Borsodi Bányász, 1975. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1975-07-03 / 27. szám

4 Jogszabály-ismertetés: Baleseti rokkan­tsági nyugdíj A társadalombiztosításról szóló új törvény —, amely 1975. évi július hó 1. napján lépett életbe — rendelkezik a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságról, annak mértékéről, illetve feltételeiről. Szabályozza a törvény, hogy a baleseti rokkantsági nyug­díjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rend­szeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaké­pességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózis-veszélymentes munkakör­ben, illetőleg munkahelyen nem rendszeresen dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kerese­ténél. A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fo­kától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság foká­nak megfelelően: — a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munka­képességének a hatvanhét — szilikózis miatt az ötven — százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen; — a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul; — az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a III. csoportban a havi átlagkereset hatvan, a II. csoportban hatvanöt, míg az I. csoportban hetven százaléka. Az üzemi baleseti sérültek fokozott gondoskodásban ré­szesítését jelenti, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj ös­­­szege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet. Például egy dolgozót a III. rokkantsági csoportba sorolnak be. Az illető harmincévi szolgálati idővel rendelkezik. Eb­ben az esetben a baleseti rokkantsági nyugdíja hatvan plusz harminc, tehát összesen kilencven százaléka lesz az átlag­­keresetének. A baleseti rokkantsági nyugdíjhoz is úgy kell kiszámítani az átlagkeresetet, mint az öregségi nyugdíjhoz. Az utolsó öt évből a legjobba­n fizetett három évet veszik alapul. Az új törvény végrehajtási rendelete előírja azt is, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rok­kantsági csoportban havi 950 Ft, a II. rokkantsági csoport­ban havi 1000 Ft, míg az I. rokkantsági csoportban havi 1050 Ft. Természetesen megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság, ha a nyugdíjas munkaképesség­ csökkenése a hatvanhét százalékot már nem éri el, a szilikózis megbe­tegedés esetén pedig az ötven százalékot, mert időközben állapotjavulás következett be. Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem keve­sebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörben rokkantság nélkül elérhetne. Ebben az esetben baleseti járadékot állapítanak meg a részére. D. F. BORSODI BANT­ASZ „Évzáró vizsga Ez történt az NB HI-ban Zárszámadás. Ebben az egy szóban a Nemzeti Baj­nokság III. osztály Északke­leti csoportjában a 20 részt­vevő együttes 1975. évi küz­delemsorozatának minden „sava-borsa” sűrűsödik. Felkészülés, rajt, örömök és csalódások, remények és lemondások, izgalommal teli „véghajrá”, majd a bajnok­ság végét jelentő játékveze­tői sípszó a 38. forduló 90. perce után. Kinek mit ho­zott az új rendszerű labdarú­gó NB III? Sokáig vita tár­gya lesz ez sportkedvelők, vezetők és játékosok, sőt a sportághoz különösebben nem vonzódó „kívülállók” között az NB III. „értéke” összességében és részeiben egyaránt. Az eltérő vélemények a bajnokság ideje alatt is jel­lemzőek voltak. A „végelszá­­molás”-ra az elmúlt vasár­napi mérkőzéseket követően zöld jelzést kaptak az MLSZ illetékesein kívül az egye­sületi vezetők és a kevésbé illetékesek is. A „zárszáma­dást” ki-ki eredményei alap­ján tartja meg. Vannak szak­osztályok, csapatok, ahol az ünnepi hangulat lesz az uralkodó, de az „öröm-sze­gény” zárszámadás is számos csapatot érint. Az egész baj­noki év bányászszempont­ból legfontosabb ténye: a Borsodi Bányász NB III-as együttes maradt. Az utolsó fordulónak a csapat részéről nem volt kü­lönösebb „tétje”. A Kistere­­nyére látogató sajószentpé­­teriek egy héttel korábban biztosították a bentmara­dást, a hazaiak pedig biztos kiesőként búcsúztak az NB III-tól. Az „évzáró vizsga” a tétnélküliség ellenére na­gyon jól sikerült, hiszen a felszabadultan játszó bá­nyászfiúk biztos 4:1 arányú győzelmet értek el a Kiste­­renyei Bányász Építők ellen. Egyéb eredmények az NB III. Északkeleti csoportban: Borsodi Volán—Debreceni MTE 3:3, Kisvárdai SE— Debreceni EAC 8:0 (!), Mis­kolci VSC—Nagybátonyi Bá­nyász 2:1, Záhonyi VSC— Sátoraljaújhely 0:1, Kazinc­barcikai VSE—Tuzsér 6:1, Rudabányai Ércbányász— Gyöngyösi Spartacus 0:2, Salgótarjáni Kohász—Hajdú Vasas 1:1, Leninváros—Nyír­egyháza 0:1. Pál I. 99 Lesz-e tekepálya ? A Miskolci Bányász férfi tekézőinek a Nemzeti Baj­nokság I. osztályába kerülé­se után írtuk a következő­ket: „Ahhoz, hogy tekében tartós és minőségi borsodi bányászbázis, valamint NB I-es bányászcsapat legyen, a lehetséges anyagi és erkölcsi erők összefogásának minden lehetőségét fel kell használ­ni, mert a jövő útját csak így lehet elképzelni a siker, a jobb eredmények elérésé­nek biztosítékaként”. Azóta átesett a ,,tűzke­resztségen” a perecesiek újonc NB I-es tekecsapata és az élvonalbeliek mezőnyé­ben minden mérkőzését el­veszítette. A kezdeti nagy öröm és lelkesedés „megcsappanása” azonban nemcsak a vereség­­sorozattal van összefüggés­ben, hanem a változatlan lé­tesítménygondokkal. — „Ne­vén nevezve a gyereket” —, egyre gyakrabban lehet hal­lani, hogy sohasem lesz fel­építve Perecesen az a teke­pálya, amelynek elkészítésé­ről, a nagyszerű tervekről annyi szó esett! Mi tehát a helyzet a pe­recesi tekepálya építése kö­rül, lesz, vagy nem lesz új, korszerű sportági létesítmé­nye a tekézést kedvelőknek? Az egyik legilletékesebb vezetőt, Rácz Jánost, a Mis­kolci Bányaüzem igazgatóját kerestük meg ebben az ügy­ben, aki határozottan kije­lentette, hogy minden ellen­kező híreszteléssel szemben megépül Perecesen az új te­kepálya. Ez a hír, és az egy­re kedvezőbben alakuló „lé­tesítmény-ügy” egy rövid írás keretét „meghaladja”. Ezért még visszatérünk mindazokra az akadályozó tényezőkre, amelyek az­ épít­kezés megkezdését hátráltat­ták, és azokra a megtett in­tézkedésekre, amelyek ki­mozdították a „holtpontról” a sokakat érdeklő és érintő új sportlétesítmény ügyét. Pál István A­z előbb leírtak egy kis közösség összefogásán fáradhatatlanul mun­kálkodó ember „kultúr­­misszió”-jának útjára és a megtett út eredményjelző ál­lomásaira utalnak: Pereces­bányatelep kultúrájának­,ős­koráéra és egyben hőskorára is. Azóta sok víz lefolyt a Pe­reces-patakon. Az első nagy világégést követte a második, és a bányatelepet is megrá­zó háborús események az elcsendesedés korszakához vezettek. A felszabadulás után a megújuló tenni aka­rók, a kulturális élet fej­lesztési feltételeinek biztosí­tása méltó volt a Pereces­­bányatelepi hagyományok­hoz. Alapot adott ehhez a gazdag múlt, és az új ál­lamrend számtalan esetben kinyilvánított azon szándéka, hogy a közoktatás, a köz­­művelődés, annak tökélete­sítése, országunk továbbfej­lődésének egyik alapkérdése. Pereces zenetörténetében akadtak és akadnak ma is nehéz pillanatok, de a zene­kari hagyományok, a zene szeretete — ha nem is zök­kenőmentesen —, de továb­­bot intve előremutatnak, és ezen az előremutató úton kell haladni... a jövőért! Úgy érezzük, az elmúlt évek zenekari sikerei nem a vé­letlennek tudhatók be és 1975-ben is a hagyománytisz­telet, „a rang kötelez”-elv gyakorlattá válása hozta meg a perecesi bányász­­zenekar sikerét. A III. országos bányász fúvószenekari találkozó 1975. június 21—22-én, Szolnokon megrendezésre került ese­ményei során ugyanis a Pe­recesi Bányász Fúvószenek­ar a minősítő hangversenyen kiérdemelte az Aranytant, diplomával magas elismerést. A hazánk felszabadulásá­nak 30., Szolnok városának 900. évfordulója tiszteletére rendezett fúvószenekari ta­lálkozón a minősítő zsűrin kívül a közönség is méltó­képpen jutalmazta a perece­siek szereplését, vastapssal köszöntve a fegyelmezett, kellemes benyomást keltő hangszeres tudást. A találkozó célkitűzését jól szolgálta a Perecesi Bá­nyász Fúvószenekar, amely­nek tagjai — Mentényi Er­nő karnagy vezetésével — műsorukkal emelték a két jelentős jubileumi esemény­­sorozat színvonalát, hozzá­járultak az összevont zene­kari előadásban megszólalta­tott zenei alkotások, értékek hű tolmácsolásához, az egy­öntetűen elismert és kinyil­vánított sikerhez. Aranylant, diplomával. Két szó, de mögötte sok munka, nagyon sok munka van. Gya­korlás egyénileg otthon és a zenekari próbákon közösen. Azután vélemények hangzot­tak el. Kölcsönösen dicsérő vélemények. Mármint a ze­nekar vezetője és tagjai ré­széről a vállalati, és üzemi képviselet tagjai felé és vi­szont. A zenekarunknak nagyon jólesett, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat részé­ről Veres Sándor szociális ig­azgatóhelyettes, a Miskolci Bányaüzemtől Rácz János igazgató és Májer János üze­mi szb-titkár, a vállalati szakszervezeti bizottság kul­­túrbizottságától pedig Berta­lan József elutazott Szolnok­ra és a kétnapos program eseményein személyes rész­vétellel megtisztelte a zene­kart. A jelenlevők szinte egyön­tetű véleményét — és ter­mészetesen a saját állásfog­lalását — Rácz János igaz­gató így foglalta össze: „di­cséretes volt a Perecesi Bá­nyász Fúvószenekar produk­tuma, egy pillanatig sem le­het kétséges, hogy ez a ze­nekar többet érdemel!” Suday Ella emlékezé­seiből idéztünk beve­zetőként és befejezé­sül az ő írásából vett alábbi — erkölcsi erőt adó — idé­zettel bátorítjuk a megkez­dett úton való továbbhala­dásra a perecesi zenekar tag­jait: „Lauday János emlé­két alapításai őrzik, ő is az emlékezés című versében bú­csúzik, melynek utolsó sora: Mindig köztetek leszek.” Pál István Aranylant, Pereces kultúrtörténeti „bölcsőjéhez", a zenekari élet szü­letéséhez, valamint fejlődéséhez kapcsolódóan Lauday Já­nos pereces-bányatelepi igazgató-tanítóról, ,,a kultúra lám­pásáról” így írt leánya, Lauday Ella: ,,1911-ben már a ze­nekar megalakításával foglalkozik. Nagyon jó hangúak, muzikális egyének voltak az ifjúság körében. A dal, a zene, az esti előadások próbájára szívesen jöttek. Jó karmeste­rük volt Kákás István személyében, aki úgy a vonós-, mint a fúvószenekart vezette. Ez akkor még nagy türelmi munka volt. Hangjegyismeret, kottaolvasás, hangszerismeret, zene­elmélet mind újság volt akkor. Zenealap volt, így hang­szert, ruhát, kottát és szerepléseikért díjat is kaptak a ze­nekar tagjai. Zenekarunk kísérte az előadott darabokat, az 1914-es világháborúban a bevonult katonákat, táncmulatságok al­kalmával a zenekar játszott. Vasárnaponként térzenét adott, a telep minden megmozdulásakor szerepelt, hangversenye­ket adót nemcsak helyben, hanem az ország sok helyén. És végül a zenekar kísérte ki az elhalt bányászokat és csa­ládtagjait a temetőbe. A hangszereket Bécsből és Berlin­ből hozatták. Mikor a telepre bevezette édesapám a mo­zit, a némafilmeket is a zenekar kísérte, aláfestette." diplomával L 1975. július S. HÍREK — TOVÁBB NÖVELIK az automatizált gumihevederes szállítószalagok számát a BSZ területén. Ez év végéig például az egercsehi, a f­ar­­kaslyuki, az ormosi VII. ak­nánál, a feketevölgyi, a put­­noki bányában és a rudolf­­telepi IV. aknánál kerül sor nagyobb értékű szállítósza­lagok beszerelésére. — AZ EDELÉNYI tsz tej­üzeméből 33 községbe szál­lítják a tejet. A kifogástala­­nabb, jobb ellátás érdekében a jelenlegi 8000 literes ka­pacitást 10 ezer literre bőví­tik és ezzel párhuzamosan gondoskodnak a hűtőkapaci­tás növeléséről is. — A kurityáni 548. számú húsboltban vizsgálatot tar­tott a NEB és sürgős intéz­kedéseket rendelt el az üz­let higiéniai helyzetének ja­vítására. A boltban ugyanis jelenleg a legelemibb egész­ségügyi­ feltételek is hiányoz­nak, a padlózat sem megfe­lelő, a falakról omlik a va­kolat, csempe sincs. Sajtótájékoztató a VASVILL munkájáról Az elmúlt héten, szerdán dél­előtt sajtótájékoztatót tartottak az Észak-magyarországi Vas- és Mű­szaki Kereskedelmi Vállalat ve­zetői. Megtudtuk többek között, hogy 1974 óta a VASVILL négy me­gye területén, 800 helység, 17 je­lentős város lakóinak áruellátását szolgálja. A vállalat nehéz fel­adatokat old meg, hiszen a ha­táskörükbe tartozó megyékben különbözőek az igények. Tulaj­donképpen mintegy 25 ezer féle cikk forgalomba hozataláról kell gondoskodniuk. Kihangsúlyozták, hogy az áru­forgalomban örvendetes fejlődés mutatkozik. Ugyanis a vállalat jelentős mennyiségű árut szerez be külföldről: az import mintegy 30 százalékkal növekedett. A sajtótájékoztatót az tette hasznossá, hogy közösen keresik a jobb áruellátás módját, a hi­ányzó cikkek gyártásának lehető­ségeit. A vállalat egyébként az áruellátás fokozására több 10 mil­lió forintot fordít újabb áruk be­szerzésére. * •Nyári foglalkoztatás Az idén harmadszor szer­vezett úszótanfolyamot az ál­talános iskolások részére az edelényi bányászklub, a hely­beli sportkör és a 3. számú általános iskola vezetősége. A 30-án kezdődött oktatáson 60 bányászgyereket tanítanak meg úszni. Ez pedig azt je­lenti, hogy a három év alatt 180 edelényi gyerek köt ba­rátságot a vízzel. A Miskolcon beindult tan­folyam két hét időtarta­mú, s igazán minimális anya­gi megterhelést ró a szülők­re. Az utazás oda-vissza busszal történik, megfelelő kíséret mellett. A megye­­szerte egyedülálló kezdemé­nyezés nagyban elősegíti a mozgáskultúra fejlődését, a fiatalok egészségének meg­óvását. Másik kezdeményezéssel is büszkélkedhet az edelényi bányászklub. Bertalan József klubvezető elmondta, hogy júliusban gyermekfoglalko­zásokat tartanak az intéz­ményben. A cél: a vakáció alatt foglalkoztatni az isko­lásokat, továbbá ezáltal men­tesíteni a dolgozó anyákat, apákat. A klub 8—15 óra kö­zött biztosít programot a gyerekeknek, és bizonyos, hogy nem fognak unatkozni. Egyébként még lehet jelent­kezni a bányászklub vezető­ségénél. I Csendesen szemlélődve Az ember jár-kel, nézelődik és megjegyzi, ami fi­­­­gyelmét elsősorban leköti. A naponta ismétlődő „körutak” során az egyik alkalommal a következő­­ „láncszemeket” tartottam érdemesnek „kiragadni” az­­­­zal, hogy okulni, tanulni az eseményekből mindenki­­ számára hasznos dolog. [ A Hunyadi János nevét viselő művelődési központ­­ — a környék kulturális fellegvára — felé közeledve azt hittem, hogy „zárt kapuk” miatt van csend. Első­­ feltevésemet azonban a késő délutáni órákban bekap­csolt villanylámpák valamennyi ablakból csalogató fé­­nye eloszlatta és tudtam, hogy bizony ,,nyitott kaput dönget” az, aki bezárt kapura gondol. Ott voltam te­hát, és — mi sem természetesebb, ha már ott voltam — ■ be is mentem. Egy kissé meglepett, amit láttam, és meglepő volt a­­ „kísérőzene” is az előcsarnokban. Az asztaliteniszezők­­ vívtak itt igen nagy küzdelmet. A férfipárosok meg­állás nélküli érdekes harcának a szépszámú alkalmi szurkolótábor részéről az elhangzó „kísérőzenét” olyan baráti biztatások, megjegyzések jelentették, mint: Szép ! volt! — Csak így tovább!, vagy: — Ez az! — Hát igen! A sportszerű lelkesítéshez nem szükséges „teli tüdő”, nem kell „teli torokból” biztatni.­­ Az emeleti szobákban is folyt a munka. Egy-két helyre benyitottam, az elmélyülten tevékenykedők lát­tán azonban a legcélszerűbb megoldást választva, to­vábbmentem, hogy végül a fotószakkör foglalkozásá­nak csendes szemlélője legyek. Itt Eremia Mátyás kul­túrigazgató magyarázta a fényképezés „titkait”. A fotózást kedvelő fiatalok aktivitását, szakmai fel­­készültségét tapasztalva, az előcsarnokban hallott biz­tatás gondolatával búcsúztam: csak így tovább! — és minél többen. PÁL I.

Next