Borsodi Bányász, 1979. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-05 / 27. szám
« 1 тле гао [UNK]м [UNK] egyesületeki BÁNYÁSZ RS ОDI BÁNYÁSZ OH HETILAP J fi XXII. évfolyam, 27. szám Ara: 88 fillér 1979. július 5. Mákvöly első fél éve NEM SOK örömteli napja volt az idén a Mákvölgyi Bányaüzem három aknáján dolgozó bányászoknak. Ezt nem mondta így nekem senki, de tudom jól, hogy milyen nehéz geológiai és tektonikai körülmények között dolgoznak a föld alatti munkahelyeken. Takács István üzemigazgató és Bíró Lajos főmérnök a gondok-bajok ellenére őszintén beszélt. De vegyük sorra, melyik aknán mi hátráltatta a folyamatos termelést, az év elején meghatározott feladatok maradéktalan teljesítését. — A múlt évihez hasonló nehézségek nehezedtek a vállunkra az első fél évben — kezdte mondanivalóját Takács István. Féléves szinten közel 15 ezer tonna a lemaradásunk .— Mindenképpen hátráltató tényező Edelényben például az évre betervezett 13 átszerelés. Az eddig eltelt hónapok során, három front elszerencsétlenedésünk volt. Alberttelepen az otthagyott 10-es fejtésben maradt szénért vissza kellett mennünk, s rengeteg gondot okoztak a geológiai viszonyok. Június 11 -én beindultunk a kétszárnyú tizennégyes fejtéssel — egyik szárny középszintű technológiával dolgozik —, ettől remélünk majd valamilyen javulást a második fél évben — folytatja a megkezdett gondolatot Bíró Lajos főmérnök. Jelenleg még kedvezőtlenek a főteviszonyok. A jobb szárnyon nem csöpög, de zuhog a víz. Rudolftelepen a pajzsos fejtésen a széntelep, közelében levő mészkőzet miatt töredezett a főte, heterogének a dőlésviszonyok, s ez is nehezíti a pajzsos művelést. Itt sajnos,még mindig nem sikerült eredményesen megoldani a GS—68-as masinával a jövesztést. Kemény a szén, s emiatt változtatni kellett a marótárcsa méretein. Reméljük azonban, az erőátviteli problémák is rövidesen megoldódnak. Fontos feladat tehát a maróhenger jövesztőképességének a növelése. Gondot okoz még az is, hogy jelenleg például öt vető zavarja a művelést. Ezek mérete 0,5—1,8 méter között mozog, s az is a nehézségek közé sorolható, hogy síkban elcsavarodik a széntelep AZ EI.ÖVA.JÁSZ munkáról ismét az üzemigazgató szólt. — Több mint kilenc kilométernyi vágat kihajtása volt a feladatunk az első fél évben, s mintegy 500 méterrel maradtunk el az előirányzattól. Egyedül Alberttelepen van három elővájógépünk. Üzemi szinten több olyan munkahelyünk volt, amelyet hosszabb-rövidebb ideig nem tudtunk telepíteni, a nagyarányú vágatátépítési munka miatt. Sajnos, késik a negyedik elővájógép, amit megígértek, pedig igen nagy szükség lenne rá Rudolftelepen. Az elővárosban csak akkor várható előrelépés, ha megfelelő módon gépesítik a munkahelyeket. Mintegy negyven elővárosi munkahelyünk van, s ezek között sok az olyan, amelyet nem tudunk folyamatosan üzemeltetni, mert a villákkal sok a baj, s nincs megfelelő alkatrész a javításukhoz, felújításukhoz. EZEK VOLTAK tehát a legfőbb gondjaink. Mi azonban most sem keseredtünk el, hiszen hosszabb távon melyik bányában nem fordult még elő hasonló eset. Ilyenkor segít a többi üzem, hogy a vállalat ne érezze meghogy nálunk nehezebben mennek a dolgok ... 109 dolgozó vizsgázott eredményesen Hasonlóan a korábbi évekhez, 1979-ben is sikerrel fejeződött be vállalatunk üzemeiben a Mindenki iskolája közművelődési akció. A szénbányák szakszervezeti bizottsága hatáskörében működő művelődési intézmények vezetőinek jó munkáját bizonyítja, hogy május hónapban, az utolsó „turnusban" öt üzemünkben, összesen 109 dolgozó vizsgázott eredményesen. Részese volt a sikernek az is, hogy mind szorosabb kapcsolat alakult ki az oktatásban tevékenykedő pedagógusok és a konzultációs központok között. A művelődési intézmények vezetőitől a sikerek mellett a panaszokról is hallhattunk. Ilyen volt például, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa — a korábbi évek gyakorlatától eltérően —, ebben az oktatási évben, nem járult hozzá a költségek részbeni fedezéséhez. Mindez arra enged következtetni, hogy a felsőbb szervek levették a kezüket a Mindenki Iskolájáról. Bizonyára hozzájárul ehhez a gyakorlathoz, hogy — legjobb tudomásunk szerint is —, megyénkben a bányászaton kívül sehol nem honosodott meg ezen oktatási forma. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy ott, ahol mégis hangsúlyt helyeznek e közművelődési tevékenységre és eredményekről is beszámolhatnak, továbbra is megérdemelnék a felsőbb támogatást — legalábbis, ami anyagi gondjaik enyhítését jelenti. 52 tonnás vagonok Feketevölgyön Több hónapos bosszankodásnak szakadt vége a napokban a Szuhavölgyi Bányaüzemnél. Reméljük ezután többé nem lesz panasz arra, hogy nem tudják folyamatosan elszállítani a felszínre juttatott szenet, s a szabadon történő tárolás, a deponálás sem rontja majd a minőséget. Az egyik örömhír, hogy a külszíni bunker szomszédságában elkészült a betontámfal, a másik amelyik még örömtelibb, hogy több mint egy tucatnyi, ötvenkét tonnás nagy befogadóképességű szállítóeszközt — vagonokat — bocsátott a MÁV az üzem rendelkezésére, így aztán várhatóan fellendül a szénszállítás ebből az üzemből is. Hallottuk, hogy a MÁV menetirányítót is ígért. Ez azt jelenti, hogy ha megérkezik, segítségével Feketevölgy és a Szénosztályozó között naponta, máshol meg sem álló irányvonatok szállíthatják a feketevölgyi munkahelyeken kitermelt szenet Edelény 1—IV. aknán Palpi mossa a mmm Rudolftelep és Alberttelep után Edelény I—IV. aknán is új szolgáltatással igyekeznek kulturált körülményekről gondoskodni a Mákvölgyi Bányaüzem vezetői. A hét elején adták át a védőruharaktárt, amelyet a felolvasóból választottak el. Az 1100 bányász ezentúl rendszeresen, kéthetenként kap tiszta ruhát — tájékoztatott Kis-Pál Gyuláné raktárvezető — majd hozzátette: — A bepiszkolódott ruhákat Miskolcra, a Patyolatba szállítjuk, míg az elhasználódott munkaruhákat helyben, az új varrodánkban javítjuk ki. Férje, aki föld alatti dolgozó, az Edelény I—IV. aknán, nem titkolta örömét a szolgáltatás bevezetésével kapcsolatban. — Nagyon várták már az intézkedést az edelényi bányászok. Csak a feleségeink tudják megmondani, milyen nagy könnyebbséget jelent ez, hiszen nem kell most már kézzel vagy géppel, naponta többször is mosniuk. Kéthetenként , ezentúl tiszta ruha vár ránk, ettől többet nem is kaphattunk volna az üzemtől... I Farkaslyuki Bü. 100.5% Mákvölgyi Bü. 96.7% Szuhavölgyi Bü. 95,1% Vállalat: 106,2% LEGJOBB AKNÄK TERVTELJESÍTES 1979. JÚNIUS HÓNAPBAN Ormost Bü. 119.5% Miskolci Bü. 116.2% Bükkaljai Bü. 111.3% Putnoki Bü. . 103.8% Szeles III. 150,2% Ormos VII. 119.5% Albert I. Ш.5% Lyukó 115 9% Farkaslyuk 111,3% Sikeres véradás Június 21-én és 28-án véradónapokat tartottak a Putnoki Bányaüzem mindkét aknájában. Ezt megelőzően az üzemorvos előadást tartott a véradás jelentőségéről a beszálló dolgozók részére. Mint megtudtuk, sikerrel zárult a kétnapos véradás, a közel 200 jelentkezőtől több mint 50 liter vért gyűjtöttek össze. Fokozódó elismerés A megye többi nagyvállalatához hasonlóan, a Borsodi Szénbányák is egyre nagyobb gondot fordít az iparágban dolgozók megbecsülésére, az évtizedekig a bányászatban tevékenykedők jutalmazására. A számtalan elismerés egyik legismertebb formája a törzsgárdatag bányászok jutalomösszegének emelkedése. Az elmúlt évben például 2 millió 808 ezer forintot fordítottak e célra, az idei évben pedig már 3 millió 500 ezerre emelkedett ez az összeg. Társadalmi összefogással Széles körű társadalmi összefogással felépített, új egészségügyi gondozóintézetet adtak át az elmúlt héten csütörtökön, Ózdon. Ezen intézmény létrehozásával megszűnik egy régi gondja a vasasvárosnak. Teljes egészében lehetővé válik a járóbeteg-ellátási mely jelentősen hozzájárul a korábban tapasztalt zsúfoltság megszüntetéséhez. Az új intézményt ünnepélyes keretek között Zsögön Éva egészségügyi államtitkár adta át rendeltetésének. Két brigád A közelmúltban a Miskolc városi Tanács nagyszabású vetélkedőt rendezett a város üzemeiben dolgozó szocialista kollektívák részvételével. E nemes vetélkedőn vállalatunkat két csapat képviselte. Mint megtudtuk, az igazgatóság és a Miskolci Bányaüzem dolgozóiból verbuválódott csapatok megállták a helyüket, nem is akármilyen eredménnyel. Az igazgatóság csapata a több fordulós összecsapás eredményhirdetésekor az első helyezettnek járó jutalmakat vehette át, míg a bányaüzem csapata (Vörös csillag szocialista brigád) is értékes helyen végzett. A két brigád eredményes szereplése jutalmaként a város költségén június 2-án kirándulást tett Szentendrére. Majd minden héten írhatnánk arról, hogy fiatal szocialista városunk melyik részén végeznek társadalmi munkát a Borsodi Szénbányák üzemeinek dolgozói. Legutóbb például a most épülő Peno Penev-park létesítése érdekében tettek igen sokat. A csaknem negyven főnyi munkabrigád ezúttal Szeles-aknáról érkezett és délután háromtól este hétig, a kívülálló számára is jól szervezett munkát végeztek. Két tanácsi dolgozó is jelen volt a társadalmi munkán. Lévay Istvánná elmondása szerint a városnak ezen a részén mintegy 152 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek a különböző üzemek dolgozói, s jelenleg 80 ezernél tartanak. Három brigádvezető is elhozta a csapatot az alkalomra. Pongó Bertalan, Hajas István és Tóth Mihály is a brigádtagokhoz hasonló lendülettel keverte a betont, hordta a homokot, csákányozta a követ. Gál Lajos szelesi párttitkár — aki maga is ugyanúgy dolgozott, mint a többiek — elmondotta, hogy 27-én és 28- án 40—40 embert szerveztek be a társadalmi munkaakcióra. Aki bányász, annak nincs nehéz... Ketten ott voltak a tanácstól is... Jó néhányan csákányoztak, lapátoltak ... Mások a betont keverték a halastó építőinek. Kozma István felvételei