Borsodi Bányász, 1978. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 1. szám

CST8. január 5. borsodi bÁnyÁsz Az OMBKE-islés napirendjén: A fejtéskoncentráció tapasztalatai Lyukóbányán A FEJTÉSGÉPESÍTÉSI konferencia következő elő­adója Kovács Lóránt akna­főmérnök volt, aki „Fejtés, koncentráció kialakítása so­rán szerzett tapasztalatok Lyukóbányán” címmel tar­tott előadást. Bevezetőjében a Miskolci Bányaüzem kon­centrációs törekvéseit ismer­tette, kezdve Baross-akna bányászatától napjainkig. A változások legszembetűnőbb eredménye a nagyfokú ter­melési és üzemkoncentráció. Míg 25 évvel ezelőtt egy fej­tési munkahely 40 tonna sze­net termelt naponta, ma a termelés túlhaladja az 1000 tonnát is. A vizsgált időszak kezde­tét a fabiztosítású robbantá­sos jövesztésű frontfejtések visszaszorulása és megszűné­se jellemzi. A 60-as évek elején már túlsúlyba került az egyedi acéltámbiztosítás, ahol a robbantással együtt 1067-től már maróhengert is alkalmaztunk jövesztésre. Az első önjáró berendezés (Dob­son) 1967-ben került beépí­tésre. A laza talp, a homo­kos, vizes főte, a nagy nyo­más miatt, a kísérlet siker­telen volt. 1969-ben páncél­pajzs kezdte meg kísérleti üzemét. A pajzs bevált, 1972- ig üzemelt. 1970—72-ig Flet­cher önjáró berendezés is üzemelt. Az önjáró biztosító berendezéseket 1972-ben ki kellett szerelni. Ekkorra a fejtések olyan területre ke­rültek, ahol a homokos főte, a laza talp, vagy a sok vető lehetetlenné tette az önjárók alkalmazását. A frontfejtések termelése, a fronti csákányos teljesítmény újra lecsökkent, a fejlesztést szinte elölről kellett kezdeni. Ezalatt a 4 év alatt (1972—76-ig) az acél­­tám biztosítású technológia több fokozata is alkalmazást nyert Ezek közül legfejlet­tebb az úgynevezett „közép­szintű” technológia volt, amely már előfutára a komplex gépesítésnek. Az alagút pillérének lefej­tése után újra olyan bánya­mezőt tártunk fel, ahol le­hetségessé vált a komplexen gépesített frontfejtések ki­alakítása. 1977 elején a DK-i bányamezőben 200 méter hosszban beszereltük VOB —HP 102/c típusú pajzsbiz­tosítással a P/1 és P/2 elne­vezésű frontfejtést. Ezekben a frontfejtésekben a jövesz­­tést EW—170 L típusú ma­róhengerek végzik, a homlo­kon pedig EKF—II. típusú láncosvonszoló szállítja a szenet. Az eltelt fél év ered­ményei alapján jogosan bi­zakodhatunk abban, hogy az itt alkalmazott berendezések hosszabb időn keresztül, megfelelő körülmények kö­zött üzemelve, beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. LYUKÓBÁNYÁN az 1977. évben kialakult termelési koncentráció alapja a 2 da­rab 100—100 méter homlok­hosszúságú pajzsbiztosítású frontfejtés. Az eltelt fél év üzemelési tapasztalatai alap­ján megállapítható, hogy a páncélpajzs, mint biztosító­szerkezet, a lyukóbányai vi­szonyoknak tökéletesen meg­felel. Nyolc hónap alatt a páncélpajzzsal kapcsolatban jelentősebb üzemzavar nem fordult elő. A nyitott főte­­felület kis mérete és a nagy támreakció-erő következté­ben a főte megtartása jó, a szénfal nem töredezik ös­­­sze. A pajzstalp felázott feka esetén nem süllyed el. A KOMPLEX GÉPESÍTÉ­­SŰ frontfejtések üzemelteté­sének gazdasági eredményei is jól lemérhetők. 1976-ban a Miskolci Bányaüzem átlagos termelése 2650 t/nap volt. A jelentkező munkaerőgondok miatt, a szükséges előkészítő és fenntartási munkák egy része elmaradt. A pajzsos frontfejtések üzembe helye­zése után, a termelés jelen­tős növekedése mellett a fel­szabaduló munkaerő lehető­séget ad a korábban elma­radt munkák elvégzésére (TH-visszarablás, vágatátépí­tések) és a távolabbi jövő megalapozására kutatás, fel­tárás, korszerű külszín kiala­kítása. A pajzsos frontok üzemelése óta az üzem ter­melése meghaladja a 3000 t/ nap értéket. Ennek alapján 3000 t/nap éves átlagterme­lésre lehet számítani. Fej­lesztés nélkül, az üzem 1977- ben legfeljebb 2500 t/nap termelésre lett volna képes, és ez a szám évről évre csökkenne. A fejlesztés gaz­dasági eredménye részben a többletárbevételből, részben a termelésnövekedés okozta önköltségcsökkenésből adó­dik. A kettő együttes hatása 1977. évre 39,5 millió forint javulást eredményez. A két pajzsos frontfejtésbe 130 mil­lió forint értékű gép és be­rendezés lett beszerelve. Az eredményt figyelembe véve, a megtérülési idő 3,3 év. A komplex gépesítésnek a közvetlen gazdasági eredmé­nyén kívül, más következ­ményei is vannak. Lényege­sen könnyebbé válik a front­­fejtési munka, ami a mun­káslétszám emelkedő átlagos életkora miatt is igen fontos. Ezen felül biztonságosabbá válik a munkavégzés. Lyu­kóbányán a legtöbb baleset frontfejtésen történt. A két­pajzsos front üzembe helyezé­sét követően a baleseti hely­zetet legjobban regisztráló szorzatmutató az 1976. évi 1687-ről 1977. augusztusára 746-ra csökkent, szeptem­berben 524-re. A JÖVŐ FELADATAIRÓL szólva, Kovács Lóránt el­mondta, hogy a VI. ötéves tervben, 1980-tól a termelés zömét a több mint 3 millió tonna szénvagyonnal rendel­kező D-i bányamező adja majd. Itt található az akna legjobb minőségű szénkész­lete. A várhatóan kedvező tektonikai viszonyok lehetővé teszik 1000—1200 méter kifu­tási hosszal rendelkező komp­lex gépesítésű frontok tele­pítését. Itt egyszerre már csak ,egy frontfejtés üzemel­tetését tervezik, 150 méter homlokhosszal. Ebben a komplex fejtésben nagy tel­jesítményű EKF—3 típusú láncosvonszolók üzemelnek majd, a szén jövesztését pe­dig kéttárcsás EW—340 L típusú maróhenger végzi. A fő fejtési mező mellett egy kisegítő, de szintén komp­lexen gépesített frontfejtés üzemelését tervezik a gyen­gébb minőségű területeken, így Lyukóbányán biztosítha­tó lesz a szén egyenletes mi­nősége mellett, az évi 1 mil­lió tonna termelési eredmény! Az a termelési koncentrá­ció, melyek jelentős részét egy darab 150 méteres hom­lokszélességű, komplexen gé­pesített frontfejtés adja, ed­dig még nem tapasztalt termelékenységet biztosít. A tervek szerint a frontfej­tés előrehaladási sebessége 4,5 m/nap, a homloki csá­­kányos teljesítmény 35,470 t/mű, az összüzemi teljesít­mény 3,222 t/mű, a fejtési mezőben az élőmunkaarány mindössze 18,5 százalék lesz. A frontfejtések berendezé­seinek értéke és a szállítási kapacitás bővítése mintegy 100 millió forintot tesz majd ki. A befektetés azonban, a várható évi 35 millió forintot kitevő nyereség figyelembe­vételével, nem egészen 3 év alatt mpor+príni. A BÁNYÁSZATBAN az el­múlt 15 évet nagyfokú kon­centrálódás jellemezte, amely mind az üzemkoncentráció, mind a termelési koncentrá­ció terén megmutatkozott. A Miskolci Bányaüzem példája is ezt a folyamatot ábrázol­ja, hiszen itt a 15 év előtti 8 aknáról 1 aknára csökkent le a működő aknák száma úgy, hogy a termelés nem lett kevesebb. T. P. Szakrendelés — Hány éves? — ötven. — Foglalkozása?­­ — Bányász. — Mik a panaszai? — kérdezi a doktornő. — Nem tudok aludni... és az utóbbi négy hónap­ban fogytam tíz kilót. . . meg a legkisebb dolgok miatt is olyan ideges va­gyok, hogy . .. Beutalom az idegszak­rendelésre. Másnap reggel öt óra. A megyei kórház sorszámosz­tója előtt toporog. Négyen állnak előtte. A szakrendelésnél nagy tömeg. Tíz óra. Szólítják. Bemegy, leül egy székre. — Ideges? — kérdezi egy doktornő. — Igen... — Aludni tud? — Nem .... és ha végre elalszom, leizzadok, mint a... — Volt már itt. — Nem ... — Jó, kérem, menjen ki a vetkőzőfülke elé, és vár­jon. Egy órája a vetkőző előtt ücsörög. Végre! Bemehet! Gyorsan levetkőzik és vár. Fél óra sem telik el, meg­szólal egy csengő, ismét bemehet a rendelőbe. — Üljön le — mondja egy újabb doktornő. Leül. — Ideges? — Igen! — Hangokat szokott hal­lani? — Hallok ... most is hal­lom, hogy ... — Félelemérzete van? — Már előfordult, hogy féltem .. . — A szemével kövesse az ujjamat... — Ica férjhez ment? — kérdezi a doktornő. — Hogy... ki... kicso­da?! — Még nem! — kiabál egy női hang a másik te­remből. — Tudja, hogy miért ide­ges? — Azt hiszem ... — Jó, kérem, menjen ki, és várja meg a leletet. Délután fél négykor szó­lítják: megkapja a leletet. Másnap reggel. Ismét a körzeti orvos várótermében ücsörög. — Ezzel nyugodtan dol­gozhat. Tessék az igazolás — mondja a doktornő, ami­kor végre behívták. Egy hét szabadságot vett ki, hogy kivizsgáltassa ma­gát. Tényleg kikészültek az idegei. — SZÍT — 3 Mocsolyáson: várják a torony építő­két! Ez a váltakozó idő, — egyszer erős fagy, másszor olvadás — próbára tesz valamen­­­nyKünket. Ezzel fogadott minket legutóbbi találkozásunkkor a Királd—Mocsolyási füg­gőleges akna mélyítését előkészítő aknamé­lyítő kollektíva művezetője. A múltkor pél­­dául csak fólia alatt végezhettük a betono­zást a fagyok miatt, most viszont már anél­kül is csinálhatjuk. Legújabb slágerünk az lehet, hogy várjuk a BAGAV-tól (Bányagépjavító Vállalat) a toronyépítő szakembereket. Az aknamélyítő létszám és a munkakedv változatlan. Minden bizonnyal január első napjaiban megtörté­nik a mintegy 17 méteres simplex-cső rend­szerű torony összeszerelése. Az elemek már megérkeztek, csak a munkát elvégző hat­nyolc ember nem. Mikor már áll a torony mi is hozzálát­hatunk a tulajdonképpeni érdemi munkához, a mélyítéshez. E heti kérdésünk: M­ilyen évet kezd az országgyűlési képviselő­? Válaszol Mráz Tibor főaknász, Királd Akkor jó egy sajtóorgánum — mondják —, ha rajta tart­ja a kezét a világ vérkeringésén, ha pártosan és pontosan tájékoztat, ha Lenin szavaival élve kollektív szervező, kol­lektív propagandista és kollektív agitátor. S mindezek mel­­lett még tanít és nevel, kérdéseket tesz fel és válaszol meg, segíti az önművelést, felébreszti a kulturálódás iránti igényt, ha kell művészi igénnyel szórakoztat is. Egyik legfontosabb törvénye e mesterségnek az aktuali­tás, mert akkor igazán jó egy írás, ha őszinte, tárgyilagos és aktuális. Kérdezheti az olvasó, aki eddig elolvasta e sorokat, vajon, mit akarnak „ezek" eladni, elolvastatni ve­lem? Hát kérem — megmondjuk nyíltan, — merész vállal­kozásba fogtunk. Ez évi első lapszámunktól hétről hétre egy-egy közérdekű kérdést teszünk fel valakinek, amelyre a választ közösen igyekszünk megtalálni. Azt szeretnénk, ha ezzel is közelebb kerülnének egymáshoz az üzemek ve­zetői, s a dolgozók, a politikai és társadalmi irányító testü­let tagjai, az egy fedél alatt dolgozó, élő nemzedékek, mi együtt, valamennyien. Szeretnénk, ha a kérdezők és a válaszadók között helyet kapna valamennyi olvasó. Kérdé­seikkel, leveleikkel segítenék­ a mi munkánkat is, s maguk is meggyőződhetnének arról, milyen őszinte emberi világba­n élünk. Várjuk tehát ezzel kapcsolatos véleményüket, s engedjék meg a sorozat indításaként az ózdi járás egyik országgyű­lési képviselőjét, Mráz Tibor főaknászt kérdezzük meg: — Az országgyűlés 1977 decemberében elfogadta az 1978. évi költségvetést, a vá­lasztókörzetemhez tartozó községeikben pedig most fo­galmazzák meg a végrehaj­tás mikéntjét, elkészítik a bevétel és kiadás egyensúly­mérlegét. Elsősorban azok­nak a legfontosabb kér­déseknek a megválaszolása van soron, amelyek már elő­re beírták magukat a határ­időnaplóba. — Szeretnénk egy-két konk­rét témáról is hallani.­ ­ A képviselőt elsősorban nem a konkrét kérdések fog­lalkoztatják, hanem az a lec­ke, amelyet a választók adnak fel. Ilyen például Királd tér­ségében az Eger—Putnok vasútvonal alatt áthaladó aluljáró, amelynek a szó leg­szorosabb értelmében szűk a keresztmetszete,­­ s éppen ezért nem férnek át alatta a modern panorámabuszok és rakodógépek. E sokakat fog­lalkoztató probléma megoldá­sa érdekében kell megtalálni a közös nevezőt a KPM-mel, a vasúttal és más szervek­kel. Cél: a jelenlegi átjárót megnagyobbítani, vagy pe­dig újat építeni helyette ... Ez elsősorban harc kérdése. — Kivel kellett eddig har­colni? — A Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztériumban kér­tem, hogy jelöljék ki a KPM miskolci körzetének központ­ját, mivel elsősorban a ter­veket­­ kell elkészíttetni. Ami­kor ez készen van, akkor történhet meg a költségvetés elkészítése, s ezután követ­kezik ismét a képviselő fel­adata, hogy megtalálja az ide szükséges anyagi forrá­sokat. — Mikorra várható ennek az elképzelésnek a megva­lósítása? — Ezt sem mint képvise­lő, sem mint főaknász nem tudom megjósolni. Az a lé­nyeg, a gépezet beindult, s mi ütjük a vasat, amíg me­leg. — A királdi témán kívül miben kérnek és várnak még segítséget a választó­­körzet falvainak lakói? — Minden községben most zajlanak az első tanácsülé­sek, ahol meghatározzák az éves feladatokat. Arló példá­ul vezetékes ivóvízhálózatot szeretne. A regionális vízmű vezetéke már elért Hódos­­csépány széléig, ennek Bor­­sodnádasdig való meghos­­­szabbítására lenne nagy szükség. Ez is terv és költ­ségvetés kérdése. Ezzel kap­csolatban annyit mondhatok még, hogy decemberben a megyei tanács jóváhagyta a költségvetési elképzeléseket, s ennek értelmében az ózdi járás 46 községe 51 millió forint támogatást kapott, át­vitt értelemben majdnem minden község milliomos lett ezáltal. Azt kell mindenütt ésszerűen átgondolni, hol van ezekre a forintokra a legnagyobb szükség. Ha belegondolunk, hogy ma egy kilométernyi út el­készítése egymillió forintba kerül — s egy méternyi utat le is lehetne takarni ennyi pénzzel —, még jobban érzé­kelhető, milyen alapos és át­gondolt tervezésre van szük­ség, hogy minden fillér pon­tosan a helyére kerüljön. — Ezek tehát azok a leg­fontosabb tennivalók, ame­lyek az esztendő első he­teiben foglalkoztatják? — Igen, de mindezeken túlmenően a képviselő poli­tikus is, hiszen sok más te­rületen kell tájékozódnia. Segíteni és támogatni a vá­lasztókörzetéhez tartozó tele­pülések fejlődését, s a kér­dések megválaszolását. Úgy mondom inkább, tartani a vonalat a vezetés és a dol­gozók között. Rajta tartani a figyelmet a vérkeringésen, s ügyelni arra, hogy minden rendben legyen. Mi ehhez továbbra is bá­­nyászos keménységet és következetességet kívá­nunk. —yberencsy

Next