban dolgoztak hazánk fel­virágoztatásán, azoknak, akik azóta jöttek sorainkba és velük oldottuk meg bá­nyáink nagyüzemi kialakí­tását, akikkel megteremtet­tük a korszerű bányászatot. Mindazoknak, akik már nyugállományban vannak, és azoknak a bányászcsalá­doknak, anyáknak, felesé­geknek, akik segítették az eredményes bányászmunkát. NAGY UTAT TETTÜNK meg. Az út, amely mögöt­tünk van, ha nem is volt buktatóktól mentes, mégis eredményes volt. Munkánk­ban segített a párt­, a szak­­szervezet, a KISZ. Az utób­bi évben pedig előtérbe ke­rültek aktivitásukkal a pártcsoportok is. Ha a bányák nehézségei­vel kellett szembeállni, ott voltak bányászaink között a pártszervezők, az ifjúság, a műszakiak és közös munká­val leküzdötték a tüzet, vi­zet, megoldották a gépesí­tést, megteremtették az alapját egy biztonságosabb, egy hatékonyabb bányászat­nak. Az 1975-ös esztendő elé nyugodtan nézhetünk, mert annak — bár nehezebb fel­adatok várnak ránk — ele­get fogunk tenni. Munkánk­ban, ha voltak is zavaró körülmények, a végered­mény kielégíti a v •­­­­­á­sunkat. KÖSZÖNTŐMBEN termé­szetesnek tartom, hogy jó egészséget, békét, sok örö­met kívánjak szeneink fo­gyasztóinak, az erőművek­nek és a lakosságnak. Si­kerekben gazdag esztendőt mindazoknak, akik segítet­ték bányászmunkánkat, mert nélkülük dolgozni nem tud­nánk. Bányászok! Dolgozzunk eredményesen a XI. párt­­kongresszusra tett vállalá­saink teljesítésén. E munká­hoz kívánok jó egészséget és jó szerencsét minden bá­nyásznak MONOS JÁNOS OBSZ igazgatója A lyukói almánál dolgozó Május 1. szocia­lista brigád a különféle gépi berendezések javításával és karbantartásával szintén jól segíti a föld alatti termelőket. Műszak után pedig a társadalmi munkában is jelesked­nek: az üzemtér rendezésén kívül rendsze­resen patronálják a perecesi óvodásokat, bölcsőd­éseket. Képünkön a brigád két tagja a szállítószalag meghajtófejét javítja. i Befejezéséhez közeledik az új lyukói meddőbuktató építése. Képünkön Kormánszky Dezső a sodronykö­telek feszességét ellenőrzi. Sólymos László felvétele Megvalósultak éves beruházások A holnapok sikereit a má­ban kell megalapozni. Ahhoz, hogy a Borsodi Szénbányák a jövőben is megfelelő szin­ten termelhessen, szükség van beruházásokra, korszerű gé­pi berendezések vásárlására, ismeretlen szénmezők feltá­rására, új aknák nyitására, s egyéb fejlesztésekre. Heré­nyi Bélával, a beruházási osz­tály vezetőjével arról beszél­gettünk, hogyan tett eleget a vállalat ezeknek a feladatok­nak az 1974. évben? — Milyen beruházáso­kat terveztek, s mekkora értékben? — Az elmúlt évben min­den eddiginél többet, 286 millió forintot fordítottunk beruházásokra — válaszolta. — Ebből 170 millióért a gé­pesítés fokozását, 62 millió­ért a mezőbővítéseket tűztük ki a célul, 24 milliót kisbe­­ruházásokra, 30 milliót pedig egyéb fejlesztésekre szán­tunk. — Hogyan sikerült meg­valósítani, milyen elkép­zelések kivitelezése húzó­dott át erre az évre? — Mielőtt felelnék a kér­désekre, hadd mondjam el, hogy jelentős többletfeladat származott a két vállalat ös­­­szevonásából, a BSZ és a volt DSZ egyesítéséből. Nem utol­sósorban azért, mert merő­ben más viszonyokkal ren­delkező, számunka ismeret­len aknákat kellett felmér­nünk, áttanulmányoznunk. Elmondhatom, megfeleltünk ez irányú teendőknek. A gépbeszerzés mennyi­sége 1974-ben csaknem dup­lája volt az azt megelőző évi­nek. Ennek megfelelően nőt­tek a gondok is, mert gyak­ran anyaghiánnyal küszköd­tünk. A több mint 300 ezer forintos költséggel kivitele­zett mónosbéli szénosztályo­zó és fürdő vízhálózatának korszerűsítését például egy darab 800 forint árú nyomás­­csökkentő miatt nem tudtuk befejezni. Az év során 5 jé­­vesztő géppel, 36 nagyobb és közel 20 kisebb teljesítmé­nyű, lengyel gyártmányú lán­cos vonszolóval, továbbá 16 komplett szállítószalaggal gazdagodtunk. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy 11 szalagot vállalati hatás­körben, komplettírozással sze­reltünk össze, a még a jó, használható alkatrészekből. — Vállalatunk gépparkjá­nak jelentős tömege, 200 mil­liós része már elhasználódott, szaknyelven szólva nullára íródott, de ezeket nem lehet kiselejtezni, mert nincs he­lyettük új. Egy, kisebb ré­szük persze még üzemeltet­hető. Ugyanakkor az elhasz­nálódott gépek karbantartá­sa, javítása számottevő költ­ségeket igényel. Mintegy 40 millió forintot használtunk fel pótlásra, alkatrészekre, melyek­et szocialista orszá­gokból szereztünk be. A nyu­(Folytatás a 4. oldalon) Tévéantennák Iberttelep, Mező Imre út 31. Állunk a ház kapujában és bámu­lunk befelé. Még nagyvá­roson is ritka látvány sze­münk előtt az „égigérő” rúdon az egymás fölött dí­szelgő hat — szó szerint hat — tévéantenna. Furcsa hobbi lehet ez, tévéanten­nákat építeni. Minden bi­zonnyal rádió-televízió sze­relő lakik ebbe a lakásban ! — gondoljuk amíg a kapu­csengetésre érkező házi­asszonyt várjuk. Pedig itt bányászlakások sorakoznak egymás mellett. Tudjuk jól, ezt a területet még az ötvenes években osztották szét a bányászok között, ki-ki építkezzen rá. A házigazda Köteles Má­té nyugdíjas bányász a kertben levő nyúlólaknál foglalatoskodik. Felesége visszaül a varrógép mellé a konyhában, s mi az apja keresztnevét viselő fiúval beszélgetünk, hiszen mint megtudjuk ő érdekelt „an­tenna” ügyben. Mgtudjuk, hogy a há­rom gyerek közül az egyik Kazincbarci­kán, a másik pedig Kuri­­tyánban lakik családjával. Máté egy esztendővel ez­előtt nősült, s a tavaszra várják az utód érkezését. — Én­­ is a bányánál kezdtem a munkát. Másfél esztendeig dolgoztam Al­bert 1-es aknán mint vil­lanyszerelő. Most azonban már nem itt hanem Mis­kolcon vagyok a Borsod megyei Vízműveknél. El­mondja, hogy érdeklődik a rádió és televíziótechnikai dolgok iránt, s eddig körül­belül húsz antennát készí­tett idehaza. — Megvannak a hozzá szükséges szerszámok, még hegesztőtrafóm is van, így semmi akadálya a barká­csolásnak. Nekünk Super Vénus televíziónk van, apá­­méknak Inter Star, s a pad­láson is van még egy Mun­kácsy készülék. Én már mindenféle antenn­at kipró­báltam. A környékbeli ös­­­szes adóállomás bejön a készüléken, sőt fogni tu­dom a cseh 1-es és 11-es adást, s a román és szovjet televízió műsorát is. Mondandóját kiegészíti még azzal, hogy van két magnó, három rádió és két lemezjátszó is a házban, így aztán mindig van mi­vel „bütykölni”.­arácsony előtt kopog­tattunk be Kötele­sékhez, amikor min­denki az ünnepekre készü­lődött. Ők is elmondották, hogy az egész család eljön majd, s elhozzák az unoká­kat is. Szórakoznak, jókat esznek, s nézik a különbö­ző tévéadásokat, hallgatják a rádiót, a lemezjátszót. Élvezik a munka után meg­érdemelt pihenést. —bs—

Next