Borsodi Bányász, 1979. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-05 / 27. szám
4 Szomjazó bányászok Billa-lárón A nehéz fizikai munka közismerten nem tartozik a népszerű munkahelyek közé. A kiszámíthatatlan elemi erők, az állandóan változó munkahelyek bizony, nap mint nap próba elé állítják a legtapasztaltabb szakembereket is. A por és a meleg sajátos kísérő jelenség a munkahelyeken, csak akkor viselhetők el, ha a dolgozók legalább megfelelő ivóvízzel rendelkeznek. Ennek hiánya viszont kellemetlen, hatása jelentkezik a munkavégzés intenzitásánál is. Az utóbbi időben sajnos, így vannak ezzel a bükkaljai Billa-táróban, előváráson dolgozók is. Mint megtudtuk, a szokásostól melegebb munkahelyek különös erőpróba elé állítják a bányászokat, a hosszú évek használatában jól bevált, szabvány kulacsban tárolt víz kevésnek bizonyul. Nem ritka, hogy már a munkaidő felére elfogy a szomjat oltó ivóvíz. A napokban Langráf Jánostól, Tervzáró-akna főmérnökétől az iránt érdeklődtünk, hogy találtak-e már megoldást a kellő vízmennyiség biztosítására. Válaszában elmondotta, hogy a dolgozók jelzései alapján azonnal keresni kezdték a lehetőséget a vízhiány megszüntetésére, mely remélhetőleg nem várat sokáig magára. A gond megoldására két változat merült fel: az első, hogy műanyag kannákat helyeznek el a munkahelyeken és ebben tárolják a kellő mennyiséget. Ennek csak az a hátránya, hogy a víz már a munkaidő felére felmelegszik, így minden bizonnyal a második megoldás mellett maradnak majd, amely szerint a megoldást a hőtárolós tartályok elhelyezése jelenti. Amellett, hogy az ebben tárolt folyadék egész idő alatt megtartja eredeti hőmérsékletét, még a tartályok biztosítása is e változat mellett szól. Az említett tartályok beszerzését ugyanis saját erőforrásból, az üzemi konyháról meg lehetne oldani. A javaslatok — mint a főmérnök elmondotta — az üzem vezetősége elé kerültek, és annak elfogadása csak napok kérdése. Örömmel hallottuk az aknavezető válaszát, amely arról is tanúskodik, hogy a termelésirányítók a folyamatos munkavégzés mellett, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkavégzés feltételeinek biztosítására, az emberek hangulatának alakulására is. — csákó — BORSODI BÁNYÁSZ Kétéves az edelényi ifjúsági ház Az edelényi ifjúsági és művelődési ház pompás épületét bizonyára sokan ismerik. Két éve, 1977. július 2-án adták át, s állították a közművelődés szolgálatába. De milyen munka folyik az intézményben? Először tekintsük át a területi adottságokat. A településhálózat szétszórt — ide tartoznak Szendrőlád, Abod, Balajt, Ládbesenyő és Damak társközségek —, a lakosság vegyes összetételű. Nagyüzemek a környéken nincsenek, amelyek szervezés tekintetében fontosak. A kisüzemekben a dolgozók nagy százaléka a járás különböző községeiből jár be. Közművelődés szempontjából hátrányos helyzetűek, hiszen sokan az üzemi értekezleteken, továbbképzéseken is nehezen vesznek részt. A területen körülbelül négyezer fiatal él, akikből hat-hétszázan KISZ- alapszervezetekben tevékenykednek. A nők munkalehetősége nőtt, így a közművelődésbe is könnyebben bevonhatók. A csökkentett munkaidő nem hozta meg a közművelődésbe való bekapcsolódás igényét. Edelényben az intézményesített közművelődési hálózat jó, azonban a munka összhangja nem kielégítő. Megnőtt az iskolás korúak aránya, amit szintén figyelembe kell venni. Az ifjúsági és művelődési ház átadása óta a követelményszint a kitűzöttnél sokkal magasabbra emelkedett. A nagyfokú tartalmi munkához azonban nincsenek biztosítva a személyi és tárgyi feltételek. Az intézményben nincs vagyonvédelmi és biztonsági őr. Szükség lenne portásra, technikusra és egy előadóra. Az ifjúsági házban hárman dolgoznak. Egy igazgató és két előadó. Valamennyien tanulnak! Ilyen nagy községekben máshol dupla létszámban dolgoznak a művelődési házakban. Kalocsai István, az intézmény igazgatója azt is elmondta, hogy az edelényi gimnázium semmilyen tekintetben nem bázisuk! Szakköreik munkájában összesen három gimnazista vesz részt! Az elmúlt évben 220 rendezvényt bonyolítottak le. Ebben nem szerepelnek a kiscsoportok foglalkozásai. Kevés volt az ismeretterjesztő előadás. Ebben az évben, figyelembe véve a munkásművelődést, az ismeretterjesztő előadások számát nyolcszorosára emelték, az első fél évben. Nagyobb figyelmet fordítottak a társközségek művelődésére, amelyekben már ebben az évben, közel húsz ismeretterjesztő előadást, filmvetítést, színházi előadást tartottak. A szakkörök, tanfolyamok, öntevékeny művészeti csoportok száma húsz, melyekben 403-an töltik hasznosan szabad idejüket. Ezek nagy része közhasznú tevékenységet biztosít, például népi hímzés, fotózás, nyelvtanfolyamok, egyetemi előkészítők. Örvendetes, hogy egyre több munkás, szocialista brigád kapcsolódik be a szakkörök munkájába, melyek színvonalasabbak lettek! Kiemelkedik a népi hímző és néptánc, valamint a fotókör. Mindenekelőtt fontosnak tartják a munkásművelődést. Száz szocialista brigádnak adtak műsorajánlatot, hogy kellően megalapozhassák kulturális vállalásaikat. Kulturális versenyeket hirdettek számukra. Az edelényi ifjúsági és művelődési házban nehézségeik ellenére színvonalas, tartalmas munkát végeznek! Nagy János 4 1979. július 5. Fiatal műszakiak kedvező fe Már több mint egy hónapja új arcot látok Ormosbányán, a hármas körletben, pontosabban Balikó László körletvezető irodájában. Magyari István, 1978-ban végzett fiatal gépészmérnökről van szó, aki a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Előbb arról beszélgettünk miért pont ezt a hivatást választotta és hogyan került szülőhelyéről, Szabolcs megyéből erre a vidékre. — Debrecen közelében születtem egy kis faluban. Itt jártam iskolába is. Apám tanácselnök volt, három évvel ezelőtt meghalt. Már gyermekkoromban érdekelt a technika, barkácsoltam naphosszat, foglalkoztattak a gépek, a szerkezetek. Ezért választottam a középiskola elvégzése után a miskolci műszaki egyetemet. — Mikor megkaptam a diplomát, a szülőhely közelében kerestem munkát. Hajdúszoboszlón helyezkedtem el a TIGÁZ-nál, eldugva egy íróasztal mögé. Pedig én mindig azt szerettem volna, ha emberek között, egy termelési folyamat kellős közepén tölthetem a nap nyolc óráját. Ide, Ormosbányára ez év márciusában kerültem. Megmondom őszintén, mint alföldi ember, először idegenkedtem a bányától, a bányászkodástól, de most két hónap elteltével már tudom, itt találtam meg végleg a helyem. Kedvező fogadtatásaban részesültem és igen rövid idő alatt megkaptam az első komoly feladatot. Bizonyára tudod, hogy ősszel egy új vékonytelepi komplex gépesített fejtés beindítására kerül itt sor. Annak a munkahelynek leszek a frontmérnöke, s ez nem kis feladat. Már megkaptam a maróhenger dokumentációját, azt tanulmányozom jelenleg. Készülök az indulásra, szakmailag, de lélekben is. — Itt nősültem meg, a feleségem Izsófalván pedagógus. Ott is lakunk, az anyukáknál. Örülök, hogy ilyen környezetbe kerültem. Itt minden tekintetben kedvező fogadtatásban részesítettek, s én szeretném bebizonyítani, hogy méltó vagyok a bizalomra. Már eddig is igen sokat köszönhetek Balikó László körletvezetőnek, aki jó szakemberként segít és támogat. Már bekapcsolódtam az FMKT-szervezet munkájába is. Szakdolgozatot készítek, s remélem, kedvező fogadtatásban lesz majd részem. Úgy érzem, olyan témát választottam, amely az üzem, s a vállalat számára is hasznos lesz. — B. S. — Kozma felv. Magyari István AZ OMBKE BORSODI csoportja 1979. június 21-én csoportülést rendezett. Az ülésen elnöklő Kiss Dezső vállalati főmérnök üdvözölte a résztvevőket, majd tájékoztatásul közölte, hogy a szervezési és bányagazdasági osztály kollektívája a „Komplexprogram a Borsodi Szénbányák járulékos és segédfolyamatainak fejlesztésére”, valamint az „Anyagmozgatás, termelés, termelékenység” című tanulmányokkal az élőmunka hatékonyságnövelésére 1978- ban meghirdetett NIM-pályázaton I., illetve III. díjat nyert. A pályamunkák a megvalósítás stádiumába léptek, s az előadók a jelenlegi helyzetnek megfelelően tartják meg előadásukat „A Borsodi Szénbányák járulékos és segédfolyamatainak fejlesztési programja” címmel. Ezután átadta a szót Lostorfer Rezső osztályvezetőnek, aki a témában tartott rövid bevezető előadást. Az előadó bevezetőjében utalt arra, hogy 1978-ban elkészült a vállalat távlati terve. Az átdolgozott Energiapolitikai Koncepciónak (EPK) megfelelően a Borsodi Szénbányáknak — minimálisan is —, termelési szinttartásra kell berendezkedni, ami 5.2—5.3 Mt évi termelést jelent. A szigorodó gazdasági követelmények között azonban nemcsak a termelés biztosítása, hanem az egész vállalat műszaki-gazdasági színvonalának növelése is igen fontos feltétel. Ahhoz, hogy a szénbányászat „aktív módon” részt vegyen a hazai és nemzetközi környezetben az optimális energiaszerkezet kialakításában, intenzív termelékenységnövekedést és gazdasági hatékonyságjavulást kell elérnie. Bár, az elmúlt években a gazdasági paraméterek egyre inkább a szénbányászat felé „tolódnak” el, ezzel visszaélni nem lehet, hiszen a népgazdaság életszínvonal-politikájáról van szó. A Borsodi Szénbányák gazdaságpolitikáját a kritikus időszakban — különösen 1966 —70 között — az ésszerű kockázatvállalás jellemezte. Az erős ütemű munkahelyi gépesítés és a teljesen gépesített frontfejtésekre alapozott koncentráció eredményei bizonyították a vállalat életképességét, így a BSZ meg tudta tartani, — illetve át tudta menteni —, potenciális energiáit. Ez ma már tény. TERMÉSZETESEN a szűkös beruházási lehetőségek korlátai között nem volt mód minden folyamat azonos mértékű korszerűsítésére. A járulékos és segédfolyamatok egész rendszerében kritikus pontok keletkeztek és halmozódtak fel. Ezek a kritikus pontok, szűk keresztmetszetek ma már visszahatnak a közvetlen termelési folyamatokra is, fékezik azok nagyobb ütemű fejlesztését. A programban olyan metodikát alkalmaztunk, amely a beruházási, műszaki fejlesztési és szervezési elemeket egységes rendszerbe foglalta. A járulékos és segédfolyamatok egész rendszerének legexponáltabb helyei a föld alatti és külszíni szállításban, a bányagépjavításban, -karbantartásban, az anyaggazdálkodásban, raktárgazdálkodásban, az anyagmozgatásban és a külszíni egyéb tevékenységekben találhatók. A legfontosabb feladatok közé sorolhatók: komplexen gépesített frontfejtések üzemvitelében a kieső időszakok, főleg az összhangeltérésből származó veszteségidők mérséklése. Az anyagmozgatás átfogó gépesítése úgy, hogy a technológiai lánc egyes műveletei azonos színvonalat érjenek el. A központi anyagtér mielőbbi üzembe állítása. Anyaggazdálkodással, raktárgazdálkodással összefüggő fizikai folyamatok ésszerűsítése, korszerűsítése. A bányagépjavítás, -karbantartás terén üzemkoncentráció, célgépesítés, tipizálás, cseregépes javítási rendszer és ezzel kapcsolatban bérleti rendszer bővítése képezik a generálterv részeit. Összefoglalójában Lostorfer Rezső kitért arra, hogy a komplex program korrekt, gazdaságos keretek között valósítható meg. A beruházásigény, mintegy 300—350 millió forintra tehető. Közel 900—1200 fő szabadítható fel és irányítható át más területre. Ez a tény munkaerő-gazdálkodási szempontból is figyelmet érdemel. Egy fő létszámkiváltás beruházásigénye nagyon kedvező, 260 eFt/fő értékre tehető. AZ ÜLÉS ELSŐ előadója Záhorszky László okleveles bányamérnök, bányaiparigazdasági mérnök, a föld alatti és külszíni szállítás problémáival foglalkozott. Vállalatunknak jelenleg 12 aknaüzeme van. Az egy aknára jutó termelés eléri az 1540 t/nap értéket. Ez az érték 3 évvel ezelőtt még csak 1230 t/nap volt. A gépi jövesztés aránya 80 százalék. A szállítási vizsgálat 6 aknára terjedt ki, amelyeknek szénvagyona lehetővé teszi — nagyobb távon is —, egy viszonylag magas termelési szint elérését. A vizsgált aknák : Lyukó, Feketevölgy, Ormos VII., Putnok, Edelény és Farkaslyuk. Az előadó a továbbiakban a szállítási rendszerek vizsgálatával, a „kritikus” pontok feltárásával foglalkozott. A föld alatti gerincszállítási rendszereken belül nagyfokú heterogenitás tapasztalható. A szállítóberendezések állapota rossz, elhasználódási fokuk nagymérvű (13—58 százalék). Az elavult vagy teljesen amortizálódott gépi állóeszköz-állományt — beruházási költségek hiányában — kénytelenek vagyunk tovább üzemeltetni. Emiatt magas az üzemzavarszint. A SZÁLLÍTÁSI teljesítmények szűk keresztmetszetek. A vizsgált aknák gerincszállítási rendszerében az egységek teljesítőképessége is eltérő. Ebből adódnak az összhangproblémák, illetve termelési zavarok, kiesések. A feloldás feltételei: a 1/perc termelési és szállítási teljesítmények összhangba hozása, a szállítási módok közötti és a termelési maximumok (üzemzavarok áthidalása) közötti időkülönbségek áthidalása, tárolókapacitás építésével. Az előadó a továbbiakban a külszíni szállítás szűk keresztmetszeteinek feloldási lehetőségeit, majd a vizsgált aknák rekonstrukciós programjait ismertette. A szállítási keresztmetszetek feloldási lehetőségei: Lyukóbánya: 100 t/ó teljesítményű pneumatikus szállítási mód megvalósítása 1980-ban, külszínen a gépkocsi-elszállítás növelése. Feketevölgy: a lejtősakna gumiszalag-teljesítményének növelése 430 t/ó-ra, szalagsebesség 2,5 m/sec-ra való növelésével. Putnok: a föld alatti gumiszalagsor kiépítése, illetve a külszíni gépkocsiszállítás megvalósítása a termelési ütemeknek megfelelően. Ormos: a gerincszállítás teljesítménynövelése az I. számú körletben gumiszalag kiépítésével (megtörtént). Edelény: az új lejtős akna elkészítése és gumiszalag-szállítás beindítása 197 ° s’T ° nttober 1-ig, majd az I. aknai szállítási rendszer feladása. Farkaslyuk: a föld alatti lejtős pálya kötélszállítása helyett, a XI. ereszkével szemben egy 500 méter hosszú gumiszalagvágat elkészítése, tárolóbunkerrel együtt. összefoglaló értékelésében a rekonstrukciós programok előnyeit vázolva megállapította, hogy a munkahelyi és aknai koncentrációs programok megvalósítása elősegíti, a létszámmegtakarítás a termelékenységet növeli és javul a műszakigényesség, a szállítási üzemzavarokból eredő kiesési idők 40—50 százalékkal csökkenthetők, a beépítésre kerülő gumiszalagok egy része a személyszállítás korszerűsítését is szolgálja. A HAT AKNA esetében megállapítható, hogy vállalati szinten: a várható nyereségjavulás (1985-ben) 55 millió Ft/évre kalkulálható, az átlagos megtérülési idő 3 év, az összteljesítmény-növekedés 0,55 t/mi. lesz (1985-re), az áttételes (relatív) létszámmegtakarítás 200 főre tehető. Végezetül a szállítási rendszer és a diszpécser — mint termelésirányító — kapcsolatáról beszélt az előadó. A szállítóberendezésekről a diszpécserközpontba befutó villamos jelek és egyéb információk alapján, a diszpécr a szállítási rendszer irányítását operatív módon végzi. A régi értelemben vett szállítási felvigyázó szerepét — korszerűbb formában — a diszpécserrendszer veszi át. (Folytatjuk) T. P. Előadások az OMBKE borsodi csoportülésén