Borsodi Bányász, 1976. július-december (19. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-01 / 26. szám

\ 2 / BORSODI BÁNYÁSZ Az szb napirendjén A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának június 25-i ülésén ismét a dolgozók széles rétegeit érdeklő témák kerültek napirendre. Az első napirendi pont az ifjúságot érinti (erről külön számolunk be lapunkban). Először ugyan­is a vállalati szb és a vállalati KISZ-végrehajtó bizottság együttes ülést tartott. A közös téma annak a jelentésnek megvitatása volt, amely a KISZ IX. kongresszusa tiszteleté­re indított munkaverseny tapasztalatairól szólt. Ezt követő­­en értékelték a BSZ szakszervezeti és KISZ-bizottsága együttműködési tervének végrehajtását, s kiegészítéseket kér­tek a további eredményes, közös munkához. Putnokon és a vállalatnál A MÁSODIK napirendi pont témája a szakszervezet 1975—1976. évi tömegpoliti­kai oktatása, továbbá az új oktatási évre javasolt tenni­valók megvitatása volt. A vál­lalat tapasztalatainak és terveinek ismertetése előtt azonban tájékoztatást kap­tunk a Putnoki Bányaüzem eredményeiről és terveiről, hogy bepillantást nyerjünk egy üzemen belül az ez irá­nyú tevékenységről. A tájé­koztatást Kovács Béla, a Putnoki Bányaüzem szak­­szervezeti bizottságának tit­kára terjesztette elő. Ennek alapos megvitatása után ke­rült sor a vállalat tömegpo­­litikai oktatásának ismerte­tésére. — Az 1975/76. évi tömeg­politikai oktatásunk fő cél­kitűzése az volt, hogy haté­konyan segítse elő az MSZMP XI. kongresszusa, a SZOT XXIII. és a BDSZ XXI. kongresszusa határoza­tainak megismerését a pár­ton kívüli szervezett dolgo­zók körében — jelentette ki Вики Imre, a vállalat szak­­szervezeti bizottságának tit­kára, s hangsúlyozta: ezzel a célkitűzéssel a dolgozók po­litikai látókörének bővítését, szocialista gondolkodásmód­juknak, ismereteiknek gaz­dagítását, a munkahelyi és közéletbeli aktivitásuk foko­zását kívánták elérni. Ezen­kívül céljuk volt az is, hogy a tömegpolitikai oktatás nö­velje a szakszervezeti mun­ka nyilvánosságát, adjon tá­jékoztatást az üzemi szak­szervezeti munka feladatai­ról, ösztönözzön a mozgalmi munkában való fokozottabb tevékenységre. Továbbá az oktatás szolgálja a szocialis­ta építés vívmányainak, eredményeinek tudatosítását, erősítse a szocializmus ügye iránti elkötelezettséget ter­jessze a szocialista hazasze­retetet, a proletár interna­cionalizmus eszméjét. Mind­ezek következtében pedig a dolgozók öntudatának növe­lésével párhuzamosan segítse elő a munkaverseny maga­sabb szintű kibontakozását, a gazdasági tartalékok fel­tárását, a munka termelé­kenységének fokozását. S hogy a Borsodi Szénbá­nyák szakszervezeti szervei miként tettek eleget ennek a feladatuknak­? Milyen té­­májú tanfolyamokat szervez­tek, s ezeken mennyien vet­tek részt? Az adatszerű ös­­­szegezés a következő: A társadalmunk időszerű kérdéseir­ől szóló tanfolyamot 3814-en végezték el, a mun­kahelyi élet időszerű kérdé­seit ismertető tanfolyamnak több mint 2400 hallgatója volt. Külön a bejárók szá­mára is szerveztek politikai konzultációkat, s a szakszer­vezeti ifjúsági fórum szintén nagy érdeklődést váltott ki, így összességében az 1975/70. évben a BSZ-nél több m­int 6600 dolgozó részesült poli­tikai oktatásban. S ehhez hozzáadhatjuk még a szo­cialista brigádvezetők tanfo­lyamát, amelyen­­ mintegy 350-en vettek részt. A jó szervezés, tervezés, a propagandisták jó kiválasz­tása és felkészítése eredmé­nyezte, hogy a tanfolyamok tartalmi gazdagsága — s a résztvevők aktivitása — az előző év­ekhez viszonyítva fokozódott. Nagy segítséget nyújtottak ehhez a pártszer­vek is.­ Gondok ennek elle­nére adódtak — főként a sokfelé lakók, s három mű­szakban dolgozók időegyez­tetésében. Az idei oktatási évben természetesen szeretnék mi­nél inkább csökkenteni a gondokat, s tovább javítani a színvonalat. Az irányelvek alapján július 20-ig kell el­készíteni az 1976,77. oktatá­si év tervét.­­ Az összehangolt szerve­zési munka során fő figyel­münket az oktatás tartalmi színvonalának, módszerei­nek fejlesztésére, politikai hatásának növelésére kell fordítanunk — hangsúlyozta Вики Imre. — Továbbra is nagy törődéssel kell foglal­koznunk a propagandisták képzésével. Ehhez az S­­MT-n kívül a pártalapszervezetek és a gazdasági vezetés segít­ségét is változatlanul igé­nyeljük. AZ ELLENŐRZŐ munká­ban, az információs tevé­kenységben pedig mindenütt biztosítani kell az egységes nyilvántartási naplók hasz­nálatát, s a tananyagok, se­gédanyagok, szemléltetőesz­közök megrendelését. (r. a.) Energiahíd, szénnel Tervek szerint 1980-ban a Szovjet­unióbeli 790—Ü10 mil­lió tonna szenet bányásznak. Ennek egytizedét a kazahsz­táni ekibásztuzi lelőhely ad­ja. A szénrétegek itt a föld­felszínhez közel fekszenek, ezért felszíni fejtéssel igen olcsón kitermelhetők. Az it­teni készletek a legkorsze­rűbb kitermelési módszerek mellett több mint 100 évre elegendőek. A X. szovjet ötéves terv során az olcsó, szilárd fűtő­anyag a korábbinál jóval na­gyobb szerepet kap az elekt­romos energia előállításában. Az ekibásztűzi lelőhelyen ki­termelt szénnel több nagy hőerőművet üzemeltetnek majd. Ekibászluzban négy nagy hőerőmű épül, melyek teljesítménye együttesen 16 millió kilowatt. Az erőművek energiáját 2,5 ezer kilométer távolságra szállítják. (APN) Tervek szerint az Udmurt Auto­nóm Köztársaságban — ahol az elmúlt hat év alatt 23 olajlelőhe­­lyet tart.als.ie. — az idén csaknem 4 millió 600 ezer tonna olajat ak­náznak ki. 1976—1980 között az itt kitermelt kőolaj mennyisége el­éri a 28 millió tonnát — ez há­romszor annyi, mint amennyit a kilencedik ötéves terv folyamán termeltek az udmurt lelőhelye­ken. Nyugdíjas-találkozó A Miskolci Bányaüzem szak­­szervezeti bizottsága rendezésé­ben az 1974. május 1-e és 1975. de­cember 31. között nyugdíjba vo­nult dolgozók részvételével a lyu­­­­kóbányai étteremben nagyszabású nyugdíjas-találkozót tartottak. A nyugdíjas találkozón 80 meghívott vendég vett részt, ahol az üzem vezetésével kicserélték vélemé­nyüket, tájékoztatást kaptak az üzem életéről, a nyugdíjasok vi­szont üzemi és nyugdíjasélmé­­nyeiket mondták el. Kellemes színfoltja volt az ün­nepségnek a perecesi általános is­kola úttörőinek köszöntő műsora, valamint a bányász,zenekar egy­órás operet­tműsora. Ezen kívül minden nyugdíjas maradandó emléktárgyat kapott, melyet nagy örömmel vettek át a szakszervezeti bizottság titká­rától. Beszélgetés az alapító tagoUal Hiányoznak a műszakiak Betöltöttem atve­­nedik évemet. Gazdasági cseléd volt az apám Balk­ány­ban amikor megszülettem. A felszabadulás nyolc hold föl­det juttatott a családnak, de hat szálnak kevés volt a ke­nyér. Én mint a gyerekek között a legidősebb, negyvenhétben I­arica­bányába jelentkeztem munkára. Négy év múlva már vájárként­echnikumot jártam, s ötvennégyben meg is kaptam róla a papírt. Az­óta a Bü­kkaljai Bányaüzem dolgozója vagyok. Ötvenötben tagja lettem a pártnak, a tulcm­ jött ötven­hat, majd az MSZMP újra­szervezésének az ideje. Ezen a telepen csaknem bdnyá­­szok ennek. Mi tudtuk iga­zán annak a 12 évnek a har­cát, eredményeit. A MUK- feliratok megjelenése idején, taggyűlést tartottunk, a sajó­­szentpéteri kultúrházban volt az összejövetel, ahol megfo­galmazódott, hogy az ellen­­forradalmi erők megfékezé­sére létre kell hozni a mun­kások fegyveres hadseregét, a munkásőrséget. A legrátermettebbeket a taggyűlés elfogadta. Én egy betegeskedő elvtárs helyére jelentkeztem, s bizony két­szer olyan erősnek és ke­ménynek éreztem magam, amikor megszavazott a tag­gyűlés. Úgy éreztem minden sejtemig helyt tudok állni a munkáshatalom­ vívmányai­ért. Emlékezetes, amikor meg­kaptuk a fegyvert. Becsoma­golva, lezsírozva a pps-t, s a tt-pisztollt is. Ez utóbbi­nak még a számára is em­lékszem, ha álmomból éb­resztettek is rávágtam: 8145- ös. Acélkék munkaruhát kap­tunk, ami annyival különbö­zött a munkásruhától, hogy oldalzseb helyett szivarzse­be volt. Jól emlékszem az 1957. május 1-i felvonulásra. Nem volt semmi rendbontás, mi, a munkásőrök vonultunk fel — az üveggyáriak, meg a bá­nyászok —, két szakasz, az édelényi elágazásig, majd a tanácsháza felé. Jelszavakat mondtunk: Munkásököl vas­ököl, oda üt ahova kell, meg mozgalmi dalokat énekel­tünk. Miszkuly András, a mun­kásőrség egyik alapító tagja a beszélgető partnerünk. Jó ismerős ö, hiszen gyakran találkozunk Berentén, amikor a mindennapi munka során, egyféle visz az utunk. A megbeszélt időpontban, pon­tosan négy órakor érkeztünk, s ő már kint várt a lakása előtti lépcsőn ülve, az aznapi újságot lapozgatva. — Szinte a legmodernebb technikáról is tudunk, s ha most elsősorban nem is fegy­veres védelemről van szó, akkor is tudjuk, mi a felada­tunk. Az utóbbi években például számtalan esetben vettünk részt elemi csapások elhárí­tásában, árvíznél, mentésben. Befejezésül szót ejt még a szakaszáról, amely igen szép eredményeket ért el a szocia­lista versenyfo­galom­ban az első fél év során, s nehez­ményezi, hogy alig van mű­szaki középkáder a fiatalabb munkásőrök között. — A megalakulás idején 54 fő közül 21 műszaki volt, de égi a jövőről annyit feljegyzünk, hogy még az idén vállalta a szakaszpa­rancsnoki teendőket. — Nekem nem esik nehe­zemre, eddig én vezényel­tem, s ezután én hajtom vég­re a parancsokat. Átadom a helyem a fiataloknak. — Berencsy Sándor — a régiek közül már csak ket­­ten-hárman vagyunk aktív munkásőrök. Itt kellene to­vábblépni. 1976. július 1. KIKÉPZÉS. A közelmúltban Csernely közelében az egyik völgyben két szakasz munkásőrrel találkoztunk. Mint el­mondották, az éves kiképzési programban szereplő egyik fel­adatuknak tettek eleget. A gyakorlatozó munkásőrök között ismerős arcokat is találtunk: Kondás Béla, Varga Béla és Pogonyi János, valamennyien a Putnoki Bányaüzem dolgo­zói. Kozák felv. Másfél évtized a munkaszervezésben (Folytatás az 1. oldalról) A szervezési eljárások so­rán ergonómiai, pszicholó­giai és szociológiai metódu­sokat alkalmaztak — felmé­réseiket direkt és indirekt módszerekkel, a szakiroda­­lom felhasználásával végez­ték. A pszichológiai és a szociológiai kutatások ered­ményeinek felhasználásával pedig azt a célt tűzték ma­guk elé, hog­y fel tudják mérni a munkahelyi veszte­ségforrások emberi tényező­it. — A levont következteté­sek alapján a munkahelyek szervezettségének színvona­lát emeltük — folytatta Zá­­horszki László. — Ez a mun­kahelyek termelésének növe­kedésében, a termelékeny­ség emelkedésében mutatko­zik meg, vagy pedig abban, hogy például a változatlan termelést csökkenő munkás­létszámmal is biztosítani tud­juk. A BSZ-nél a termelésnek több, mint 90 százaléka fej­tésekből származik. A mű­szaki fejlesztés és a munka­­szervezés hatására az 1969. évi 4,316 tonna/műszak tel­jesítmény 1975 végére 5,486 tonna/műszakra, tehát 27 szá­zalékkal növekedett. 1974 közepén a vállalat ki­lenc üzemében üzemi mun­kaszervezőket állítottak be — főleg az élőmunka, va­lamint a szolgáltató-kisegítő folyamatok szervezésének ha­tékonyabbá tétele érdekében. A termelésszervezésnél fő­leg a koncentráció fokozásá­val az aknák termelésének növelését érték el.­­ Míg például 1970-ben az egy aknára eső napi szén­­termelés 910 tonna volt, 1975-ben ez már 1207 tonna lett, ami 32 százalékos nö­vekedésnek felel meg — hal­lottuk a tájékoztatást. — Ezenkívül a szolgáltató telephelyek számának csök­kentése, koncentrálódása és összevonása is jelentős ered­ményeket hozott — mondot­ta Záb­orszki László, s kö­zölte: a szállítási és anyag­mozgatási főtevékenységű munkások létszáma 4500-ról 3290-re csökkent. A karbantartás szervezésé­nél a műszaki fejlesztésnek, az automatizálásnak megfe­lelően egyre több szakma alkalmazására van szükség. Az eszközök tibizálásánál el­ért eredmények alapján so­rozatjavítási módszerek el­terjesztését folytatták to­­vább. Ezzel részlegesen sike­rült a központi gépjavításnál ellensúlyozni a nagy szaktu­dású, specializált szakmun­kások viszonylagos hiányá­nak gondjait. A vezetési és irányítási folyamatoknál szintén az­ ös­­­szevonások, koncentrálódá­sok hozták a­ legnagyobb eredményeket. Melyek ezek közül a leglényegesebbek? Több üzemnél növelték az aknák volumenét, illetve a gazdaságtalan termelékeny­ségű aknákat megszüntették. Összevonták az edelényi és a mákvölgyi bányaüzemet. Ez éppoly hasznosnak bizo­nyult, mint a még nagyobb koncentráció: az Ózdvidéki és a Borsodi Szénbányák összevonása. A volt ózdvidé­ki üzemeknél a borsodi üze­mek szervezeti formáját ala­kították ki, s egyesített köz­ponti vállalatot hoztak lét­re. Továbbá: — Igen lényeges feladat volt a bánszállási főraktár megszüntetése, s a berentei főraktár korszerűsítésének elkezdése, a gépjavítási, a külszíni szállítási, a közpon­ti raktározási és osztályozá­si tevékenységnek (általában a szolgáltató tevékenység­nek) egy üzem keretébe való koncentrálása. Mindezen kívül idegen kooperációs tevékenységet is kellett folytatni — például 1975. decemberére kooperá­ciót alakítottak ki a Villa­mos Berendezés és Készülék Művek telephelyeivel. A vezetéssel, irányítással kapcsolatos szervezési mun­ka eredményeinek érzékelte­tésére adatokból is következ­tethetünk­: az alkalmazotti létszám 1970-ben 3030 volt, ami 1975-re 2693-ra csőn­ként, s ez 11,1 százalékkal kevesebb. A IV. ötéves tervben a Borsodi Szénbányáknál a számítástechnika területén kettős tevékenységet kellett folytatni. Erről így számolt be Záhorszki László: — Műszaki-gazdasági opti­­mumszámításoknál, anyag­mozgatási és tehergépkocsi­­szállítási folyamatszervezé­seknél végeztünk számítógé­pes programfuttatást. Az elektronikus számítógépet a miskolci Nehézipari MOszaki Egyetemtől kaptuk. Ezek a számítások azonban csak egyes vállalati problémák döntéseinek előkészítését se­gítették elő. 1974-ben ké­szült el egy koncepcióterv a szénbányászat számítástech­nikai alkalmazásáról, illetve továbbfejlesztéséről. A kon­­­­cepcióterv miniszteri jóvá­hagyása után 1975-ben kezd­tük meg a feladatok megva­lósítását, amelyet a Magyar Szénbányászati Tröszt koor­dinált Mindez tovább növelte az üzem- és munkaszervezési osztály tennivalóit, de ugyan­­akkor hasznosságét is. Ha pe­­dig a hasznosságot forintok­ban akarjuk bebizonyítani (bár ilyen munkánál szinte lehetetlen a pontos értékfel­mérés) számítások szerint az elmúlt öt évben a 929 fős létszámcharttal-*4rszá4 m­intesv 165 millió forint kbits-5­«» csökkentést jelentett a válla­latnál. (v. a.) (Folytatás: A területi és a vállalati munkaerőtervezés­ről.)

Next