Borsodi Bányász, 1980. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-03 / 1. szám

■ A\ |Ь 1 'Sik­rei a Pravdában A Kreml tornyait ábrázoló, színes képeslapot hozott­­ minap a postás a vállalati szakszervezeti bizottságra. A feladó Nagy Tibor, az Or­­mosi Bányaüzem volt szb­­titkára, aki jelenleg politikai főiskolán tanul Moszkvában. A jókívánságokkal együtt közli, hogy örömmel olvasta a Pravdában a borsodi bá­nyászok múlt évi eredményét. Szó szerint: „A borsodi bá­nyászok teljesítették éves tervüket, s terven felül, több mint 100 ezer tonna szén kit­t­ermelését helyezik kilátás­­b­a”. Nagyon jólesett ezt ol­­v­­asni — írja. Mi is örülünk­­ annak, hogy eredményeinket megismerheti a világ. Novembertől szélesvásznú Esztendők óta vajúdó prob­léma volt Farkaslyukon a szélesvásznú filmszínház kérdése. November hetediké­től azonban hetente két al­kalommal már a legizgalma­sabb, leglátványosabb fil­meknek örülhetnek a farkas­­lyukiak. A heti két vetítési napon, hétfőn és pénteken a korábbi negyven-ötven néző­vel szemben, ma már nem egy előadáson kétszáznál is többen keresik a szabad idő eltöltésének ezt a módját. Feltjük a ku­túrh­ázat Megbolygatott méhkashoz ha­sonlít ezekben a napokban a ki­­ráldi bányász művelődési ház, amelynek Füzér Zoltán az igaz­gatója. A fiatal közművelődési szakember készségesen tájékoz­tatta lapunk munkatársát, hogy több hónapja nagyarányú fel­újítási munkát végeznek e köz­művelődési létesítményben. Lát­tuk, hogy minden helyiség más színű festést kap, s ott mamunk­kor a villanyszerelők éppen a könyvtár világítását csinálták. Még pár nap van hátra, s az új esztendő első napjaiban már a megfiatalodott kultúrházban kereshetnek, találhatnak szóra­kozást felnőttek, gyerekek és nyugdíjasok egyaránt. Benzin helyett gáz A leningrádi tehergépkocsik­ban egyre gyakrabban használ­nak benzin helyett cseppfolyósí­tott földgázt. Az új üzemanyag benzinnel szembeni legfőbb elő­nye, hogy kipufogógáza fele­annyi mérgező anyagot tartal­maz, s benne a legártalmasabb anyag, a benzpirén pedig 90 szá­zalékkal csökken. Leningrád valamennyi teher­gépkocsijánál fokozatosan áttér­nek a cseppfolyósított földgáz használatára. A motorok válto­zatlanok maradnak, módosításo­kat csak az üzemanyag-beren­dezésekben eszközölnek. (APN) 'КОл-jCo'-' 'sh Su VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! •Ш; US IID fejte •* ■ ..•*>: B­ÁNYÁSZ XXIII. évfolyam, 1. szám Ara­b fillér 1980. január 3. Növekvő követelmények az első negyedév feladatai Új év küszöbén, új termelési és gazdasági feladatok meghatározása idején, miután számot vetettünk elmúlt esz­tendei tennivalóink végrehajtásával, az a tudat vezet ben­nünket, hogy tovább öregbítsük a borsodi bányászok hír­nevét. Több mint ötmillió tonnás széntermelési előirányza­tunk teljesítése felhatalmaz bennünket arra, hogy fiatalos lendülettel kezdjük az 1980-as évet. Megyénk közel 18 ez­res bányászkollektívája nagy szorgalommal látott munká­hoz. Feladataink semmivel sem kisebbek, mint 1979-ben, sőt, a jelenlegi népgazdasági helyzet nagyobb takarékos­ságra, ésszerűbb anyaggazdálkodásra, értékeink körülte­kintőbb megóvására serkent bennünket. Mivel még nem alakultak ki véglegesen az 1980-as elképzelések, ezért a soron következő összeállításunkban az első negyedév fel­adatai iránt érdeklődtünk üzemeinkben. 370 VAGON SZÉN NAPONTA Amikor az 1979-es év első felében Lyukóbányán jártunk, elismeréssel szóltunk azokról az erőfeszítésekről, amelye­ket a vetővel való harcuk során tapasztaltunk Pataki­­éknál. Bizony számos olyan nap volt, amikor 30—50 va­gon meddőt is kénytelen-kel­letlen ki kellett termelniük a lyukói bányászoknak. 1978- ban még 345 vagon volt a napi átlag, 1979-ben már 372. A Miskolci Bányaüzem dol­gozói bebizonyították, hogy maximális mértékben képe­sek a rendelkezésükre álló berendezések kihasználására. Elég ha csak azt említjük, hogy az F-típusú gépek pél­dául 96 százalékos hatásfok­kal dolgoznak. Lóránt Miklós üzemigazgatóval, s a többi műszaki vezetővel az első ne­gyedév feladatairól váltottunk szót azt követően, hogy út­nak indították az egymillio­­modik tonna szenet „tartal­mazó” csillét. — Feladataink az 1979. évihez hasonlóak. Célunk is­mét az egymillió tonna szén felszínre küldése. Ezt nagy­mértékben segíti majd az év végére kialakítandó pneuma­tikus szállítás is. Amennyi­ben ez megvalósul, úgy na­pi átlagban 420—440 vagon­­nyi szén kitermelésére lesz képes a Miskolci Bányaüzem kollektívája. Tény, hogy szük­ség van a szállítási kapaci­tás további növelésére. Az első negyedév során a napi termelési előirányzat 315 va­gon szén lesz. Az üzemben dolgozó 55 szocialista kollek­tíva annak szellemében ké­szítette el termelési vállalá­sait, hogy töretlen lendület­tel folytathassa eddigi mun­káját. ÁTSZERELÉSEK AZ ÉV ELEJÉN A Farkaslyuki Bányaüzem kollektívájának 1980 első ne­gyedévében összesen 2100 tonna lesz a napi szénterme­lési követelménye. Ebből 1370 tonnát vállalt a farkaslyuki akna és 700-at Egercsehi. Erre vállaltak még plusz öt százalékot a k­ö­zv­et­le­n­ü­l­ szén­­­termeléssel foglalkozó szocia­lista brigádok. Mikor ezek a sorok megjelennek lapunk­ban, már mind az MK-s, mind a pajzsos fronton át­szerelési munkálatokat vé­geznek. Az elővájó csapatoknak ugyanakkor 200 folyóméter az első negyedévi termelési előirányzata. Ezeken a mun­kahelyeken sajnos, nem ta­lálkozunk F-géppel az 1980- as évben sem. Üzemi szin­ten mindössze öt ki­sm­­un­ka­h­­el­yi berendezés Fly-felrakó­­gép segíti a bányászok mun­káját. Január első heteiben tehát kettős átszereléssel foglalkoz­nak a farkaslyukiak, s re­méljük a korábbi hagyomá­nyokhoz híven, ezúttal is si­keresen végzik el ezt a rá­juk háruló nem mindennapi tennivalót. 238 600 TONNA MÁKVÖLGYBŐL Takács István, a Mákvöl­gyi Bányaüzem igazgatója" azzal a bizakodással beszélt a nemrég kezdődött új év feladatairól, hogy szakadjon végre vége az utóbbi két esz­tendő sikertelenségének. Első negyedévi termelési előirány­zatuk 238 600 tonna, ami na­pi 314 vagonos átlagteljesít­ménynek felel meg. Ebből 110 vagon jut Rudolftelepnek, ugyanannyi az Albert I-es függőleges aknának és 94 va­gon­nyi Edelénynek. Az el­képzeléseik között érdemes megemlíteni azt is, hogy 1,329 t/fő összüzemi telje­sítményre számítanak, s az árbevételi terv is tonnánként 558 forintot tesz ki. Az em­lített szénmennyiség kiter­melésére összesen 179 500 műszakfelhasználásra van le­hetőség. A januári legfontosabb fel­adatok egyike a Rudolftele­­pen lebonyolítandó pajzsos front indítása. A régi pász­­tából egyébként dec. 27- én még körülbelül 35 méter­(Folytatás a 6. oldalon.) fin in a­l hópehely szállun­­k­ cl * la * gózás, fázós ka­kaskukorékolás. Azután a sö­tétségbe belevisító malacjaj. Fényesre fent böllérkés, me­legen párolgó vér szaga, de­cember végi disznóölés. Csi­korgó reggelek, szalmatűz­gyújtás, ég felé szállongó pernye. Gázpalack lavór víz­ben, a gyerekek is ott téblá­­bolnak a lelkét kilehelt ál­lat teteme mellett. Kanyóék Lyukóbányán 150 kilós disznót hizlaltak az idén. A röfögő lábasjószág felzabált jó néhány mázsa szemes tengerit, elfogyasztott sok száz veder moslékot. — Kicsit későn kezdtük a vágást — mentegetőzik a só­gor —, de így is készen le­szünk vele, mire kell. A lakásajtón kidugja a fe­jét a csinos nagylány, s mi­kor látja, hogy ketten va­gyunk, két poharat kerít, sa­vanyú borral kínál. Miután felhajtjuk, jobban fázunk, mint annak előtte. A sógor jambósapkában, pulóverben, gumicsizmában járkál a te­tem körül, a gázláng nyomán perzselődik, feketedik a bőr. Az ifjú legény a két hátsó lábat kapargatja. Kijön tisz­teletünkre a nagymama is, arról beszél, hogy ők Perece­sen a „Hat házaknál” két hét múlva vágnak. Meg is hívják a fotóriportert hurkára, pőre­­re. Mikor egyenletesen átpirul a disznó, sárral kenik be csu­pasz kézzel. Ismét éles ké­sekkel vakargatják, maja gyökérkefével dörzsölik ró­zsapirosra. Előkerül valahon­nan egy hatalmas deszkada­rab. Arra fektetik a kucut, hanyatt. Négy kormos láb égnek áll. A tokánál kifor­dul a kés nyoma, négyujjnyi a her­senő szalonna, friss hús szaga csapja meg az orrot. Asszonyok hozzák a fatek­­nőt, arrébb vonulnak belet mosni. A nagymama fahasá­bokat pakol a kondér alá. Fedővel takarják le a jövő belsőséget. Cigarettaszünet. Megtisztítva a zöldség, nagy fazékban készül a finom húsleves. Előkerülnek a fű­szerek, a bors, a majoránna, több vízben átmossák a hur­kába való rizst. Műszakváltáskor meg-meg­­állnak a munkából errefelé haladók. Arra gondolnak, ná­luk mikor lesz hasonló ese­mény? Darálják a kolbász­­nakvalót, töltik a hurkát. Nagy fakanállal kevergetik az üstben a zsírszalonnát. Friss tepertőillat tölti meg a levegőt. Kitakarítják a füs­tölőt, előkerül a fűrészpor is. Sózóteknőben a sonka, nők, csúszik a bor, dalolgat­­nak utána. Boldog új évet, boldog új évet — mondják. — Vágjunk jövőre kétszer ekkorát... — BERENCSY — Disznóvágás Disznóperzselés hóesésben Hatvan méter havonta A Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat dolgozói a két ünnep között is az elő­írásoknak megfelelően dol­goztak. Mint arról Kóródi István üzemvezető tájékoz­tatott, a több mint 250 mé­teres függőleges akna le­mélyítését követően nagy lelkesedéssel láttak hozzá a keresztvágat kihajtásához. A Kovács István által ve­zetett Béke szocialista bri­gád kongresszusi felaján­lásként havonta hatvan méter kihajtását tűzte ki célul. Nem könnyű a felada­tuk, hiszen általuk koráb­ban nem igen használt technológiával dolgoznak, robbantással jövesztenek, sűrített levegő segítségével fúrnak és fejtőkalapáccsal egyengetnek. A szállítás megkönnyítése érdekében már korábban üzembe he­lyezett akkumulátoros vil­lanymozdony is nagymér­tékben könnyíti az akna­mélyítők munkáját. A putnoki elővájók és az aknamélyítők között már korábban létrejött együtt­működési szerződés értel­mében a mintegy kétkilo­méteres keresztvágat lyuka­­sítását 1980 szeptemberére ígéri a két egymással szem­ben haladó elővágó csapat. Kovács István 3x4 főből álló csapata hagyományos­­ technológiával dolgozik, s míg Bartók T. Béla brigád­­­­jának egy F—8-as berende­­­­zés segíti a munkáját. Az aknamélyítők a tékák­­ beépítése mellett expandált hálót is alkalmaznak, amely a lőtt betonos vágatfalazás lehetőségét teremti meg. Teljesítményeiket jól jel­lemzi az a tény, hogy de­cember 31-ig az előirány­zott 200 méterrel szemben 202 métert teljesítettek. A csaknem egy kilométernyi — pontosan 970 méter — nagy szelvényű vágat kiala­kításának havi előirányzata — mint már mondottuk — hatvan méter­­ Ezt minden körülmények között telje­síteni szeretnék és teljesí­teni is fogják az aknamé­­lyítők. Az első negyedéves 63 fős létszámot a második negyedév során kilencvenre bővítik, ezzel is biztosítva bányásznapra tett ígéretü­ket. 3S Nagy teljesítményű erőművek NOVEMBER másodikáról har­madikára virradó éjjel meg­kezdődött a szibériai Szajano- Susenszkojei Vízerőmű máso­dik turbinájának próbajáratá­sa. Alig 72 óra múlva már üzemi feltételek mellett indul­hatott meg az elektromos ener­gia termelése. A duzzasztógát még nem készült el teljesen, de az első két turbina már megkezdte működését. Az ener­getika döntő szerepet játszik Szibéria gazdasági életében, ahol a termelés a növekvő szükségleteknek megfelelően fokozható. Az egységes szibé­riai energiarendszerhez jelen­leg 90 erőmű tartozik, melyek 6,5 millió négyzetkilométeres területet látnak el, teljesítmé­nyük összesen több mint 30 millió kilowatt. A hőerőművek közül csak egyeseknél használnak tüzelő­anyagul gyengébb minőségű nyersolajtermékeket (pakurát), annak ellenére, hogy a közel­ben több igen gazdag olaj-, illetve gázlelőhely található. Az évente előállított 150 mil­liárd kilowattóra villamos ener­gia felét a vízerőművek ter­melik, melyek üzeme tizedan­­­nyiba kerül, mint a hőerőmű­veké. A szibériai erőműrend­szer látja el az ipari és egyéb létesítményeket a fűtéshez szükséges hővel is. Az elmúlt két évtizedben megnégyszere­ződött a hőtermelésük. Ez a tény meghatározó a Szovjet­unió keleti országrészein fel­épített települések ellátása szempontjából: a 27 millió szi­bériai lakos otthonában a leg­keményebb tél idején meleg van. A nagy kiterjedésű keleti te­rületeken nemcsak energiát fo­gyasztó objektumokat építenek. Szerelés alatt áll a Bogucsani Vízerőmű, mely sorrendben a negyedik az Angara folyón. A kanszk-acsinszki barnaszéntele­pek mellett új hőerőműveket létesítenek. EGYELŐRE a legnagyobb szibériai energiatermelő a Szajano-Susenszkojei Vízerő­mű a Jenyiszej felső folyásánál. Teljesen csak 1983-ban fog el­készülni, tíz turbinájával telje­sítménye eléri az évi 6,4 mil­lió kilowattot. Tervek szerint a Szajan-szorosban felépítendő duzzasztógát mintegy 245 mé­ter magas lesz. Kialakításához közel 10 millió köbméter be­tonra van szükség, méretei túl­szárnyalják a világ eddigi leg­nagyobb gátjáét. Már a tervek készítésekor el­határozták, hogy a turbinákat beszerelésük sorrendjében in­dítják be, miközben a gát épí­tése még tovább folyik. Az el­ső turbinát akkor állították üzembe, amikor a betongát magassága elérte a 80 métert, a második indításnál 120 mé­teres volt a gát. A felduzzasz­tott víz mennyisége jelenleg meghaladja a 3 milliárd köb­métert, amely azonban csak egytizede a vízgyűjtő tévézett befogadóképességének. A mos­tani, kisebb víznyomás is ele­­­­gendő azonban az energiater­­melés megindításához. A VÍZERŐMŰVEK építésének gyakorlatában még nem volt példa arra, hogy a duzzasztó­mű kialakításához évente több mint 1 millió köbméter beton került beépítésre. Nagyfokú gépesítéssel sikerült megvalósí­tani a tervet. Komoly megpró­báltatást jelentett a múlt évi különösen kemény tél és nyo­mában a támadó tavaszi ára­­dások. A tervek szerint ez év decemberében a harmadik tur­binát is bekapcsolják a terme­lésbe. (APN)

Next