Borsodi Bányász, 1980. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-03 / 1. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ A vállalati pártbizottsági ülés napirendjén A szocialista életmód alakulása Javaslatok a további feladatokra A vállalati pártbizottság december 17-i ülésén megtárgyalta a szocialista életmód alakulását, s határozati javaslatot fogadott el az életmód fejlesztésével kapcsolatos vállalati feladatokra. Az írásos előterjesztéshez Horváth Ferenc, a pártbizottság munkatársa fűzött szóbeni kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a szocialista életmód témakörét a párt XI. kongresszusa emelte politikai rangra. A pártprogramnyilatkozata szerint, a fejlett szocialista társadalom építésének egyik központi feladata a szocialista életmód fejlesztése. Szó szerint: „El kell érni, hogy a javuló anyagi feltételekkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének fontos kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása." Az életmód az ember egész élettevékenységét felöleli. A ,,miből” éljünk és „hogyan” i gondolat rendkívül összetett, éppen ezért a szocialista életmód harmonikus egységéből s ez alkalommal három tényezőt: a munkát, a közéletiséget, s a családi, személyes életet , emeljük ki, vizsgáljuk meg vállalati szinten. i A munka AZ ÉLETMÓD változásának kétségtelenül legfontosabb feltétele a társadalom anyagi bázisának megteremtése és szüntelen fejlesztése. Ez viszont szükségessé teszi a termelés tervszerű fejlesztését, a múltból örökölt szociális gondok megoldását, a szocialista demokrácia erősítését. Te..át a munka közösségteremtő funkciójához nem férhet kétség. Ismeretes, hogy az utóbbi évtizedekben a bányáinkban bekövetkezett nagyarányú gépesítés a Borsodi Szénbányák Vállalatot az iparág egyik legjelentősebb vállalatává tette. Nemcsak a különböző technológiák bevezetésében kapott úttörő szerepet a vállalat, hanem a tipizálás területén is egyedülálló eredményeket mutathat fel. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a gépesítési arány (jövesztés 81,1, rakodás 86,9, szállítás 96,2 százalékos) a legmagasabb a szénbánya vállalatok között, akkor megállapíthatjuk: a műszaki fejlesztés érdekében mindent megtettek a vállalatnál. Jelenleg több mint 30 maróhenger és előválógép, összesen 1659 önjáró biztosító berendező egység áll a dolgozók rendelkezésére a nehéz fizikai munka megkönnyítése érdekében. Ma már nem egy olyan aknánk van, amelyben európai színvonalú bányászkodás folyik. Lyukóbányán például — már másodízben — megvalósult az egy aknából, egy év alatt, egymillió tonna szén kitermelése. De hamarosan hasonló teljesítményre lesz képes a fejlesztés és beruházás alatt álló feketevölgyi és a putnoki akna is. A MUNKÁHOZ való viszony érvényesülésében döntő szerepük van a szocialista brigádoknak. Elsősorban ők formálják az emberek gondolkodásmódját, alakítják életfelfogásukat. Vállalatunknál ezek a kollektívák az elsők között kapcsolódtak be a versenymozgalomba, s közöttük nem egy országos hírnévnek örvend. Jelenleg 577 szocialista brigád 8491 tagja verseng a különböző fokozatokért. De sorolhatnánk azokat is, akik a tröszti munkaversenyben évek óta élen járnak a munkában. S ha figyelembe vesszük a jövedelem alakulását — az átlag fizikai munkás keresete meghaladja az 5000 forintot — az erkölcsi elismeréseket, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a borsodi bányászok e téren is a legjobbak között említhetők. A SZOCIALISTA brigádmozgalom hármas jelszavának fokozott érvényesítése nemcsak a párt- és tömegszervezetek, hanem a gazdasági egységek fontos feladatainak egyike. E területen a mozgalom terebélyesedése és fejlődése közepette is van mindennapi tennivaló. Fontos tényező például a gazdasági vezetés és a szocialista kollektívák kapcsolata. A szocialista brigádok év elején javaslatot tesznek, az üzemi tervek alapján, a vállalások megtételére.. A gazdasági vezetés igyekszik megteremteni mindazokat a feltételeket, amelyek a brigáderedményeket fokozhatják. A termeléssel kapcsolatos vállalások túlnyomó része a többletteljesítményre, illetve a minőség javítására, a biztonságosabb és jobb munkavégzésre irányul. Meg kell azonban mondani azt is, hogy még megtalálhatók a munkától való elhúzódás, a könnyebb keresése, a munka nélküli jövedelem megszerzésére való törekvés is. Emlékezzünk csak arra, amikor dolgozóinknak egy része „kétlaki” volt,akikkel a feladatokat esetenként csak nagy nehézség árán tudtuk megoldani, mivel kötötte őket az otthoni, a háztáji földművelés. Igaz, a kétlakiság idővel elhomályosult, de helyébe jelentkezett, egy másik: a ,,maszek” telek. Ez ma már kezd meghatározó tényezővé válni. Ám legyen, s ezt a különböző KB-határozatok is elősegítik, sőt bizonyos értelemben szükség is van rá, hogy az emberek aktív pihenése, kikapcsolódása biztosított legyen. A gondot — tisztelet a kivételnek — az okozza, hogy miből telik telekre, szép kivitelű víkendházakra stb.? A másik: jó dolog, hasznos törekvés, hogy az emberek így is biztosítják maguk és családjuk számára a zöldség- és gyümölcsféleségeket. De az már nem jó, ha a hétvégi telek többletjövedelem forrásává válik, mert ez kimeríti a jogtalan haszonszerzés, a harácsolás fogalmát AZ ÉLETMÓD és a tudat formálásában tehát nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. Mert ez nem spontánul, nem egyszerűen a megváltozott objektív feltételek automatikus hatására alakul és fejlődik. Kialakulásában és fejlődésében fontos szerepe van az aktív tudatformálásnak, az eszmei, politikai és kulturális nevelésnek. A szakmai és általános műveltség növelésében változatlanul van tennivaló. Nagy előrelépést jelentett az egy esztendeje működő oktatási központ létrehozása, ahol három hétig tartó tanfolyamokon évente több, mint ezer technikust, munkást és szakmunkást továbbképeznek. De a szakmai oktatásokon és továbbképzéseken túlmenően, bőven van lehetőség a különböző szintű politikai oktatásokon való részvétele is, s ezt nem is mulastják el a szocialista brigádok tagjai. Gond talán a kulturális vállalások teljesítésével van. A vállalat területén 12 művelődési intézmény, működik. Munkájuk elsődlegesen a szocialista társadalmi tudat és magatartás fejlesztésére irányul. Új közművelődési formák és módszerek alakulnak ki, egyre növekszik a színvonalas helyi és területi rendezvények száma. A vállalat területén 19 könyvtár, közel 100 ezer kötetnyi könyvvel áll a dolgozók rendelkezésére. A művelődési intézményekben több, mint 40 a jól működő művészeti csoportok száma. A SZOCIALISTA brigádmozgalom folyamatos fejlődése az újítókedv növekedésében, a kezdeményezőkészség fokozódásában is megnyilvánul. 1979 első fél évében például több mint 900 volt a benyújtott, 687 az elfogadott és 666 a hasznosításra került javaslatok száma. Az újítások utókalkulált gazdasági eredménye pedig meghaladja a 20 millió forintot. TÖRÖK ALFRÉD (Folytatjuk) Feketevölgyön, a Kanalas Sándor által vezetett szocialista brigádról készült a felvételünk. \ 1980. január .T. „Emlékeim” j két ünnep között egy régi jó bányásztársunk, igazi barátunk, a Kossuth-aljas Log Árpád látogatott el hozzánk, a Borsodi Szénbányák igazgatóságára. Noha több, mint 10 éve Dunaújvárosban él és lakik, szakszervezetileg azonban még most is ide kötődik Borsodhoz, pontosabban volt munkahelyéhez, a Mákvölgyi Bányaüzemhez. Azért jött, hogy rendezze a tagsági díját, s egy kicsit körülnézzen a vidéken, beszélgessen elvtársaival, rég nem látott cimboráival. Alkalmunk volt nekünk is szót váltani vele, s felidézni a munkahelyi emlékeket. — A munkakönyvemben két cím van bejegyezve. Egyik a zsilvölgyi bánya, a másik a Mákvölgyi Bányaüzem — mondotta. — Összesen 45 évet húztam le a szénfal mellett. Megannyi verejtékezés, hajtás, siker és kudarc is fémjelzi ezeket a munkában töltött esztendőket. Nagyon jól emlékszem a széncsaták éveire. Ekkor történt, hogy a csoportos kamraejtésről áttértünk a frontfejtésre. De nem ment az olyan simán, mint ahogy azt ma sokan gondolják. Ez a technológia ismeretlen volt előttünk, s az emberek nem szívesen tértek át a megszokott gyakorlatról az új, fejlettebb termelési módszerre. Engem és az ormost Burkus Istvánt még a NIM-be is felrendeltek, hogy legyünk kezdeményezői és szószólói a frontfejtésnek. Később aztán, amikor beszereltük az első utcát, s megindult a termelés, a láncos vonszoló alig győzte kihordani a temérdek szenet. S ahogy tett az idő, mindjobban elsajátítottuk a módszereket, ugyannyira, hogy az átszerelési idő nyolc óráról a felére csökkent. Csakúgy, mint most, a Brigádok, versenyben álltak egymással. A piros zászló a garaton volt kitűzve, s mindig az az csapat vihette el, amely a legtöbbet termelt abban a műszakban. A kezdeti 300—400 csilléből 700 csillére növeltük a mércét. Egyik alkalommal meghívást kaptam a Borsodban vendégszereplő Mojszejev együttes műsorára. Itt köszöntöttek engem a szovjet elvtársak, s egy nagy csokor virágot adtak. De nekem valahogy „sütötte" a kezemet az a virág, mégpedig azért, mert tudtam, hogy nem engem, hanem a Nagy Jóskát illette volna, aki többet termelt a brigádjával, mint mi. Egyszóval egymást licitáltuk túl- Így született meg a szállóige, hogy „Termelj ma többet, mint tegnap Г. Ezért a kezdeményezésért kaptam a Kossuth-díjat. a legtöbb termelésünk — az akkori viszonyok között — 781 csille volt, ami rekordnak számított. — Úgy tudom, ott volt a szuhakállói vízbetörés által elzárt emberek mentésénél is. — így igaz. Ez a másik nagy emlékem. Hat nap és hat éjszaka egyfolytában talpon voltam, a szemem sem hánytam be. Szüntelenül fúrtunk, kerestük a bentrekedteket. S amikor végre meghallottuk az életjelt, örömömben lerogytam a földre. Nincs arra szó ami hűen kifejezné azt a boldogságot és örömet, mint mikor megláttuk egymást és összeölelkeztünk. Egyszerre sírtunk, meg nevettünk. És annak a Boros Jancsinak még akkor is a baltája jutott az eszebe. Azt mondja, várjatok, megyek a fejszémért, mert még lába kél. Amikor a napfényre értünk, megnyugodtak a síró asszonyok is, meg mindenki, aki csak részt vett a mentésben. — S a cimborák? — Bizony nem múlik el egyetlen nap sem, hogy ne gondolnék rájuk. Különösen, amikor a tv, a rádió és az újságok is közlik a borsodi eredményeket. Abban a vasas városban talán csak én vagyok egyedül bányász, s büszkén ki is húzom magam, ha rólunk van szó, merthogy bányásznak érzem magam most is, ha nem dolgozom. Nagyon megkopott a lyukóiak teljesítménye, az egymillió tonna. Ehhez én is csak gratulálni tudok. Kívánok bányásztársaimnak az új esztendőben erőt, egészséget, hogy érjenek el az eddigiektől még szebb sikereket. Köszönjük, Árpi bácsi. TÖRÖK ALFRÉD „Gyakran gondolok a volt cimborákra” A régi nyugdíjasok helyzete EGY IDŐS nyugdíjas bányász keserű hangú levélben panaszolja, hogy felesége 1962-161 rokkant és teljesen munkaképtelen. Orvosi igazolást is csatol leveléhez, mely ezeket a tényeket és azt, hogy a feleség állapota végleges, minden kétséget kizáróan tanúsítja. Az idős, beteg asszony 16 évet dolgozott le annak idején, de a gyermekek nevelésének gondja és a korán jött betegség meggátolta a további munkaviszony létesítését. Mikor az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte nyugdíjat kért, de kérését elutasították, mert a munkaviszony megszűnése óta öt évnél több telt el és ez a megszakítás a korábban bedolgozott idők figyelembevételét kizárja. A tehetetlen, beteg feleség ápolása, gondozása kizárólag a nyugdíjas férjre hárul, aki maga is gyakran beteg és ilyenkor mások segítségére szorulnak. Minthogy pedig „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” — írja nyugdíjasunk —, igen gyakran súlyos anyagi nehézségekkel kell megküzdeniük. A férj minimális nyugdíjat kap, mert nyugdíját a régi rendelet szerint állapították meg, és bizony ez az 1500 forint a két idős, beteg ember megélhetésének biztosítására igen kevés. Harmincegy év föld alatti munkaviszony alapján, amit egy helyen, a bányában töltött el, világosan látszik, hogy nem volt vándormadár, munkáját becsületesen, kifogástalanul látta el és most anyagi gondjai vannak. Ha most menne nyugdíjba, havonta öt-hatezer forint nyugdíjat kapna, de így a havi 1500 forintból a feleség betegségével és saját rokkantságával terhes életük fenntartása nagy nehézségekbe ütközik, mert a megélhetés évről évre több pénzt igényel. MÁSIK nyugdíjasunk szóban panaszolta, hogy először 1950. évben állapították meg tizennégy évi bányászszolgálat alapján rokkantnyugdíját 120 forint összegben. Az évek során ez a nyugdíj 254 forintra emelkedett, amely nyugdíj mellett éjjeliőrként dolgozik. Minthogy 1987-ig tizenhét év újabb szolgálati időt szerzett, így részére 950 forint rokkantsági teljes nyugdíjat állapítottak meg, mely az évenkénti emelések és házastársi pótlékkal most 1500 forint körüli összeget tesz ki. Ebből éldegélnek ketten, de bizony nehéz a lakás téli fűtését, kettőjük ruházatát biztosítani, mert a nyugdíj a megélhetésre is elég kevés. A panaszok kivizsgálására hivatott dolgozók előveszik a jogszabályt, megmagyarázzák, hogy a jogszabályt a panaszos ügyében helyesen alkalmazták, amikor az öt év megszakításra tekintettel a feleség nyugdíjának folyósítását megtagadták és a férj nyugdíját évenként 2 százaléknál, illetve évi 50 forintnál nagyobb mértékben nem emelték, s hogy a régi nyugdíjak emelésére a népgazdaság lehetőségeire tekintettel még várni kell. Az ilyen, egész életükben becsületesen dolgozó, idős emberek megértik és tudomásul veszik a jogszabály rendelkezéseit, mégis hangot kell adnunk kérésüknek, melyben azt kérik, hogy ezeket a minimális nyugdíjakat a többi nyugdíjnál nagyobb mértékben emeljék meg, vagy biztosítsanak valamiféle lehetőséget arra, hogy a legnehezebb helyzetben levő régi nyugdíjasok legalább méltányosságból valamiféle segítséget kaphassanak. Dr. В. P. A bányászok egészségéért A munkaegészségügy, valamint a szakmai ártalmak elleni küzdelem a szovjet szakszervezetek egyik fontos területe. A bányászszakszervezet, az egyik legnagyobb szakmai szövetség, tavaly csaknem másfél millióval kevesebb táppénzt fizetett ki, mivel, hogy csökkent a betegállományban töltött napok száma. Az alkotmány minden állampolgárnak biztosítja a jogot az egészségvédelemre, amellyel együtt jár az ingyenes orvosi ellátás, a gyógyító és a pihenést szolgáló intézmények hálózatának bővítése és a széles körű szűrővizsgálatok, a megelőző intézkedések. A bányászszanatóriumokba, üdülőkbe, penziókba orvosi javaslatra évente az ágazat több mint 400 ezer munkását és alkalmazottját utalják be. A vállalatoknál működnek éjszakai szanatóriumok, amelyekben a munkaidő után kapják meg a szükséges gyógykezelést. A szovjet szénbányászatban több mint 200 ilyen éjszakai szanatórium működik, amelyekben évente körülbelül 200 ezer ember pihenhet, illetve kap kezelést. A Donyec-medencében az 50 éves Lenini Komszomol Szénbányászati Egyesülés kitűnően felszerelt éjszakai szanatóriumában például kénes és tengeri fürdő, tornaterem, uszoda, kényelmes szobák és diétás koszt várja a bányászokat, no és természetesen orvosi felügyelet. S mindezt potom áron: egy 130 napos beutaló 172 rubelbe kerül, de a bányászok alig több mint 15 rubelt fizetnek, a többit a szakszervezet vállalja. Minden ötödik beutaló ingyenes. (APN)