Borsodi Bányász, 1977. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-07 / 27. szám

Oi ь VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Г' cKf\ К - fi KJ l1 U 1 • • L v .V-'-L-IV-­B­ÁNYÁSZ Д­В­О­я 3 i 8ß \*Й s ' 0i Hl U : PIA ,-7-. 'v -у [UNK]':-»'1 >*/>v [f. : -'••• - :fr - ^ т' . Л *• ^ •» XX. évfolyam. 27. Szám Ara: SO fillér 1977. júliusä 7. I Faliújságok, híradók, plakátok, tablók il­lelm­ei és a topa patin­ára AZ IDŐSEBBEK még jól emlékeznek rá, sőt sokszor emlegetik is a felszabadu­lást követő éveket, a nagy széncsaták idejét. Az emlé­kezetükben azonban nem­csak a feszített munka és az összefogás maradt meg, ha­nem az a fogadtatás is, amelyben a legjobban dol­gozó bányászok és csapatok részesültek. A munka vé­gén virágcsokorral és ének­szóval várták őket, s az ün­­■ népid tömeg valamennyi­ük­nek megköszönte a férfias hellytállást és a felszínre kül­dött plusz tonnákat. A köz­­vélemény nagyra értékelte és elismerte a munkájukat, mindennapi erőfeszítésüket, mert akkoriban minden csille szénre szükség volt. Ma talán másképp van? Ebben az energiainséges időkben talán nem kell a szén, nem kellenének a plusz tonnák, nincs szükség összefogásra és férfias helyt­állásra? — kérdezhetné bár­ki. Mindenki tudja a vá­laszt: napjainkban újra megnőtt a szén tekintélye, igen fontos lett, mint ener­giahordozó. Az előbbi kérdés mégis jogos, mert ma nincs ünneplő tömeg, nincs vi­rágcsokor és énekszó, sőt néhol még a köszönő szót is kevesen mondják ki, pe­dig az elismerésre és bizta­tásra ma is olyan nagy szükség van, mint néhány évtizeddel ezelőtt. AZ AKKORI ÉLŐ. ele­ven propagandát, ma felira­tokkal, fényképes tablóval és aknarádióval igyekeznek he­lyettesíteni. Ez a „moder­nebb” változat azonban sem­mit sem ér, akkor, ha az üzemeknél az erre illetékes személyek nem a témát megillető felelősséggel törőd­nek a gazdasági és politikai agitációval. Mikor eredmé­nyes a propaganda? Ha mozgósít, ha aktuális és fel­kelti a figyelmet, segíti a gazdasági és a­­ politikai munkát, népszerűsíti az eredményesen tevékenykedő kollektívákat és tagjaikat, ha bírálja a hibákat és el­marasztalja a kötelességük­ről megfeledkező dolgozókat. A korszerű propagandához szükséges feltételeket min­den üzemnél biztosítani kell. A munkaversenytitkárok kö­telessége irányítani és ellen­őrizni ezt a munkát. AZ ÜZEMEKNÉL JÁRVA megállapíthattuk, hogy nem egyformán használják ki a propaganda lehetősége­t, nem fordítanak kellő figyel­met a dolgozók tájékoztatá­­sára. Külön is megvizsgál­tuk az üzemek hivatalházait és aknák előtereit, folyosóit, valamint a felázolókat. Meg­lepődve tapasztaltuk, hogy nem minden esetben volt összhang az üzem és az ak­na propagandája között. A Bükkaljai Bányaüzem hiva­tal házának épületében pél­dául egyetlen felirattal, tab­lóval, vagy más egyéb köz­lendővel sem találkoztunk, ami utalt volna a bányá­szatra, az aknák és az üzem eredményeire. A falak sivár­sága lehangoló volt. Re­ménykedve abban, hogy az aknákon más a helyzet, el­utaztunk Szeles-aknára, de ott is hasonló kép fogadott. Terviálon végre azt láttuk, amit szerettünk volna, bár néhány tabló és felirat már elvesztette aktualitását. A TÖBBI ÜZEMET össze­hasonlítva, körülbelül egy­forma a kép. Valamennyi helyen találkoztunk a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny már jól ismert plakátjaival, a XI. kongresszus jelszavai­val, az V. ötéves terv célkitűzését tartalmazó fel­iratokkal. Nagyon tetszett a Miskolci és a Mákvölgyi Bányaüzemnél tevékenykedő munkaversenytitkárok törek­vése. Minden lehetőséget megragadtak, és minden he­lyet kihasználtak. A hiva­­talházban és az aknákon naprakész termelési ered­mények olvashatók, megis­merkedhetünk a kiválóan dolgozó brigádokkal és el­ért eredményeikkel is. Az edelényi I—IV-es akna telo­­zoló előtti folyosóján plaká­tokon népszerűsítik a kitün­tetett dolgozókat és csapato­kat. Itt is, mint Lyukóbá­­nyán külön üvegszekrényben mutatják be a bányában használatos anyagféleségek egy kis hányadát. Az anya­gok árainak feltüntetésével a társadalmi tulajdon védel­mének fontosságára hívják fel a figyelmet. Putnokon is jó a propaganda, de hiá­nyoltuk a jól dolgozók be­mutatását. A KO&ZGY-ben sok új formával és érdekes ötlettel találkoztunk. ÖSSZEGZÉSKÉNT: azt tapasztaltuk, hogy hiányoz­nak a friss és időszerű cik­kek. Következésképp, többet kellene törődni a napi po­litikai és gazdasági esemé­nyekkel, a dolgozók érdek­lődésének irányításával. Fi­gyelmükbe kellene ajánlani a legújabb ismereteket, ren­dezvényeket. Jobban ki le­hetne használni az akna­­rádió nyújtotta lehetősége­ket is. Végezetül, sehol sem találkoztunk kritikus szelle­mű írásokkal. A hibákról és a hiányosságokról egyálta­lán nem beszélnek, pedig mindegyik üzemnél lenne mit mondani. Elfogulatlanul vizsgáltuk a jelenlegi helyzetet, s az a vé­leményünk, hogy van még javítani való. Nem azt vár­juk, hogy virágcsokorral és énekszóval álljanak a bá­nyászok elé, de azt igen, hogy reális, munkára ser­kentő és az eredményeket híven tükröző agitációt, pro­pagandát végezzenek, hogy bányászaink érezzék munká­juk fontosságát, a sikerek örömét, a társadalom elis­merését. FÓNAGY ISTVÁN Hogyan ál! a verseny? TERVTELJESÍTÉS 10*7. jÜNIUS HÓNAPBAN Vállalat: 90,4% LEGJOBBAKNÁK Miskolci Bü. Farkaslvuki Bü. Szuhavölgv’ Bü Mákvölgvi Bü. Egeresein Bű. Ormosi Bü. Putnoki Bü. Bükkaljai Bü. 119.3° о 110,2° о 100,3% 92.6° о 88.4% 76.5% 71,8% 71,2% Borsodnádasd 134.3% Edelény 1-IV 120.8% Lvukó 119.3% Farkaslyuk 110.2% Királd 104,4% Júliustól terven felül Nagyon rossz geológiai kö­rülmények között dolgoznak a rudolftelepi bányászok. A főereszkei 1 számú fronton már a negved'k vetőt harán­­tolják június 17. óta. A ve­tők magassága negyven cen­timétertől egy méterig ter­jed a száz méter hosszú fronthomlokon. Emiatt­­ le­állították a maróhengert, és kézzel folytatták tovább a munkát, már csak azért is, mert még három nagyobb vető várható, amelyeken jú­lius végéig szeretnének át­haladni. Az aknának féléves szin­ten előreláthatólag ötszáz tonna lemaradása lesz, de július 25-től a főereszkei 2. számú frontfejtésen bein­duló termeléssel néh­ány nap alatt ledolgozzák ezt a hátrányt, sőt, terven felüli teljesítésre számítanak a Ru­­dolftelepen. f­asutasnapra a kazánba víz­ alá a tűztérben a szén, s már fejlődik is a gőz, az energia. A gőzgép feltalálása forradalmasította a munkát, az ipari ter­melést. Talán azt is leírhatjuk, hogy nagy része volt ennek a masinának a munkás­ság kialakításában. Korszerűsítése, majd a gőzmozdony megalkotása, azután a távol­ság felett is diadalmaskodott. Kiépültek szerte a világon a vaspályák, behálózták a hegyeket, völgyeket. „Száz vasutat, ez­ret csináljatok, csináljatok, hadd fussák be a világot, mint testet az erek”. — írta az 1800-as évek közepén nagy költőnk, Petőfi Sándor. Emlékszem rá gyerekfejjel, mennyit csodáltam a vasutat. Sokat utaz­tam, apámnak is a vasút biztosította a megélhetést csaknem négy évtizeden át, így hát érthető, úgy éreztem, mindig sza­lad velem a világ, mozog alattam a föld. Látom még a szárnyvonalakon pöfögő, füstfelhőket köpő kis mozdonyokat, s a II. világháború után ócskavasként vásárolt „Truman" -gépeket, s a játékvonatnak tű­nő lillafüredi kismoz­donyt. A következő vasárnapon a vasutasokat köszönti az ország. Százezreket, akik fá­radhatatlanul dolgoznak azért, hogy a dol­gozók milliói eljussanak mindennap mun­kahelyükre, hogy időben megérkezzen a vállalatok által megrendelt árucikk, kül­földről befusson az igényelt gépkocsi, cél­hoz érjen a konténeres küldemény. Nekünk bányászoknak közvetlen kap­csolatunk van a vasutasokkal. Kétszere­sen is jó barátságban vagyunk, hiszen nemcsak ők szállítják el a kitermelt sze­net, hanem nagyrészt felhasználói is. A távolról bejárók utaztatása és a szénszál­lítás azonban még a mai napig is a vas­utasok dolga, őket dicsérjük, őket szid­juk, de mindenképpen elismerjük munká­jukat. A minap megfigyeltem egy kisfiút, amint nagyapja ölében, szemmel látható érdek­lődéssel figyelte, bámulta a miskolci Ti­szai pályaudvar nyüzsgő forgalmát. A nagyapa bizonyára vasutas lehetett, mert csak az tud ilyen szeretettel és tisztelettel beszélni a dübörgő masinákról, a vasút világáról.­­ Itnb­rikkel találkoztak, s mikor az I9I1IIII IJSSl I egyenruhás forgalmi szol­gálattevő megkérdezte a gyereket, mi le­szel kisfiam, ha felnősz? Sorompótekelö! — hangzott a komolykodó­ egyszavas vá­lasz. Cinkosan összenevettek, s hogy mire gondoltak, azt csak nagyapa és unokája tudta abban a pillanatban. Berencsy Sándor­Fotó: Kozák Péter A MÚLT ÉS A JELEN MOZDONYAI Kozák felv. аеде­нммаау« Edelény a legjobbak­ között OLVASHATJUK a „Ho­gyan áll a verseny?” rovat­ban, hogy az edelényi 1—IV- es akna júniusban 120,8 szá­zalékra teljesítette tervelő­irányzatát. Mint azt Simon Péter körletvezető elmondot­ta, a szép teljesítményből oroszlánrészt vállalt a II-es telepi MK—97-es önjáró be­rendezéssel biztosított mint­egy 100 méteres homlokszé­­lességű munkahely. Csáká­nyos teljesítményük, is igen figyelemre méltó. Egy-egy dolgozó műszakonként több mint 9,7 tonna szenet fejtett, ami 124 százalékos ered­ményt jelent. Mindenképpen el kell azt is mondani, hogy a frontse­bességük az említett időb­en 4,1 méter volt. Ez ilyen hom­­lokszélesség mellett bizony nem mindennapi teljesít­mény. Sokkal nehezebb körülmé­nyek között, de ugyancsak helytálltak a hagyományos technológiával az úgyneve­zett kézi festésen dolgozó kollektívák is Itt 4.127 ton­na volt az egy főre jutó csá­­kányos teljesítmény. A TERMELÉSI eredmé­nyek mellett jó munkát vé­geztek az elővárók is Szén­ben 482 métert, meddőben pedig 69 métert haladtak előre a meghatározott terv szerint. 1л.гттшятШ'1/Ш9пч циыимвиге яирииии> E­gyütt még nem láttam annyi bányamentőt,­­ mint az elmúlt héten, szerdán a KOSZGY bejárata előtt. Voltak vagy százan. Fe­lülvizsgálatra várakoztak. Ahogy elnéztem őket, egytől­­eavig keménykötésű, izmos bányászok. Úgyis mondhat­nám, ők a legjobbak, a bá­nyászok ,,krémje", akik ön­ként vállalkoztak a könnyű­nek egyáltalán nem mond­ható feladatra a veszélybe került emberi élet, s bánya­vagyon mentésére. A men­téshez viszont nemcsak bá­torságra, hanem megkülön­böztetett fizikai állóképes­ségre is szükség van. Az évenként megtartott orvosi felülvizsgálatnak éppen az a célja. S terv kiszűrje az egész­ségileé és a fizikailag legyen­gült mentőket, s hogy he­lyükbe újak léphessenek. Dr Dohányos Pállal, a bá­nyamentő állomás orvosával beszélgettünk. — Hány bányamentőt ren­deltek be felülvizsgálatra? — Ilyenkor az állomány valamennyi tagjának át kell esnie a vizsgálaton, tehát a BSZV mentőin kívül a ru­­dabányai és­ mádi (hegyaljai) ásványbánya bányamentő­inek is, összesen 330-an. — Milyen a kiicserélődési arány ? — Évente általában 4—5 százalékos — Mi határozza meg, hogy ki lehet, s ki nem bánya­mentő? — Először is az életkor, amelyet a szabályzat 21-től 40. életévig határoz me Természetesen figyelem­ vesszük a pillanatnyi esős­ségi- fizikai állapotot is. 4—5 százalékos cserélődi éppen a ,,kiöregedés­bő!” az egészségromlásból adódi — Milyen műszerek kön­­nyítik az orvos munkáját. — Az utóbbi időben sok: fejlődött technikai felszerel­ségünk. Nemrégen kantur egy új légzésfunkció-vizslá berendezést, amelynek érté­ke , 220 ezer forint. Továbi telepről és hálózatról eayi­ránt működtethető ERC vizsgálat 46 ezer­ forintét Van már kerékpár-ergoméli vizsgálónk is amelyet a vá­lalat 35 ezer forintért vásá­rolt meg. És most várjuk г automata vérnyomásmérő valamint a vörös- és feh­ér vérsejt számlálására atka más automatikus készülékei Д г­еп'-’előber már türe­metlenkedni kezdtek várakozók, íav hí nem zavartuk tovább a fe­lülvizsgálatot. 04 F­elül­vizsgál­a­ton Tüdőtérfogat-mérés

Next