Borsodi Bányász, 1979. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-04 / 1. szám

2 A POLITIKAI VITAKÖR partunk agitációs rendszeré­nek szerves része. Életre hí­vását, majd kiterjesztését a politika iránti megnöveke­dett érdeklődés, a szóbeli e­itációs rendszer to­vábbfejlesztése tette szüksé­­g­e­ssé. Bár összhangban áll a propagandamunkával, jel­legénél fogva nem oktató te­vékenység, nem tekinthető a pártoktatás ,,első lépcsőfoká­nak". A politikai vitakör a szóbeli agitáció újabb, ön­álló, szervezett formája. Szé­les körű lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb csoportok­ban a párttagok és a párton­­kívüliek vitatkozzanak, ki­cseréljék és egyeztessék vé­leményüket egy-egy aktuális — a közvetlen munkahelyet is érintő — vagy időszerű bel- és külpolitikai kérdé­sekről. A kommunisták életeleme a vita. A viták során lehet és kell is pártunk politiká­ját képviselni, eszméinket terjeszteni, céljaink megva­lósításához az emberek szé­les tömegeit megnyerni, s adott esetben a helytelen ál­láspontról is meggyőzni. Sok­felé vitatkozunk szervezett keretek között, különböző beszélgetések alkalmával a munkahelyeken, baráti kör­ben és családi összejövetele­ken. Vita és vita között azonban különbség van. Az élet által már bizonyított igazságokról, a tisztázott kér­désekről a végtelenségig új­ra és újra vitatkozni — cse­lekvés helyett csak vitatkoz­ni —­­ felesleges. Vitatkozni kell azonban a már elfoga­dott célkitűzések megvalósí­tásának ,.hogyanjáról”, a szüntelenül változó körülmé­nyekből eredően a helyes következtetések levonásáért, a hibák feltárásáért, a he­lyes szemlélet és cselekvés kialakításáért! Az ilyen vi­ta alkotó jellegű, termékeny, s mint „visszajelzés” is nél­külözhetetlen­­ a párt politi­kájában, alakításában. A politikai vitakör — mint a szóbeli agitáció újabb, ön­álló szervezeti formája — alapvetően azt a célt szol­gálja, hogy növelje a párt­tagok, a résztvevők politi­záló készségét, segítse a kom­munisták felkészítését az agitációra, egyes politikai események, folyamatok he­lyes megítélésére. Funkciója az is, hogy a résztvevők szé­les körben legyenek terjesz­tői, hirdetői azoknak a té­­nyeknek és érveknek, állás­­foglalásoknak, amelyeket megvitatunk, illetve kialakí­tunk. A­­ politikai vitakörök té­máinak változatossága, ak­tualitása miatt megyénkben is rövid idő alatt népsze­rűekké váltak. Bizonyítja ezt az is, hogy megyénkben több mint ezer működik, 17 ezer fős törzslétszámmal. Rajtuk kívül­, a téma iránti érdeklődéstől függően, al­kalmanként még további 6—7 ezren vesznek részt egy-eg­y időszerű téma vitáiban. A vitakörök számszerűségének alakulásával nem lehetünk elégedettek, ezért meg kel­lene a pártszervezeteknek vizsgálniuk az újabb vita­kör létrehozásának lehetősé­gét. De nem lehetünk elége­dettek a nők részvételi ará­nyával sem. A­­ politikai vi­taköröknek nincs előre meg­határozott tanterve és tan­anyaga, természetesen ka­punk hozzá központi aján­lást is, információs anyago­kat, de ezek közül minde­nütt maguk választják ki, hogy az adott munkahelyen és időben mit tartanak a legidőszerűbbnek, és az aján­lottakon kívül a vitakörök vezetői és résztvevői más témát is választhatnak. A legtöbb helyen a központi információkat­ használják fel a saját munkahelyük körül­ményeihez igazodva. A köz­ponti anyagok között van gazdaságpolitikai, ideológiai, a nemzetközi helyzettel ös­­­szefüggő téma is. A politi­kai vitakörökön megyénkben a legnagyobb érdeklődés a gazdaságpolitikai kérdések iránt nyilvánul meg. De alig kisebb érdeklődés tapasztal­ható a nemzetközi politiká­val összefüggő kérdések iránt is, melyek természete­sen mindig a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekkel fog­lalkoznak. AZ ELMÚLT NÉGY­­ ÉV tapasztalatai­ bizonyítják a politikai vitakörök létjogo­sultságát, hasznosságát. En­nek ellenére még korántsem használtuk ki mindenütt a szóbeli agitációnak e formá­jában rejlő lehetőségeit. FRISOVSZKI TIBOR, a megyei pártbizottság munkatársa ESEMÉNYEI RENDEZVÉNYEI Gondolatok a politikai vitakörökről borsodi bAnyAs* A KGST- ösztöndíj alapja A FÜGGETLEN fejlődés útjára lépett nemzetek egyik legfontosabb feladata saját szakembergárdájának kine­velése. Ennek megoldásában a fejlődő államok a szocia­lista közösség országainak segítségére támaszkodnak. 102 ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai államból több mint 33 ezer fiatal tanul a KGST- országok közép- és felsőfokú oktatási intézményeiben. A KGST-országok a műszaki­gazdasági közreműködés ke­retében 32 felső- és középfo­kú oktatási intézményt, 112 oktatási központot és szak­iskolát létesítettek, s több mint 70 különböző oktatási intézmény építése folyik a fejlődő államokban. A KGST-országok tanárokat, szakértőket és konzultánso­kat küldenek a fejlődő álla­mokba. Az­ 1973-ban létesített KGST-ösztöndíjalap a fejlő­dő államok szakemberei ki­képzésében megvalósuló sok­oldalú együttműködés új for­mája lett. A KGST-országok egyetemeire és főiskoláira már 1974-ben 326 ösztöndí­jast vettek fel 25 fejlődő ál­lamból. Jelenleg 40 fejlődő állam 1700 fiatalja ismerke­dik a tudományok titkaival a KGST-ösztöndíjra támasz­kodva. A KGST XXX. ülésszakán, 1976-ban határozatot fogad­tak el, mely szerint az 1976 —77. tanévtől a KGST ösz­töndíjas alapot a főiskola utáni képzésre és a közép­fokú szakmai ismeretek meg­szerzésére is ki lehet adni, így a KGST-ösztöndíj kiter­jed a szakemberképzés min­den formájára, kezdve a technikumoktól egészen az aspirantúráig.­ V. Karpics (APN) Hatékony csővédelem A szénacélból készült cső­rendszereknek ásványi olajak­kal vagy plasztikus kenőanya­gokkal történő konzerválása nem minden esetben ad meg­bízható védelmet. Ezért egyre gyakrabban alkalmaznak olajol­­dékony korróziógátló szereket adalékanyagként a különböző kenőanyagokhoz. Az egyik ilyen adalékanyag lehet a zsírsavak gyártásánál keletkező lepárlási melléktermék. Az ilyen adalék­anyagokat tartalmazó, követke­zésképpen a korábbinál hatéko­nyabb korrózióvédelmet biztosí­tó kenőanyagokat vékony réteg­ben, lefolyásmentesen lehet fel­vinni a csövekre. A­z év utolsó napjainak egyikén kopogtattunk be Ormosbányán Svidró Józsi bácsihoz. Egy új világ, egy új év érkezésé­ről beszélgettünk. Más szó­val, lakóhelye harmincnégy évvel ezelőtti felszabadulá­sát elevenítettük fel. Azokat a napokat, amikor minden megváltozott errefelé. Józsi bácsi most hatvanegy esz­tendős, s amikor az új élet kezdődött, 27 éves volt, így aztán már felnőtt fejjel őrizte meg a felszabadulás emlékeit. — Hogy érthető legyen a jelen, előbb a múltat idé­zem — kezdi lassan formált mondatokkal. — Tízen vol­tunk testvérek, apánk a bá­nyában kereste a család keserves kenyerét. Negy­venegy éven át indult na­pon­­ a munkába a föld alá. Én is korán bekerültem a bányába, mert kellett a pénz a családnak. A mun­ka nehéz volt, a fizetség kevés. A háború vége fe­lé már csak tessék-lássék munka folyt a bányában. Úgy érzem, amíg a néme­teké volt ez a terület, a megszállás alatt. Ma is jól emlékszem, december 12-én éjjel takarodtak el a telep­ről, Rudolftelep felől jött a felszabadító harci egység. A németek a Kopasz­hegyen ásták be magukat. Még siettükben sem feled­keztek meg arról, hogy fel­robbantsák az osztályozót és a rakpartot. Mikor megérkeztek a fel­szabadítók, az első dolgunk volt a vörös őrség meg­szervezése. Segítettek ne­künk ebben a tizennyolcas öregek is. Az alapítók közül emlékszem Szabó András­ra. Régi Petrozsényi moz­galmi ember volt, amióta az eszemet tudom, mindig baloldali. Tizenhatan let­tünk tagjai a vörös őrség­nek. Mi lettünk a bányate­lepen a rendfenntartók. A szovjet megbízott, Iván Alekszejevics Haruskin ar­ra kért­­ bennünket, minél előbb termeljen a bánya. Az élet megindulásának másik fontos emléke a párt megszervezése volt. Itt, Or­mosbányán 1945. január ne­gyedikén alakult meg­­ a pártszervezet. Az első alap­szervezetnek körülbelül 110 tagja volt. A vezetőség tag­jai közül emlékszem Frid­­manszki Dezsőre, Birinyi Istvánra és Kurilla József­re. Én már jó néhány eszten­deje nyugdíjban vagyok, de még mindig tevékenykedem a nyugdíjas pártalapszerv­e­­zetben. Feleségem és a fiam az üzemnél dolgozik. Ami­kor a régi időkre gondolok , előveszem a hét kitün­tetést, s arra gondolok, mindegyikért emberként megdolgoztam. M­ost, az új esztendő kü­szöbén, arra gondo­lok, legyenek ügyünk s harcunk folytatói, fiaink és fiaink gyermekei, mert tennivaló minden időben van. Csak úgy épülhet, gya­rapodhat tovább az ország, válhat egyre szebbé az élet, ha lelkiismeretesen dolgo­zunk. —BERENCSY — Legyenek ügyünk, harcunk folytatói 9 1979. január 4. Közművelődési iények és lehetőségek Kazincbarcikán KAZINCBARCIKA — e folyamatosan fejlődő, iparo­sodó, növekvő lélekszámú váro.. — hazánkban a köz­művelődési intézményekkel legjobban ellátott területek között szerepel. Az intéz­mények központja a városi könyvtár és az Egressy Béni Művelődési Központ. A foglalkoztatott felnőtt lakosság — 28 termelő- és szolgáltató egységben — zömmel fizikai dolgozó. Ezen túl jelentős a 3—10 éves gyermekek,­ a 14—25 éves fiatalok és a műszaki, egész­ségügyi, pedagógiai területen dolgozó értelmiségiek száma is. E tények által meghatá­rozott igények és lehetősé­gek — természetükből adó­dóan — akkor találkozhat­nak megfelelően, ha a mun­kahelyek, a közművelődési és közoktatási intézmények nemcsak távlati, hanem éves szinten is összehangoltan tervezik tevékenységüket. Ka­zincbarcikán erre törek­szünk. A korszerű városi könyv­tár és gyermekkönyvtár — a hozzá tartozó intézmé­nyekkel együtt — 7400 be­iratkozott olvasó számára nyújt megfelelő szolgáltatást. Rendezvényeik elsősorban a gyermekfoglalkoztatás terü­letén kiemelkedőek. A fel­nőtt foglalkozások (zenei miniatűrök, vetélkedők, író ,olvasó találkozók) a diák­ifjúság és a szocialista bri­gádok által ismertek, látoga­tottak. Természetes igény, szokás és hagyomány a fel­nőtt színház-, hangverseny-, irodalmi est, az ifjúsági színház-, hangverseny bérle­tes programja és a gyermek­színház, amelyet az Egressy Béni Művelődési Központ évek óta megfelelő szinten biztosít. SZOKÁS ÉS HAGYO­MÁNY a kiemelt városi — valamint üzemek, vállalatok, intézmények által szervezett — politikai, társadalmi ese­mények, évfordulók méltó megünneplése, mely ünnepek amatőr művészeti csoport­jaink közreműködése által válnak emlékezetesebbé. Az 1978 79-es évad ilyen ese­ményei a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, a Magyar Tanácsköztársaság megala­kulásának 60., a város ala­pításának 25., Móricz Zsig­­mond születésének 100. év­fordulója, bányász kulturá­lis hetek, melyekre együtte­seink készülnek. A városi kiállítóteremben a Kecske­méti Naiv Múzeum, Drégely László, Pető János neves képzőművészek anyagának bemutatása mellett, országos és nemzetközi pályázatok kiállítását rendezi évi 20—25 alkalommal. Csak a felsoro­lás igényével említjük meg azokat az eseményeket, ame­lyek intézményeink közös szervezésében népszerűnek mondhatók: ünnepélyes ke­retek között megrendezett családi események, külpoli­tikai tájékoztatók, vitaestek, előadássorozatok. IGÉNYFELTÁRÓ kezde­ményezések történtek ebben az évadban a vonzáskörzet (30 község) területein és vá­rosunkban kölcsönösen be­mutatott amatőr csoportok műsorai, vándorkiállításai során. A városba járó dolgo­zók lakóterületeivel való szo­rosabb élő kapcsolat, úgy véljük, jól szolgálhatja a vállalatok, üzemek közműve­lődési tevékenységét. Hason­ló céllal megfelelő formának bizonyulnak a szocialista brigádvezetők, a közművelő­dési bizottságok vezetői, a közönségszervezők, a női­ és szülők részére szervezett rendszeres fórumok. A váro­si szabadegyetem kísérleti programjait még nem min­den esetben fedik, a reális igényeket — de a kezdeti lé­pések biztatóak. TÁVLATI CÉLOKBÓL kö­vetkező minőségi igények, törekvéseink eddigi eredmé­nyei. köteleznek bennünket arra, hogy jó adottságokkal, feltételekkel rendelkező mű­velődési intézményeinket — anyagi erőinkhez mérten — korszerűsítsük, a változatos tevékenységi formák és mód­szerek megvalósítására nap­ról napra alkalmasabbá te­gyük. HEGEDŰS MÁRIA Építők, lakatosok, asztalosok A KOSZGY-ben Üveges Andrással, a szakipari üzem­egység vezetőjével arról be­szélgettünk, milyen tevé­kenységet folytatnak az irá­nyítása alá tartozó dolgozók? — Fő profilunk a lakásépí­tés — mondotta. — A sajó­­szentpéteri és alberttelepi új lakásoknál mi készítjük a nyílászáró szerkezeteket, il­letve a beépített szekrénye­ket. De végzünk bádogos­munkát és parkettázást is. A legsokrétűbb feladatot az építőipari csoport végzi. Te­vékenysége kiterjed az egész vállalatra, sőt az ország te­rületére is. Kőműveseink, festőink, bádogosaink végzik a kisebb-nagyobb javításokat a vállalat üdülőiben. Ez év­ben kezdtünk hozzá egy nagy jelentőségű munkához: a jár­­műkarbantartó üzemegység szerelőcsarnokának bővítésé­hez. Az idén­ szeptemberben készülünk el a mintegy 2,8 millió forint értékű beruhá­zással. Az eickhoff-berende­­zések és alkatrészek tárolá­sára szolgáló raktár építését már befejeztük. Ezen kívül mi készítettük a szovjet szén­bányászat fejlődését bemuta­tó kiállításra a berendezése­ket, paravánokat, mintegy félmillió forint értékben. Munkánkkal elégedettek vol­tak. Seregi János, az MSZT vezérigazgatója dicsérő le­vélben ismerte­ el munkán­kat és pénzjutalomban ré­szesültünk. Jó a kapcsola­tunk a Diósgyőri Gépgyárral is. Hatalmas ládákat rendel­tek meg tőlünk, amelyek szerszámgépek szállítására szolgálnak. A kétmillió fo­rintos vállalásunkat már ed­dig túlteljesítettük. Termé­szetesen helyi viszonylatban is sokat teszünk. Itt emlí­tem meg a bányagépjavító­ban végzett férfi-, illetve női fürdő és öltöző átalakítását, valamint a berentei étterem asztalosmunkáinak az elvég­­zését. T. L. Munka­védelmi vetélkedő Ormosbányán Az elmúlt év utolsó hetében, csütörtökön tartották meg Ormosbányán három körlet legjobb munkavédelmi őreinek üzemi vetél­kedőjét. A nyugdíjasklubban megrendezett döntőn harmincan vettek részt. A 12 iparos és 18 bányász munkavédelmi őr öt kategó­riában: tűzvédelem, VMSZ, ABC, politika, kultúra adott számot felkészültségéről. Az egyéni verseny során a két első helyezett 1 600—600 forintos, míg a többiek könyvjuta­lomban részesültek. Fotó: Kozma István t

Next