Borsodi Bányász, 1978. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-06 / 27. szám

A KB engedélyére várnak Többször írtunk már la­punkban arról, hogy a Mák­völgyi Bányaüzem rudolfte­­lepi IV-es aknájában is kor­szerűsítik a munkah­elyre való közlekedést. Különösen indokolt ez itt, ahol a BSZV összes aknái közül talán a legtávolabb találhatók a tö­megtermelő munkahelyek a beszállás helyétől. Az akna főereszkélyében beszerelt gumiszalagrendszer utolsó darabjának, a 3-as számú­nak az átszerelésével a tel­jes hosszban lehetővé válik a személyszállítás beindulása. Az elmúlt héten szerdán, Lengyel Istvántól, a bánya­üzem gépészeti vezetőjétől a munkálatok felől érdeklőd­tünk. A gépészeti vezető el­mondotta, hogy a hármas számú gumiszalag teljes sze­relése elkészült. A teher­szállítás már június 1-től be­indult. Megtudtuk még azt is, hogy megtörtént a KBF be­járás is. Az ellenőrzés fo­lyamán mindent rendben ta­láltak, így ahhoz, hogy a személyszállítás meginduljon, csak az írásos engedélyre van szükség, melyet remél­hetőleg napokon belül meg is kapnak. A beindulás után a rudolf­­telepi IV-es aknán a sze­mélyszállításra­­­ alkalmas sza­lagrendszer teljes hossza 1100 méterre bővül. Szépséges kristályok A Kelet-Pamír hegyei kö­zött a Tadzsik Tudományos Akadémia Geológiai Intéze­tének kutatói lapkás szkapo­­lit kövek új lelőhelyét fedez­ték fel. A 4600 méteres ten­gerszint feletti magasságban kiásott kutatóaknákban ta­lált átlátszó kristályoszlopok sárgák, orgonalilák, és ró­zsaszínűek. Ez nagyon ritka leletnek számít, mivel a szkapolit színe rendszerint szürkésfehér. Az új lelettel színesebbé válik az ugyancsak itt talál­ható borostyán-barna titanit, a füstszínű topáz, a kées amazonit féldrágakövek csok- VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S­Q В Q­R­S XXI. évfolyam, 27. szám Ara St filler 1978. július 6. Figyelmeztető tanulságok A BSZV első félévi tevékenységéről AZ ÉV ELSŐ HAT hó­napjának lezárása után ér­demes, de egyben indokolt is értékelni eredményein­ket, hiányosságainkat, hogy a következő félévben javí­tani tudjunk a mérlegen. A Borsodi Szénbányák Válla­latnak terv szerint, az első félévben 2 532 060 tonna sze­net kellett kitermelnie. Ezt a mennyiséget 35 437 tonná­val túlteljesítette, vagyis a félévi tervet 101,4 százalék­kal zárta. Az eredmény azonban jobb is lehetett volna, ha nem jönnek köz­be váratlan akadályok, ne­hézségek. Ilyenek voltak többek között a május 15- én bekövetkezett bányael­­áradás Szeles-aknán, az ede­­lényi frontviteli, kiszerelési problémák, a tervzárói rend­kívüli tektonikai gondok, a királdi front elszerencsétle­­nedése, s az alberttelepi termelés visszaesése. A sú­lyos gondok különösen rá­nyomták bélyegüket a júni­usi termelésre, amikor is mintegy 36 ezer tonnával kevesebb szén került a fel­színre a ter­vezettnél. Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha leszámoljuk a szabadna­pi termelést, amely az el­múlt 5 hónap alatt 34 769 tonna volt. TÖBB ÜZEMNÉL indoko­latlan a lemaradás. Megen­gedhetetlen például, hogy a karbantartások hétközben le­gyenek elvégezve. Gondosan készülnek a különböző át­állási munkák tervezése, de a végrehajtásnál rendszerint elcsúszás van. M­inden üzem­nek és aknának, van a vesz­teségforrások csökkentésére intézkedési terve, ám a vég­rehajtásával az utóbbi idő­ben senki nem foglalkozik — állapította meg­ a veze­tőség. Az összes vágathajtást te­kintve gyakorlatilag rend­ben van a vállalat. Az első 5 hónapban csaknem 600 folyóméter többletvágatot hajtottak ki a tervezettnél. A MŰSZAKGAZDÁLKO­­DÁS terén azonban súlyos lazaságok tapasztalhatók. Az elmúlt 5 hónap alatt több mint 6000 produktív mű­szakhiány adódott. Ez 5 tonna műszak produktív tel­jesítménnyel számolva 30 ezer tonna termelést jelent. A föld alatti és a külszíni egyéb műszakoknál összesen 57 ezer műszaktöbblet-fel­­használás volt. Vagyis csak ilyen mértékű túlműszak­­arányokkal van rendben a vállalat munkaidőmérlege. S természetesen, ez nem jó. Létszámgondja nincs a vál­lalatnak, mégis a képzett létszámkeretet több üzem — Bükkalja, Ormos, Szuha­­völgy — túllépte, aminek oka az úgynevezett számí­tott létszámban jelentkező többlet.­­ A BIZTONSÁGI HELY­ZET tovább javult, ám ez a javulás igen csekély. A bal­eseti szorzat a múlt évihez viszonyítva 2,7 százalék. Az elmúlt hónapban mind a vállalat, mind az üzemek végeztek rendkívüli ellenőr­zéseket. Kedvező, hogy eb­ben az évben mindössze két olyan baleset fordult elő, amely bányahatósági ki­vizsgálást igényelt. Több olyan intézkedés történt, amely az ellenőrzés fokozá­sát szorgalmazza. Éppen ezért üzemeinknél is tovább kell folytatni az ellenőrzése­ket, mind a három műszak­harmadban. A VÁLLALAT LEGNA­GYOBB GONDJÁT a gaz­dálkodás jelenti. Az I-V. hónapra tervezett vállalati eredményt 66 millió forint­tal lépték túl az üzemek. A romlás oka a mintegy 40 millió forintos anyagtúllé­­pés, a közteherrel együtt 15 és fél millió forint béralap­túllépés és 11,1 millió forint az árbevételi veszteség. Ezek az értékek olyan gaz­dálkodási gondokat sejtet­nek, amelynek véget vetni csak megfeszített munkával, szigorú anyag- és bérgaz­dálkodással, a minőség terv­szinten való tartásával le­het. Ez felelősségteljes mun­kát igényel minden vezető­től. Sajnos, olyan helyzetbe jutott a vállalat, hogy kü­lönleges célokat és intézke­déseket kell megfogalmaz­nia a vezetőségnek. Ahhoz, hogy az intézkedések anya­gi, vagy személyi konzek­venciával ne járjanak, irányváltozás szükséges, nem holnaptól, hanem azonnal. Száz vasutat, jatok, csináljatok, hadd fus­sák be a világot, mint tes­tet az erek! — vélte felis­merni a lángeszű fiatal for­radalmár. Petőfi annak fontosságát, mit is jelent egy ország számára a végtelen­be futó sínpályák kiépítése. Csak a vasutasok a meg­mondhatói, hány tízezer ki­lométernyi kiépített vasút­vonal van jelenleg Magyar­­országon. összekötik a pár­­­huzamosan a végtelenbe fll­­ó acélkerekek az ország lgtávolabbi pontjait Hidas­­émetitől Sopronig, Salgó­­­arjántól Szegedig. Elhalad­nak apró, térdig homokban álló tanyák mellett, átsza­ladnak patakok, folyók fö­lött, dombok, hegyek közé ékelődött völgyek ölén, alagutakon. A személyko­csikban, vásárba induló fej­kendős nénikék, kis gyere­ket pesztráló fiatal házasok, ultizó svájcisapkás munká­sok, a tehervagonokban: szén, kő, faanyag, nyers­vas és hengerelt acél, búto­rok, lábasjószág, s még hos­­­szú ideig lehetne sorolni mi minden található. A vasútról mindig azt mondták: állam az állam­ban, s ez így igaz. Milyen hatalmas gépezet ez, ahol minden csavarnak, szögecs­­kének— fogaskeréknek — úgy kell illeszkedni egymás­hoz, mint az embernek és a gondolatnak. Mikor még kis­legényke voltam, s keve­sebb volt a bennünket kö­rülvevő, bekerítő zaj, két ál­lomásról is hazáig hallat­szott a vonat, a gőzmozdony füttye. Ott utazta le a kör­be forgó fémtengelyeken apám is az életét. Ott töl­tötte ifjúságát és férfikorát. Ott tanult ember-emb­er iránti tiszteletet, becsületet, ott használta el szívét, erejét az állandó idegfeszültség. Soha nem beszélt arról, mit jelent száguldani előre a vak éjszakában, maga mögött ezrek életével, sokmillió fo­rint felelősségével. Mikor felnőtté váltam, akkor ju­tott eszembe, hogy ő tulaj­donképpen vendég volt ott­hon. Mindkettőnk által sze­retett vendég, akit mindig vártunk. Ahogy a fordat a menetrend diktálta, ő úgy volt úton. Nemegyszer haj­nalban vittünk ki neki to­­jásrántottát és termoszban forró teát, vagy csillag vi­lágított már fölöttünk, ami­kor a kis piros fazékban a vacsorával, villamosoztam az állomásra. Titkon mindig figyeltem, ahogy eszik, előtte a zseb­óra, s szinte minden falat­nai figyelte, nézte a másod­percmutatót. Emlékeim közé tartozik, hogy még szerepel­tem is az első vasutasnapon. Volt is szó róla, hogy vase viasiskolába megyek, de az­tán másfelé irányított a vé­letlen, a sors keze. Utazni azonban mindig szerettem. Tőle örököltem azt is, hogy mindig mozgásban van min­den körülöttem, s én is nyughatatlan vonyok. f ‘jn cl vasutasok Г dSdrndp ünnepelnek. de u­gyanúgy robognak tovább a sínpárokon a dízelvontatású vonatok, a Leó becenévvel illetett vil­lanymozdonyok, őrt állnak, tisztelegnek a bakterhá­­zak előtt, s az állomá­son a szolgálattevők. Lük­tetnek az ország erei, szál­lítják a vért és salakot, utaz­tatják az életet és a halált. Szabad utat adnak a jel­zők a jövőbe... , BERENCSY SÁNDOR Vasutasnap Évtizedek, mozd-onynemzedékek Kozak felv. ' A végtagon A lyukóbányai P—3, P—4-es, komplexen gépesített tömegtermelő munkahelyen dolgozik a Pataki Sándor vezette, 120 főből álló, Gagarin nevét viselő szocia­lista brigád, amely szép termelési eredmények mel­lett gondot fordít a munkahelyi meddőválogatásra is. Képünk a P—4-es front végtagján készült. Fotó: Kozák Péter Edelényből jelentjük ÚJ TÍPUSÚ ELŐVÁJÁSI rakodógép Hidrokomol P—45. Ez a neve annak az új típusú élő­vá­dási rakodógépnek, melyet az elmúlt hónapban, 28-án kaptak meg az edelényi I— IV-es akna dolgozói. Az Echor-típusú, magyar tervezésű gépet Dudaron gyártották, ott már hosszabb ideje sikerrel alkalmazzák. Edelényben egyelőre csak kí­sérleti jelleggel került, és ha a geológiai viszonyok enge­dik, csak akkor vásárolják meg a gépet. Arra a kérdé­sünkre, hogy mikor kerül be­állításra és mit várnak az új géptől, az akna főmérnö­kétől,­­Polyakovszk­i András­tól kaptuk a választ. — Azt tervezzük, hogy e hónap első dekádjában, a déli hármas fővonal kettes ereszkéjében kezdjük meg a próbaüzemet. A dudari sike­rek alapján, mi is nagy re­ményeket fűzünk a géphez. Óránként 20—25 köbméter termelvény felrakására ké­pes. Naponta 7,4—7,5 méte­res előrehaladással, mintegy 120 m­­éteres vágathosszat haj­tottak ki egy hónap alatt. A Borsodi Szénbányák Vállalat területén egyelőre még csak nálunk található ez a gép. JÚLIUSBAN ELKÉSZÜL A LEJTŐS AKNA A lejtősaknával kapcsolat­ban legutóbb arról számol­tunk be, hogy az akna és a vízvágat összelyukasztása megtörtént, tehát a szállító­­akna összeköttetésbe került a bányával. Most azt a tájé­koztatást kaptuk, hogy a na­gyon várt beüzemeltetés már nem késik sokáig. Megtud­tuk, hogy az akna falazásá­val hamarosan elkészülnek az ott dolgozó bányászok, ugyan­is már csak 25 méter van hátra. Ennek a munkálatait még e hónapban befejezik. SZEPTEMBERBEN INDUL A MÁSODIK FRONT A termeléssel kapcsolatosan­­ a főmérnök elmondotta, hogy­­ az utóbbi idők nagyfokú el­­­­szerencsétlenedése igen vis­­­­­szavetette az akna eredmé­­­­nyeit. Mint ismeretes, egy hó­­­­nappal ezelőtt mind a két tö­megtermelő­ munkahely állt A körülmények arra kénysze­rítették az edelényi vezetőket, hogy egyelőre csak egy fron­ton termeljenek. A jelenleg üzemelő frontveté­s az utób­bi időben a második perio­dikus nyomásnál egy kis vi­zet kapott, de ebből az elmúlt hét folyamán kikerültek. A második tömegtermelő mun­kahely beindulására csak szeptember hónapba­n kerül­het sor. —csákó— Ismerkedés az új géppel

Next