Borsodi Bányász, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-06 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! BÁNYÁSZ 1 8­0 R S О О I BÁN­YÁ­SZ О К H­E­TI LAPJa XX. évfolyam, 1. szám Ara 50 fillér 1977. január 6. Mi történt a két ünnep között? Bányászok az új év első munkanapján Ismét átléptük egy új esztendő küszöbét. Az 1976-os év búcsúztatását követően, minden bányaüzemünknél sor ke­rült az elmúlt évben végzett tevékenység értékelésére, s egyben megtörtént a következő időszak feladatainak meg­határozása is. Január első munkanapján felhívtuk telefonon az üzemek főmérnökeit és igazgatóit. Tájékozódtunk arról, hogyan dol­goztak az utolsó napokban. Okozott-e gondot a munkás­szállításban a hirtelen leesett hatalmas hőmennyiség? Vol­tak-e fennakadások a tömegtermelő munkahelyeken, s a teljesség igénye nélkül érdeklődtünk arról is, hogyan vették az első startot 1977-ben? BALOGH BÉT­A, a Mis­kolci Bányaüzem főmérnöke arról adott tájékoztatást, hogy szilveszter napján 368 dolgozó szállt le a kassal, el­sején és másodikán pedig 78, illetve 112 fő vett részt a föld alatti munkahelyek be­rendezéseinek karbantartásá­ban, s az ügyeleti szolgálat ellátásában. Mikor Ormosbányát hív­tuk, Kramár László főmér­nök hangja szólalt meg a vo­nal túlsó végén, s azt je­gyezhettük fel, hogy minden különösebb fennakadás nél­kül zárták az elmúlt eszten­dőt. — Harmincegyedikén dél­elő­tt egyharmados termelés volt beütemezve, amelynek során 950 tonna szenet küld­tünk a külszínre. Mindössze két községből nem értek be műszakkezdésre a dolgozók, hóakadály miatt. Nem volt termeléskiesés, vagy gépi meghibásodás egyik körlet­ben sem. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem tudták teljes létszámban telepíteni a föld alatti munkahelyeket, mert jó néhány dolgozót megbíztak hóeltakarítási munkával. Kisebb vagonhi­ány is előfordult, de ez sem okozott gondot a folyamatos termelőmunkában. A LEGKEDVEZŐTLE­NEBB híreket a Központi Szénosztályozóból hallottuk. Bartha Alfonz, az üzem fő­mérnöke elmondotta, hogy nagyon komoly vagonhián­­­nyal kellett megbirkózniuk. Pontosan idézve: — Harmincadikon összesen mintegy másfél műszakon keresztül akadozott az osz­tályozás, a kötélpálya leállá­sa, s a vasúti vagonellátás kedvezőtlensége miatt. Az ál­lás ideje alatt mintegy 110 dolgozót az üzemtéren váltó­tisztítással, s a vasúti pályán hóeltakarítással bíztunk meg. Az üres vagonok hiánya — mintegy 100—120 kocsi meg­rekedése — azt jelentette, hogy az említett napon 1400 tonna szenet nem tudtunk leosztályozni. Hétfőn a dél­előtti helyzet szerint 184 tele vagon­­ várakozott buktatás­ra, illetve osztályozásra, s ugyanakkor hetvenhét üres vagon várta az osztályozott szénnel való feltöltését, illet­ve a fogyasztókhoz való irá­nyítását, így az esztendő el­ső munkanapján akkor is tudtak volna dolgozni a szén­osztályozó munkabrigádjai, ha leállt volna a közúton, a vas­úton és a kötélpályán a ter­­melvény szállítása egy mű­szak idejére. SZUHAVÖLGYRŐL Szter­­men Gusztáv főmérnök­kel beszélgettünk néhány mondatot Erről azt tud­juk megjegyezni, hogy ott is kisebb vagonhiány volt, s a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy a kétnapi termelési szünetben megfe­lelően előkészítsék a nagy homlokszélességű komplexen gépesített tömegtermelő munkahelyeket. Természet­szerűen az V/7-es front —, amellyel a közelmúltban tel­jes szélességében egy régi vágatot harántolt — elrom­lott kissé az állás következ­tében, s ennek a helyreállí­tásával kezdődött az új esz­tendő. A munkásszállításról azt jegyeztük fel, hogy a bánvölgyi járatok kivételével nem volt fennakadás a mun­kások szállításával. Az 1976- os, napi 325 vagonos tervvel szemben — Szeles-akna Bükkaljai Bányaüzemhez tör­ténő átcsatolása miatt — 260 vagonra csökkent a napi kö­vetelmény, amelynek kiter­melését előreláthatóan folya­matosan el tudják végezni. FARKASLYUKBAN is gon­dokkal fejezték be az óesz­tendőt. Erről a következőket mondotta Balogh Emil fő­mérnök: — A két ünnep között ked­vezőtlen körülmények közé kerültek a gépesített mun­kahelyek. A 69-es szovjet; MK típusú berendezéssel biztosított munkahely nagy­mértékben elvizesedett, s ez termelési gondokat jelentett. Így a két ünnep között, il­­­letve az első műszakok alatt főként víztelenítéssel, és a pajzsos fronton kidőlt homlok helyreállításával foglalkoz­tunk. (Folytatás a 3. oldalon) А [UNK] Kv tó Az alapvágatban Az elmúlt évben a biztonsági berendezések helytelen alkalmazása volt a leggyakoribb baleseti forrás. Külö­nösen nagy figyelmet, körültekintést igényel bányá­szainktól, a tőkebiztosítás, a visszarablás, az omlasztás. Felvételünk az ormosbányai hetes aknában üzemelő pajzsos front alapvágatában készült Magyar Lászlóról, akit vámkiszerelés közben örökítettünk meg. Fotó: Kozák Péter t ház, amelyben a gyűj­­­temény található, pon­tosan szemben van a tanáccsal. Hasonlít a környe­zetében levő bányászházak­hoz, csak talán kissé terebé­­lyesebb azoknál. Ez is két­szintes, akár a többiek, s a hozzá tartozó portán nyáron megterem a zöldség, és sok­tucatnyi virág pompázik. El­mondani is nehéz, milyen látvány fogadja az épület földszinti ajtaján belépőt. Nyugodtan nevezhetnénk kis néprajzi múzeumnak is. Az összegyűjtött anyag értéke szinte felbecsülhetetlen. Nem is egy-két év, de jó évtized alatt kerültek az őket meg­illető helyre. A szenvedély fellobbanása akkor kezdődött, amikor or­szágszerte néprajzosok, gyűj­tők és a népi használati tár­gyak értékét saját üzleti hasznukra gyarapítók raja szállta meg a falvak lakásait, a régi épületek padlásait, kamráit. Előkotorva ezernyi kacatot, fagereblyétől a kö­­pülőig, cséphadarótól rokká­ig és szövőszékig. Adták is eleinte szó nélkül az öregek, a régi szúette tárgyakat, leg­alább megszabadulunk tőle — gondolták, hiszen nem hasz­nálható már az semmire, ki­szolgálta a dolgát. A népi használati tárgyak iránt érzett gyüjtőszenvedély azonban egyre magasabbra csapott. Lassan kiürültek a kamarák, eltűntek a búcsús emlékek, kézzel festett díszes ládák, a tisztaszobából, s a konyha faláról, a szekré­nyekből, a stelázsb­ól a vaj­tartók, cukortartók, míves porcelán edények.­­ Eleinte adta mindenki szívesen, hiszen az állator­vos, ugye sokfelé megfordul, s gondolták, nem árt jóba lenni vele. De nem használ­tam ki a jóhiszeműségüket. A ládák árát tisztességgel megfizettem, de megmond­tam mindenkinek, szeretnék egy komoly gyűjteményt, s azt a ház földszintjén kiállí­­tani, lássa mindenki, aki ar­ra jár, akit érdekel, milyen művészi, néprajzi tárgyakat őrzött évszázadokon, évtize­deken át a hagyomány. Mi­kor belemerültem, természe­tesen sok forrást felkutat­tam, rengeteg könyvet elol­vastam, hogy bizonyos rend­szerezőkészségre tegyek szert. Nem nyugodtan, amíg nem lett teljes egy-egy sorozat.­­ A közeli napokban há­rom asszony segített lemoso­gatni, letisztogatni itt a há­rom helyiségben levő tárgya­kat. Öröm volt nézni, úgy vigyáztak valamennyire, mintha madarat dédelgettek volna a tenyerükben. w­­édestapolcsányban a fa­li nács épületével szem­ben lakik dr. Kiss Miklós, akinek házi múzeu­mában sok bejegyzés díszíti a vendégkönyvet. Vissza­­visszajáró híres vendég Vass Lajos karnagy,­­s ismerős írók, újságírók is bejegyez­ték nevüket a vendégkönyv­be. Mi sem voltunk kivéte­lek. Berencsy Sándor­Fotó: Kozák Péter A gyűjtemény . Több ezerre tehető a dédestapolcsányi gyűjtemény darab­jainak a száma. Kozák felv. 6' Kogvan áll a verseny? TERVTELJESÍ I ÉS 1976-OS ÉVBEN 107.6% 107.1% 106.8“ о 104.0° о 103.0" о ! "2.6° о 101.2% 100.1% Vállalat: 104.5«', LEGJOBBА К N V« Szeles III. i29,3° Borsod nád ásd 115,9° „ Ella 1 i 0,7° „ Edelény 110.2° о Rudolf IV. 110,0% F 6-os berendezési haiííak Rövidesen egy F—6 MK típusú fejtő­ rakodó gép könnyíti meg az elővajók mindennapi munkáját az Egeresem­ Bányaüzemben. — kaptuk lapzártakor a tájé­­koztatást. A berendezés még az új év előtt megérkezett, azonban nem a bányaüzem­hez, hanem a KOSZGIS-hez szállították, mivel egyedül itt található a levételt se­gítő nagy teljesítményű da­rus gépkocsi. Feljegyeztük azt is, hogy az új gép a lejtős északi fő­sikló hajtását végzi majd. A berendezés beszerelésére és üzembe helyezésére január közepén kerül sor. 1977. január 1-től Jogsegélyszolgálat a Borsodi Szénbányáknál ÚJ INTÉZMÉNY kezdte meg tevékenységét 1977.­ 4»a­nuár elsejével, a­ Borsodi­­ Szénbányák Vállalatnál. A­­ szakszervezeti bizottság által létrehozott jogsegélyszolgálat ■ irodája a vállalat székházá­nak második emeletén kapott helyet, s vezetője, dr. Tóth László, azok közé a jogi szak­emberek közé tartozik, aki­­ maga is hosszabb ideje az emberek, a szakszervezeti ta­gok ügyes-bajos dolgaival fog­lalkozik, jó ismerője a külön­böző szakmai formuláknak. *, Bemutatkozásként a követ­kezőket mondhatjuk el róla a vele folytatott beszélgetés alapján. — 1963-ban végeztem el az egyetemet. A diploma kéz­hezvétele után pályázat alap­ján az Észak-magyarországi­ Vegyiművek alkalmazott, majd az akkor még Területi­ Munkaügyi Döntőbizottság nyújtott lehetőséget a gya­korlati jogi tevékenység szé­les skálájának megismerésé­re. A TMDB után hét eszten­dőn át a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottságában dolgoztam, majd ugyancsak az SZMT- ben a beérkezett különböző panaszlevelek kivizsgálása, orvoslása és megválaszolása volt a feladatom. Következő állomásként a megyei tanács­­nkajogi bizottságát említi­hetem meg, majd a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatási és jogi osztályának ve­zetője lettem. Kérdezheti, hogy*m kerültem a Borsodi Szénben 4 J^tánaV pHrp? Мост 87 RZMT 467.SR7­^ asá ° i bignifsjó­­ íónoi-Japíp)-ént ismerhettem meg S*t*)»H­Jóvcof elyfórsjS­ ll. aVi и sván csak e bizottság volt. $ ő említette me«?, nem VP^blnóm p ?! ]ótroNnzon/­!^ vállalati jogsegélyszolgálat vezetését. Ennyit talán eddigi munkámról. Itt most az következik, mi is tulajdonképpen egy válla­­lati jogsegélyszolgálat felada­ta? A meghatározás nem­­­ könnyű, hiszen jogi felvilá­gosítástól, tanácsadásig, kü­lönböző beadványok elkészí­tésétől, a dolgozók road esz­közökkel való védelméig, ál­­­lami, társadalmi szervek előtt történő képviseletig sok min­denre kiterjed. A JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LAT szervezeti felépítéséről, tzentenként­ 3—5 főből álló bizottságok munkájáról és feladatairól a közeljövőben részletesebben tájékoztatjuk még lapunk olvasóit, s ugyan­csak közzétesszük a fogadó­napok helyét és idejét is. Ezek pontosítása, kialakítása jelenleg történik, addig is el­mondhatunk még annyit, hogy a vállalati és üzemi jog­segélyszolgálat vezetőinek és irányítóinak kiválasztásakor az volt a fő szempont, hogy mindenütt a legrátermettebb, köztiszteletnek örvendő szak­emberek kerü­ljenek a dol­gozók érdekelt vé­dő és kép­viselő posztokra. Természe­tesen a tárgyi feltétejek b­­iz­­tosításáról mindenütt maguk az üzemek gondoskodnak, s a felügyeletet a szakszer­íz>-,es­ti bizottságok látják el. A jog­­segélyszolgálatot mind an bá­­nyász dok­­ozó könyho veheti, sze’-szervezeti tagságé­tól­ füg­getlenül, s vonatkozik ez a nyugd’tosokra s a szakmun­­kástanulókra is o­»­а-ánt Az annorátus működési szabály­zatának kidolgozóit­­ válla­lati szakszervezeti bizottság megvitatta, s rövidesen meg­érkezik az üzemekhez a’ er­re vonatkozó i<T4Za-tól utasí­tóé te ADDIG IS. AMÍG minden bányaüzemnél beindul­­ fo­lyamatos munka, eredmé­yes tevékenységet к ív-- -v- va­lamennyi kti Сz [UNK]t-cn-u-.- --*>oV_ nek, s minden bizonnyal ol­­vashat — -’* m ° o vai—onm- % munkáiénak lapn­kba­ tör­ténő bemutatóe""Zi — berepcsy —

Next