Borsodi Bányász, 1976. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-08 / 1. szám

о BORSODI BÁNYÁSZ A BSZ hivatalházában: BlénkeSiS­ lelt a páriálét Beszélgetés Kiss Dezsővel a pártvezetőség titkárával MÁSFÉL ÉVE annak, hogy a Borsodi Szénbányák hiva­talházának 220 fős, nagy pártszervezetét megosztot­ták­ Éppen ideje volt már, mert szinte mindennaposak voltak a viták, az elmarasz­taló bírálatok amiatt, hogy sántít a pártmunka, gyenge az aktivitás, elmaradoznak a taggyűlések, s a pártvezető­ség a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudja összefog­ni, pártmegbízatásokkal el­látni a párttagokat. Most Kiss Dezsővel, a pártvezető­ség titkárával arról beszél­gettünk, hogy a szervezeti változás kö­vetkeztében tapasztalha­tó-e fejlődés az irányítás­ban, az aktivitásban, a tá­jékoztatásban, a párthatá­rozatok egységes értelme­zésében és végrehajtásá­ban? — Mint ismeretes, négy alapszervezetet hoztunk lét­re — mondotta. — Ezek irányítása a 9 tagú pártve­zetőség feladata, mely rend­szeresen háromhetenként ülésezik. A pártvezetőség­nek, de személyesen nekem is az a tapasztalatom, hogy minőségileg változott meg a hivatalházban folyó pártélet. Szervezettebb, rendszeresebb lett a munka. Az elmúlt másfél év alatt egyetlen tag­gyűlés, vagy vezetőségi ülés nem maradt el, s nem kel­lett elhalasztani hiányzás miatt. Az aktivitásra pedig jellemző, hogy például a tag­gyűléseken a megjelentek 15—17 százaléka felszólal, s véleményt mond a végzett munkáról. Úgy értékeljük, hogy jelentősen előbbre lép­tünk a párthatározatok vég­rehajtásában. Ami ebben a legfontosabb, hogy nem kampányszerű, hanem kö­vetkezetes és folyamatos. A pártvezetőség kiépítette a megfelelő aktívahálózatot, sőt a vállalati pártbizottság és a társadalmi szervek ré­szére is tudunk biztosítani több mint 40 politikailag és szakmailag jól képzett aktí­vát. A mi esetünkben is be­igazolódott az a megállapí­tás, miszerint megfelelő ak­tívák, csak megfelelő közeg­ben nevelődnek ki. — Mit tartott a pártveze­­tőség legfontosabbnak az elmúlt esztendőben? — A politikai, az eszmei és a cselekvési egység erősí­tésére törekedtünk. Ezért két alapvetően jelentős feladatot tűztünk magunk elé. Az egyik a politikai oktatás mennyiségi és minőségi szín­vonalásnak emelése volt. En­nek megfelelően a párttag­ságnak mintegy 40 százalé­kát bevontuk a különböző szintű pártoktatásba. Szük­ségessé vált az oktatással való behatóbb foglalkozás, mert a korábbi években saj­nos kissé elhanyagoltuk, s döntően csak szakmai téren képezték magukat nagyon sokan . — Milyen oktatási formá­kat szerveztek? — Azok részére, akik még csak most ismerkednek­ a politikai kérdésekkel, az alapfokú szocialista társada­lom kérdései, tanfolyamot indítottunk be 12 fővel. A marxista esti középiskolába 21-en járnak. A pártépítés és pártélet kérdései tanfo­lyamot főleg a bizalmiak ré­szére szerveztük meg. A gazdaságpolitikai tanfolya­mon 18-an tanulnak, míg a gépkocsivezetők részére poli­tikai vitakört indítottunk. — Melyik volt a másik feladat? — Figyelembe véve sajá­tos helyzetünket, arra töre­kedtünk, hogy szervezetteb­bé, rendszeresebbé tegyük a pártrendezvényeket. Ezt szin­tén a korábbi évek negatív tapasztalatai tették indokolt­tá. Akárcsak a pártvezető­ség, úgy a négy alapszerve­zet is megalapozott munka­terv alapján dolgozik. A program szerint újjászervez­tük a pártcsoportokat és ve­zetőikkel. A munkát azzal kezdtük, hogy minden párt­taggal elbeszélgettünk és ké­pességüknek, területi beosztá­suknak leginkább megfelelő pártmegbízatásokat adtunk. Következésképp azt tapasz­taltuk, hogy párttagjaink ér­zik a felelősséget a megbí­zatásokért. Senkit nem kel­lett elmarasztalni amiatt, mert nem tett eleget felada­tának. Egyébként az elmúlt évi munkát értékelő beszá­moló taggyűlések megtartá­sára január 13-án kerül sor. — Hogyan készülnek a be­számolók? — Az alapszervezetek ve­zetőségei a hozzájuk tartozó pártcsoportvezetőktől kértek írásos értékelést munkájuk­ról, majd ezek alapján a ve­zetőségek reszortfelelősei kezdtek hozzá saját terüle­tük részletes elemzéséhez. Természetesen figyelembe vettük a felsőbb pártszerv intsrukcióit is. Meg vagyok­­ győződve, hogy mind a négy alapszervezet tagsága meg­elégedéssel fogadja majd a beszámolókat. — Milyen feladatokat ter­veznek erre az esztendő­re? — A féléves program még csak most van kimunkálás alatt.­­Ez azonban már biz­tos, hogy a kiemelkedő ese­ményt a tagkönyvcserére va­ló felkészülés és lebonyolí­tás jelenti majd. Úgy ter­vezzük, hogy március 1. és május 1. között beszélgetünk el párttagjainkkal. Elbeszél­gető csoportokat hozunk lét­re. Tagjaik lesznek a párt­csoportvezetők, egy vezető­ségi tag és a felsőbb párt­szerv képviselője. Erre vo­natkozó javaslatokat a ja­nuári taggyűlések elé ter­jesztjük jóváhagyás végett. Az ünnepélyes tagkönyvki­­osztó taggyűléseket az év vé­gén, novemberben tartjuk majd meg. — Terveznek-e még egye­bet? — Igen. A múlt évihez hasonlóan megrendezzük az idén is árusítással egybeköt­ve a Kossuth-kiadványok terjesztését. (Tavaly több mint 5 ezer forint értékben vásároltak könyveket­) To­vább folytatjuk az egy-egy alapszervezettel való alapo­sabb foglalkozást. Az idén a II-es alapszervezetet szá­moltatjuk majd be. Fontos és állandó feladatot jelent a pártépítés. 1975-ben hét párt­tagot vettünk fel. Értékel­jük majd az oktatás tapasz­talatait,­­ s gondoskodunk a politikai és nemzeti ünnepek megszervezéséről és lebonyo­lításáról is. A PÁRTVEZETŐSÉG tit­kára elmondta azt is, hogy munkájukhoz minden segít­séget megkapnak a vállalati pártbizottságtól. TÖRÖK ALFRÉD Párttagok lettek Méltóan az GÖNDÖR BÉLA 1944-ben született Kassán. Műszaki egyetemet végzett. A KISZ- nek 1959-től, a szakszerve­zetnek 1962-től tagja. Már 1973-ban kérte felvételét a pártba az Ózdvidéki Szén­bányáknál, de a két vállalat egyesülése miatt elmaradt a felvétele. Az elmúlt évben újra jelentkezett, s a tag­gyűlés 1975. október 28-i ülé­sén felvételét elfogadta. Egyik ajánlója a KISZ-tag­­gyűlés volt, a másik Kovács Zoltán, aki 30 éve párttag. Tagfelvételét javasolta Füzy Tiborné, a vállalati párt-vb tagja, aki a következőket írta róla: „Göndör Béla villa­mosmérnök, vállalatunk vil­lamossági osztályának főelő­adója. Munkáját szereti, szí­vesen végzi. Előző munkahe­lyén a KISZ-alapszervezet szervező titkára volt. Jelen­leg a KISZ és az FMKT rendezvényeinek aktív részt­vevője. Társadalmi munkát szívesen vállal, főként ifjúsá­gi vonalon szeretne tényked­ni.” Az irodában arról beszél­gettünk, hogy a mozgalmi terv tevékenykedett már, s kezdte azt érezni, hogy a KISZ keretein belül már nem tu annyit tenni, amen­­­nyit szeretne. A szakmai to­vábbképzése mellett politi­kailag is képezi magát: el­végezte a marxista,leninis­ta, középiskolát, most pedig egy speciális kollégiumba jár. Szeret fiatalok között lenni, és nagyon örülne, ha pártmegbízatásként valame­lyik KISZ-alapszervezet pat­ronál­ásával bíznák meg. Még ő is fiatal, jobban meg­érti a fiatalok gondját, ba­ját, segítségükre­ lehetne. Az első lépések nehezek lesznek, de számít az idősebbek tá­mogatására és segítségére. Várja a feladatokat, mert bi­zonyítani akar. * KUPAY JÁNOS 1945-ben Lövőn született. Az egyetemi tanulmányait 1969-ben fe­jezte be és azóta a BSZ Igazgatóságán dolgozik. A KISZ-nek 1959-től, a szak­­szervezetnek 1968-tól tagja. A gépészeti osztály főelő­adója, FMKT elnökségi tag és FMKT alapszervezeti tit­kár. Egyik ajánlója a KISZ- taggyűlés volt, a másik Parti Józsa Tibor, aki a követke­zőket mondotta róla: „Rea­litással párosult szakmai is­meretei, kiemelkedő társa­dalmi tevékenysége, megfe­lelő politikai színvonala, em­beri magatartásának mélyen humanista vonásai alapján alkalmas a párttagságra.” A szervezeti szabályzatot fel­tétel nélkül elfogadta, és magára nézve kötelezőnek elismerte. Szabad idejének nagy részét szakmai, elmé­leti ismereteinek gyarapítá­sára fordítja, s a KISZ-ben kapott társadalmi megbíza­tásai is egybeesnek szakmai szeretetével. — Mikor kikerültem az egyetemről — kezdte Kupay János —, egy csomó új do­loggal ismerkedtem meg, új emberekkel, más volt a KISZ-élet, más volt a miliő. Felmerültek bennem az első igazán komoly kérdések: mi a célom, mit akarok elérni? Úgy éreztem, hogy sikerült beilleszkednem a közösségbe és el kellett döntenem, hogy tudok-e valamit tenni, s csak utána jöhetett a következő kérdés, hogy akarok-e? Aka­rok, mert helyesnek tartom azt, amit ebben az ország­ban csinálunk, magaménak érzem a párt politikai célki­tűzéseit, s ennek végrehajtá­sát párttagként tudom a leg­hatékonyabban segíteni. Párt­megbízatásként az FMKT- ban végzett tevékenységemet szeretném tovább folytatni. Remélem, sikerül majd fel­vételt nyerni a marxista— leninista egyetemre, mert ideológiai téren van még mit tanulnom. Szeretnék a párt­ban az elődökhöz méltóan dolgozni. - A VARRÓNŐ. A KOSZGY irodaházának második emeleti­­ helyiségeiben tizennyolc asszony készíti a bányászok munka­ruháit. Műszakonként 150—160 darab munkásruha és kabát készül a varrodában. Kozák felv. Jubileumi év A fúvószenekarok tevé­kenységének nagy hagyomá­nya van már bányásztelepü­léseinken. Nem egy helyütt — mint például Királdon is — már több mint negyedszá­zada aktív zenei élet folyik. Az elmúlt év jubileumi esz­tendőnek számított Királdon. Schock Márton karnagy és Füzér Zoltán, a művelődési ház igazgatója a minap fel­elevenítette a két és fél év­tized­ eseményeit. Füzér Zoltán: a Királd bányatelepen a tömegszervezetek segítségével 194í­-ban alakult meg a fú­vószenekar. Édes Nikkel Zol­tán, az akkori karnagy szív­­vel-lélekk­l látott hozzá a lelkes, de elméletileg nem képzett dolgozók zenei okta­tásához. Nem volt kis meg­terhelés a munka utáni min­dennapos próba. Schock Márton: — Bizony, jó néhány esz­tendő eltelt, amíg elfogad­hatóvá fejlődött a „csapat”, ötvenre, ötvenháromra sike­rült olyan szintre jutni, hogy közönség elé léphessünk. Saj­nos, ebből a zenekarból ma már mindössze egyetlen em­ber játszik. ötvenben Óvári József kar­nagy vezetésével az iskolá­ban is hozzáláttak az után­pótlás neveléséhez, s két év­vel később már mind a já­rásban, mind a megyében nagy s­i­kert arattak. Ezek a fiatalok alkotják a jelenleg működő zenekar gerincét. Füzér Zoltán: — Ötvenöttől Csiba István lett a zenekar irányítója. Az ő szakmai tudása és zenesze­­retete segítette elő, hogy a fúvószenekarok járási és me­gyei találkozókon is elisme­rést szereztek. Ebben az idő­ben folyamatosan gondos­kodtak az utánpótlás nevelé­séről. után Schock Márton, — ötvenhéttel Varga Jó­zsef , vette át a zenekar ve­zetését. Ebben az időszakban már megcsappant az érdek­lődés a zenekari munka iránt. Gyengült, illetve elhanyago­­lódott az utánpótlás nevelése is. Egy év múlva Major De­zső karnagy vette át a zene­kart. Ekkor ismét rendsze­resen folyt a munka, a gya­korlás és a próbák száma is gyarapodott. A következő karmester Gecse Pál lett. Az ő működése 1969 áprilisáig tartott. Örökébe Kakukk Gyula lépett, ő jelenleg is játszik a zenekarban, mun­kahelye pedig a t­­elepen van. Füzér Zoltán: — Ezután ismét, egy ked­vezőtlenebb időszak követ­kezett, amely Schock Márton bekapcsolódásával ért véget. Hetenként két alkalommal tartanak próbákat, s az el­múlt év meghozta az orszá­gos minősítő versenyen a bronzdiplomát. Négy emléke­zetes önálló hangversenyt tartottak, s november nyol­­cadikán rendeztük meg a 25 éves jubileumi koncertet. Ezen az összejövetelen­ meg­jutalmaztuk a legaktívabb tagokat. Schock Márton: — Természetesen a jövőre vonatkozóan is számos elkép­zelésünk van. Szeretnénk megvalósítani a tagok rend­szeres elméleti, összhangzat­­tani oktatását, rendszeressé tenni a továbbképzést előse­gítő lemezhallgatást, s meg­hallgatni minden vasárnap Bernstein zenei ismeretter­jesztő­­ előadásait. Foglalkozunk az utánpót­lással is. Az iskolában furu­lyazenekar működik, s a fel­készítést segíti­­ az iskola ze­nepedagógusa is. Huszonév, ez már a múlt, de előttünk a jelen és biztos, hogy van még na­gyobb távlatokba mutató jö­vője is az együttesnek. Ehhez mi is sok sikert és eredmé­nyes szerep­lést kívánunk. 1916. január 3, M­ég karácsony előtt tör­tént, jó néhány nappal, amikor néhány herbo­­lyai bányásszal beszélgettem. Kedvetlenek és bizony kissé dühösek voltak. Szó szerint idézem, amit megfogalmaz­tak: 1 — Megnézhetné magát az üzem, ha mi is így dolgoz­nánk odalent a szénfalnál. Tőlünk számonkérik, sőt megkövetelik a pontos, a pre­cíz munkát, mások meg itt a napon elfuserálják, elna­gyolják a dolgokat. Szándékosan nem mondták meg először, mi a mérgelő­­dés tulajdonképpeni oka. To­vábbi faggatózás után azon­ban mégis megtudtuk, hogy „mindössze” egy kéményről, mégpedig a művelődési ház kéményéről van szó. — Be akarják zárni a kul­­túrházat, mert nem lehet rendesen fűteni. , — Nyáron építették, illet­ve végezték el az átalakítási, felújítási munkákat, akkor nem kellett gyakorlatban meggyőződni arról, jól csi­náltak-e mindent — hallot­tuk a korholó szavakat.­egkérdeztük a kultúrház igazgatóját is. Ő elein­te szabódott, azt mond­ta, nem akar senkinek ros­­­szat, azután kiegészítette a hallottakat. A kémény ke­resztmetszetét valóban nem a terv szerint építették meg, ezért sor kerülhet a műve­lődési ház ideiglenes bezá­­­­rására. Természetesen igyekszünk megoldást találni, hogy a bá­nyaüzem dolgozói karácsony­kor és újév idején is szóra­kozhassanak az átalakított kulturális létesítményben. Annak a tudatában bú­csúztunk el, hogy a herbo­­lyaiak otthon töltik ünne­peket. Napokon keresztül foglalkoztatott bennünket, va­jon miért mozogtak a dolgo­zók, igazuk volt-e? Termé­szetesen, hiszen a felújítási munka során nagyon sokan társadalmi munkában is részt vettek. Két kezük munkájá­val is bizonyították, hogy igenis igényük van a mű­velődés, a kulturális rendez­vények iránt. B­osszankodtak az embe­rek azért is, mert nem nagy dologról volt szó. Látszólag, hiszen senki se látott kívülről, 20 cm, vagy csak 5 cm lett a kémény füstj­árata. Ez csak akkor derült ki, amikor a fűtő először pakolta meg a ka­zánt. Nem jártunk ott ak­kor, de szinte látjuk, hogy nem boldogulnak a iáH^ok a szénnel, nem zenél­­ a tűz, s úgy „dolgozik” a kémény, mintha csak cigarettafüstö eregetne. Szót váltottunk a terve Böhm Gyulával is, aki mondotta: ő maga is­­ járt Tervtáron még az ün­nep előtt, és a kivitelek­kel, építőkkel közösen­­ vizsgálták, hogyan lehet érteni. — Megvizsgáltuk a s­ séges összes javításoka megállapítottuk, hogy ominózus kéménybe fü szívó ventillátort kell ki­teni a kémény meghoss­zításával egyidejűleg. T kozásra nem volt it szükséges munkát még csony előtt elvégeztük. A hibát tehát kiküs­­ték. A tanulság­ban megmaradt, de az élet minden tér szükség van. Ahol munkát végeznek, tér kivitelezők vagy beru mindig nagyobb körű­­tésre, szorosabb együtt désre van szükség. Az apróbb, s a nagyobb is elkerülhetők. — S­­M Heti jegyzetünk

Next