Borsodi Bányász, 1976. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-08 / 1. szám
о BORSODI BÁNYÁSZ A BSZ hivatalházában: BlénkeSiS lelt a páriálét Beszélgetés Kiss Dezsővel a pártvezetőség titkárával MÁSFÉL ÉVE annak, hogy a Borsodi Szénbányák hivatalházának 220 fős, nagy pártszervezetét megosztották Éppen ideje volt már, mert szinte mindennaposak voltak a viták, az elmarasztaló bírálatok amiatt, hogy sántít a pártmunka, gyenge az aktivitás, elmaradoznak a taggyűlések, s a pártvezetőség a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudja összefogni, pártmegbízatásokkal ellátni a párttagokat. Most Kiss Dezsővel, a pártvezetőség titkárával arról beszélgettünk, hogy a szervezeti változás következtében tapasztalható-e fejlődés az irányításban, az aktivitásban, a tájékoztatásban, a párthatározatok egységes értelmezésében és végrehajtásában? — Mint ismeretes, négy alapszervezetet hoztunk létre — mondotta. — Ezek irányítása a 9 tagú pártvezetőség feladata, mely rendszeresen háromhetenként ülésezik. A pártvezetőségnek, de személyesen nekem is az a tapasztalatom, hogy minőségileg változott meg a hivatalházban folyó pártélet. Szervezettebb, rendszeresebb lett a munka. Az elmúlt másfél év alatt egyetlen taggyűlés, vagy vezetőségi ülés nem maradt el, s nem kellett elhalasztani hiányzás miatt. Az aktivitásra pedig jellemző, hogy például a taggyűléseken a megjelentek 15—17 százaléka felszólal, s véleményt mond a végzett munkáról. Úgy értékeljük, hogy jelentősen előbbre léptünk a párthatározatok végrehajtásában. Ami ebben a legfontosabb, hogy nem kampányszerű, hanem következetes és folyamatos. A pártvezetőség kiépítette a megfelelő aktívahálózatot, sőt a vállalati pártbizottság és a társadalmi szervek részére is tudunk biztosítani több mint 40 politikailag és szakmailag jól képzett aktívát. A mi esetünkben is beigazolódott az a megállapítás, miszerint megfelelő aktívák, csak megfelelő közegben nevelődnek ki. — Mit tartott a pártvezetőség legfontosabbnak az elmúlt esztendőben? — A politikai, az eszmei és a cselekvési egység erősítésére törekedtünk. Ezért két alapvetően jelentős feladatot tűztünk magunk elé. Az egyik a politikai oktatás mennyiségi és minőségi színvonalásnak emelése volt. Ennek megfelelően a párttagságnak mintegy 40 százalékát bevontuk a különböző szintű pártoktatásba. Szükségessé vált az oktatással való behatóbb foglalkozás, mert a korábbi években sajnos kissé elhanyagoltuk, s döntően csak szakmai téren képezték magukat nagyon sokan . — Milyen oktatási formákat szerveztek? — Azok részére, akik még csak most ismerkednek a politikai kérdésekkel, az alapfokú szocialista társadalom kérdései, tanfolyamot indítottunk be 12 fővel. A marxista esti középiskolába 21-en járnak. A pártépítés és pártélet kérdései tanfolyamot főleg a bizalmiak részére szerveztük meg. A gazdaságpolitikai tanfolyamon 18-an tanulnak, míg a gépkocsivezetők részére politikai vitakört indítottunk. — Melyik volt a másik feladat? — Figyelembe véve sajátos helyzetünket, arra törekedtünk, hogy szervezettebbé, rendszeresebbé tegyük a pártrendezvényeket. Ezt szintén a korábbi évek negatív tapasztalatai tették indokolttá. Akárcsak a pártvezetőség, úgy a négy alapszervezet is megalapozott munkaterv alapján dolgozik. A program szerint újjászerveztük a pártcsoportokat és vezetőikkel. A munkát azzal kezdtük, hogy minden párttaggal elbeszélgettünk és képességüknek, területi beosztásuknak leginkább megfelelő pártmegbízatásokat adtunk. Következésképp azt tapasztaltuk, hogy párttagjaink érzik a felelősséget a megbízatásokért. Senkit nem kellett elmarasztalni amiatt, mert nem tett eleget feladatának. Egyébként az elmúlt évi munkát értékelő beszámoló taggyűlések megtartására január 13-án kerül sor. — Hogyan készülnek a beszámolók? — Az alapszervezetek vezetőségei a hozzájuk tartozó pártcsoportvezetőktől kértek írásos értékelést munkájukról, majd ezek alapján a vezetőségek reszortfelelősei kezdtek hozzá saját területük részletes elemzéséhez. Természetesen figyelembe vettük a felsőbb pártszerv intsrukcióit is. Meg vagyok győződve, hogy mind a négy alapszervezet tagsága megelégedéssel fogadja majd a beszámolókat. — Milyen feladatokat terveznek erre az esztendőre? — A féléves program még csak most van kimunkálás alatt.Ez azonban már biztos, hogy a kiemelkedő eseményt a tagkönyvcserére való felkészülés és lebonyolítás jelenti majd. Úgy tervezzük, hogy március 1. és május 1. között beszélgetünk el párttagjainkkal. Elbeszélgető csoportokat hozunk létre. Tagjaik lesznek a pártcsoportvezetők, egy vezetőségi tag és a felsőbb pártszerv képviselője. Erre vonatkozó javaslatokat a januári taggyűlések elé terjesztjük jóváhagyás végett. Az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűléseket az év végén, novemberben tartjuk majd meg. — Terveznek-e még egyebet? — Igen. A múlt évihez hasonlóan megrendezzük az idén is árusítással egybekötve a Kossuth-kiadványok terjesztését. (Tavaly több mint 5 ezer forint értékben vásároltak könyveket) Tovább folytatjuk az egy-egy alapszervezettel való alaposabb foglalkozást. Az idén a II-es alapszervezetet számoltatjuk majd be. Fontos és állandó feladatot jelent a pártépítés. 1975-ben hét párttagot vettünk fel. Értékeljük majd az oktatás tapasztalatait, s gondoskodunk a politikai és nemzeti ünnepek megszervezéséről és lebonyolításáról is. A PÁRTVEZETŐSÉG titkára elmondta azt is, hogy munkájukhoz minden segítséget megkapnak a vállalati pártbizottságtól. TÖRÖK ALFRÉD Párttagok lettek Méltóan az GÖNDÖR BÉLA 1944-ben született Kassán. Műszaki egyetemet végzett. A KISZ- nek 1959-től, a szakszervezetnek 1962-től tagja. Már 1973-ban kérte felvételét a pártba az Ózdvidéki Szénbányáknál, de a két vállalat egyesülése miatt elmaradt a felvétele. Az elmúlt évben újra jelentkezett, s a taggyűlés 1975. október 28-i ülésén felvételét elfogadta. Egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt, a másik Kovács Zoltán, aki 30 éve párttag. Tagfelvételét javasolta Füzy Tiborné, a vállalati párt-vb tagja, aki a következőket írta róla: „Göndör Béla villamosmérnök, vállalatunk villamossági osztályának főelőadója. Munkáját szereti, szívesen végzi. Előző munkahelyén a KISZ-alapszervezet szervező titkára volt. Jelenleg a KISZ és az FMKT rendezvényeinek aktív résztvevője. Társadalmi munkát szívesen vállal, főként ifjúsági vonalon szeretne ténykedni.” Az irodában arról beszélgettünk, hogy a mozgalmi terv tevékenykedett már, s kezdte azt érezni, hogy a KISZ keretein belül már nem tu annyit tenni, amennyit szeretne. A szakmai továbbképzése mellett politikailag is képezi magát: elvégezte a marxista,leninista, középiskolát, most pedig egy speciális kollégiumba jár. Szeret fiatalok között lenni, és nagyon örülne, ha pártmegbízatásként valamelyik KISZ-alapszervezet patronálásával bíznák meg. Még ő is fiatal, jobban megérti a fiatalok gondját, baját, segítségükre lehetne. Az első lépések nehezek lesznek, de számít az idősebbek támogatására és segítségére. Várja a feladatokat, mert bizonyítani akar. * KUPAY JÁNOS 1945-ben Lövőn született. Az egyetemi tanulmányait 1969-ben fejezte be és azóta a BSZ Igazgatóságán dolgozik. A KISZ-nek 1959-től, a szakszervezetnek 1968-tól tagja. A gépészeti osztály főelőadója, FMKT elnökségi tag és FMKT alapszervezeti titkár. Egyik ajánlója a KISZ- taggyűlés volt, a másik Parti Józsa Tibor, aki a következőket mondotta róla: „Realitással párosult szakmai ismeretei, kiemelkedő társadalmi tevékenysége, megfelelő politikai színvonala, emberi magatartásának mélyen humanista vonásai alapján alkalmas a párttagságra.” A szervezeti szabályzatot feltétel nélkül elfogadta, és magára nézve kötelezőnek elismerte. Szabad idejének nagy részét szakmai, elméleti ismereteinek gyarapítására fordítja, s a KISZ-ben kapott társadalmi megbízatásai is egybeesnek szakmai szeretetével. — Mikor kikerültem az egyetemről — kezdte Kupay János —, egy csomó új dologgal ismerkedtem meg, új emberekkel, más volt a KISZ-élet, más volt a miliő. Felmerültek bennem az első igazán komoly kérdések: mi a célom, mit akarok elérni? Úgy éreztem, hogy sikerült beilleszkednem a közösségbe és el kellett döntenem, hogy tudok-e valamit tenni, s csak utána jöhetett a következő kérdés, hogy akarok-e? Akarok, mert helyesnek tartom azt, amit ebben az országban csinálunk, magaménak érzem a párt politikai célkitűzéseit, s ennek végrehajtását párttagként tudom a leghatékonyabban segíteni. Pártmegbízatásként az FMKT- ban végzett tevékenységemet szeretném tovább folytatni. Remélem, sikerül majd felvételt nyerni a marxista— leninista egyetemre, mert ideológiai téren van még mit tanulnom. Szeretnék a pártban az elődökhöz méltóan dolgozni. - A VARRÓNŐ. A KOSZGY irodaházának második emeleti helyiségeiben tizennyolc asszony készíti a bányászok munkaruháit. Műszakonként 150—160 darab munkásruha és kabát készül a varrodában. Kozák felv. Jubileumi év A fúvószenekarok tevékenységének nagy hagyománya van már bányásztelepüléseinken. Nem egy helyütt — mint például Királdon is — már több mint negyedszázada aktív zenei élet folyik. Az elmúlt év jubileumi esztendőnek számított Királdon. Schock Márton karnagy és Füzér Zoltán, a művelődési ház igazgatója a minap felelevenítette a két és fél évtized eseményeit. Füzér Zoltán: a Királd bányatelepen a tömegszervezetek segítségével 194í-ban alakult meg a fúvószenekar. Édes Nikkel Zoltán, az akkori karnagy szívvel-lélekkl látott hozzá a lelkes, de elméletileg nem képzett dolgozók zenei oktatásához. Nem volt kis megterhelés a munka utáni mindennapos próba. Schock Márton: — Bizony, jó néhány esztendő eltelt, amíg elfogadhatóvá fejlődött a „csapat”, ötvenre, ötvenháromra sikerült olyan szintre jutni, hogy közönség elé léphessünk. Sajnos, ebből a zenekarból ma már mindössze egyetlen ember játszik. ötvenben Óvári József karnagy vezetésével az iskolában is hozzáláttak az utánpótlás neveléséhez, s két évvel később már mind a járásban, mind a megyében nagy sikert arattak. Ezek a fiatalok alkotják a jelenleg működő zenekar gerincét. Füzér Zoltán: — Ötvenöttől Csiba István lett a zenekar irányítója. Az ő szakmai tudása és zeneszeretete segítette elő, hogy a fúvószenekarok járási és megyei találkozókon is elismerést szereztek. Ebben az időben folyamatosan gondoskodtak az utánpótlás neveléséről. után Schock Márton, — ötvenhéttel Varga József , vette át a zenekar vezetését. Ebben az időszakban már megcsappant az érdeklődés a zenekari munka iránt. Gyengült, illetve elhanyagolódott az utánpótlás nevelése is. Egy év múlva Major Dezső karnagy vette át a zenekart. Ekkor ismét rendszeresen folyt a munka, a gyakorlás és a próbák száma is gyarapodott. A következő karmester Gecse Pál lett. Az ő működése 1969 áprilisáig tartott. Örökébe Kakukk Gyula lépett, ő jelenleg is játszik a zenekarban, munkahelye pedig a telepen van. Füzér Zoltán: — Ezután ismét, egy kedvezőtlenebb időszak következett, amely Schock Márton bekapcsolódásával ért véget. Hetenként két alkalommal tartanak próbákat, s az elmúlt év meghozta az országos minősítő versenyen a bronzdiplomát. Négy emlékezetes önálló hangversenyt tartottak, s november nyolcadikán rendeztük meg a 25 éves jubileumi koncertet. Ezen az összejövetelen megjutalmaztuk a legaktívabb tagokat. Schock Márton: — Természetesen a jövőre vonatkozóan is számos elképzelésünk van. Szeretnénk megvalósítani a tagok rendszeres elméleti, összhangzattani oktatását, rendszeressé tenni a továbbképzést elősegítő lemezhallgatást, s meghallgatni minden vasárnap Bernstein zenei ismeretterjesztő előadásait. Foglalkozunk az utánpótlással is. Az iskolában furulyazenekar működik, s a felkészítést segíti az iskola zenepedagógusa is. Huszonév, ez már a múlt, de előttünk a jelen és biztos, hogy van még nagyobb távlatokba mutató jövője is az együttesnek. Ehhez mi is sok sikert és eredményes szereplést kívánunk. 1916. január 3, Még karácsony előtt történt, jó néhány nappal, amikor néhány herbolyai bányásszal beszélgettem. Kedvetlenek és bizony kissé dühösek voltak. Szó szerint idézem, amit megfogalmaztak: 1 — Megnézhetné magát az üzem, ha mi is így dolgoznánk odalent a szénfalnál. Tőlünk számonkérik, sőt megkövetelik a pontos, a precíz munkát, mások meg itt a napon elfuserálják, elnagyolják a dolgokat. Szándékosan nem mondták meg először, mi a mérgelődés tulajdonképpeni oka. További faggatózás után azonban mégis megtudtuk, hogy „mindössze” egy kéményről, mégpedig a művelődési ház kéményéről van szó. — Be akarják zárni a kultúrházat, mert nem lehet rendesen fűteni. , — Nyáron építették, illetve végezték el az átalakítási, felújítási munkákat, akkor nem kellett gyakorlatban meggyőződni arról, jól csináltak-e mindent — hallottuk a korholó szavakat.egkérdeztük a kultúrház igazgatóját is. Ő eleinte szabódott, azt mondta, nem akar senkinek rosszat, azután kiegészítette a hallottakat. A kémény keresztmetszetét valóban nem a terv szerint építették meg, ezért sor kerülhet a művelődési ház ideiglenes bezárására. Természetesen igyekszünk megoldást találni, hogy a bányaüzem dolgozói karácsonykor és újév idején is szórakozhassanak az átalakított kulturális létesítményben. Annak a tudatában búcsúztunk el, hogy a herbolyaiak otthon töltik ünnepeket. Napokon keresztül foglalkoztatott bennünket, vajon miért mozogtak a dolgozók, igazuk volt-e? Természetesen, hiszen a felújítási munka során nagyon sokan társadalmi munkában is részt vettek. Két kezük munkájával is bizonyították, hogy igenis igényük van a művelődés, a kulturális rendezvények iránt. Bosszankodtak az emberek azért is, mert nem nagy dologról volt szó. Látszólag, hiszen senki se látott kívülről, 20 cm, vagy csak 5 cm lett a kémény füstjárata. Ez csak akkor derült ki, amikor a fűtő először pakolta meg a kazánt. Nem jártunk ott akkor, de szinte látjuk, hogy nem boldogulnak a iáH^ok a szénnel, nem zenél a tűz, s úgy „dolgozik” a kémény, mintha csak cigarettafüstö eregetne. Szót váltottunk a terve Böhm Gyulával is, aki mondotta: ő maga is járt Tervtáron még az ünnep előtt, és a kivitelekkel, építőkkel közösen vizsgálták, hogyan lehet érteni. — Megvizsgáltuk a s séges összes javításoka megállapítottuk, hogy ominózus kéménybe fü szívó ventillátort kell kiteni a kémény meghosszításával egyidejűleg. T kozásra nem volt it szükséges munkát még csony előtt elvégeztük. A hibát tehát kiküsték. A tanulságban megmaradt, de az élet minden tér szükség van. Ahol munkát végeznek, tér kivitelezők vagy beru mindig nagyobb körűtésre, szorosabb együtt désre van szükség. Az apróbb, s a nagyobb is elkerülhetők. — SM Heti jegyzetünk