Borsodi Bányász, 1975. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-03 / 27. szám
4 Jogszabály-ismertetés: Baleseti rokkantsági nyugdíj A társadalombiztosításról szóló új törvény —, amely 1975. évi július hó 1. napján lépett életbe — rendelkezik a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságról, annak mértékéről, illetve feltételeiről. Szabályozza a törvény, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózis-veszélymentes munkakörben, illetőleg munkahelyen nem rendszeresen dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően: — a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét — szilikózis miatt az ötven — százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen; — a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul; — az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a III. csoportban a havi átlagkereset hatvan, a II. csoportban hatvanöt, míg az I. csoportban hetven százaléka. Az üzemi baleseti sérültek fokozott gondoskodásban részesítését jelenti, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet. Például egy dolgozót a III. rokkantsági csoportba sorolnak be. Az illető harmincévi szolgálati idővel rendelkezik. Ebben az esetben a baleseti rokkantsági nyugdíja hatvan plusz harminc, tehát összesen kilencven százaléka lesz az átlagkeresetének. A baleseti rokkantsági nyugdíjhoz is úgy kell kiszámítani az átlagkeresetet, mint az öregségi nyugdíjhoz. Az utolsó öt évből a legjobban fizetett három évet veszik alapul. Az új törvény végrehajtási rendelete előírja azt is, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 950 Ft, a II. rokkantsági csoportban havi 1000 Ft, míg az I. rokkantsági csoportban havi 1050 Ft. Természetesen megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság, ha a nyugdíjas munkaképesség csökkenése a hatvanhét százalékot már nem éri el, a szilikózis megbetegedés esetén pedig az ötven százalékot, mert időközben állapotjavulás következett be. Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörben rokkantság nélkül elérhetne. Ebben az esetben baleseti járadékot állapítanak meg a részére. D. F. BORSODI BANTASZ „Évzáró vizsga Ez történt az NB HI-ban Zárszámadás. Ebben az egy szóban a Nemzeti Bajnokság III. osztály Északkeleti csoportjában a 20 résztvevő együttes 1975. évi küzdelemsorozatának minden „sava-borsa” sűrűsödik. Felkészülés, rajt, örömök és csalódások, remények és lemondások, izgalommal teli „véghajrá”, majd a bajnokság végét jelentő játékvezetői sípszó a 38. forduló 90. perce után. Kinek mit hozott az új rendszerű labdarúgó NB III? Sokáig vita tárgya lesz ez sportkedvelők, vezetők és játékosok, sőt a sportághoz különösebben nem vonzódó „kívülállók” között az NB III. „értéke” összességében és részeiben egyaránt. Az eltérő vélemények a bajnokság ideje alatt is jellemzőek voltak. A „végelszámolás”-ra az elmúlt vasárnapi mérkőzéseket követően zöld jelzést kaptak az MLSZ illetékesein kívül az egyesületi vezetők és a kevésbé illetékesek is. A „zárszámadást” ki-ki eredményei alapján tartja meg. Vannak szakosztályok, csapatok, ahol az ünnepi hangulat lesz az uralkodó, de az „öröm-szegény” zárszámadás is számos csapatot érint. Az egész bajnoki év bányászszempontból legfontosabb ténye: a Borsodi Bányász NB III-as együttes maradt. Az utolsó fordulónak a csapat részéről nem volt különösebb „tétje”. A Kisterenyére látogató sajószentpéteriek egy héttel korábban biztosították a bentmaradást, a hazaiak pedig biztos kiesőként búcsúztak az NB III-tól. Az „évzáró vizsga” a tétnélküliség ellenére nagyon jól sikerült, hiszen a felszabadultan játszó bányászfiúk biztos 4:1 arányú győzelmet értek el a Kisterenyei Bányász Építők ellen. Egyéb eredmények az NB III. Északkeleti csoportban: Borsodi Volán—Debreceni MTE 3:3, Kisvárdai SE— Debreceni EAC 8:0 (!), Miskolci VSC—Nagybátonyi Bányász 2:1, Záhonyi VSC— Sátoraljaújhely 0:1, Kazincbarcikai VSE—Tuzsér 6:1, Rudabányai Ércbányász— Gyöngyösi Spartacus 0:2, Salgótarjáni Kohász—Hajdú Vasas 1:1, Leninváros—Nyíregyháza 0:1. Pál I. 99 Lesz-e tekepálya ? A Miskolci Bányász férfi tekézőinek a Nemzeti Bajnokság I. osztályába kerülése után írtuk a következőket: „Ahhoz, hogy tekében tartós és minőségi borsodi bányászbázis, valamint NB I-es bányászcsapat legyen, a lehetséges anyagi és erkölcsi erők összefogásának minden lehetőségét fel kell használni, mert a jövő útját csak így lehet elképzelni a siker, a jobb eredmények elérésének biztosítékaként”. Azóta átesett a ,,tűzkeresztségen” a perecesiek újonc NB I-es tekecsapata és az élvonalbeliek mezőnyében minden mérkőzését elveszítette. A kezdeti nagy öröm és lelkesedés „megcsappanása” azonban nemcsak a vereségsorozattal van összefüggésben, hanem a változatlan létesítménygondokkal. — „Nevén nevezve a gyereket” —, egyre gyakrabban lehet hallani, hogy sohasem lesz felépítve Perecesen az a tekepálya, amelynek elkészítéséről, a nagyszerű tervekről annyi szó esett! Mi tehát a helyzet a perecesi tekepálya építése körül, lesz, vagy nem lesz új, korszerű sportági létesítménye a tekézést kedvelőknek? Az egyik legilletékesebb vezetőt, Rácz Jánost, a Miskolci Bányaüzem igazgatóját kerestük meg ebben az ügyben, aki határozottan kijelentette, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben megépül Perecesen az új tekepálya. Ez a hír, és az egyre kedvezőbben alakuló „létesítmény-ügy” egy rövid írás keretét „meghaladja”. Ezért még visszatérünk mindazokra az akadályozó tényezőkre, amelyek az építkezés megkezdését hátráltatták, és azokra a megtett intézkedésekre, amelyek kimozdították a „holtpontról” a sokakat érdeklő és érintő új sportlétesítmény ügyét. Pál István Az előbb leírtak egy kis közösség összefogásán fáradhatatlanul munkálkodó ember „kultúrmisszió”-jának útjára és a megtett út eredményjelző állomásaira utalnak: Perecesbányatelep kultúrájának,őskoráéra és egyben hőskorára is. Azóta sok víz lefolyt a Pereces-patakon. Az első nagy világégést követte a második, és a bányatelepet is megrázó háborús események az elcsendesedés korszakához vezettek. A felszabadulás után a megújuló tenni akarók, a kulturális élet fejlesztési feltételeinek biztosítása méltó volt a Perecesbányatelepi hagyományokhoz. Alapot adott ehhez a gazdag múlt, és az új államrend számtalan esetben kinyilvánított azon szándéka, hogy a közoktatás, a közművelődés, annak tökéletesítése, országunk továbbfejlődésének egyik alapkérdése. Pereces zenetörténetében akadtak és akadnak ma is nehéz pillanatok, de a zenekari hagyományok, a zene szeretete — ha nem is zökkenőmentesen —, de továbbot intve előremutatnak, és ezen az előremutató úton kell haladni... a jövőért! Úgy érezzük, az elmúlt évek zenekari sikerei nem a véletlennek tudhatók be és 1975-ben is a hagyománytisztelet, „a rang kötelez”-elv gyakorlattá válása hozta meg a perecesi bányászzenekar sikerét. A III. országos bányász fúvószenekari találkozó 1975. június 21—22-én, Szolnokon megrendezésre került eseményei során ugyanis a Perecesi Bányász Fúvószenekar a minősítő hangversenyen kiérdemelte az Aranytant, diplomával magas elismerést. A hazánk felszabadulásának 30., Szolnok városának 900. évfordulója tiszteletére rendezett fúvószenekari találkozón a minősítő zsűrin kívül a közönség is méltóképpen jutalmazta a perecesiek szereplését, vastapssal köszöntve a fegyelmezett, kellemes benyomást keltő hangszeres tudást. A találkozó célkitűzését jól szolgálta a Perecesi Bányász Fúvószenekar, amelynek tagjai — Mentényi Ernő karnagy vezetésével — műsorukkal emelték a két jelentős jubileumi eseménysorozat színvonalát, hozzájárultak az összevont zenekari előadásban megszólaltatott zenei alkotások, értékek hű tolmácsolásához, az egyöntetűen elismert és kinyilvánított sikerhez. Aranylant, diplomával. Két szó, de mögötte sok munka, nagyon sok munka van. Gyakorlás egyénileg otthon és a zenekari próbákon közösen. Azután vélemények hangzottak el. Kölcsönösen dicsérő vélemények. Mármint a zenekar vezetője és tagjai részéről a vállalati, és üzemi képviselet tagjai felé és viszont. A zenekarunknak nagyon jólesett, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat részéről Veres Sándor szociális igazgatóhelyettes, a Miskolci Bányaüzemtől Rácz János igazgató és Májer János üzemi szb-titkár, a vállalati szakszervezeti bizottság kultúrbizottságától pedig Bertalan József elutazott Szolnokra és a kétnapos program eseményein személyes részvétellel megtisztelte a zenekart. A jelenlevők szinte egyöntetű véleményét — és természetesen a saját állásfoglalását — Rácz János igazgató így foglalta össze: „dicséretes volt a Perecesi Bányász Fúvószenekar produktuma, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy ez a zenekar többet érdemel!” Suday Ella emlékezéseiből idéztünk bevezetőként és befejezésül az ő írásából vett alábbi — erkölcsi erőt adó — idézettel bátorítjuk a megkezdett úton való továbbhaladásra a perecesi zenekar tagjait: „Lauday János emlékét alapításai őrzik, ő is az emlékezés című versében búcsúzik, melynek utolsó sora: Mindig köztetek leszek.” Pál István Aranylant, Pereces kultúrtörténeti „bölcsőjéhez", a zenekari élet születéséhez, valamint fejlődéséhez kapcsolódóan Lauday János pereces-bányatelepi igazgató-tanítóról, ,,a kultúra lámpásáról” így írt leánya, Lauday Ella: ,,1911-ben már a zenekar megalakításával foglalkozik. Nagyon jó hangúak, muzikális egyének voltak az ifjúság körében. A dal, a zene, az esti előadások próbájára szívesen jöttek. Jó karmesterük volt Kákás István személyében, aki úgy a vonós-, mint a fúvószenekart vezette. Ez akkor még nagy türelmi munka volt. Hangjegyismeret, kottaolvasás, hangszerismeret, zeneelmélet mind újság volt akkor. Zenealap volt, így hangszert, ruhát, kottát és szerepléseikért díjat is kaptak a zenekar tagjai. Zenekarunk kísérte az előadott darabokat, az 1914-es világháborúban a bevonult katonákat, táncmulatságok alkalmával a zenekar játszott. Vasárnaponként térzenét adott, a telep minden megmozdulásakor szerepelt, hangversenyeket adót nemcsak helyben, hanem az ország sok helyén. És végül a zenekar kísérte ki az elhalt bányászokat és családtagjait a temetőbe. A hangszereket Bécsből és Berlinből hozatták. Mikor a telepre bevezette édesapám a mozit, a némafilmeket is a zenekar kísérte, aláfestette." diplomával L 1975. július S. HÍREK — TOVÁBB NÖVELIK az automatizált gumihevederes szállítószalagok számát a BSZ területén. Ez év végéig például az egercsehi, a farkaslyuki, az ormosi VII. aknánál, a feketevölgyi, a putnoki bányában és a rudolftelepi IV. aknánál kerül sor nagyobb értékű szállítószalagok beszerelésére. — AZ EDELÉNYI tsz tejüzeméből 33 községbe szállítják a tejet. A kifogástalanabb, jobb ellátás érdekében a jelenlegi 8000 literes kapacitást 10 ezer literre bővítik és ezzel párhuzamosan gondoskodnak a hűtőkapacitás növeléséről is. — A kurityáni 548. számú húsboltban vizsgálatot tartott a NEB és sürgős intézkedéseket rendelt el az üzlet higiéniai helyzetének javítására. A boltban ugyanis jelenleg a legelemibb egészségügyi feltételek is hiányoznak, a padlózat sem megfelelő, a falakról omlik a vakolat, csempe sincs. Sajtótájékoztató a VASVILL munkájáról Az elmúlt héten, szerdán délelőtt sajtótájékoztatót tartottak az Észak-magyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat vezetői. Megtudtuk többek között, hogy 1974 óta a VASVILL négy megye területén, 800 helység, 17 jelentős város lakóinak áruellátását szolgálja. A vállalat nehéz feladatokat old meg, hiszen a hatáskörükbe tartozó megyékben különbözőek az igények. Tulajdonképpen mintegy 25 ezer féle cikk forgalomba hozataláról kell gondoskodniuk. Kihangsúlyozták, hogy az áruforgalomban örvendetes fejlődés mutatkozik. Ugyanis a vállalat jelentős mennyiségű árut szerez be külföldről: az import mintegy 30 százalékkal növekedett. A sajtótájékoztatót az tette hasznossá, hogy közösen keresik a jobb áruellátás módját, a hiányzó cikkek gyártásának lehetőségeit. A vállalat egyébként az áruellátás fokozására több 10 millió forintot fordít újabb áruk beszerzésére. * •Nyári foglalkoztatás Az idén harmadszor szervezett úszótanfolyamot az általános iskolások részére az edelényi bányászklub, a helybeli sportkör és a 3. számú általános iskola vezetősége. A 30-án kezdődött oktatáson 60 bányászgyereket tanítanak meg úszni. Ez pedig azt jelenti, hogy a három év alatt 180 edelényi gyerek köt barátságot a vízzel. A Miskolcon beindult tanfolyam két hét időtartamú, s igazán minimális anyagi megterhelést ró a szülőkre. Az utazás oda-vissza busszal történik, megfelelő kíséret mellett. A megyeszerte egyedülálló kezdeményezés nagyban elősegíti a mozgáskultúra fejlődését, a fiatalok egészségének megóvását. Másik kezdeményezéssel is büszkélkedhet az edelényi bányászklub. Bertalan József klubvezető elmondta, hogy júliusban gyermekfoglalkozásokat tartanak az intézményben. A cél: a vakáció alatt foglalkoztatni az iskolásokat, továbbá ezáltal mentesíteni a dolgozó anyákat, apákat. A klub 8—15 óra között biztosít programot a gyerekeknek, és bizonyos, hogy nem fognak unatkozni. Egyébként még lehet jelentkezni a bányászklub vezetőségénél. I Csendesen szemlélődve Az ember jár-kel, nézelődik és megjegyzi, ami figyelmét elsősorban leköti. A naponta ismétlődő „körutak” során az egyik alkalommal a következő „láncszemeket” tartottam érdemesnek „kiragadni” azzal, hogy okulni, tanulni az eseményekből mindenki számára hasznos dolog. [ A Hunyadi János nevét viselő művelődési központ — a környék kulturális fellegvára — felé közeledve azt hittem, hogy „zárt kapuk” miatt van csend. Első feltevésemet azonban a késő délutáni órákban bekapcsolt villanylámpák valamennyi ablakból csalogató fénye eloszlatta és tudtam, hogy bizony ,,nyitott kaput dönget” az, aki bezárt kapura gondol. Ott voltam tehát, és — mi sem természetesebb, ha már ott voltam — ■ be is mentem. Egy kissé meglepett, amit láttam, és meglepő volt a „kísérőzene” is az előcsarnokban. Az asztaliteniszezők vívtak itt igen nagy küzdelmet. A férfipárosok megállás nélküli érdekes harcának a szépszámú alkalmi szurkolótábor részéről az elhangzó „kísérőzenét” olyan baráti biztatások, megjegyzések jelentették, mint: Szép ! volt! — Csak így tovább!, vagy: — Ez az! — Hát igen! A sportszerű lelkesítéshez nem szükséges „teli tüdő”, nem kell „teli torokból” biztatni. Az emeleti szobákban is folyt a munka. Egy-két helyre benyitottam, az elmélyülten tevékenykedők láttán azonban a legcélszerűbb megoldást választva, továbbmentem, hogy végül a fotószakkör foglalkozásának csendes szemlélője legyek. Itt Eremia Mátyás kultúrigazgató magyarázta a fényképezés „titkait”. A fotózást kedvelő fiatalok aktivitását, szakmai felkészültségét tapasztalva, az előcsarnokban hallott biztatás gondolatával búcsúztam: csak így tovább! — és minél többen. PÁL I.