Borsodi Bányász, 1977. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-07 / 27. szám

1977. július 7. BORSODI BÁNYÁSZ DH-munkarendszer a BSZ-nél II. rész A DH-munkarendszer szak­­irodalma kizárólag a feldol­gozó iparral, és ezen belül is elsősorban a gépiparral kapcsolatos, mivel a DH ott került először alkalmazásra. A bányászatra vonatkozó módszer figyelemmel a szak­mai sajátosságokra és ter­mészeti tényezőktől való nagyfokú függőségre kiala­kítás alatt áll. A szénbányá­szat területén a komplex szemlélet egységesítése ér­dekében a bevezetés irányí­tását a Magyar Szénbányá­szati Tröszt szervezési és koordinációs főosztálya vég­zi a vállalatok és NIM IGY­­SZI­DH szaktanácsadó szol­gálat, véleményének figye­lembevételével. Az MSZT 1976. évben kiadta a DH- munkarendszer bevezetésével kapcsolatos irányelveket és a bevezetésre vonatkozó ötéves programot. Az irányelvek szerinti célkitűzések 1. A DH-munkarendszer sajátos módszereivel segítse a szénbányászat alapvető célkitűzéseinek teljesítését, különösen a termelési és fej­lesztési feladatok maradék­talan és megfelelő ütemben történő, hatékony teljesítését, a műszaki fejlesztés lehető­ségeinek kihasználását, az automatizálással, gépesítéssel járó nagyobb hibalehetőségek elkerülését, a növekvő biz­tonsági, egészségvédelmi, környezetvédelmi követel­mények pontos kielégítését, a munkakörülmények javítá­sát, a takarékos gazdálko­dást, a munkaerő-problémák megoldását. 2. A DH-munkarendszer az egyes vállalatok egészét te­kintve segítse elő a külső és belső rendszerösszefüggések zavartalan érvényesülését. 3. A DH-munkarendszer a vállalatok központjában, va­lamint az üzemek műszaki adminisztratív apparátusá­ban javítsa a döntéselőkészí­tés, a tervezés, a szabályo­zás, az operatív irányítás, az ellenőrzés és az információ­­rendszer szerkezetét és mű­ködését, elsősorban az alap­­tevékenységekre gyakorolt hatásuk szempontjából. 4. A DH-munkarendszer bányaüzemi, aknai célkitű­zései: — a geológiai adottságok­nak és a technológiai lehe­tőségeknek megfelelő bánya­­művelési rendszer, térben és időben jól összehangolt fel­tárási, előkészítési, fejleszté­si, szállítási, szellőztetési, víztelenítési és energiaellá­tási rendszer, a fentiekhez szervesen illeszkedő, haté­kony biztonsági-egészségvé­delmi rendszer és környe­zetvédelem ; — a rendelkezésre álló korszerű technikai eszközök teljes és hatékony kihaszná­lása, különös tekintettel a fejtő- és vágathajtógépekre, az önjáró biztosítóberende­zésekre; — a kevésbé korszerű be­rendezések körének szűkíté­se, vagy hatékonyságának javítása technikai és munka­­szervezési megoldásokkal; — a kisgépek célszerű be­illesztése a technológiai rend­szerbe ; — a termelési keresztmet­­­­szetek összehangolása, a ki­használtság növelése; — a szénelőkészítés — ér­tékesítés szempontjából meg­felelő mennyiségű és minő­ségű nyersszén termelése: — valamennyi termelési és munkafolyamat teljesítmé­nyének növelése, optimális műszakarányok elérése, a létszámnak beosztás és szak­képzettség szerinti foglalkoz­tatása ; — a technológiai kapcso­latban levő, illetve egymás közelében dolgozó, valamint az azonos munkahelyen kü­lönböző műszakharmadokban tevékenykedő kollektívák te­vékenységének összehangolá­sa; — az egyes műszakharma­­dok irányításában, ellenőr­zésében, fegyelmében, inten­zitásában jelentkező indoko­latlan eltérések csökkentése; — a munkavédelmi sza­bályok betartása,„ betartatá­sa, megfelelő tájékoztatás és oktatás; a belső szabályzatok karbantartása, fejlesztése, az egyes szabályzatok közötti rendszerösszefüggések és a telj­esség biztosítása; — a technológiai előírások, műszaki leírások, karbantar­tási, kezelési utasítások és egyéb műszaki segédletek teljes rendszerének kialakí­tása és fejlesztése, ezek be­tartása, illetve alkalmazása a munka valamennyi fázi­sában; — a bányaterek tér- és időbeli telepítésében, kiala­kításában és biztosításmód­jában, az omlásveszély és a fenntartási igény csökkenté­sében a kőzetmechanika al­kalmazásának terjesztése; — a munkahelyi rend fo­kozása, a mozgást akadályo­zó, megnehezítő, , veszélyes körülmények megszüntetése, a szállítás, anyagmozgatás, személyközlekedés biztonsá­gának, akadálytalanságának javítása; — a foglalkozási ártalmak csökkentése, a porvédelem korszerűségének, fegyelmé­nek javítása; — a különleges helyzetek­re (elemi csapás elhárítása, élet- és vagyonmentés, első­segély stb.) való hatékony és teljes körű felkészülés; — a tájékozottság, a szak­­képzettség javítása, kulturált, fegyelmezett munkavégzés; — a szocialista munkaver­seny célkitűzéseinek elősegí­tése. 5. A DH-munkarendszer a kiszolgáló üzemekben a 4. pontban foglaltak értelem­­szerű alkalmazása mellett elsősorban a bányaüzemek, aknák zavartalan és gazda­ságos kiszolgálását, ellátását segítse elő. 6. A melléktevékenységet végző egységekben — a 4. pontban foglaltak értelem­­szerű alkalmazása mellett — a DH-munkarendszer az ál­talános ipari célkitűzéseknek tegyen eleget úgy, hogy a vállalat gazdaságos tevé­kenységét, a dolgozók szo­ciális ellátottságát javítsa. Szervezés, irányítás A DH-munkarendszerrel kapcsolatos vállalati teendők irányítását a vállalat igaz­gatója végzi. A munkarend­­szer vállalati koordinálását a vállalati DH-bizottság, mint testület látja el. A DH-val való foglalkozás a vezetők munkaköri feladata. Az üze­mek, aknák, kiszolgáló üze­mek DH-tevékenységét a vállalati szervezés értelem­­szerű alkalmazásával kell irányítani. Folytatjuk Demeter Tibor a DH-bizottság titkára A jövő évad színházi tervei Sajtótájékoztató a Miskolci Nemzeti Színházban JÓ ÉVET ZÁRT a Miskol­ci Nemzeti Színház — jelen­tették be azon a sajtótájé­koztatón, amelyet az elmúlt héten tartottak a jövő évad műsortervéről és a személyi változásokról. Sal­ ós Gábor igazgatót idézve a követke­zőket hallottuk: — Az elmúlt évadban 11 bemutatónk volt. Örömünk­re szolgál, hogy ezek közül néhány darabot nagy siker­rel játszottunk. Így a Mon­­na Vannát, a Vonó Ignácot és a Hekabé-t és Élektra-t. Színészeink játéka érettebb és megfontoltabb volt az előző évszakhoz viszonyítva. Ugyanez mondható el a sze­reposztásra is. Az volt a tö­rekvésünk, hogy az együttes jó munkát produkáljon, hogy a színpadon a jövőben is stí­lusos színészek jelenjenek meg. Felmérő lapok segítsé­gével a közönséggel is állan­dó kapcsolatban voltunk. Vé­leményüket természetesen fi­gyelembe vesszük továbbra is műsorpolitikánkban. Megtudtuk, hogy az 1977— 78-as évadban a szokásostól eltérően nem 10, hanem 15 színművet „jegyeztek elő’’ bérleti bemutatásra, amely­ből a későbbiekben választ­ják ki a színpadra kerülő ti­­zet. ~ A SZOCIALISTA brigádok november 6-án díszbemutató keretében megnézhetik a NOSZF 60. évfordulója tisz­teletére a 60 év szovjet iro­dalmából készült műsort Szakonyi Károly válogatásá­ban. A Miskolci Nemzeti Színház a munkásművelődés fejlődése a közművelődési törekvések maradéktalan végrehajtása érdekében szo­cialista együttműködési szer­ződést kötött a budapesti Jó­zsef Attila Színházzal. A szeptember 1-én életbe lépő szerződés értelmében tapasz­talatcserékre kölcsönös ven­dégszereplésekre kerül sor. Nagy kitüntetés érte a mis­kolci színházat: november 26­­ 27-én a városba látogat a Moszkvai Művész Színház. A rangos eseményen a mű­vészbarátok előreláthatólag Csehov: Ivanov című szín­darabját tekinthetik meg. VÉGEZETÜL a személyi változásokról is szóltak a sajtótájékoztatón. Ezek sze­rint a színháztól 10-en meg­válnak. Rózsa Sándor, Pa­­láncz Ferenc, Verebes Ist­ván, Meszléri Judit és Héczei Éva. Helyettük 12-en kezdik szeptember második felében az évadot. Egyebek között Poór Péter Szegedről, Re­viczky Gábor és Blaskó Ba­lázs Debrecenből, Holl Zsu­zsa, valamint Vitéz László Győrből érkezik a Miskolci Nemzeti Színházhoz. — temesi — Bányászbarlangászok III. Emlékek és elképzelések /1 iinrlrn barlangásznak K­iiuucu van egy törté­­nete. Olyan események ezek, amelyek mélyen bevésődtek az emlékezetbe, s az évek mú­lásával sem halványodnak. A fiatalabbak közé tartozik Hor­­nyik László, aki egyébként a Miskolci Bányaüzem KISZ- vezetőségének titkára. Őt 1965-ben a legfiatalabb bar­langkutatóként könyvelték el a bányászcsapatban. Orosz­lánkörmeit a Bányász-bar­lang feltárásánál, majd a Vé­nusz barlang szifon-átúszá­­sánál mutatta meg. Mint el­beszélte nem volt leányálom a kinti mínusz 15 Celsius-fo­­kos hőmérséklet ellenére sem a nyolcfokos vízben való lu­bickolás. Neki a Bányász-barlang felfedezése e legemlékezete­sebb élménye. — Életem egyik nagy ka­landja volt, mikor először fel­kötötték a derekamra a köte­let és imbolyogva elindultam az ismeretlen mélység felé. Megkopott a vállalkozás ro­mantikája, olyan helyre ju­tottam néhány órás bontást követően, ahol előttem még ember nem járt. Felejthetet­lenek voltak a barlangi te­rem csillogó szűz­ cseppkövei. De volt hátborzongató élmé­nyem is. Az egyik alkalom­mal reggeltől késő­ délutánig függtem egy szál biztosítókö­tél végén. Nyaktörő vállalko­zás eredményeként feltornáz­tam magam egy tenyérnyi sziklapárkányra, s tulajdon­képpen ez mentette meg az életemet. A bajt az okozta, hogy az utánam eresztett kö­téllétra felakadt egy szikla­párkányon, s sem felhúzni, sem leereszteni nem tudták. Nem volt mit tenni, társaim­nak mentőfelszerelésért kel­lett menniük. Mikor végül is kimentettek úgy éreztem, mintha csontjaimat mozsár­ban törték volna meg. Dél­utánra úgy vacogott a fogam, hogy alig jött ki hang a tor­komon. Mégis szép volt. Vállalkozásaink során meg­tanultuk becsülni egymást. Beosztani erőnket, reálisan felmérni képességeinket. Egy mondatban úgy fogalmazhat­nám meg a lényeget, jó kol­lektív szellem nélkül nem képzelhető el eredményes bar­langkutatás. Lukácsik Józsefet, a BSZ hivatalházában mindenki jól ismeri, hiszen a portán dol­gozott, most készül nyugdíj­ba. Ő a bányász barlangku­tató csoport egyik alapító tag­ja. Mindig ő volt a társulat mókamestere. Számos anek­dota forog közszájon vaskos tréfáiból. alkalommal Nagy-­­ mező közelében levő Kiskőháti zsomboly ku­tatását végezték. A terület töbrei, fenyvesei nemcsak sziklapalotákat rejtettek, ha­nem akkor termett az ízletes rizikógomba is. A kutatást az­napra befejezték, s „Sógor- Jóska” vezetésével csatárlánc­ban indultak a csemege fel­­kutatására, de egy fia gombát sem talált az együttes. Rá­bukkant viszont egy kempin­gező fiatal párra, aki meg­előzte őket, learatva a gom­batermést. Ráadásul a férfi még „nemszeretem’’ hangon is beszélt a barlangászokkal. Majd adok én neked — gon­dolta Józsi bácsi, s pár perc múlva már akcióba is lépett. Mivel kitűnően utánozta az erdei vadak hangját, óvato­san becserkészte a kempinge­zőket, s a bokrokat zörgetve röfögni kezdett akár a vad­disznók. Ezt hallva a pipogya fiatalember. Vaddisznók! Me­neküljünk! — kiáltással ha­nyatt-homlok­futásnak eredt, otthagyva partnerét. A talp­raesett hölgy viszont felka­pott egy husángot, s kis híján ellátta utánozóművészünk ba­ját. A vaddisznó azonban egyik pillanatról a másikra áttért a harangozásra, s pillanatok alatt érces harang­zúgás szárnyalt a nagymezői lapályon. Az izzasztó ZiriTz emlékezetes sószállítást ele­venítette fel Józsi bácsi. — A Szepesi-barlang feltük­rását követően azt a feladatot kaptam, hogy állítsam össze a sószállító konvojt. A bar­lang 150 méter mélységben levő szifontavába másfél má­­zsányi sót kellett leszállítani jelzőanyagként. A munkában részt vett Kőszegi Imre, Vi­rág Lajos, Kositzki József, Dobránszki Péter és Várszegi Sándor is. Nadrágszárakba, rossz zsákokba, s a legkülön­bözőbb ruhadarabokba kötöt­tük a sót, úgy eresztettük a mélybe kötélen. Ez fantaszti­kusnak tűnő feladatok elé ál­lította a barlangászokat. Olyan helyeken kellett átpréselni a szállítmányt, ahol a gyufás­­dobozt is ki kellett venni a zsebből, hogy átférjen az em­ber. Az egyik lefelé ereszkedő zsák véletlenül felhasadt, s a lent levők álltak a sózápor­ban, amely kimarta izzadt bő­rüket. Az akció erdeménye­­képpen 16 órás barlangi tar­tózkodás után azonban siker koronázta munkájukat. Né­hány óra múlva a figyelőszol­gálat már észlelte a sót né­hány forrásban, így aztán si­került tisztázni a barlang-ös­­­szefüggéseket. Várszegi Sándor, az MKBT észak-magyarországi területi szervezetének titkára ugyan­csak alapító tag. ő nem él­ményekről, hanem a jövőre vonatkozó elképzeléseikről, s a legközelebbi táborozásról beszélt. —Az idei nyári expedíci­ónkon különös hangsúlyt kap a kettős jubileum. Az egyik a negyedszázados múlt a má­sik a Nagy Októberi Szocia­­­lista Forradalom 60. évfor­dulója. A tábor színhelye a N­agy fennsík—Bolhás—Se­bes­­vízi szakasza. A kutatógárda gerincét a bányászbarlangá­szok, s a Herman Ottó cso­port tagjai képezik, s részt vesz a táborozáson fővárosi, nyíregyházi és ardonai cso­­­port, s ezen kívül néhány kül­földi barlangkutató is jelezte érkezését. A táborozás ideje alatt víz­nyelők megbontására kerül sor, s igyekszünk lejutni a karsztvízszintig. A tábornyitásra július 16- án kerül sor, s az expedíció július 31-ig tart. A táborozáson kívül azon­ban másról is szólni szeret­nek. Arról, hogy a tiszta viz­ű­ miután a jövőben mindin­kább hiánycikké válik — éle­tünk egyik legfontosabb al­kotóeleme. A vízfeltárások se­gítése, a források feltárása, s a vízminőség megvédése ép­pen ezért társadalmi feladat. Üdvös lenne a nagyobb tá­mogatás. Jelenleg, mint tö­megsportot tartják nyilván, a barlangászást, s ez tarthatat­lan állapot. Több segítséget várnánk, beleértve az anya­giakat is, hiszen a Bükk, mint nemzeti park, százával rejti a nagy élményt jelentő szik­labarlangokat. Szeretnénk 7076-c­teni a bányászbarlangászok táborát, s ehhez kérnénk az illetékesek hathatós támoga­tását. Berencsy Sándor Kozák felv. Hárman a barlangkutatók közül Az Alsó-Sebesvíszi barlang­ban készült felvételünk Frontszerelés program szerint A Farkaslyukii Bánya­üzemnél július 20-án t­ér ha­tárra a 71. számú OBV pajzsbiztosítású frontfejtés. Ennek ellensúlyozására, s a folyamatos termelés biztosí­tása érdekében körülbelül másfél heti átfedéssel besze­relik a 74. számú OBV biz­­tosítású komplex frontfej­­tőt, amely mintegy 260 mé­ter kifutással és 80 méter fronthomlokkal rendelkezik majd. Az eddig jól bevált gya­korlat szerint az üzem gaz­dasági vezetői most is front­szerelési programot dolgoz­tak ki a munkálatokban részt vevő irányító és végre­hajtó apparátus részére. A program célja, hogy az im­produktív műszakarány fo­kozatos csökkentésével minél korábban indíthassák a komplex frontfejtést. A gya­korlati haszna már most is jól mérhető a körültekintő tervezésnek, ugyanis 1974- hez viszonyítva ez évben 320—350 műszak/frontszere­­lés megtakarítást könyvel­hettek el sikerként. A 74. számú front beszere­lése június 24-én kezdődött, s a program szerint július 5-én fejeződik be, a terme­léssel pedig július 6-án in­dulnak. —fő— 3

Next