Borsodi Bányász, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-06 / 1. szám
19T7. Január в. BORSODI BÁNYÁSZ Nem ток határidőcsúszás Jó évet sárnak, MINDIG SZÍVESEN látogatunk el a KOSZGY mechanikai üzemegységébe, mert az érdekes, változatos munkafolyamatok, az itt dolgozó emberek és nem utolsósorban az eredmények írásra késztetik az embert. Nem is kell sokat érdeklődnünk, Kovács Bertalan főművezető szinte érzi, mire vagyunk kíváncsiak, és mindenben segítségünkre van. — Abban, hogy a vállalat idő előtt teljesítette tervét — kezdte —, mi is nagyban hozzásegítettük. A ránk bízott feladatokat maradéktalanul elvégeztük és ami nagyon fontos — határidőre! Sőt, nemegyszer, azon jóval belül teljesítettük. — Tehát semmilyen téren nem akadt probléma? — Na, azért nem egészen — feleli a főművezető. — Voltak nehézségeink, de minden téren lényegesen jobb és folyamatosabb volt az ellátás, mint 1975-ben. Az utolsó hónapban, decemberben kissé akadozott a munkánk az anyaghiány miatt, de a hátrányt mindig pótolni tudtuk. Jó a kollektíva, az emberek magatartása, a munkához való viszonya a váratlan feladatokban is kitűnő. Általában egy-egy önjáró front „elszerencsétlenedése” okoz hirtelen, gyors munkát. Első feladatunk a menő frontok kiszolgálása, a másik: az átállásokhoz, átszerelésekhez előkészíteni a megfelelő bányabiztosítási berendezéseket. Itt nagyon fontos a határidő tartása. — Terveznek-e az üzemegységben korszerűsítést? — Természetesen. Ez évben várunk 2 védőgázos hegesztő-, és az egyenletesebb hőkezelés miatt egy ECO villamos berendezést, valamint a támjavító műhelyünkbe 200 tonnás hidraulikus prést. Ezután Kovács Bertalan segítségével megnéztünk két igen fontos munkafolyamatot: az FSW Husky egység próbáját és a Dobson támhengerek felújítását. — Ez a végpróba — mondja Vásárhelyi Elek lakatos, aki fiatal munkatársval, Landenberger Bélával végzi a Husky egységek terheléspróbáját. — Ma már hatot „megnéztünk”. — mondta — ha semmi nem jön közbe, a műszak végéig még négyet megvizsgálunk. — Mi jöhet közbe? — Például tömlőcsere, támhiba, energiakimaradás, vagy tápegységprobléma — válaszolja Vásárhelyi Elek. — Szerencsére ezek nagyon ritkán fordulnak elő. — Miből áll a terheléspróba ? — 187,8 atmoszférára leterheljük az egységeket — mindössze 5 százalék tűrés engedhető meg — és szemrevételezéssel megállapítjuk, hogy a szelepek jól működnek, nem engednek-e, illetve nem csepelnek-e. Az adatokat műszerről olvassuk le. A csarnok másik részében Lukács László áll az esztergapad mellett. Feladata a Dobson tarkhengerek felújítása. — Igen precíz munka — kezdi —, a hengereket 600 milliméter hosszban egytengelyűen és alakhűen fúrni, hiszen a tömítésnek és a nyomásnak másképp nem tud ellenállni. A legkisebb méretdifferencia is nagy problémát okozhat. Műszakonként általában 5—6 darab készül el, de ezzel még nincs vége, mert finom csiszolást végzünk rajta. — Mióta csinálják a Dobson támhengerek felújítását? — Júliustól. Eddig körülbelül 400-at készítettünk el és ezzel jelentős devizamegtakarítást értünk el, mert nem kell Angliából beszereznünk az alkatrészt. Nemcsak a főművezető szavai, de a látottak is megnyugtatóak és biztatóak a jövőre nézve. A mechanikai üzemegység jó évet zárt 1976-ban. — TEMESI — Lukács László esztergályos dolgozik a Dobson-tengerek felújításán Я szocialista brigádok figyelmébe! Magasabb a mérce a művelődésben A MŰVELŐDÉSI tevékenység továbbfejlesztése központi feladat, amelyet elsősorban az MSZMP KB 1974. márciusi határozata, valamint a Közművelődési Törvény fogalmaz meg mindannyiunk számára. A szocialista brigádok esetében a cél az, hogy a vállalásokban jelentkező formalizmust visszaszorítsuk. A brigádok helyzetéhez, műveltségi szintjéhez és lehetőségeihez igazodó vállalásokat kell kialakítani! Ezért elsőrendű feladat a brigádok műveltségi szintjének, érdeklődési körének megismerése. A vállalások kialakításához nélkülözhetetlen a brigádok tájékoztatása az üzem céljairól, feladatairól, a brigádokkal szemben támasztott követelményekről, valamint a művelődési lehetőségekről. A tájékoztatás legsikeresebb módszerének a brigádoknak kiadott ajánlások (tájékoztatók) bizonyulnak, amelyek egységbe fogják a politikai, szakmai és általános oktatásban, továbbképzésben való részvétel lehetőségeit, a művelődési otthonok, könyvtárak programjait, csoportos működési formáit, esetleg az üzemen kívüli művelődési lehetőségeket is. A HELYZETISMERET megszerzése, a brigádok tájékoztatása után a vállalások kialakítása a következő feladat. A vállalásokat a brigádok maguk készítik, de ehhez segítséget nyújtanak a műszaki vezetők is. A vállalások készítésénél arra kell felhívni a brigádok figyelmét, hogy az érdeklődésükhöz közel álló művelődést igénylő vállalásokat tegyenek. Az egyéni vállalások szorgalmazása a kiemelt feladat, mert korábban a kollektív vállalások indokolatlanul nagyobb arányt képviseltek. Természetesen nem a kollektív vállalások visszaszorításáról van szó, hiszen nagy a szerepük a közösségi gondolkodás erősítésében. Az egyéni vállalások a kollektív művelődést nem pótolják, hanem annak alapját jelentik. Az egyéni és kollektív vállalásoknál egyaránt alapvető feladat a művelődés, de az önművelődés is része a brigádművelődésnek. Azokat a vállalásoknál és az értékelésnél egyaránt figyelembe kell venni. AZ ÍGY KÉSZÜLT vállalások szinte minden brigádban minőségileg is, mennyiségileg is fejlődést eredményeznek. A fejlődést az bizonyítja majd, hogy a brigádok fogékonyak lesznek a művelődésre, s megfelelő támogatással képesek lesznek magasabb színvonalon végezni munkájukat. Ez a tény önmagában választ ad arra a kérdésre, hogy kell-e és lehet-e segíteni a brigádokat művelődési munkájukban? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy segítségre szükség van, maguk a brigádok is igényük. Persze ez a segítség nem lehet operatív, adminisztratív jellegű, hanem tanácsadást, bátorítást kell hogy tartalmazzon. Fejlődés tapasztalható majd abban is, hogy a brigádok nem valamiféle követelményrendszernek tesznek eleget, hanem saját céljaikat és feladataikat fogalmazzák meg, vagyis előtérbe kerül a mozgalom önkéntes jellege. AHOL AZ ÜZEMI vezetők, a brigádmozgalom irányítói a művelődést fontosnak tartják és egy kicsit több és hatékonyabb segítséget adnak a brigádoknak, ott az eredmény nem marad el. Természetesen szükség van új módszerekre és a közművelődés feltételeinek javítására is. BERTALAN JÓZSEF Az új év első munkanapján (Folytatás az 1. oldalról) Megtudtuk azt is, hogy a nagy hó miatt nem tudták üzemeltetni a meddőhányót Itt az erőket a hóeltakarításra összpontosították. A hangulat azonban nem rossz, hiszen néhány napos erőfeszítés után, remélik, ismét egyenesbe kerülnek.RISTON BÉLA, a Putnoki Bányaüzem igazgatója keserűen annyit mondott, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Mégpedig azért, mert nem elég, hogy sok volt a járatkiesés, még el is romlott a GS—68-as berendezés, ami mintegy 30 órás termelési szünetet eredményezett. Emiatt aztán csak 600 tonnával tudták túlteljesíteni éves előirányzatukat. Tudvalevő, hogy az I. negyedévben összegyűjtöttek 21 ezer tonna adósságot, s ennek pótlása is az utolsó napok egyik fontos feladata volt. Kemény erőfeszítésre volt tehát szükség Putnokon és Királdon is az év utolsó napjaiban. EGERCSEHIBEN nem volt fennakadás a termelő munkahelyeken. Annál kedvezőtlenebb állapotok uralkodtak viszont a monosbéli szénosztályozóban. Simon Sándor főmérnök arról adott tájékoztatást telefonon, hogy 28-án délután befagyott a mosóberendezés csővezetéke, ezért át kellett állniuk a száraz szénosztályozásra. Mákvölgyön is gyengén sikerült az utolsó két-három nap, annak ellenére, hogy decemberben 110,1 százalékos üzemi eredményt mondhatnak a magukénak. BÜKKALJÁRÓL azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a két ünnep közötti időszakban üzemi szinten 103 százalékos volt a tervteljesítés. Néhány járat egy-egy órás késése akadályozta a folyamatos munkát. December 29-én elfelejtették hazaszállítani a Tervtáróról Sajószentpéterre hazaindulókat. Még 28-án hozzáláttak Szeles-akna átvételéhez, amely abból állt, hogy a főmérnök, s az illetékes műszaki kollektíva kétnapos bányajárás alatt megismerkedett a dolgozókkal, s a berendezések műszaki állapotával, s a csoportvezetők is átvették reszortjaikat. 25 éves: A KOSZGY munkásszálló 3. emeleti tanácstermében rendezték meg december 28-án, kedden délelőtt a Borsodi Szénbányák központi bányamentő állomás fennállásának 25 éves jubileumát. Az első ilyen nagyszabású ünnepségen megjelentek az alapító és az aktív bányamentőkön kívül Podhorányi László, az állomás vezetője, Szili Ferenc, a BSZ műszaki igazgatóhelyettese, Вики Imre, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, Sonkoly István, a Magyar Szénbányászati Tröszt biztonsági osztályának vezetője és Flausch Sándor, a BDSZ munkatársa. Az ünnepi megemlékezést Podhorányi László, a központi bányamentő állomás vezetője tartotta. — 1951. május 16-án — mondotta — Sajószentpétren 9 bizottsági tag tárgyalta meg a borsodi szénmedence bányamentési lehetőségeit. Itt úgy döntöttek, hogy végleges helyét a berentei kombinát területén jelölik ki, de addig is, amíg megépül, a Bükkaljai Bányaüzem gondoskodjon ideiglenes mentőállomás létesítéséről. Ezt még abban az évben, pontosan 25 éve, december 28-án, a következő szavakkal adták át: „Kívánjuk, hogy erre az intézményre a hozzá tartozó bányaüzemeknek minél kevesebb szükségük legyen. Mindazok, akik érintettek, olyan magasztos hivatásnak tekintsék a bányamentő szolgálatot, és olyan lelkiismeretesen sáfárkodjanak benne, hogy utódai legyenek az ország hasonló és elismert intézményének.’’ A MEGALAKULÁST követő évben a sajószentpéteri, berentei és ormosbányai dolgozókból 3 tanfolyamon 67 bányamentőt képeztek ki. Ma már az ezret is meghaladja azoknak a száma, akik hosszú idő alatt részt vettek bányamentői képzésben. Jelenleg a mentési munkákhoz 250 fős állományú mentőcsapatból 30 előre meghatározott személyi összetételű, 5 dolgozóból álló mentőraj állítható ki, illetve a több mint félszáz készülékállományt tekintve, 12 mentőraj egyidejű munkáját tudják biztosítani. A mentőállomás törzsdolgozóinak száma nem nagy, az ügyeletes szolgálat bányamentőivel együtt is alig haladja meg a 10 főt. A bányamentők munkájának zömét a tüzek felszámolásai tették ki, 1952—1976 között 254 esetben. Közülük is az ormosi öngyulladásos tüzek valóságos iskolát nyújtottak a hagyományos módszerekkel, és nehéz munkafeltételekkel végzett munka elsajátításához. Sajnos — jegyezte meg Podhorányi László — a 25 esztendő alatt igen sok szomorú bejegyzés is került az eseménynaplóba. Ezek közül is örökre megmarad emlékezetünkben az 1952. december 16-i szuhakállói vízbetörés, amely emberáldozatokat is követelt. Szintén a legtragikusabbak közül való az az 1965-ös szilveszteréjszakai mentési munka, amelyet Aggteleken a cseppkőbarlangban 2 tanár és 9 bajba jutott pannonhalmai diák miatt végeztünk — három gimnazista életét vesztette. A központi mentőállomás 1955-ben riadógépkocsit kapott, és az elkövetkező években több helyütt üzemi bányamentő szertárt létesített. 1961 májusában megtörtént a KOSZGY üzemi szállóépületébe történő átköltözés. (Az ekkor felvett leltárjegyzék adatai szerint az állóeszközök értéke meghaladja az 1,5 millió forint értéket.) Egy kollégiumi határozat értelmében a központi mentőállomásoknak fokozott segítséget kell adniuk a hozzájuk csatolt érc- és ásványbányászati üzemek részére is. Büszkék vagyunk arra — fejezte be az állomásvezető —, hogy munkánkkal számos üzem és vállalat elismerését vívtuk ki. A jövőben is bármikor számíthatnak bányamentőink odaadó, becsületes munkájára. EZT KÖVETŐEN Szili Ferenc a vállalat műszaki igazgatóhelyettese méltatta a Kazincbarcikai Központi Bányamentő állomás 25 éves tevékenységét, és kihangsúlyozta, hogy bár a bányák átalakulásával a veszélyek is megváltoztak, de a korszerűbb biztonsági munkára továbbra is szükség van. A beszéd után 3- an — Podhorányi László, Félhelyes Gyula és Varga Károly — Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek, 25 bányamentő között pedig 50 ezer forint került kiosztásra. Közülük érdemes megemlíteni az alapító tagok neveit: Csömör Albert, Fazekas László, Varkoly Sándor ormosbányai, Heiszman János és Gondos Ferenc berentei bányamentőket. TEMESI LÁSZLÓ Podhorányi László a központi bányamentő állomás vezetője tartott ünnepi beszédet Szili Ferenc a BSZ műszaki-igazgatóhelyettese kitüntetéseket adott át. Kozák Péter felvételei